Szép halál (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szép halál
Én is így tudom.
Azért választjuk, vagy vállaljuk fel a nehézségeket, a rossz családi kapcsolatokat, stb., hogy megtanuljuk az adott körülményeket úgy kezelni, úgy tekinteni, mint megoldandó élethelyzet, megmutatni, mit tudunk abból a helyzetből, mint legjobbat kihozni, megmutatni önmagunknak és a világnak, hogy minden helyzetből van kiút... megtanuljuk összeszedni a belső erőnket, az önmagunkba és másokba vetett hitünket erősíteni... a nehéz élet nem Isten büntetése, hanem egy lehetőség, amelyet ha sikerül megoldanunk, több tapasztalattal rendelkezünk mint korábban. Ha sikerül lelkünk mélyén megbocsájtani azoknak, akik korábban bántottak minket, ha képesek vagyunk túltenni magunkat rajta, és tovább lépni... többek leszünk, mint korábban voltunk, és belőlünk, a mi általunk mutatott példából mások is erőt meríthetnek, mások is erősebbé válnak.
Ez egy körforgás, te segítesz nekem, én segítem a másikat, ő segíti a következőt... és ezáltal tudunk fejlődni, növekedni, előre haladni.
Én meg úgy képzelem hogy van egy automata ahova bedobod az életed kártyáit, aztán ahogy éltél, amiket tettél, az alapján dob neked egy másik életet. Ez az automata lehet Isten, lehet Végzet, lehet Sors, mindegy hogy nevezzük...egyébként azt mondják nem végtelen a reinkarnáció se, azért születsz újra hogy a múltbeli bűneidet kijavítsd a jelenkori életedben, hogy minden életedből tanulj vmit, ha aztán végre megtalálod az utadat, úgymond tökéletessé válsz, többet soha nem születsz újra. Csillag leszel az égen, hogy világíts az eltévedt éjjeli vándoroknak. :)
Hát,ha állatok közül lehetne választani,én is madár szeretnék lenni szépen repkedni,de védett hogy ne lőhessenek le :)
nem akarlak ijesztgetni.. miért,már közelegsz?
igen,szerintem is. inkább azt gondolom,Isten tervezi el az áéletünket
Én vmi szép madár szeretnék lenni a következő életemben. Hogy aztán jól leszarhassam valakinek a fejét. :D
Enyém 73. Még 1 kabátot vehetek.
ne ijesztgess.a nagyanyám is 87 volt.
mi a lélek? egy megfoghatatlan valami,van,vagy nincs? a lelketleneknek?
ki az aki Afrikába akar éhező gyereknek születni,vagy Ázsiába prostinak.vagy akár ide.úgy,hogy nehezen hihető.
Én úgy tudom,mi választjuk ki milyen életet "akarunk" élni,kik lesznek a szüleink stb. Hát,ezt nem igazán tudom elhinni mert szörnyű gyertekkorom volt,főként apám miatt...
Azt is mondják,ki meddig élk legjobban anyai nagymamája génjei határozzák meg. Akkor én hosszú életű leszek... Mama 6 volt..
Én úgy tudom,minden inkarnációkor más testet öltünk mint előtte.. és akik most valamilyen rokoni kapcsolatban vannak,minden életükben valahogyan de rokonokként élnek/éltek...
Hát,nem tudom hogy fáj-e.
Valójában azt gondolom, ha az ember alapjaiban békés, harmonikus életet él, és a napi eseményeket nem akadályoknak tekinti, hanem megoldandó feladatnak, és ezáltal belső derű, békesség uralkodik az életén...
Inkább a lelkére gondolok, hogyan fogadja az elmúlás perceit... nem igazán tudom megfogalmazni. Valahogy úgy érzem, hogy az ember belső hozzáállása a bekövetkező, vagy bekövetkezett eseményekhez, ami meghozza a békés távozást.
A kérdéseddel azt sugallod, hogy létezhet valami felsőbbrendű valami, ami ezt elrendezi.
Ilyet még nagyobb gondolkodók sem találtak, az emberek pedig teremtettek maguknak, hogy magyarázatot találjanak dolgokra.
Kérdezhetted volna azt is, hogy mi az élet értelme.:)
[link]
Reinkarnálódunk. A lelkünk a fogantatásunktól a halálunkig tudja milyen életünk lesz. Ez alapján választ ki minket. A lelkünk is tudja, miként halunk meg. Csak mi, nem.
Már gondolkodtam ezen korábban is..
Szerintem egy betegség könnyen elvihet innen minket, csak lehet, hogy hosszú a halálhoz vezető út. A genetika sokat dob a dolgokba.
Ennek függvényében én meghalhatok 42 évesen összeesve, 70+ évesen agyvérzésben vagy tüdőembóliában vagy 60+ évesen melldaganatban...
De simán lehet, hogy álmomban alszom el 100 évesen vagy holnap elcsap egy busz.
Egyik dédim 100+ évesen halt meg, tiszta tudattal..lefeküdt aludni, reggel nem ébredt.
Ha a világ másik végére születik, reinkarnálódik akkor minden esély megvan rá, hogy míg a saját valódban vagy, nem találkozol vele.
Egyébként vhol olvastam, hogy minél nehezebben mész el, távozik belőled a lélek, annyival könnyebben találsz vissza a földi életedbe..de ez a reinkarnáció is olyan megfoghatatlan egy dolog. Ha van reinkarnáció miért nem találkoztam még a nagyapámmal, vagy az apámmal. Miért nem mondják azt hogy Szia! Visszajöttünk. Itt vagyunk. :D
Isten vakon dönt. ;) Ha van egyáltalán Isten. Én már kezdem azt hinni hogy nincs..mert miért van az hogy a jó emberek mindig rosszabb lapot húznak mint a rosszak. Rossznak lenni jó? :D
Akkor azért nehéz, fog enyhülni. Én is sokáig halottan láttam a szeretteim.
Ezt a fórumot a "Szép halál" c. cikkemhez nyitottam. Az a kérdés merült fel bennem (ahogy írtam is az elején): vajon ki, mi dönti el, hogy az egyik ember a szép halállal, vagy éppen hosszú szenvedések, betegségek után lép ki az életből.
Vagy mi magunk mit tehetünk, hogyan, miként éljünk, cselekedjünk ahhoz, hogy részesei lehessünk a békés elmenetnek. Van lehetőségünk nekünk eldönteni, vagy valaki/valami más dönti el???
Szívesen beszélgetnék ezekről a kérdésekről bárkivel, de kár lenne elrontani, szétoffolni más témakörbe tartozó eseményekkel, érzelmekkel, indulatokkal.
Kérek mindenkit, próbáljunk meg a témánál maradni. Köszönöm.
Egyébként én azt nem tudtam megbocsátani magamnak hogy nem tudtam vigyázni erre a krva kutyára. Akkor pont nem laktam itthon. Csak anyu hívott hogy baj van, ha még látni akarom a kutyát életben menjek haza. Azt a látványt senkinek nem kívánom. A kutya szemében minden benne volt...csalódottság, fájdalom stb..stb.
Biztosan. Legyen könnyű neki a föld, csak vissza ne jöjjön már ide többet. Még egy hangya képében se. :D
Nem élem gyűlölettel az életem.Van mivel foglalkozni. Nem szerettem. Ennyi. Egyébként azt se tudtuk hogy meghalt, pedig itt lakunk mellettük 5 méterre. Semmi sírás, óbégatás. Csak kiszokták ide rakni egy hírdetőre hogy ki halt meg meg kinek lesz a temetése, aztán onnan láttam.
Na, épp az ilyen véleményeket alkotó emberek miatt gondolom azt, hogy nincs jogunk megítélni másokat, mások életét.
Minden emberért kár - szerintem. Valaki őt is szerette, valaki őt is megsiratta.
Nekem mindegy, hogyan éled az életedet. Ha egész életedben csak gyűlölettel fogsz erre az emberre gondolni, az a te dolgod. Amit írtam, csak azért tettem, mert sokkal békésebb, nyugodtabb életed lehetne, ha elfelejtenéd ezt az egészet, és megpróbálnál túl lépni rajta, mint így. De a te döntésed, a te életed. Nekem így is jó, ha neked jó.
További ajánlott fórumok: