Segítség! Mandulaműtét előtt és után! (beszélgetős fórum)

Sziasztok Fiúk-Lányok!

Kedves Diegóóó! Előszőr is köszönöm a jó kivánságot.Igen,remélem hogy mihamarább felépülök.

A harmadik napom egy picit fájdalmasabban telik mint az első kettő.Amint lehet egyből veszem be a Cataflan tablettát.(vizben oldódót).Utánna egy kicsit elviselhetőbb ez az állapot. Joghurtot,levest,kefirt kakaoban áztatott piskótát ettem eddig. Bitos fogyás! :)))

Puszi Nektek! Trixy

Gyors felépülést kívánok Neked!:)

Nekem is altatásban vették ki és ha újra mennék, megint ezt választanám. Az altatást én jól viselem.Nem volt utána sosem hányingerem, nem voltam rosszul.Ahol engem műtöttek, ott nem is vállalják altatás nélkül, mert szerintük így kényelmesebb.Alszik a beteg és jobban tudják végezni a dolgukat. Biztonságosabb is, mert rendesen eltudják látni a sebet, mert nem kell kapkodni.

Engem sem altattak, s szerintem a műtét az nem olyan vészes, inkább csak kellemetlen, kényelmetlen. Én előtte nagyon részletesen tájékozódtam, hogy mi várhat rám, már minden szörnyűségre fel voltam készítve, s így nem is volt olyan vészes. (de kimilyen típus. Van akire rossz hatással van, ha előre tudja a részleteket. Ha érdekel, szívesen leírom mailben)

Inkább lelkileg megterhelő, látni a vért, az ollót stb. Előtte kaptam ilyen 'nyugtató' szurit, de csak röhögcséltem tőle. Rám ilyen hatással volt :). Akkor már nem féltem, inkább örültem, hogy végre túl vagyok rajta és nem kell tovább izgulni (mert nagyon féltem előtte).

Amikor bevisznek a műtőbe, először befújnak a torkodba érzéstelenítőt, az teljesen elzsibbaszt, kicsit úgy fogod érezni, mintha bedagadt volna a torkod, fura érzés, de nem rossz. Én már az 1.szurira sem nagyon emlékszem, hogy fájt volna, inkább kellemetlen volt.

Ja, nekem is nagyon hegesek voltak a manduláim, így kicsit tovább tartott a műtét, mert nehezebb őket megfogni.

Nekem ez a 10.nap és még mindig nagyon fáj, nagyon lassan enyhül a fájdalom.

Szerintem utána sokkal szarabb, mint maga a műtét!

Gondolunk rád, és tényleg nyugi, bár tudom, ezt könnyű mondani. :)

A pulzusom nekem is 140 volt a műtőasztalon, de aludtam egy jót, és arra ébredtem, hogy már készen is vagyunk. :)

Köszi csajok!

Altatásban lesz. Amint tudok irok Nektek.

Már lelkieben felkeszultem,bar a mutoben bemenet biztos 140 lesz a pulzusom. 7-re megyek, nemtudom hányadik leszek,mert vannak sullyos betegek is akiket műtenek ezen a napon. Tumoros betegek. Látjátok csajok,ezek a nagy bajok. Puszika Nektek! Irok majd!!!!

Trixi! Drukkolok!!!!

Altatástban lesz vagy helyi?

Köszi!

Azóta -most van a 8.nap- már eszem kenyeret és tényleg sokat segít. Meg neke tudjátok mi jött be? A palacsinta. Könnyen lecsúszik, le is viszi a cuccot valamennyire és nem ragad ott. A végén még meghízok :)

Egyébként ma először érzem úgy, hogy enyhült a fájdalom..de még nem akarom elkiabálni.

Sziasztok! Holnap megyek reggel 7-re a kórházba a műtétre.

Szoritsatok nekem! Puszi Nektek.

Hát nem tudom, de én a helyedben a lehető leggyorsabban felkeresnék egy másik fül-orr-gégészt. Egy olyat, aki nem vesz félvállról, és tényleg alaposan utána járna a panaszaidnak.

Pesten sajna nem ismerek fül-orr-gégészt, de talán neten vagy hasonló fórumokon tudnának segíteni.

Én a műtét előtt sokat olvasgattam egy fórumot, ahol, ha jól emlékszem, volt egy-két hozzászólás, ahol pesti fül-orr-gégész dokikat ajánlgattak. Ha érdekel, priviben elküldöm neked a linket.

Nem, nem kaptam kézhez semmiféle eredményt...

De az egész folyamat menete olyan nemtörődöm volt. Saját magam kértem, hogy szeretném kivetetni a mandulám, ekkor küldtek el a laborvizsgálatokra, majd a belgyógyász (az egyetlen aki valamelyest komolyabban vette a dolgokat) küldött tovább pl. szívbelhártyagyulladás gyanújával szívultrahangra, amire 2 hónapot kellett várni (interneten nézegettem utána dolgoknak, mert itt sem mondtak semmit, szóval ez a gyulladás halálos kimenetelű vagy épp agytályogot lehet tőle kapni kezeletlenül, így kellett 2! hónapot várni)

Nem részletezem, de a kardiológián is annyi megalázó szituációban volt részem, nem tudom drága ez a vizsgálat vagy miért, de olyan kelletlenül csinálták meg, az volt az érzésem, hogy mit keresek én ott ilyen fiatalon, csak foglalom az időpontot mások elől?! Szerencsére kiderült, hogy "csak" egy szívizomgyulladásom van, erre kaptam vénába egy lórúgás antibiotikumot, de nem mondtak semmit, nem kellett utána visszamenni stb... Azt, hogy a mandulámmal van/volt összefüggésben egyszerűen csak érzem, mivel attól függően jönnek a panaszok, amilyen állapoban volt a mandulám...

Valamelyik fórumon, de lehet, hogy itt olvastam, hogy létezik olyasmi is, hogy nem jól veszik ki a mandulát és ottmarad egy kis csonk... most erre gyanakszom, hogy nálam is ez történhetett. (azt hiszem még nem említettem, hogy csak az egyik oldalamon van a gond, a másikkal semmi baj)

Vizslalány: dehogynem... nekem is ez okozta a legnagyobb gondot, a fájdalom ahhoz képest teljesen elviselhető volt! Nekem 2 hétig tartott ez az állapot, sőt, amikor kezd leválni a lepedék, szerintem még rosszabb... Nekem sokat segített a jégkocka szopogatása vagy jégkrém (de nem tejes) Szép lassan, de napról napra egyre jobb lesz, kitartás!

Sziasztok!

Nekem szerdán vették ki a mandulámat, helyi érzéstelenítésben. Vagyis ez a 4.nap. A műtét maga nem fájt, de lelkileg totál kikészített. Látni, ahogy egy ollóval benyúlnak a szádba és húzzák, vonják majd kicsípik... a rémképektől most sem tudok szabadulni.

Azóta minden úgy van, ahogy írjátok, de asszem még szájzáram is van..

A legszarabb nekem, hogy ott lifeg a lepedék meg a hegek is a torkomban és képtelenség kikrákogni (meg gondolom nem is ajánlatos), de már alig kapok levegőt, iszonyúan zavar. Emiatt beszélni sem tudok-Nektek ez nem volt probléma??? Rengeteget iszom, de a folyadék nem viszi le. Ha szilárdabbat próálok enni, pl barackbefőtt vagy beáztatott kenyérbél, az meg fennakad és kb 1 órán át ott van a torkomon. Legszívesebben bemennék a kórházba, h szívják le, de gondolom, ennek magától kéne lemennie, de hogyan???!!!!!

A torkonszúró, fülönszúró érzés, a nyelési fájdalom, a szájzár ehhez képest semmi.

Nem hiszem, hogy neked kéne szégyellned magad azért, hogy szeretnéd, hogy kiderüljön végre, mi a bajod. Inkább az orvosoknak kéne szégyellniük magukat, amiért ilyen nemtörődömök.

És azt, hogy idült mandulagyulladásod van, a szívgondok alapján mondták, vagy volt valami más is, amiből a doki erre következtetett?

Csak azért kérdem, mert mi van, ha nem a manduláddal volt a gond? A szövettan eredményét akkor te nem kaptad kézhez, ugye? Csak mert azon ott lenne a végleges diagnózis. Nálam is csak a szövettan tudta 100%-ig biztosra megmondani, hogy idült mandulagyulladás.

A természetgyógyászokkal én úgy vagyok, hogy vannak néhányan, akik tényleg értenek hozzá, a többiek csak a pénz miatt csinálják. A mandulaműtét előtt engem is megpróbáltak rábeszélni a természetgyógyászra, de látva a horribilis árait, inkább hagytam. Na meg, nem bíztam benne, hogy véglegesen meg tudja majd oldani a mandulagondjaimat.

Köszi az infót, nekem nem magyaráztak semmit. Fura, mert nekem is teljesen jók lettek a leleteim, az EKG sem mutatott semmit (a szívultrahang mutatott valami eltérést, meg a belgyógyász hallott zörejeket, amikor meghallgatta a szívem). Ezért is írtam, hogy a végén már szinte én szégyelltem magam, hogy erősködök, valami nem stimmel. De ha viszont ilyen egyértelmű dolog és nem egyedi eset hogy egy-egy betegség nem produkálja a tipikus tüneteket, miért kételkednek az orvosok és nézik hülyének az embert? :-) Közben más vizsgálat miatt kiderült, hogy vesekövem is van, de érdekes a vizeletvizsgálat nem mutatta ki... Úgyhogy már azt is megkérdőjelezem, hogy egyáltalán van-e valami haszna a rutin laborvizsgálatoknak...

Nem vagyok valami nagy orvoshoz járós (a műtétet megelőző időszakot kívéve), úgyhogy szinte nem is nagyon ismerem a háziorvosunkat, de most ott tartok hogy inkább keresek valami jó természetgyógyászt, ha összeszedtem magam anyagilag, most én sem vagyok valami jól eleresztve.

Sziasztok!

Nekem januar 19.szerdán lesz a mandulaműtétem. Altatásban fog megműteni a doktor bácsim. Kicsit parázok,de úgy gondolom nem lesz semmi baj. Erős leszek. :) Trixy

Nekem a háziorvosom úgy magyarázta, hogy az idült mandulagyulladásban az a "pláne", hogy abszolút semmiféle tünetet nem ad. Tehát nem piros a mandula, nem fáj, nem nagyobb, normális méretű, egyedül csak a laborleletekből tűnhet fel.

Detritus nekem is volt, illetve sűrű mandulagyulladás, viszont ezeken kívül (na meg az óriás jobb mandulámon kívül) más tünetem nem volt. Sőt, nekem még a laborleleteim is teljesen normálisak voltak. Úgyhogy nekem sem voltak igazán tipikus tünetei.

A műtétem előtt olvasgattam egy fórumot, mandulaműtétesek írogattak ott is, ott többször is olvastam, hogy a tünetek teljes megszűnéséig akár fél év is eltelhet a műtétet követően.

De az hogy még mindig érzed a mandulád... Én is nagyon sokáig éreztem még, de mostanra már nem.

Nem tudom, a háziorvosod megbízható orvos? Ha igen, esetleg neki elmondhatnád ezeket, talán ő is tudna neked segíteni, ha a gégészetre nem akarsz visszamenni.

Engem Pesten műtöttek, inkább nem írom ki nyílvánosan a nevét, de viszonylag a jobbakhoz tartozik. (úgyhogy bele sem merek gondolni, akkor milyen lehet a többi x) Igaz, a kórházzal tényleg nem volt semmi bajom, szép, tiszta, modern felszereltségű... csak a személyzet.. de lehet, hogy én fogtam ki egy peches időszakot...

A mandulámra visszatérve, még mindig nem vagyok teljesen megnyugodva, hogy minden rendben van. Sőt, valami nagyon nincs rendben...

Még mindig nem tudom, hogy tulajdonképpen mi is volt a gond vele, a lapomra nekem is azt írták idült mandulagyulladás. Pedig nálam nem azok a tipikus tünetek jelentkeztek. Kívülről tényleg nem látszott rajta semmi, nem volt begyulladva, nem volt piros vagy megnagyobbodott, még lázas sem voltam. Viszont valahonnan jöttek belőle azok a "detritus"-ok, ami tényleg nem tudom honnan jött, mert mint írtam, nem látszott rajta semmi. Úgy tudnám leírni, hogy olyasmi érzés volt, mint egy pattanás.. amikor megtelik fáj, feszít, éreztem, hogy ezzel összefüggésben fáj a szívem, ráhúzódott a légutakra,köhögtem, de amikor kiürült, egyik pillanatról a másikra megszűnt minden problémám.

Tavaly májusban aztán egyik nap nagyon rosszul lettem, azt hittem a mentő visz el. Olyan iszonyatos fájdalmaim voltak, mintha szívrohamom lett volna. Tudtam, hogy a mandulámmal van összefüggésben, úgyhogy a gégészetre mentem, és innentől kezdődött a kálváriám... Mikor leesett megint az a detritus, enyhült a fájdalom, de valami történt a szívemmel, mert azóta sem jött rendbe teljesen. Valami nyomást állandóan érzek a hátamon, és ez -amikor még meg volt a mandulám- annak állapotától függően rosszabodott vagy enyhült.

Nem akarom hosszúra nyújtani, de azt észrevettem, hogy a csokoládéval van összefüggésben. Illetve eleinte a csokitól rosszabodott, aztán már minden édességtől, a végén már minden étkezés után gargarizálnom kellett, hogy ne "durranjon" be. Ekkor határoztam a műtét mellett.

De ami elkeserít: most karácsonykor annak örömére, hogy már egész jól tudok enni a műtét után, jól besütiztem, csokit is ettem .... és elkezdődött minden előlről!!! Ugyan olyan tűneteim vannak, mintha még meglenne a mandulám, érzem a helyén a szokásos kellemetlen nyomást, fáj a szívem... Szóval most itt tartok, de egyelőre még nem érzek elég erőt, hogy visszamenjek a gégészetre...

Jézusom, ez melyik kórház volt?

Ez vicces, nézz utána az interneten... Jó hogy nem vedd ki magadnak a mandulád...

Én pont az ilyen hozzáállástól rettegtem, azért is halogattam 6,5 évig a műtétet, mert az első "látogatásom" alkalmával pont egy ilyen típusú fül-orr-gégész dokit kaptam ki.

Engem Tatabányán műtöttek, ha jól tudom, az itteni kórháznak sem olyan hű de jó a híre, de a fül-orr-gégészetre egy szavam nem lehet.

6,5 évig húztam a mandulaműtétemet, aztán nyáron már annyira besűrűsödtek a mandulagyulladások, hogy rászántam magam a műtétre, de csak úgy, hogy a főorvosnő végzi a kivizsgálást, ő műt, stb. El is akartam menni a magánrendelésére, de nem igazán álltam úgy anyagilag, hogy ez belefért volna, gondoltam, jó lesz akkor a kórházi rendelése is. Abszolút nem csalódtam benne. Annak ellenére, hogy amikor először rápillantott a mandulámra, hátrahőkölt (ergo már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy ennek mennie kell), 1 hónapos kivizsgálás előzte meg a műtétet. Allergiavizsgálat, vérvizsgálatok, hematológia. Csak mindezek után mondta, hogy a műtét lenne a legjobb megoldás.

A műtét előtt még ő próbált nyugtatgatni (az altatóorvossal együtt), a műtét után folyamatosan figyelte, hogy vagyok, elmondott mindent részletesen.

A nővérek szintén nagyon kedvesek voltak. A fájdalomcsillapítót nem kellett kérnem, jöttek, kérdezték, kell-e, ha kellett hozták az ampullát.

Úgyhogy mindent egybevetve én pozitívan csalódtam. Azt persze tudtam, hogy a doktornőre nyugodtan rábízhatom magam, de azért kicsit tartottam ettől az egésztől.

Tuti, hogy értesítettek volna, ha valami gond lett volna!

Nekem is elküldték a manduláim szövettanra, nekem asszimmetrikusak voltak, az egyik vagy kétszer akkora volt, mint a másik, ezért is jártam a hematológián. De én az utolsó kontrollomon megkaptam a szövettan eredményét, bár nem találtak semmi komolyat, csak amit már a doktornő is megállapított, idült mandulagyulladást.

Nálam pont fordítva volt... a doktornő nem vállalta csak altatásban, pedig én tartottam tőle, a szívem miatt. Sőt, amikor rákérdeztem, hogy "ez így nem veszélyes?" azt a választ kaptam, hogy nézzek utána az interneten és döntsem el. Egyébként arról oldalakat tudnék írni, hogy hogy állnak az orvosok az emberhez, tisztelet a kívételnek. Közel 1 évig kínlódtam a mandulámmal, 4 orvosnál is voltam (kettő méregdrága magánrendelés), jól megkínoztak, volt gégetükrözés, nézték ilyen-olyan ultrahanggal, de mindegyik azt mondta, hogy semmi baja a mandulámnak, sőt, a szívfájdalmakat csak bebeszélem!!! magamnak. A 4. dokinál már nem mondtam semmit, csak azt, hogy szeretném kivetetni a mandulámat.

A vizsgálatokon, a belgyógyásznál hoztam fel megint a témát (adjunktus) ő volt az első, aki nem nézett egy hülye hipochondernek, hanem elküldött további vizsgálatokra, amikor is kiderült, hogy szívizomgyulladásom van. (a gégészeknél olyan válaszokat kaptam, mint pl. ugyan már, 25 éves pályafutása alatt csak egyszer találkozott olyannal akinek a szívére húzódott, de akkor nem tudnék csak úgy a saját lábamon ide-oda mászkálni. A másik meg: nem létezik, hogy a szívem a mandulám miatt fáj, az előbb az ízületekre szokott húzódni... stb.)

Folytathatnám még a sort, a végén már szinte én szégyelltem magam, hogy egyáltalán el merem mondani a problémáimat.

"Irigykedve" olvasom a többiek hozzászólásait, hogy milyen kedves, segítőkész dokik is vannak. Én csak annyi információhoz jutottam, amit összeolvasgattam különböző fórumokon. Nekem nem mondtak semmit, hogy mit egyek, mire vigyázzak stb, az altatásból úgy tértem magamhoz, hogy mellettem volt egy hányótál, 2! db szalvétával... de hogy mit csináljak, nyeljek, igyak, semmit nem mondtak. Mások hsz-iból gondoltam, hogy 2 óráig nem szabad nyelni. Ja, a műtét után pár órával meglátogatott a doki, akkor mondta, hogy egyek joghurtot. Most már tudom, hogy ép eszű ember ilyet nem ajánl, még orvosnak sem kell ahhoz lenni!!! :-))) (2 kiskanállal ettem, fél napig azt hittem utána, hogy megfulladok) Estefelé, kértem az ápolónőtől fájdalomcsillapítót, amire hozott egy bazinagy kapszulát. Mondtam, hogy előtte ampullában kaptam, amit bele lehetett önteni a teába. Erre a flegma válasz: (ott volt a kisasztalomon a megkezdett joghurt) ha a joghurtot meg tudta enni, ezt is le tudja nyelni...

Na jó nem panaszkodom tovább, de most voltam először kórházban, és eléggé megdöbbentettek a tapasztalatok...

(arra is én kérdeztem rá a doktornőnél, hogy a végén mi baja volt a mandulámnak, csak annyit mondott, hogy borzalmas állapotban volt, elküldte szövettanra. Azóta nincs semmi hír, voltam kontrollon, de nem mondtott semmit, ha valami gond lenne, csak értesítettek volna!?)

Akkor ezek szerint nem altatnak.

Érdekes, az itteni kórházban ez nem volt téma. Én választhattam, hogy altatás vagy érzéstelenítés legyen, senki egy szót nem szólt, mikor az altatást választottam, sőt, a műtőasztalon, mialatt előkészítettek a műtétre a dokinőm meg is jegyezte, hogy teljes mértékben indokolt volt az altatás. :)

És hogyhogy be kell feküdnöd műtét előtti nap?

Igaz, nekem is be kellett volna, mert a műtét előtti nap este kaptam véralvadásgátló injekciót, de mivel be tudtak vinni kocsival a kórházba akkor este, így elég volt csak a műtét napján befeküdni.

Mindenesetre szorítok neked!

Sajnálom, hogy ilyen dokid volt.

Én szerencsére teljesen meg tudtam bízni a dokinőmben, nem mellesleg én választottam őt, ő a főorvosnő az ottani fül-orr-gégészeten.

Fel sem merült/merül bennem, hogy esetleg elszúrt valamit, gondolom, ebben a korban már azért hosszadalmasabb folyamat, amíg minden újra a régi lesz azon a területen.

Szia!

Nekem 3 hónapja volt a műtét, de még én is érzek egy csomó mindent. Pl. a keserű íz nekem is megvan, de az utóbbi időben ez már azért mérséklődött, viszont reggelente nem tudok ásítani, mert borzasztóan húzódik a volt manduláim helye (ezt pár korty víz megoldja), illetve még mindig elég sűrűn nyelek félre. Bár azért hozzá kell tennem, hogy érzek javulást, csak lassan.

A hsz-ed másik felével kapcsolatban nem tudom a választ, nekem szerencsére még nem voltak ilyen szövődményeim.

Sziasztok!

Lenne egy újabb kérdésem... 2 hónapja volt a műtét, de még mindig érzek egy csomó kellemetlenséget. Pl. középen az a kis "csapocska" - mintha történt volna vele valami. Normális állapotban nem is kellene érezni, de most annyira irritál, ha beszélek vagy veszek egy nagyobb levegőt, mintha berezonálna... és olyan hülye röfögő vagy horkantó hangok jönnek elő a számból! Aztán... állandóan valami keserű ízt érzek, már nagyon zavar... Másnál is vannak hasonló "dolgok"?

Valaki írta lentebb, hogy neki az ízületeire húzódott és még sokáig lehet érezni a műtét után is. Nekem a szívemre ment, és még most 2 hónappal később is érzem, hogy fáj (mármint a szívem). Nyugodjak meg, hogy ez normális? ... mert én azt hittem, hogy a műtéttel meg fog szűnni minden egyéb gond...