Szakítás után... (beszélgetés)

Mégis csak lehet abban valami h a Nők hamarabb érnek mentálisan.Szerintem ebben azért szerepet játszik az is h ki milyen körülmények között nőtt fel.Pl.: 1 anyuci kedvence nagy százalékban fog az is maradni.Mert miért akarna kitörni a szoknya fogságából ha neki az úgy éppen megfelel.De azért vannak kivételek.

Azért én azon is elgondolkoznék h nem mindenkinek jut olyan állás ahol több százezreket keres, sajnos nekem sem.:)=

Nahh meg szerintem Te is hibás vagy abban h rászokott a "zsebpénzre".Nem vádaskodom, csupán ez a véleményem.

A szingi nőség (az én fogalomtáramban) valhol szintén 30 fölött van, és azt jelenti hogy nincs tartós kapcsolata.. itt a tartóson van a hangsúly.

Ettől még bulizhat pasizhat stb és beszerezheti azokat a számára szükséges impulzusokat amiktől jó nőnek érezheti magát.. amellett hogy a saját értékeivel tisztában van.

saját példámra visszatérve nem hinném hogy jót tenne neki, ha még x évig zsebpénzelné valaki.. hacsak nem ez az életcélja.

Tartsa el magát.. nem olyannehéz dolog ez, és ne várja azt, hogy felnőtt fejjel ezt mást tegye(anyuci, apuci, bnő stb). Tessék felelősséget vállalni magáért, hamár felnőttnek mondja magát.

A perverzió az okés, kinek mi.. és ezen a szinten a nő is relatív...

Ezzel nem értek egyet. 1 Nő csak 1 férfi oldalán lehet Nő?Akkor nem értem a "szingli Nőket".Nézeteim alapján ez a "szingli" dolog is 1 nagy fas..g! Ma már mindenki lehet szingli.Holott ezt a jelzőt tudtommal csak a 30 fölötti egyedülálló emberekre alkalmazzák.

a férfiasság és a nőiesség relatív fogalom.Kinek, mi.Pont mint a perverzió, ami neked perverz az másnak lehet h csak warm up.

Azt hiszem h az emberek elfelejtették a toleranciát a másikkal szemben.

Ahogy leírtad Ő nem hiszem h menni akar, ha el is engeded akkor azt magad miatt tedd.

A baj hogy nem akarok mindig én lenni a domináns, persze néha jó meg minden, de ez is csak az arany köépútban.

Egy kapcsolatban a nő alapvető nőies tulajdonságia miatt nő...attól nő, hogy nőnek érzi, érezheti magát, azt pedig csak a férfi mellett teheti meg.

A férfinak ezen logika alapján férfiasank kell lennie, azaz férfias tualjdonságokkal kell rendelneznie.. no ha ez felcserélődik, akor van az a helyzet ami nálunk volt.

Szar mert szeretnék segíteni neki, de mivel tudom hogy nem fogja hagyni, elengedem...

Nekem erre is van 1 elméletem.:)Meglepő:DD Szóval 1 ügyes Nő csak elhiteti h a férfi a domináns 1 párkapcsolatban, közben pedig Ő mozgatja a fonalakat.Persze ezt nem érezteti a férfival.

Ennek ellenére szeretek Én lenni a domináns, persze nem minden esetben.

Most 1 kicsit magamról.Én sem vagyok happy-funny típus.Sőt kimondottan pesszimista vagyok, nem hiszem h ez hátrány.Csak felkészültség mindenre.Nem szeretem a váratlan helyzeteket.

Ha így nézem a dolgokat én sem vagyok akkor "Férfi".Nekem is kell h valaki időközönként kilendítsen ebből az állapotból.Értem h mit mondasz, viszont látom az Ő szemszögéből is.

Írásodból arra következtettem h nincs ez a kör még lefutva, bár lehet h tévedek.

Én úgy látom ezeket a dolgokat h a férfi csak az ajánlatot teszi, de a nő dönti el h él-e vele.Bár az is igaz h a mai modern időkben már a nő is megteszi az ajánlatot ha megvan a kiszemelt.

Fene tudja, nem értek hozzá!:)

Szerintem nagyon jól látod ezt a dolgot... nálunk minden megvolt lelkileg, és ezzel soha nem volt gond. Tisztelet, szeretet, szerelem...

Ami nem volt meg:

eléggé szar helyen dolgozik és folyton csak ígérgetnek neki hogy majd előrelép meg plusz fizu, és folyton átcseszik a palánkon.. ő meg hagyja magát, 28 évesen nem tudja eltartani magát, kiállni magáért, nekem meg már elegem van. Nem akarja otthagyni ezt a melót, mert szereti...

Mivel reggeltől estig dolgozik ezért a "hidegvízrevalóért" folyton fáradt soha nem megyünk sehova, a 7végét átalussza, 2 év alatt se egy nyaralás, se egy 7végi kirucanás.. folyton késik, folyton fáradt, depis...

Belefáradtam hogy nem tudom kihúzni belőle, mintha semmi hatással nem lennék rá.. nem is vagyok

Sajnálom, de nem akarom így élni az életem.. 2 év elég volt. Szeretem de ha ő a vesztébe rohan, hiába próbáltam (tunk) meg mindent (és nyugodt szívvel mondom mindent megtettem) NEM MEGY tovább.

TEgnap hallotam hogy azt terjszetgeti hogy ez csak amolyan gondolkodási idő, hogy ÉN majd megbékéljek, és majd ÉN eldöntsemmi legy...

Elegem van, miért megint én, 2 év alat mindent mindig én döntöttem el, én adtam neki zsebpénzt én... nem akarok férfi lenni egy kapcsolban.

Szar mert úgy érzem kudarcot vallotam.. de közben tudom hogy azon nem lehet segíteni aki nem akarja.

Érdekes h akiért mindent megtettél volna hirtelen átkerül a "kerítés" másik oldalára.Nem köszönsz és tudomást sem akarsz venni róla...Van 1 elméletem miszerint maga a boldogság keresése nem más mint önzőség.Hiszen azért keresed még ha nem is tudatosan h boldog légy.Majd ha megtaláltad és feltöltött tudsz Te is adni a másiknak.Lassan 28 éves fejjel azért át értékelődött bennem maga a boldogság.Nem számít semmi csak a tisztelet, szerintem ez 1 jó párkapcsolat titka.Tiszteljen meg a szerelmével, a hűségével, az őszinteségével...stb...Persze ha én ezt elvárom akkor nekem is e szerint kell cselekedni.Nah és ott a csend, amikor csak csak vagytok.Nem kellenek a szavak mert megértitek egymást 1 nézésből.Nem kínos, nem érzek késztetést arra h megtörjem mert tudom h az úgy jó.Átéltem, régen.Hogy kinek mi jön be?Szerintem tipikus dolog h a jót taszítjuk és rossz pedig kellene.Szeretünk küzdeni azért h figyelembe vegyenek minket.A kérdés szerintem ebben az esetben az h Mi megbecsüljük majd ezt a figyelmet ha megkaptuk!?Vagy érdektelenné válik!?

Most olyan hülyén érzem magam h itt elmélkedem és a saját magam nyomorára nem találok gyógyírt.:D

Pedig lehet h csak lazítanom kellene és nem megfeszülve élni.

Azért köszönöm h vetted a fáradtságot és pötyögtél pár sort.:)

Na ezzel én is így vagyok, csak nálunk 2 év, és nem vesztünk össze. De ha összetalálkoznék velel az utcán én is ezt csinálnám.. nem azért mert haragszom, csak mert nem lenne hirtelen jobb ötletem és erre meg nem lehet felkészülni.

Nekem most nem kell éppen senki, de anno amikor rendben volt minden rám soha nem néztem a pasik.. normálisan nézek kis, de valamit sugárzok magamból amitől menekülnek a pasik :-)

Ez meg tök természeteshogy azok a apsik jönnek be akik le se szarnak.. amúgy nem lenne érdekes.

ez a harmadik nap.. és nem lett könnyebb, tegnap meséltem melóban a haveroknak és az egyik srác nagyon bunkón beszólt (persze semmit nemtudom se róla se az exról se a helyzetről, de ő baromi okos akart lenni) persze senki sem kérdezte...

Akor kitört belőlem a sírás, és kisebb megszakításokkal az gész estét átbőgtem.. most már jobb, hogy kint vana feszültség.. de még tuti nem ez volt a vége.

Kicsit olyan hogy elindultama lejtőn lefelé, visszafordulni nem lehet de még nem agyok az alján.. csak látom hogy mi vár még rám.. és félek tőle. persze tudom hogy addig nem indulhatok felfelé amíg a hegy alját nem jártam meg...

Csak az tartja bennem a lelket hogy vannak barátok haverok.. 27 évig rimánkodtam egy olyan igazi barátért, és most hogy gáz van, már tudom ki, kik azok az emberek, és nagyon pozitívan csalódtam sok emberben... egy lányzóban is, akire most nagy szükségem van.

Biztosan jól döntöttél! ha már többször is megfogalmazódott bennetek az nem lehet véletlen :) jobb lesz, erős vagy, mindig jön jobb csak idő kérdése :)

Ja azt hozzátenném még, hogy egyébként nem azzal a férfival vagyok msot aki miatt végülis szakítottam a barétommal de nagyon jó barátok vagyunk :) Sajnos szakítás után viszont mi is bunkó módon összevesztünk... :) de mindegy is msot már jobb ez így nem lettünk volan barátok úgysem :D

Olvasgattam.Eljött az én időm h végre kiírjam magamból,itt mégis más.három kezdődött az én történetem.Kitudja hány szakítás után úgy döntöttünk h ez már nem megy,jobb lesz így.Nem tudom az idő még nem igazolta felém.Remélem felé igen.Gyors pakolás, cuccok kicserélése.Gondoltam jobb ezt gyorsan rendezni.részemről mindent megszakítottam vele, nem haragból hanem miattam.Kerültem az olyan helyeket ahol összefuthatnánk, ha találkoztunk is én nem köszöntem.Úgy tettem mint aki nem látta.(Tudom bunkúság)De már csak magamra kellett koncentrálnom h a következő sarokig kihúzva menjek, majd ahol nem látnak újra összetörhessek.Bevallom szar volt, azt is tudom h ezzel Őt is bántottam.Önvád,depresszió a miértek keresése.Semmi értelme.:)Vége,elmúlt!?A tárgyak kidobása az érzések jegelése.Majd az idő segít!Nyugtattam magam és közben próbáltam úgy tenni mint akit nem érint az egész, pedig belül véreztem.Egy néma hangzavar volt az életem.Új kapcsolat keresés, találás és rádöbbenés h Én erre nem állok még készen.Elismertem,bevallottam.Nem akartam bántani és az idejét rabolni.Azóta egyedül.Szívem legmélyén még most is féltve őrzöm,(Persze be nem vallanám senkinek,csak nektek!:) remélem megtalálta azt amit bennem nem.Ez nem szerelmi vallomás, egyszerűen megérdemli a boldogságot.Azóta is egyedül vagyok, próbálkoztam.Valami kihalt bennem, elutasító vagyok.Pedig vágyom a boldogságra, szeretnék újra szeretni és szeretve lenni de mintha kivitelezhetetlen lenne.

Remélem eljön az amikor szembejön velem a boldogság, és lesz hozzá bátorsága leszólítani.Én már nem keresem.:/Hát ennyi, kiírtam azt amit mások előtt szégyellek bevallani.

Köszönöm h elolvastad.:)

Mi vasárnap szakítottunk, tegnap olyan furi volt minden, mintha kívülről látnék mindent, magamat is, mintha valaki a mellkasomon ült volna, úgy szorított.

Ma már jobb a mellkasom, de a hátam és a derekam baromira fáj.. (lehet csak elfeküdtem) idióta hülyeségeket álmodom a volt pasival.. mi együtt éltünk 2 évig.. én maradtam a kecóban, ő hazaköltözött a szüleihez.

A legjobban a magánytól félek, no meg hogy egyedül maradok..és hogy soha nem találom meg az én másik felemet. már ha van ilyen :-)

Amúgy sacc óránként változik a hangulatom, de felteszem ez még természetes így 2 napos szingliként. De érdekesen nem érzem még hogy szingli lennék.. csinálom a dolgaimat, egyik lépést a másik után és megpróbálok túlélni...Meglepően jól viselem sztem.

Mikor lesz ez jobb???

Na majd csak lesz vhogy :D

Köszi tényleg ;)

Pontosan,ha nem kockáztatsz,akkor nem tudhatod h mi vár rád a jövőben?!

Nm fontos rögtön másik kapcsolatot keresni,fiatalon bulizni és ismerkedni kell.

Én ha 18 lennék,nem mennék bele komoly kapcsolatba,sőt így h lassan 22 vagyok,így se mennék bele még 1x egy komoly kapcsolatba.Hiába van barátom és szeretem - imádom...de sajnálom h nem 5 év múlva találkoztunk,amikor már az ember meg akar állapodni.

Magyarán nem kötném le magam és akinek csak lehet azt ajánlom h 17-25 éves koráig ne is tegye.

Bulizzon,sulizzon,dolgozzon,bnőzzön, és pasizzon.:)))

Ez igaz :) köszönöm szépen nagy lelkierőt adtál most nekem :)

Nem akarok visszamenni semmiképpen sem 1 jó ideig... Azán majd lesz vmi úgy gondoltam ha nem kockáztatok nem is nyerhetek, me gmindig mindenki azt mondja hogy attól nem lehet félni, hogy nem lesz jobb mert mindig van... hát remélem nem hazudtak :D

Szia!

Legyél türelmes,1,5 év nem fog hipp-hopp eltűnni az életedből.Persze,hogy rossz,mert szeretted.Szerintem 1 hónap minimum kell,hogy az ember lelkileg is elengedje a másikat.Legjobb ha minden vele kapcsolatos dolgot elteszel,kitörölsz,elégetsz stb...:):S Tudod az emlékek nagyon tudnak fájni.

És gondolj arra,h Te döntöttél így és nem tisztességes dolog a másik emberrel játszani,h vissza mész,szakítasz..visszamész,szakítasz..

Ha eltelik x idő (hónap) és még mindig nem tudsz nélküle lenni,akkor gondold át a dolgot.De adj időt magadnak!!!!Ez nem könnyű dolog,de sokszor átesik az ember ezen élete során.:):S

Foglald le magad.Bnőkkel süti,kaja,mozi,buli..

Ismerkedj,akár interneten (legalább lefoglalod magad).

Jön lassan a nyár,szingliként egész jó egy forró nyári éjszaka a bnőkkel.:)))

Mindennek megvan a szépsége!:)

Sziasztok!

2 napja szakítottam a párommal 1,5 évig voltunk együtt. Igazából az volt az ok, hogy nem tudom vele elképzelni magam pár év múlva egyébként jól megvoltunk működött minden... de az utóbbi fél évben csak ezen gondolkzotam, hogy menjek vagy maradjak közbe jött 1 pasi aki tetszik nekem úgy érzem egyre jobban érdekel mint a jelenlegi illetve a volt baártom de ebben nem vagyok biztos. Már 1x szakítotunk pár hónapja akkor is én kezdeményeztem ugyanezzel az indokkal, érzem h ő sokkal jobban szeret engem mint én őt és nem akaorm rabolni az idejét meg hitegetni h nagyonsokáig együtt leszünk. Most vizsont meghalok egyszerűen mindenről ő jut az eszembe próbálom tartani magam de ha egyedül vagyok csak kis időre rögtön bőgni kezdek és nem bírom abbahygani annyira fáj. Meddig tart még ez? ez most csak átmeneti állapot ugye? nem akarok megint visszamenni hozzá mert ezt már 1x eljátszottam és 1 hónapig nagyonnagy volt megint a szerelem de msot megint itt vagyunk... volt már vki hasonló helyzetben? segítsetek lécci mert annyira kezdek elbizonytalanodni...pedig már emghztam 1 döntést :S