Stressz, szorongás, pánikbetegség, depresszió?Gyógyszer nélkül van megoldás? (beszélgetés)

Én se tudtam aludni az éjjel, de nekem így kell ellátnom a babámat, már 11 hónapja, és nem feküdhetek le nappal aludni, nem is pihenhetek.

Ez van, nem sajnáltatni akarom magam, csak jó kiírni magamból, ha már változtatni nem tudok a dolgon (még).

Atyaisten, még csak fél tíz, és már nem tudok írni...

Igen, lehet, hogy nem kellett volna szülnöm, de megtettem, és nincs visszaút. Ezzel kell boldogulnom valahogyan.

Hát látod, épp ez az.

Mindenki (rajtam kívül) ezt mondja, hogy boldognak kellene lennem, mert ilyen csodálatos kisfiam van.

De én nem vagyok boldog, sőt, boldogtalan vagyok! Az a legszörnyűbb, hogy mióta megszületett, szinte állandóan rosszkedvű és feszült, ideges vagyok, nem beszélve a kimerültségről, ami már fizikai tüneteket is okoz nálam.

Elolvastam a naplód, ha nem baj. Most már tudom.

Egy nagyon picit hasonló dolgok történtek velünk a múltban, egy kivétellel. Nekem is voltak hasonló érzéseim, mint neked, de nem olyan nagy mértékben. Én is sokszor sötéten látom a világot, és sokszor elmegy minden életkedvem.

Gondolj bele: szültem egy kisfiút, és néha, ha ránézek, nem tudok örülni.

A szívem pedig majd széthasad, mert tudom, hogy ez elítélendő dolog, és annyira sajnálom...

Arra kíváncsi lennék, miért vagy ilyen rosszkedvű?

Ha nem sértelek meg a kérdésemmel. :-)

Bizonyos dolgokra nagyon jól ráéreztél.

Munkát nehéz találni, főleg gyerek mellől. Hát még ha ismernéd a főnökömet, azt mondanád, épelméjű ember nem dolgozik neki. :-)

Gondoltam már rá, hogy váltanom kellene, biztosan nagyon jót is tenne. És persze ez is megmarad gondolat szintjén...

lehet gyógyszer nélkül is megoldani ilyesmit, ki kell találni mi váltja ki, van e valami szervi ok és azt kell megszüntetni

én reflux miatt pánikoltam

Még szopik a babám. És ezért is kell felkelnem reggel, mert azzal kezdődik a napunk és este azzal fejeződik be.

Barátnőimmel ritkán találkozom, mióta szültem. Egy részük dolgozik, és éli az életét, egyikük pedig szintén szült, és a babájával van elfoglalva.

És ha párod kivenne egy - kétszabad napot?Vagy a vasárnapot rád/rátok áldonzná?!És ő lenne egyedül,mondjuk a babával,vagy ő még szopizik?:o jajj én nem toom,még nincs babucim:)S

De valahogy biztos meglehet oldani,bnők nem-e seitenének be?!

Lassan lelépek,mert mennem kell haza melóbol.Majd válaszolok,ha inrál még esetleg.

szió

Hát akkor tedd meg:)

Bizd a babát pároda,vagy anyudra..te pedig pihend ki magad.:)

Biztosan vhogy meglehet oldani.

Naná, nekem nem kell magyaráznod, szoc. munkás vagyok. :-)

Csak épp a 11 hónapja tartó kimerültségem és fizikai gyengeségem megakadályoz abban, hogy pozitívan tudjak gondolkodni. Már majdnem egy éve csak egy dologra vágyom, hogy kialudhassam magam végre!

Tudom,hogy nehéz...de minden sikerülhet,csak akarni kell.De nem hogy "igen akarom"..hanem igenis akarom,és képes vagyok rá.Ha belegondolsz,hogy más ember aki netán sulyos beteg..rákos vagy akármi,és harcol..hogy jobb legyen,és tiszta szivéből megakar gyógyulni,akkor...?!:)Mi a kérdés..?!

Érted?

Szülés utáni depresszió,talán igy hivják.Új dolgok történnek,felelőséget válalsz valaki iránt,hiszen a babócád (nagyon édes):) ,de észre kell venned a szép dolgokat.Amig nem lettem beteg,nem is tudtam/gonoltam volna..hogy a gondolatokok .. ennyire befojásolják az ember közérzetét...szinte az egész életét.

Minden azon múlik,hogy hogy gondolkozol,pozitivan vagy negativan..a jó vonza a jót a rossz meg a rosszat.:)S

Nagyon jó, hogy így tudsz örülni!

Én világéletemben labilis voltam lelkileg régi okok miatt, de 11 hónapja, amióta megszültem a fiamat, azóta sokkal rosszabb. Odalett a szabadságom, állandóan kimerült vagyok, mivel alig alszom, és ezek miatt, meg a nagy felelősség-érzéstől depis lettem. Szinte mindig feszült és ideges vagyok.

Nekem csak majdnem mindig. :-)

Neked milyen a kedved?

Sziasztok!

Rosszkedved van, úgy látom.

Én még próbálok bizakodni, hogy a mai nap jobb lesz, mint a tegnap. Hozom a formámat: etetés közben megetettem a fiam zokniját is. Huhh...