Stressz, szorongás, pánikbetegség, depresszió?Gyógyszer nélkül van megoldás? (beszélgetős fórum)

Bizony, tündéri, de még mennyire!!-DDDD

Ezek az érzések még nálam is voltak 27 évvel ezelőtt!-DD

Sziasztok!

Köszi, ez biztató. Már azt várom, hogy nagyobb legyen a fiam, hogy levegőhöz jussak... és persze ez nagyon érzés, mert nem ezt érdemli, hiszen olyan tündéri és okos baba. Igyekszem én is a legjobban törődni vele, csak hát ezek az érzések sokszor lebénítanak.

Gondolom, a többség azért van itt!

Itt én is találtam igazi barátra!!

Köszönöm a Hoxának!

Áhh, bocs..most néztem be angels naplójába, mindent visszaszívok...persze, megint előbb írtam, mint gondolkodtam..-D

Az 5. bejegyzésen jöttem rá, hogy nála lehet a probléma.

Oké,de akkor mért vagyunk itt?

Szerintem főként azért, hogy egymásnak segítsünk..vagy nem jól gondolom?

szia,

fantasztikus érzés, ha az ember segítséget kap és ad akár ezen a fórumon is.

de ez nem kötelező program. nem várhatom el x-től vagy y-tól, hogy folyamatosan a bajaimat olvassa, és velem törődjön. ha van egy jó szava hozzám, az _ajándék_.

mert ahogy írtam, nem ez a "dolga". annál szebb, ha mégis megteszi.

és fordítva is...

Szia, Kafka!

"senkinek nem dolga, h segítsen neked.

te itt nagy tévedésben vagy, úgy tűnik..."

Mért írtad? Hiszen Neked is sokan segítenek, még ha nem is az a dolguk, és ez Neked is jól esik.

Így más is örülne, ha együtt éreznének vele!

Szia:)

Az en fiam 2 es fel eves....En is tudom milyen az mikor "mely vizbe dobnak"...De van egy jo hirem....:)En mar azt hiszem kezdek megtanulni "uszni"....A fiam bölcsis lett,azota van egy par ora amit kihasznalhatok ugy ahogy akarok....De meg mindig ott a lelkiismeret furdalas hogy nem olyan anya vagyok amilyen lehetnek.....De ahogy egy kedves ismeros irta nekem"a lelkiismeret furdalas a bizonyitek arra hogy nagyon jo anya vagy,nem ered be barmivel, a leheto legjobbat akarod nyujtani a gyerekednek!"

Ugyhogy fel afejjel,lesz ez jobb is:)

igazad van. Tudom. Én is beszélgettem már veled:D

Kitartás! Ne foglalkozz az ilyen emberekkel. Te megteszed amit tudsz és ezért köszönet:D

Én alapból nem azért indítottam ezt a fórumot,hogy köpködés legyen belőle.

Én segítek azon / azokon akik hagyják , a többi része meg nem érdekel.

ajaj!

Rossz olvasni a vitázásotokat.

Szerintem semmi értelme köpködni a másikra.

És Bucókára itt nagy szükség van, mert megoszthatja velünk azt, hogyan gyógyult ki ebből a rettenetből, ezáltal tud segíteni. De valóban csak annak lehet segíteni, aki hagyja.

Szép estét mindenkinek!

nem más dolga, h megoldja az életedet.

senkinek nem dolga, h segítsen neked.

te itt nagy tévedésben vagy, úgy tűnik...

Sokan próbáltak segíteni,ha nem vetted volna észre én is megtettem.Örülök,hogy te is igy gondolod h csak sajnáltatod magad,mások nem fogják a te problémáidat megoldani,de segiteni tudnak,hogy könnyebb legyen.

Te nem akartad,hát igy jártál,egyáltalán nem vagyok bunkó,néha fáj az igazság,ennyi!

És az meg h meggyógyultam??Igen!De kibaszott nagy erőfeszítésembe telt,de sikerült...Nekem ment.

És ,hogy mi keresek itt?!Közöd?Asszem semmi!

Most már mondhatod h bunkó vagyok!

Jólesett, amit írtál. Jó tudni, hogy nem vagyok egyedül, nem én vagyok szörnyszülött az érzéseimmel.

Igen, már bennem van régóta a lelkiismeretfurdalás is, ami miatt sokszor még idegesebb vagyok. Igyekszem jó anya lenni, de tudom, hogy nem vagyok az, és ez feszültté tesz. Legtöbbször úgy érzem magam, mintha 11 hónapja bedobtak volna egy nagyon mély vízbe, de nem tudok úszni, és egyedül kell megpróbálnom kievickélni valahogy a partra. Ismered ezt az érzést? Kétségbeejtő...

Volt már, hogy reggel, amikor visszaaludt a fiam, ledőltem én is, mondván, fene vigye a tennivalókat. Alighogy elaludtam, már szinte kelhettem is fel, mert ő még egy órát sem aludt. :-( És ez nem egyszer fordult elő. Ezért inkább le sem fekszem, csinálom a dolgomat, várva az estét.

A te fiad mennyi idős?

Nincs olyan barátnőm, akire rábízhatnám Danit.

És képzeld el, tényleg nincs napközben pár órám a pihenésre. Éjjel nagyjából alszik a fiam, és én is, de mivel rossz alvó vagyok, kevés az a pár óra, amit sikerül aludnom. Este későn alszom el, reggel a fiam ébreszt korán... Napközben csak 1-1,5 órákat alszik a fiam, az pedig nem elég, pláne, hogyha végre alszik, akkor csinálom a házimunkát, mert ha ő ébren van, nem hagy dolgozni.

Most alszik, így végre meg tudtam ebédelni, de még sok dolgom van. Mire elaludnék, ő felkelne, így nincs értelme lefeküdnöm.

Teljes mertekben aterzem mirol beszelsz,en is igy voltam,....Mostanaban is van egy ket ilyen napom,de nem allandoan.Aki nem volt a te(mi)helyzetunkben,fel sem tudja fogni hogy milyen ez.Es azonkivul hogy nem tudjuk ertekelni elegge hogy van egy egeszseges gyerekunk,es ki vagyunk merulve ugy fizikailag mint pszihikailag,utana jon a lelkiismeret furdalas hogy nem vagyunk jo anyak.....

De kicsit probald osszeszedni magad,es aludj amikor csak lehet(habar tudom,mikor a gyerek elalszik,azt sem tudom milyen teendoknek szokjek neki...)...Meglatod ha jobban kipihened magad,kicsivel jobban leszel.

Szia!

Valahol azt olvastam, hogy sajnos nem lehet babád! Mi az oka, ha leírható?