Szakítottál már azért, mert a fiú nem akarta elkötelezni magát (házasság, gyerek)? (beszélgetés)

Ez egy olyan meghatározó döntés egy ember életében, amit nem lehet erőszakkal megváltoztatni. Korrekt vagy, nem hibáztatod, hiszen az elejétől fogva nyílt kártyákkal játszott.

Korából adódóan nem is hiszem, hogy tudna jó apja lenni a gyereknek, túl nagy a generációs szakadék közöttük.

Tudom, hogy fáj, de tedd meg magadnak azt a szívességet, hogy szeretettel elengeded ezt az embert és a kapcsoaltotokat és esélyt adsz magadnak valaki más mellett egy boldog családra.

Tudom, hogy rémes ezt így hallani, de elég kicsi az esélye annak, hogy ti együtt fogtok a kandalló előtt a kockás takaróban ringatózni. Egy két évtized múlva te még nem így akarsz élni, amikor viszont te leszel olyan korú, ő már nem lesz.

Tudom.

Mondtam is neki,hogy mindig az van amit Ő akar nem közösen hozunk meg döntéseket de hiába lesz.rja.(

Mondtam neki:Látod elváltál egy csaj miatt aki 2 év után kirugott egy biztos egy bizonytalamért eldobtál.Valszeg annak a nőnek más tervei voltak amit vele nem lehett megvalósítani.

Azt mondta nem ilyed meg ha elhagyják nem fog egy nőután sem sírni arra várhatnak.Akkor inkább egyedül marad nem fél tőle.

Azert ez nem kis korkulonbseg.

Ha tiz eve vele vagy, az is mar sok ido, amit az eletedbol adtal neki, elobb vagy utobb lehet egy olyan partner utan fog kelleni nezned, aki megadja, amire vagysz.

:(((

Nagyon nehéz a döntés.És tudom képes lenne elengedni csak,hogy az Ő elvei érvényesüljenek.

Nem is kell.

Fogadd el a tényeket, és élj úgy, hogy Neked jó legyen.

Igen tudom:(Én is azt mondtam neki ha szeret miből állna esküvőt csinálni még abba is benne lennék,hogy 2 tanus legyen akár hétköznap így pénzbe sem kerül(de tudom,hogy nem a pénz miatt nem akar ,az nem számítana).Valami titok van amit sosem tudok meg.

Talán fél,hogy megint elválik vagy nem tudom.DE mondtam neki nem fer,hogy Te már voltál nős tudod milyen,én meg sosem voltam még férjnél.

DE mondhatok én bármit.Ezzel csak azt érem el mindig,hogy berág ingerült és azt mondja menjek ha így nem jó keressek egy férfit aki majd akar esküvőt,gyereket,de ne szekáljam mindig ezzel a témával.

Nekem itt valami sántít.

Szeretlek, de.... és itt jönnek a feltételek, kikötések, elvárások, bármi.

Ha én szeretek valakit, az feltétel nélkül teszem, és azon vagyok, hogy a másik maradéktalanul, teljességgel boldog legyen mellettem.

Nem tekintek semmit áldozatnak, amit érte megteszek.

Ha valaki nem akarja elkotelezni maga, az egyszeruen nem szereti annyira a tarsat, valami mas fontosabb, ennyi.

Idovel persze melyulhet egy kapcsolat, de aki fulig szerelmes, azt nem kell az oltarhoz vonszolni :)

Szerintem az ultimatum csak a no ketsegbeeseset fejezi ki, egy nohoz meltatlan, akit pedig ezert vesznek el, az nem hiszem, hogy az a ferfi mellett egy eleten at boldog lesz.

Az én anyukám 55 éves korában vált el az édesapámtól és utána újból férjhezment. Azóta boldogan élnek és sokkal jobb a házasságuk, mint az édesapámmal volt.

Ezért én azt mondom, hogy sohasem késő újrakezdeni és az idősebb kori házasság sem hülyeség. Ez csak hozzáállás kérdése, mennyire szeretjük és tiszteljük a párunkat. Valóban úgy érezzük-e, hogy vele szeretnénk leélni az életünket?

nem biztos hogy kifogás, sajnos tényleg lehet hogy ettől "fél", gondolom találkoztál bőven a sztereotípiákkal, rosszindulatú megjegyzésekkel; jó lenne ha felül tudna emelkedni ezeken a marhaságokon

Igazságtalan az élet, az én "öregem" meg van veszve még 2-3 gyerekért, meg az esküvőért, csak nálunk meg én nem vagyok partner, nálatok meg fordítva :S

monduk az azért rosszul hangzik, hogy "ha szeretnél..." aztán erre csak annyit mond hogy "nem"

de persze én csak mint kívülálló mondom

Igen lehet ,mondtam is neki ha szeretnél akkor elmennél dokihoz és elvennél.DE azt mondta nem a papír tesz boldoggá.Ő makacs önfejű nem enged a döntéséből még ha ő ba.zik rá akkor sem.

Így elfogadtam döntését(mi mást tudtam volna tenni ha vele akarok maradni).

24 évet rugott fel egy csajért.Persze aztán Őt sem vette el.

Nekem van gyerekem, kettő is. De úgy tervezzük az életünket, hogy amint mindkettő önálló életre kell, kezdődik a 'bulizás' :))

Persze ebbe az élet még beleszólhat, meghalhat egyikünk vagy másikunk, de az biztos, hogy nem szeretnénk a kölykök lelkén szárítani öreg napjainkat. Koránt sem biztos pl. hogy mi és a gyerekeink ugyanabban az országban fogunk élni akkor.