Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Házasság és elköteleződés férfi szemmel fórum

Házasság és elköteleződés férfi szemmel (beszélgetős fórum)


1 2
47. Csipkerózsika (válaszként erre: 1. - Gixxi)
2015. júl. 31. 15:42

"De félek…sok helyen olvastam,hogy a pasi kerüli ezt a témát évek múltán is… félek,hogy szeretjük egymást, de ebből nem lesz soha semmi…és ez elszomorít."


Mi az, hogy soha semmi? Hiszen szeretitek egymást, együtt vagytok, együtt is laktok, mi kellene még?!

Azt hiszed a gyűrű vagy a gyerek majd garanciát ad arra, hogy örökké együtt lesztek és szeretitek egymást, hogy mindig hűséges lesz hozzád?

Rossz hírem van: ez nem így van, ezek nem garantálnak semmit. Ideje lenne felnőni, a rózsaszín álmokból kitekinteni és szembesülni a valósággal.


Hiába erőlteted vagy sietteted a dolgokat, amit ki akarsz erőszakolni tőle, az nem adja meg azt a biztonságot, amire vágysz. Mert egyszerűen arról van szó, hogy nem tudsz megbízni egy férfiban, ehelyett biztosítékot akarsz. Ami a házasság/gyerek lenne szerinted. Csakhogy rég túl vagyunk már azon a koron, amikor ezek visszatarthatnának bármely férfit attól, hogy becsapjon/megcsaljon/elhagyjon. Tehát nem biztosítékok.


Erőszakosság helyett, inkább próbáld megismerni alaposan a párodat, nézd meg rendesen, hogy jól döntesz-e, ha őt választod. Hogy olyan ember-e, aki valószínűleg a fentiek közül egyiket sem teszi majd meg veled - méghozzá garancia nélkül?


Röviden és tömören: aki a másikban nem bízik, az saját magában nem bízik.

46. 5056d3921a (válaszként erre: 45. - 0c7adf8ee7)
2015. júl. 30. 09:55
nálad a pont!
2015. júl. 24. 14:47
10 hónap még egy okj-s képzésre se elég.
2015. júl. 22. 17:14

10 hònap mèg kevès idő. Össze kell mèg csiszolòdnotok. 21 voltam, amikor megismertem a fèrjemet, ès 4,5 èv utàn hàzasodtunk össze. Hosszù utat jàrtunk be addig, de kitartottunk egymàs mellett ès boldogboldogok vagyunk együtt.

Amíg nem hàzasodtunk össze, mondtam neki, hogy nekem nem fontos a papìr annyira, hogy bàrmit is ràerőszakoljak. Ő fogja tudni, mikor jön el az ideje, ès tudta is :-) persze , nagyon jòlesett, hogy megkèrte a kezemet ès velem kèpzeli el a jövőjèt :-) ezzel egy nagy pluszt nyert a kapcsolatunk :-) ès hàzassàg utàn is tenni kell a kapcsolatèrt.

43. b6fb711c0e (válaszként erre: 40. - B6fb711c0e)
2015. júl. 22. 17:01
Bocs. 10 hónap?
42. kristo_f (válaszként erre: 1. - Gixxi)
2015. júl. 22. 16:58

betegesen féltékeny vagyok (OK NÉLKÜL) ÉS SZEGÉNYKÉM EZT NEHEZEN VISELI, DE EDDIG MINDENT MEG TUDTUNK BESZÉLNI. De tipikus férfi, a balhé az kikészíti… "


Hogy mondják errefelé, medveanyám?

Ezen finoman átsiklottál a továbbiakban, pedig az alap megrontója lehet a kapcsolatnak.


Volt részem alaptalan féltékenységi hisztériában. El se hiszed mennyire kikésziti egy férfi életét és agyát. Ha befészkeli az agyadba magát, akkor mondhat akármmit a férfi, te tovább fogod költeni a saját mesédet és sosincs vége

Egy nap egy cetlit fogsz találni az asztalon és látod hogy eltünt a fogkeféje a barátodnak.


Tipikus férfi , mert a balhé kikésziti?

Visitva törnéd össze a hozomány étkészletedet annyira ki tudnálak késziteni

Ki az akit nem készit ki egy szinte mindennapos hiszti? Nőt is és férfit is.


Gondold végig ki gondolkozik felnőtt módjára

Te rózsaszín álmokat kergetsz, az ő esze meg elöbb lakáson és megfelelő egzisztencián jár

Te leélnél egy életet a barátod szüleivel szomszédos szobában, gyerek neveléssel együtt

Jönne rendszeresen az anyós és maygarázná hogy kell a spenótot késziteni és az ő pici fiacskája hogy szereti azt

Feltételezem ő is igy látja, még ha most jól meg is vagytok

Az egyedüli önálló élet való a házasságnak, ha adva van/lesz a lehetőség.


Tudom, sokan egy életet leélnek az első szerelmükkel

Neked hány férfi volt az életedben hogy legyen összehasonlitásod?

Hányadik cipőt ruhát veszed meg a boltban? Hasonlóképpen kell/ene/ férjet, barátnőt, feleséget is választani.


Sok köze nincs, hogy szeret csak és nem házasodik most még, ahhoz hogy a szülei elváltak

10 hónap neked elég ahhoz hogy megismerj valakit, hogy egy életre tudjál dönteni?

Szerintem nem elég, mondhatnám saját tapasztalat.


Szoval ne rágd a fülét minden marhasággal, mert meg fogja unni.

2015. júl. 22. 16:36
Légy az, akit soha nem akar elveszíteni. Nem két napig, hanem változz azzá igazán. Attól részben növekszik az önbizalmad és nem leszel féltékeny, másrészt akarni fog igazán. A férfinek kell a stabilitás. Neked is jó lehet. Add meg neki. :) Nem kerül semmibe.
40. b6fb711c0e (válaszként erre: 1. - Gixxi)
2015. júl. 22. 15:44

1 hónap?

Nem vagy kicsit gyors?

2015. júl. 22. 15:40

"paranoiás és betegesen féltékeny vagyok (OK NÉLKÜL)": magyarul beteg vagy!!!!

Legye már némi önkritikád!

38. Jasmine24 (válaszként erre: 37. - Gribedli***)
2015. júl. 22. 15:15

A forumindito velemenyem szerint sincs abban a helyzetben, hogy belevagjon egy gyerekbe, habar nem feltetlenul az anyagi okok miatt gondolom ezt.

Termeszetesen azzal megint nem tudok vitatkozni, hogy inkabb legyen sporolt penz a gyermek dolgainak a finanszirozasara, mint hogy ne legyen egy vasa se az embernek. Ezek az altalad felsorolt adatok inkabb csak elrettentoek azoknak a fiataloknak, akik eppen gyerekvallalas elott allnak es ha szo szerint vesznek mindent, akkor lehet nem mernek soha belevagni egy babaproject-be, mert ugy erzik ennyi penzt nem fognak tudni felretenni egy az egyben.

37. gribedli*** (válaszként erre: 36. - Jasmine24)
2015. júl. 22. 15:05

Jó, persze, mindenkinél egyéni a szituáció, de ezt az összeget nem én számoltam ki, hanem a gazdasági szakértők, piaci adatokból. Lehet, és kell is, hogy személyreszólóan vezessék le, de úgy gondolom, hogy a fórumindító akkor sincs abban az anyagi helyzetben, amiben nyugodtan vállalhatna egy gyereket.


Mi az elsőre többet is költöttünk mert nem járt családi pótlék és itt nincs gyes, én egyetértek az összeggel, bár pár évvel később olvastam. A legkisebbnél nem volt ennyi mert mindent örökölt. És még pelust is moshatót használtam, nem úgy mint a másik kettőnél.


Az egyetem, igen, az talán a leghúzósabb időszak, sok felnőtt abban a korban adósodik el és még 20 év után is fizeti a student loan-t, úgyhogy biztos, hogy a legjobb dolog erre előre félretenni inkább.

36. Jasmine24 (válaszként erre: 35. - Gribedli***)
2015. júl. 22. 14:55
Erdekes adatok, azert tudnek veluk vitatkozni. Nekem 3 eves lesz a fiam, de nem mondanam, hogy akkora anyagi csodbe vitt volna eddig minket. En, ahogy latom, inkabb majd kesobb kell szamolni nagyobb befektetessel, majd ha egyetem es tarsai jonnek, de mig picik azert nem viszik annyira a penzt. Raadasul nem eszik olyan forron a kasat...ha van egy viszonylag rendezett anyagi hatter, akkor arra mar siman lehet gyereket vallalni, nem kell tobb ezer euro tartalekba feltetlenul. A tulbonyolitas sem celravezeto, inkabb hasznaljuk a jozan paraszti esuznket.
35. gribedli*** (válaszként erre: 33. - Jasmine24)
2015. júl. 22. 14:38
Igen, első hallásra talán úgy tűnik, hogy csak babakocsi, autó ülés és társairól szól az összeg, ezért szinte mindenki elszámolja magát, hogy valójában mennyiben lesz az első gyerek. A tárgyi dolgok költsége mellett jön a jövedelemkiesés, illetve ha 6 hónap múlva visszamész dolgozni, akkor kevesebb jövedelemkiesés, de ott a bölcsi, a bébiszitter. Ezenkívül apróságok, mint az, hogy többször van otthon készétel (30%kal több a kajapénz), többször van rendelt kaja (nem az én esetem, de sokan így pótolják, hogy nincs idő főzni). Az első évben nőnek a legtöbbet a babák, ezért 3x kell új ruhatárat venni és így tovább, de a ruha még hagyján, a benzinpénz, stb. Ezeket általában kihagyják az emberek a számolásból.
34. Gixxi (válaszként erre: 30. - 57e437462a)
2015. júl. 22. 14:35

Köszön a hosszú válaszodat :)


Igazán jó és hasznos tippeket adtál :)

33. Jasmine24 (válaszként erre: 32. - Gribedli***)
2015. júl. 22. 14:25
A jovedelemkieses az ok, azzal nem tudok vitatkozni, igy mar rendben van. Habar nalunk minden meg volt ezer font allatti osszegbol, mert ugyesen csinaltam es nem kell mindenbol uj sem.
32. gribedli*** (válaszként erre: 29. - Jasmine24)
2015. júl. 22. 14:18
Általában, mindent összevetve ennyit szoktak költeni az első gyerekes szülők az első évben. Persze, biztos kevesebb, ha mindenből használtat vesz az ember, de ebben az egészben az is benne van, hogy pótolni kell azt a jövedelemkiesést, ami az anyuka otthonmaradásával jár. Szóval nincs messze a valóságtól, ha összeszámolsz mindent.
31. gribedli*** (válaszként erre: 24. - 9b10f3d7ff)
2015. júl. 22. 14:14

Nem gondoltam, hogy neked savanyú a szőlő!:)))


Nálunk is sokszor mondogatták a szülei, de mi elintéztük ennyivel, én már a második gyerekünkkel voltam terhes, amikor azt mondta a férjem, hogy na, most házasodjuk már össze, nem?:D Mielőtt elmondtuk a családnak, hogy babát várok, már megbeszéltük, hogy egyszerre mondjuk el a 2 hírt. És egyébként számomra fontos dolog a házasság, csak nem ilyen végcél vagy mittoménmi volt, de fontos. Szóval azt sem akarom mondani, hogy azért mentem hozzá, mert addig rágta a fülem, hanem azt, hogy nem volt kitűzött időpont a fejemben, hogy mikor, "mennyi időn belül" kell férjhez mennem, egyáltalán, az ilyen kérdéseket is viccesnek találom, hogy mennyi időn belül KELL összeházasodni?

:D

30. 57e437462a (válaszként erre: 1. - Gixxi)
2015. júl. 22. 14:12

Szia :)


Nos... szerintem lassíts és ne kattogj ezen.

Igaza van a párodnak dolgokban, nem feltétlen kibúvókat kell keresned a szavai mögött. A házasságról alkotott véleménye természetesen változhat. Korábban én is - persze most is előfordul - álmodoztam arról, hogy házasság, gyerekek. Most is előttem van az, hogy milyen életet képzelek el a mellettem lévő társammal.


Mi közel egy éve élünk együtt, alig 2 hónap után költöztünk össze. Ez az időszak megtanított arra, hogy a házasság gondolatáig nagyon sok lépcsőfok van mindkét fél előtt. Ezek olyan lépcsőfokok, amiket külön-külön, illetve együtt is meg kell tudni másznotok. Ezt azért mondom, mert az együttélés során fogod megtapasztalni a másik mindenféle apró-cseprő tulajdonságát, és el kell tudnod dönteni, képes lennél-e valóban együtt élni vele öreg korotokig. A kapcsolatunk elején beszélgettem a Párommal a házasságról úgy alapvetően. Nyilván én is puhatolóztam, hogy miként áll hozzá a témához. Akkor ő is bizonytalankodott, mert számára is a környezetében csupa negatív példa állt. Mondtam neki, hogy én másképp látom a helyzetet. Nekem a szüleim is elváltak közel 10 évvel ezelőtt. Vannak rosszul sikerült házasságok, de vannak nem kizárólagosan megalkuváson alapuló tartós házasságok is. Tudom és érzem, hogy a Párom véleménye változott, és Isten tudja mennyi idő múlva, de érzem, hogy megkérné a kezemet. Bármennyire is szeretném, az elmúlt időszak nekünk is nehéz volt, így tudom, hogy esélytelen lenne jelenleg egy lánykérés. S azt is tudom, hogy félve mondanék igent ennyi idő után, még ha vágyom is arra, később ő legyen a férjem. Ez pedig azért van, mert olyan céljaink vannak a következő egy évben, amik még nagyban próbára tehetik a kapcsolatunkat. Én úgy állok az eljegyzés témához, hogy félek tőle, mert azt gondolom fontos érzékelni a jóban-rosszban kitartóan és egyéb mondatok súlyát. Nem vagyok vallásosan nevelve kimondottan, de hiszek abban, hogy ez egy komoly szövetség kell, hogy legyen. Nem akarok úgy belemenni, hogy hamar válás legyen a vége. Az együttélés szerintem nagyon jó próbatétele egy párkapcsolatnak. Szerintem próbáld meg élvezni, megismerni a párod másik oldalát is.


Abban is igaza van, hogy úgymond mások házába gyereket nem érdemes vállalni. Kerüld az eltúlzott vitákat, mert azzal tényleg csak elkezded elmarni magadtól, nem csak az elköteleződés gondolatától. Megértem amit írsz, mert én is "betegesen" féltékeny voltam, mert nem volt önbizalmam, és több kapcsolatomban is túl érzékeny voltam. Sokat filóztam, kattogtam témákon, és mások életéhez viszonyítottam a sajátomat, pont mint te, ahogy lentebb írod soraidban. Mert mások 10 év után szét is mentek, nem volt esküvő... Közeli hozzátartozómmal pont ez történt, a pasi nem akart elköteleződni, majd néhány hónappal később már mással csinált gyereket, és vette el feleségül, akivel azóta is együtt van. Na és? Továbblépett a nő is, a pasi is. Mindenki megtalálta a hozzáillő párt, és családot alapított. Azt mondják, nem szabad a múltban élni, de amúgy a jövőben sem. Ábrándokból nem tudsz kézzelfoghatót alkotni. Egyszerűen csak hagyd történni a dolgokat a kapcsolatotokban, és majd idővel alakulni fog a maga módján. :)



Szép napot!

29. Jasmine24 (válaszként erre: 19. - Gribedli***)
2015. júl. 22. 14:10
Jesszus mar bocs de milyen 6 ezer euro az elso evben? Aki annyit kolt az meg is erdemli! Azert ezt okosabban is lehet!
28. Tuksika (válaszként erre: 27. - Gliese)
2015. júl. 22. 14:04
Ez így van! :) Engem mondjuk hidegen hagy a lagzi, inkább maga az elhatározás, a gesztus, hogy engem örökké szeretne valaki maga mellett tudni... ^^
27. Gliese (válaszként erre: 25. - Gribedli***)
2015. júl. 22. 14:03
Azt sem értem miért mondják sokan, hogy a házassága az csak egy papír. Igen egy papírt is adnak mellékesen, de sokkal többről szól, egy elhatározás, szándék kijelentése, szerelem megvallása, egy ünnep, egy buli és rengeteg jó kivánság, majd egy szép emlék.
26. Tuksika (válaszként erre: 25. - Gribedli***)
2015. júl. 22. 14:02

"Aki meg nem akar házasodni, pedig minden tényező adott, az valahogy attól fél esetleg, hogy nem szerelmes igazán, fél egy kicsit, hogy a papír "kifog" rajta, kifog a szerelmen."


Szerintem a legtöbbször erről lehet szó... Viszont az is tény, hogy mindig rá lehet valamire fogni hogy most épp miért nem akar valaki házasodni... Szerintem iylenkor ez az ember nem biztos az érzéseiben, nyomasztja a jövő, hogy mi lesz, ha nem fog működni?... Hát mi lenne? Akkor szét kell menni. :) De csak erre alapozni nem lehet szerintem, a félelem megbénítja az embert és nem hagyja a jelent élvezni. Ez tipikusan az az eset, hogy én ki sem lépek a lakásból inkább, mert mi van ha elüt a villamos??... Pfff...

25. gribedli*** (válaszként erre: 23. - Gliese)
2015. júl. 22. 13:55

Igen, pontosan ezt gondolom, egy pár kimondja mások előtt, hogy szeretik egymást, hogy összetartoznak. Nem mintha azok, akik nincsenek összeházasodva, nem szeretnék egymást. De ha már szeretik, miért ne mondhatnák ki ezt egy papírral is? Mert a szerelem van először, nem a házasság, ezért ugyanúgy, aki házas, ő is úgy indult mint aki nem, csak aki házas ma, amikor már nem kötelező, az meri a mai világban kijelenteni, hogy a házasság NEM a szerelem sírja. Aki meg nem akar házasodni, pedig minden tényező adott, az valahogy attól fél esetleg, hogy nem szerelmes igazán, fél egy kicsit, hogy a papír "kifog" rajta, kifog a szerelmen.


És ott vannak, akik már voltak házasok és nem szeretnének újra azok lenni, szóval mindenkinek megvan a maga motivációja.

24. 9b10f3d7ff (válaszként erre: 22. - Gribedli***)
2015. júl. 22. 13:39

Nálam is a férjem, illetve érdekes a férjem szülei erőltették, tehát nem azért írom, mert savanyú a szőlő, de akkor is azt vallom a környezetemből kiindulva, hogy sokan papír nélkül is nagyon jól meg vannak, míg többen a házasságban szenvednek.

El lehet adni a közös ingatlant, de ahhoz tudod ól 2 intelligens ember kell, a példát nem fórumindítóra értem, hogy nem azok lennének.

De sok embernél úgy zajlik, hogy minél inkább borsot törjön a másik orra alá. Lepapírozás nélkül nehéz osztozni. Ha egyszer valamiért új kapcsolatom lenne, biztos, hogy nem érdekelne a papír. Elég lenne, hogy kölcsönösen szeressük egymást.

23. Gliese (válaszként erre: 22. - Gribedli***)
2015. júl. 22. 13:36
Jogi dolgokban is számít. De maga a tudat, hogy kimondtuk mindenki előtt aki fontos, hogy mi komolyan gondoljuk, hogy egymást választottuk és kitartunk egymás mellett jóban rosszban, és azt mondhatom "férjem" "feleségem" az számít és nem a papír,amit meg kapsz mellékesen a szertartás után, aztán alig emlékszel hirtelen hova tetted.
22. gribedli*** (válaszként erre: 15. - 9b10f3d7ff)
2015. júl. 22. 13:28

Én úgy vagyok vele, hogy azért az a papír jogi dolgokban számít. A szerelemben nem, de amikor MINDEGY, akkor össze is lehet házasodni. Aki azt mondja, hogy mindegy, mégis házasság ellenes, annak nem mindegy, mert ha az lenne, akkor akár házasodhatna is. Ha pedig mégsem akar, akkor annak oka van.


Én házas vagyok, igaz, nem én erőltettem, mindig is azt mondtam, hogy nekem mindegy, meg hogy papír. Mégis amikor beszéltünk róla, végülis a férjem érvelése segített abban, hogy azért annyira nemcsak egy papír és slussz.


A lakás és a hitel, igen, lehet, hogy sokakat csak ez tart össze, de szerintem már csak a gyerekvállalás miatt is fontos, hogy ne a csaj szüleinél dekkoljanak még mindig. Amúgy meg bármikor el lehet adni közös lakást, stb. és újrakezdeni mással.

2015. júl. 22. 13:13

Gixxi, azok a menyasszonyok, akiket sminkeltél, szintén 10 hónap után mentek férjhez? A kolléga, akit említettél, hogy készül az esküvőre, mióta van együtt a menyasszonyával? Van már közös lakásuk, stb.?


Nekem ùgy tűnik, hogy részedről ez egyfajta rivalizálás (pl tesóddal, ha van), vagy ha egyke vagy, akkor talán az az oka, hogy mindent megkaptál gyerekként egy kis hiszti árán vagy netán még azt sem kellett, mindent azonnal megkaptál, és nem neveltek türelemre, sem körültekintésre, csak mennél mint egy tank.

20. Gliese
2015. júl. 22. 13:12
Azt tanácsolom próbálj változtatni a rossz szokásodon, közben várj türelemmel 1-2 évet. És ha akkor sem mozdul, vagy kerüli a témát dobbants. Kifogás mindig akad a házasság ellen, pl a pénzt mindig fel lehet hozni, de ha valaki igazán akarja megoldja.
19. gribedli*** (válaszként erre: 1. - Gixxi)
2015. júl. 22. 13:01

10 hónap az nagyon kevés ahhoz, hogy ilyen komolyan depizz emiatt.


Nagyon sok mindent nem látsz át, amit ő meg igen. Nem azzal van kapcsolatban, hogy szeret vagy nem szeret, hanem nyisd ki a szemed, légyszi!


Te hisztis kislány módjára hajtogatod, hogy hú, ki tudja, "soha de soha de soha" nem fogom ezt megélni, bla bla, ha nem vesz el most, akkor nem is szeret, meg ott fog hagyni 10 év múlva, bla bla bla...


Először is, senki sem mondta, hogy még ha elvesz is, kibír-e veled 10 évet. Bár úgy írod le, hogy nincs más vita, csak ez a téma, szóval lehet, hogy nagyon szeret téged, vagy lehet, hogy más problémák is vannak(lesznek), csak te még elvakult vagy és azokat a problémákat vagy nem látod, vagy igen, de nem tartod még fontosnak.


A párod jól látja, nincs még semmi közös dolgotok, a te szüleidnél laktok, ez nem jó alap. A lagzi is költséges, a gyerek is költséges, saját otthonotok meg még sehol. Ebből is látszik, mennyire éretlen vagy, ami az anyagiakat illeti, ő pedig óvatosabb ebben és jól teszi, hallgass rá.


Ha férfi lennék, és üres lenne a zsebem, én sem rohannék, hogy elvegyem a csajomat, és gyereket csináljak neki azonnal, csak hogy a csajom szülei mindenbe belekotyoghassanak mert ott lakunk. Ez teljesen normális gondolkodás egy férfitől, az önállósággal van kapcsolatban, nem azzal, hogy mennyire szeret. A helyedben megpróbálnám, hogy akkor oké, költözzetek külön a szüleidtől, egy kis mókuskerék, pénzkeresés, aztán meglátod, hogy még mindig csak az esküvőn jár-e majd az eszed.


Szerintem egy (első) gyerek vállalásához az első évben szükség van kb 6 ezer eurora, ha mindenből újat kell venni, mert első gyerek, plusz tápszer, pelus, egyéb.


Egy esküvő is elég sokba kerül. Nem írnék összeget, mert vegyes és biztos van elképzelésed. Itt is lehet szerintem alsó határ 6-10 ezer euro.


Ennyi tőke a rendelkezésedre áll, hogy sürgeted a babát, lagzit? Nem hiszem, mert akkor nem a szüleidnél laknátok mindketten.

2015. júl. 22. 12:54

22 évesen ne görcsölj, kattogj ennyire a jövôre!

Nem tervezheted meg az elkövetkezô 10 évet; illetve igen, de semmi értelme!

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook