Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Szépség & Egészség fórumok » Segítség! Mandulaműtét előtt és után! fórum

Segítség! Mandulaműtét előtt és után! (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
643. Vatix
2014. nov. 16. 21:08

Sziasztok!


21 éves vagyok és nagyon sok problémák voltak a manduláimmal. Még kiskoromban egyszer olyan mandulagyulladásom volt, hogy szájzárat is kaptam és nem tudtam semmit szinte megenni, ekkor több orvos is javasolta a mandula kivételét, de a szüleim nem engedték mondván, hogy az kell oda. Én énekes vagyok egyébként és ebből adódóan rendszeresen jártam foniáterhez is, elég sok gondom volt amikről csak később derültek ki, hogy a gócos mandulák okozták, Pl. magas vérnyomás, megritkult haj, folyamatosan kissé megvastagodott vérbő hangszalagok, fokozott hajlam a megfázásra, sőt, levegőt sem kaptam normálisan, egyfajta "gombóc" érzés volt a torkomban mindig. Októberben volt egy nagyon extrém mandulagyulladásom , amikor már olyan extrém esetek előfordultak, hogy éjszaka arra keltem fel, hogy a saját nyálamban fulladozok, futás a mosdóra, véres gennyes köpedék. Oké, irány a doki, alapos vizsgálat. Levontuk a következtetést miszerint valószínűleg az egészségügyi problémáim javát a romlott manduláim okozzák. "Mandulák eltávolítása javasolt." Rászántam magam, mondván, hogy nem csak azért, mert az éneklésben akadályoz majd a jövőben , hanem mert az egészségi állapotomon összességében javít... Régóta jártam már a doktornőmhöz, jól ismert és tudta, hogy nekem kelleni fog az az altatás, így is lett. Elő lettem jegyezve altatásos mandulaműtétre november 14-re. A műtét hetén vérvételre, altatóorvosi és ekg vizsgálatokra mentem , majd mikor minden kész lett, jött a papírmunka.


Műtét előtti éjszaka: Éjfélig azt ihattam és ehettem amit akartam 24-06 óra között csak 2dl tiszta vizet , és semmi ételt. Lecuccoltam a kórterembe, átöltöztem stb stb, vártam, mikor jutok sorra a kivégzésre:)) Jött is a nővér rövidesen egy nyugtatóbogyókával, amitől elég viccesen éreztem magam, mintha lebegnék:D rövidesen jött is értem a műtős, póló le, asztalra felfeküdni, irány a műtő.. a műtőből annyi emlékem van, hogy odatoltak, és vártam mikor egy kisfiút felébresztgettek az altatásból , sírt szegény , gondolom nem tudta mivan , még meg is kérdeztem jól van-e de mondták, hogy a kisebbeknél ez normális. Namondom bíztató:D De érdekesmód nem lettem stresszesebb, vagy idegesebb a látványtól, sőt még nekiálltam vicceskedni az altatóorvossal és a sebészdoktornővel :)) ( a nyugtató tette a dolgát :D ) kaptam egy branült a kézfejembe, majd elkezdtek bele gyógyszereket adagolni, az utolsó emlékem az az volt, hogy megkérdeztem, hogy amúgy az a gyógyszer mire való amit most kaptam? Bumm, alvás. Hát így utólag visszagondolva megkaptam a választ:D Nesze nekem. Az ébredés vicces volt, emlékszem rá, hogy a doktornőm ébresztget, de nem tudok beszélni és alig vagyok magamnál, ezért válasz helyett odanyújtottam a tenyeremet, hogy adjon egy pacsit.... ezt is túléltem..

kb. olyan érzés volt mint amikor elhatározom, hogy éjszakázol és nem mész suliba , aztán az utolsó pillanatban gondolod meg magad, hogy áhh állítok be egy ébresztőt, majd reggel mikor csörög kb. félholt állapotban annyira kelsz fel, hogy öntudatlan állapotban kikapcsold az ébresztőt, majd visszafeküdj aludni :D Mikor felébredtem a kórteremben, a doktornő közölte, hogy jól viseltem a dolgot, viszont picit jobban véreztem mint kellett volna, mert 160 volt a vérnyomásom altatás közben az átlag 110 helyett, amit nem csodált, abból kiindulva ahogy kinéztek a kiszedett manduláim. na mondom szuper, akkor ezektől is megszabadultam, 1 gonddal, pontosabban 2-vel kevesebb az életben.. számomra eddig a műtét napja volt a legrosszabb, alig bírtam lenyelni a teát, a vízről ne is beszéljünk, olyan sűrű volt a nyálam, hogy nem tudtam lenyelni, az éjszakáról ne is beszéljünk, legalább 5x felkeltem az éjszaka folyamán és a műtét utáni időtől kezdve másnap reggelig legalább 5 fájdalomcsillapítót kértem.. De elviselhető volt. A műtét utáni nap, egész elviselhető volt, kértem a nővérkétől reggel egy fájdalomcsillapítót, legyűrtem a kenyeret és párizsit ( persze a kenyérhéj nélkül ) és picit jobb lett a dolog.. hazaérve megint elkezdett fájni, de beraktároztam fagyiból és egyéb ételekből. Az én doktornőm azt javasolta ne pépes dolgokat egyek, hadd szokjon csak hozzá a seb a szilárd ételekhez, de jól rágjam meg. A ma reggel az kemény volt, egyből be is kevertem egy flector rapid-ot és azzal indítottam, mielőtt még túlságosan magamhoz térek.. :D Jelenleg napi 2flectort + 2 advilt szedek, ma már ettem a jégkrémen kívül tejfölt, kenyeret, leveszöldségeket, főtt pulykát, csokiszószos palacsintát, főtt krumplit pudingot, tejbegrízt, mindent persze jól megrágva. Sokat köpködtem az első két napban , ma már nem annyira ,mert nagyon sűrű volt a nyálam, a tejtermékek valóban besűrűsítik ,ahogyan azt sokan említették, de evés közben kellemes, köpjetek evés után sokat pár zsepibe majd igyatok vizet és így elkerülhetitek ezt a sűrű nyál dolgot.. Egyébként így a 4 fájdalomcsillapító mellett egész elviselhető a fájdalom, az októberi mandulagyulladás sokkal durvább volt. Viszont arra lennék kíváncsi mikor tudok már úgy enni, hogy ne kelljen fájdalomcsillapító kb.? Csütörtökön megyek kontrollra, addig ki kéne húzni valahogy, aztán már annyira csak nem lesz nehéz:) Szerintetek egy ilyen hét múlva képes leszek már elhagyni a fájdalomcsillapítókat?

642. clarissa84 (válaszként erre: 640. - Mocc)
2014. okt. 27. 09:39

Szia, tegnap este épp olvastam a bejegyzésed, és reméltem, hogy nekem nem lesz ilyen...nah ma reggel (engem október 21- én mütöttek) alvadt vért köhögtem ki, aztán jött a vérzuhatag, csak ömlött...behoztak korházba a családtagom, majd koszivatták, elégette a vérzö részt, elötte kaptam lidokainos injekciót. Pár nap korházi bentlét, remélem így már jó lesz utána.

Remélem Te jól vagy! Gyógyulást!

2014. okt. 19. 21:20

Sziasztok!

3napja vették ki a garatmandulàmat! Nekem nagyon sokat segített, hogy rengeteg fórum talàlható a neten ebben a témâban. Ezért segíteni szeretnék a történetemmel a műtét előtt àllóknak.

Tehàt pénteken altatàsban volt a beavatkozàs! Én lokàlisan semmiképpen sem szerettem volna, mert volt egy orrsövény műtétem helyi érzéstelenítésben és hàt eléggé rossz volt... szóval altattak a Jànos kórhàzba Bp-en. Nekem rögtön altatàst ajànlottak pedig 29 vagyok! Na mindegy megkaptam a szokàsos nyugtatót majd bevittek a műtőbe. Utàna már csak arra emlékszem h.a nővérke bekötötte az infúziót. Nekem nem kellett hasonfekve vért csorgatnom. Kaptam a nyakamra borogatàst és ennyi. A műtét napján nagyon rossz volt eléggé fàjt a nyakam na meg az altatàs miatt hànytam is. Hozzàteszem az orrsövény utàn is pedig az lokàlisan volt. A 2nap tök jól keltem körülbelül annyira fàjt mint egy torokgyulladàs esetén. Egésznap nem is kellett fàjdalomcsillapító miközben màs màr a napi keretet is kimerítette :) Aztàn jött az éjszaka 37.2 hőemelkedés,elkezdett fàjni a fejem migrén szerűen majd a fülem torkom... egész éjjel alig aludtam a làzam méregettem na meg erős torokfàjàsom volt. Másnap reggel az az ma szintén tök jól vagyok haza is engedtek! Ma csak hajnali 5kor és 3kor vettem be gyógyszert. De nagy fàjdalmam egyàltalàn nincs. Olyan mint egy torokgyuszi. Viszont itt sokan írtàk h.szinte pudingon és pépes kajàn kívűl màst nem esznek. Én a 2ik naptól kaptam kenyeret tejfölel, krumpli levest turmixolva és főzeléket. Mind elfogyott és még kalàcsot is ettem teàval ezt még a reggeli előtt,mert a gyomrom igen csak fàjt màr. A mai nap 3napomon én pàrizsit zsömlével karfiol leves pörkölt nokedlivel,fasírt keksz,sajtot kenyérrel... persze nem sokat amennyi jól esik. Szóval csak arra akarok célozni h.nem szabad nagyon kímélni az orvosom is ezt mondta egyetek mindent ami persze nem csíp. Ez első pàr falat utàn màr nem fàj. Lehet h.azért se kell napi 4 fàjdalomcsillapító mert így eszem. Ennyi történt egyenlőre. Pàr nap múlva írom a folytatàst! Jobbulàst kívànok Mindenkinek!!!

640. Mocc
2014. okt. 16. 23:48

Nos, biztos volt már itt utóvérzéses bejegyzés, de most írok egy frisset. 6.napomat töltögettem békésen garatmandula kivét után, amikor este 9kor, számítógépezés közben elég erős vérzés indult meg a torkomban. Kicsit meg is ilyedtem, mert épp egyedül voltam. Ahogy javasolták hívtam mentőt. Mire kiértek már csak szovárgott, így közben előkerülő barátnőm hozott be a Szent Imre Kórházba, mert a mentősöknek volt súlyosabb esete is. Beérve kezdtem aggódni, hogy feleslegesen jöttem, de amikor a nővér megkért, hogy köpjek egyet, akkor megint elkezdett ömleni a vér. Azonnal riasztotta a dokit, műtősfiút.

Ami ez után következett azt megkönnyeztem. Sokkal kevesebb érzéstelenítéssel dolgozott a doki, mint a kivétnél. Nagyon nehezen találta meg a vérző eret a torkomban. Kb 20perc volt, végig öklendeztem, néha vinnyogtam nem túl férfias módon. Nem éreztem még ilyen fájdalmat.

Most fekszem az ágyban, és irogatok, mert kaptam egy bazi nagy koktélt vénásan.

Remélem, nem lesz több ilyen!

639. bz77
2014. okt. 14. 09:08
Na újra, itt, a műtét utáni 5. napon. Éjszaka bizony nagyon tud fájni ezért ilyenkor vizet kortyolgatok.Amikor már ezután sem múlik el a fájdalom csak akkor veszek be cataflamot.
638. bz77
2014. okt. 11. 17:43
Sziasztok! Engem most csütörtökön műtöttek a Szent Lászlóban, mindenki nagyon kedves volt, altattak szerencsére. Altatás után egyből tudtam nyelni, igaz kaptam fájdalomcsillapítót vénásan, már aznap tudtam zsemlét enni. Most tartok a 2.napon 4-5 óránkénti cataflammal kibírható bár tudom most jön a neheze,meg a para a utóvérzéstől. Ráadásul a doktornő elmesélte h jobb oldalon elég vérzékeny volta műtétnél. Késöbb írok.
2014. szept. 25. 10:31
Sziasztok! Nyíregyházán valakinek vették már ki a manduláját altatásban? Megbízható orvost keresek, aki altatásban műt. Köszönöm!
2014. szept. 20. 11:09

Sziasztok!

29 évesen, 2014.09.26.án kivették a garatmandulámat. A bal oldali kétszer akkora volt, mint a jobb és csorgott belőle a váladék. Hajhullás, bőrproblémák, folyamatos tüszős gyulladás és még sorolhatnám. 3-4 év gondolkodás után kivétel mellett döntöttem.

Szent Imre kórházban műtöttek, reggel kellett befeküdni, kicsi csúszással, de 14.30 körül elkezdték a műtétet, altatásban. Kb 40-50 perc volt. Nagyon kedves, türelmes, normális volt a nappalos, az éjszakás nővér és az orvos is.

Nálam sajnos volt mellékhatása az altatásnak, műtét után két órával kihánytam az addig keservesen lenyelt összes folyadékot,gyógyszert. Szerencsére nem szakadt fel a seb, nem vérzett. Kaptam hányinger csillapítót, az segített kicsit. A vénás fájdalomcsillapító nagyon jó, habár pár óra múlva, 3-4, kimegy a hatása és akkor visszajön a rémálom.

Engem egy, fiatal doktornő műtött, aznap tudtam meg, hogy ő fog operálni. Nem volt választott orvosom. De jobb is így, nem csalódtam.

Már itthon lábadozom, nem mondom, hogy leány álom, minden egyes nyelés, minden egyes korty borzasztó, fájdalomcsillapító csak 2-3 órán át hat nálam, mivel kikészíti a gyomrom, így napi 2-t veszek csak be. Éjszakák borzasztóak, ha nagy nehezen sikerül is elaludnom, viszont ha felkelek éjszaka, csont száraz a torkom, a sebem és nagyon fájdalmas olyankor az ivás, pedig kell. Most tartok a 4.napnál. Egyelőre nem tapasztaltam bevérzést, holott tüsszentettem is párat és köhögök reggelente, illetve kicsit napközben. Három nap alatt két pudingot sikerült legyűrnöm, fogytam 3kg-ot és nagyon éhes vagyok. Igyekszem levest inni,főzeléket péppé főve enni, meg ma sikerült reggel tojásrántottát,nagyon kis falatokban ennem. Hát igaz, sokáig tartott,fájdalmas volt, de nagyon jól esett :)

Várom, hogy leváljon a seb, hogy gyorsan meggyógyuljak. Türelmes vagyok, csak olyan érzettel, mintha éles pengét húznának a nyelőcsövemben, nehéz pozitívnak lenni. Jobbra számítottam, bírom a fájdalmat, de meglepett ez a mandulakivétel utáni időszak. Visszasírom a vénás kórházi fájdalomcsillapítót, jó cucc :)

Kitartást mindenkinek, aki lábadozik, gyors gyógyulást!

2014. aug. 30. 11:53
Sziasztok! Hát, túl a negyedik X-en sajnos nekem is ki kell venni a mandulámat. Rettenetesen félek, igaz nagyon sok pozitív hozzászólást olvastam szerencsére, bár olvastam valahol altatás előtti leszíjazásról is és kisebb rémtörténetet. Próbálom gyűjteni a bátorságot... :) Nekem ajánlották Rásonyi-Kovács doktor urat, akiben minden tekintetben megbízhatok. Kérdésem az lenne, hátha valaki közületek járt nála esetleg ő műtötte, ha elmegyek a rendelésére és a műtétet a Szent László kórházban végzi, akkor "mennyibe kerülhet" a műtét, csak úgy tájékozódás képpen. Előre is köszönöm a válaszokat!
2014. máj. 22. 12:53

Sziasztok. Tizenhét éves vagyok és egy évig krónikus mandulagyulladásom volt. Az egy éva alatt csupán egyszer-kétszer gyulladt be nagyon a mandulám. Inkább csak annyi volt, hogy hőemelkedésem volt, majdnem minden nap, a fejem égett, néha melegem volt, néha fáztam. Viszont négyszer elhalasztották a műtétet különböző okok miatt. De szerencsére egy hete kivették a torokmandulámat altatás nélkül, és mivel én is olvasgattam előtte, úgy éreztem talán másnak is segítséget nyújt, ha én is leírom, hogy is történt. De felhívnám a figyelmet, hogy minden fájdalom szubjektív. Mindenki szervezete másképp reagál, és másképp gyógyul.

Szóval. Múlt szerdán(május 14-én) feküdtem be a kórházba. Azért volt rá szükség, hogy figyelemmel kísérjék, hogy nem-e eszem éjfél után. De egy kicsit előre szaladtam. Csak egy hátizsákot vittem be, alsóneműt, könyveket, papucsot, vizet és egy kis rágcsát. Nyolcágyas szobában egyedül voltam, és ezért választhattam, melyik ágyat szeretném. Egész nap unatkoztam. Néha bejött a nővér lázatmérni, meg vérnyomást. Viszont úgy feküdtem le este, mint akit másnap kivégeznek.

Csütörtök reggel negyed hatkor keltettek, vérnyomást mértek, meg lázat, és hagytak aludni hétig. Akkor aztán jött a nővér és elmondta, hogy hozzák lassan az injekciót. Előző nap egyébként a doktornő tájékoztatott, szépen elmondott mindent, mi hogy fog pontosan menni. Fél 8kor hozták az injekciót, ami érzéstelenítő, fájdalomcsillapító meg ki tudja mi volt még. Eléggé fájt. Utána hoztak zsibbasztó spray-t. Vicces volt, mert a harmadik és egyben utolsó zsibbasztásnál a nővér belespriccelt a saját arcába :D és ez után már vittek a műtőbe. Beültettek a székbe, a doktornő is egybe és leülte velem szemben. Rámraktak valami köpenyszerűséget, hogy ne legyek véres, meg a lábamra valamit rárkapcosltak, hogy ha véletlenül a műtét végén a seb vérzik nagyon, akkor azt égetni kell, és hogy ne hogy megrázzon az áram. A fejemre is raktak valamit, hogy én ne lássak semmit, csak a szájam legyen elérhető.

Első lépés: három-három érzéstelenítő injekció a mandulákba. Nekem rettenetesen fájt, de amint már említettem ez változó, meg egyébként attól is függ, milyen a mandula, az enyém nagyon kemény volt és alig szúródott át a tű,ezért fájt jobban

Második lépés: a doktornő megmutatta, milyen érzés az,ha fogja a mandulámat, hogy tudjam milyen lesz. Majd azt is, milyen lesz ha közben szívják el a vért, meg a nyálat egy nyálszívó, vagy milyen eszközzel. Igazából ez is kellemetlen volt, mivel hozzányomta a nyelvemet ezt a csövet és az ugye fáj, ha az ember nyelvéhez valamit hozzányomnak :D Az egyáltalán nem fájt, amikor választotta le a mandulákat, csak annyit éreztem, hogy a doktornő ott ül velem szemben és a kezével matat a számban. A számon kellet venni a levegőt, hogy ne öklendezzek. A műtét előtt még megkérdezte a doktornő, hogy szeretném e majd megnézni a mandulákat és én mondtam, hogy igen. Az én manduláim már nagyon rosszak voltak. A jobb oldali volt a gyengébb, azon látszottak kis lukak, meg olyan sötét szine volt, feketés.

A műtét után:

A műtét napján, közvetlenül a műtét után zsebkendőkbe kellett köpnöm, ha úgy éreztem, hogy sok a nyál a számban. Sokáig véres volt a köpet, és nagyon nehéz a nyelés. A műtét után két órával kaptam teát. Másnap(pénteken) reggelire tejet kaptam, még mindig sűrű volt a nyálam, és nagyon nehéz a nyelés. Napi három fájdalomcsillapító injekciót kaptam. Ebédre levest kaptam, vacsorára pedig joghurtot. Szombaton reggelire már tejben áztatott kekszet ehettem. Tizenegy óra körül jött a doktornő, megnézte a torkom, és hazaengedtek. Aznap ebédre csak egy kis levest ettem, meg egy kis pudingot. Nagyon fájt a seb, és nem használt a fájdalomcsillapító gyógyszer sem. De elaludtam. Alvás után mindig jobban fájt, fáj, mert a seb kiszárad. Vasárnap(4.nap) már elmentem az orvoshoz fájdalomcsillapító injekcióért, ugyanis a doktornő azt mondta, szedhetek napi két injekciót + két gyógyszert, négy-öt napig. Aznap se ettem sokat, egy kis krumplipüré gombaszósszal(leszűrt), délután pedig fagyi. Hétfőn már reggel és este is mentem injekcióért. Tegnap, vagyis szerdán már rizst ettem majonézzel, kenyér belet is lehet vajjal vagy bármivel. Virslit vacsorára, tojást. Ma pedig, a hetedik napon tejfölös tésztát ebédeltem. El kell mondanom, hogy evés után, közben nagyon tud fájni. De minél többet kell enni és inni, hogy a seb gyógyuljon és hozzászokjon az evéshez, valamint a beszédhez is. Eddig nehéz volt nagyon beszélnem, fájt, ma már könnyebb. Azt is meg kell szokni, hogy nem szabad rászoktatni a szervezetet a túlzott fájdalomcsillapításra. Nem szabadott fogat és hajat mosnom, tűző napra menni, vagy csak szimplán forró helyre, nem szabad forró vizben tusolni, káűdban fürödni se szabad. S mindezt azért, mert amint meleg éri a szervezetet, az erek kitágulnak és vérezni kezdhet. Nekem szerencsére ilyen gondom nem volt, mármint nem vérzett. Tegnap mostam hajat, mert már nem birtam, de csak óvatosan, és nem is hajszárítóval szárítottam. Holnap megyek ellenőrzésre, és megtudom, mehetek-e iskolába hétfőtől és mik a teendők mostantól, mit ehetek, stb…

2014. máj. 12. 10:58

Sziasztok!

Látom itt is felpezsdült az élet.Akit érdekel, hogy én hogy éltem meg a mandulaműtétemet és melyik nap hogy éreztem magam, az látogasson át a 'Mandulaműtét felnőtt fejjel' topikba!

Amúgy holnap leszek 3 hetes, bárkinek aki előtte áll vagy épp a műtét utáni napjait gyűri nagyon szívesen segítek, válaszolok!

632. vari75 (válaszként erre: 631. - Teó25)
2014. máj. 9. 18:39
köszi a választ..ezzel beküldenek korházba?én azt hittem h az sztk-ba megcsinálják..azért félek..elég alacsony a fájdalomküszöböm :-)
631. Teó25 (válaszként erre: 630. - Vari75)
2014. máj. 9. 18:35
Amikor engem kiengedtek, akkor ment oda kettő csajszi ugyanezzel. Őket tisztításra vitték be. Mindkettőnek volt már előtte 1-2x, nem féltek tőle.
630. vari75
2014. máj. 9. 18:34

sziasztok!

Krónikus arcüreg gyulladásom van..hétfőn megyek orr-fül-gégészetre...mire számíthatok?

629. Teó25
2014. máj. 9. 18:31

Nem ide tartozik, de leírom, hátha más is hasonló cipőben jár és eddig csak a rémisztgetéseket hallotta a felnőttkori mandulakivételről lokálisan- azaz helyileg, tehát nem altatásban.


Lassan 28 éves vagyok és az utóbbi fél évben elsz@ródott a mandulám. Főleg a bal. Minden apróságra bedurrant, olyankor majdnem 40 fokos láz és 1-3 hét kényszerpihi. 4 hónap alatt 4x. Mikor már a bőröm is csúnya lett a bal arcfelemen, na akkor mondtam, hogy elég. Persze rögtön mindenki mondta, hogy jujjj neeee... nagyon fog fájni, pokol, csak altatásban. Be is f..stam rendesen, de erőt vettem magamon és bementem Bp. Péterfy S. utcai kórház fül , orr gégészeti ambulanciájára. Egy nagyon fiatal dokinőhöz kerültem ( kb. egyidős velem ) és elsírtam neki(szó szerint), hogy félek, de ez van. Ez április elején volt. Egyből vérvétel,leoltás majd eredménykiértékelés. Hát igen.. ki kell venni. De csak gyógyult állapotban lehet. Egyből mondtam, hogy semmi baj, altatásban kérem, nem érdekel ha nem lehet TB-re. Tágra nyílt szemekkel nézett és elkezdett lebeszélni róla.


Jópár indokot felhozott, ezek közül pár :


1, altatás után van aki rosszul van ( hány/rókázik ) pl: én is. Magammal szúrok ki, mert felszakad a seb és rögtön tolnak is vissza.


2, altatásból felébresztenek, akkor rögtön fáj és nem adhatnak rá addig semmilyen fájdalomcsillapítót amíg az altató hatása ki nem megy a szervezetből ergo a falat fogom vakarni jópár órán keresztül.


3, a szervezet megsínyli az altatást ( ez érdekelt a legkevésbé megmondom őszíntén, de mellplasztika után kb. 3 hónapig hullott a hajam az altatás miatt... )


4, kb. 30 perc az egész és elég jó hangulatban szokott telni.Nevetgélni szoktak és rengeteg lokális műtétet végez.


Igazából a kedvessége annyira megfogott a dokinőnek, hogy ráálltam... 05.06. lokális mandulaműtét. ( Fülöp doktornő )


Amire figyeljek: ne legyek beteg, mert gyógyulástól számított 6 hét múlva lehet csak műteni... 4 héten keresztül persze csak fagyit és jégkrémet ettem volna és minden este kívántam a hideg sört... de kibírtam.

Műtét előtti héten be kellett mennem vérvételre az osztályra. Tökéletes lett a vérképem (ezzzzaaazz )


Sajnos műtét előtt 1 héttel dokinőm telefonált és elmondta, hogy áthelyezik, így ő nem tudja a műtétemet elvállalni, de van egy kedves kolléganője, őrá rábízna. Hát nem repestem, de nem akartam tovább húzni... így fájó szívvel belementem. Ennek ellenére úgy érzem teljesen korrekt volt, hogy felhívott, elmondta az okot és biztosított róla, hogy nem kell semmitől tartanom.


A műtét napja.... (előző estétől már se enni se inni nem lehetett)


7:30-kor jelentkeztem az osztályon, kb. 8-ra felvettek. 3 ágyas szoba külön fürdővel. Nem luxus, de teljesen korrekt. 2 orrsövényműtött szobatársam akkor ment haza amikor én be, szóval egyedül voltam. Tapasztalat: végtelen kedves, megértő, figyelmes nővérek. Még csak ágyat kaptam de 10-15 percenként valaki odajött és babusgatott, pedig nem vagyok anyátlan típus. Úgy vettem észre, hogy minden érkező beteghez tartozik egy nővér aki figyel rá amíg benn tartózkodik (tehát ha hárman vannak egy szobában akkor 3 külön nővér jár be, és nem egy nézi a 3 beteget egyszerre ), de ettől függetlenül a többi is szemmel tartja. Annyira de annyira kellemes csalódás volt, hogy hihetetlen...


Pár papírt ki kellett töltenem/aláírni, majd szóltak öltözzek át. Akkor kezdődött a vizit, majd vizit után én. Persze próbáltam mosolyogni, de a mosolyom nem volt annyira őszínte.


Mivel ismerem magam, így szóltam, hogy egy nyugtató jól esne, mert igencsak bátortalan vagyok és a végén elszaladok. Hatalmas mosollyal megsimogatott a nővérke és mondta, hogy amit csak szeretnék. Ekkor bejött az új dokinőm, Láng doktornő. Nagyon fiatal, nagyon kedves, nagyon szimpatikus. Örültem mint majom a farkának. Elmondtam neki is, hogy félek és rettegek és minden bajom van. Megnyugtatott, hogy nem kell. Ezután megkaptam a nyugtatót. Szurit és fenékbe. Nem volt kellemes, de ez van. Én kértem.


Ezután műtősfiú karon fogva bevezetett az előkészítőbe. Neki is elmondtam már majdnem sírva, hogy félek, mondta nem kell, műtét közben számolja a csempéket, le fog foglalni. Hát ok.


Előkészítőben szék, zöld lepel rám, vesetál a kezembe és kisebb időközönként 3 lidokain spray a torkomba. Ez volt a legeslegkellemetlenebb része az egésznek. Rossz volt az íze, és öklendeztem tőle, de annyira, hogy a könnyeim is folytak. Közben persze mindenki nyugtatott. Ezután be műtőbe, leül székre (itt már bömböltem ) és jöttek az injekciók. Először baloldal kb. 5-7 db. Itt jön a meglepi része, hogy nem fájt! Egy volt kellemetlen amit a mandula tövébe adnak és csá. Ez volt az a pilanat, ahol megnyugodtam, hogy igazuk volt. Kellemetlen, de nem fáj, nem éreztem. Elkezdték kiszedegetni a baloldalit. Időközönként köpni kellett a vesetálba és mindig kérdezgették, hogy érzel valamit? Ha igen szólj és adunk még injekciót. De nem kellett szólnom.


Következett a jobboldal. Injekciók majd kivétel ugyanúgy. A végén voltam olyan bátor, hogy kértem, mutassák meg mit szedtek ki. Persze megnéztem, szóval büszke vagyok magamra.


Miután kiszedték mindkettőt, a vérző részeket elégették ami nem fájt, nem éreztem, sistergett csak és nem volt büdös.


Kifelé széken toltak ki, akkor viccesen megkérdezték, hogy na volt csempe számolás? A válaszon szerintem mégjobban meglepődtek: volt. Baloldal 277 db, lámpa 24 db, szellőző 16 nagy és 16 kicsi. Hát szakadtak a nevetéstől, de ők is megszámolták. Tényleg annyi volt.


A műtőben eltöltött idő kereken 30 perc volt. Ebből szerintem az előkészítés (lidokain + injekciók) 15 perc.


Mi a tanulság? Hallgassatok a dokikra és ne másokra... Bármikor újra be merném vállalni a lokáslis műtétet, mert nem fájt, nem volt borzalmas, nem nyiszatoltak össze-vissza és 30 perc alatt kész voltam. Én szinte csak negatívumot olvastam ezzel kapcsolatban,és senki másnak nem hittem. Ha nincs a fiatal dokinő akkor én is még hinnék a 'rémmesékben'.


Műtét utáni időszak:


2 órán keresztül fekvés és vesetálba köpködés, nem szabad nyelni.

Ha elkezdett fájni, csak kellett szólnom és kaptam egy szurit, ami nem fájt és a fájdalom is elmúlt. 2 óra elteltével hoztak kb 2 liter teát + ásványvizet. Estig meg kellett innom. ( A műtétnek 11kor volt vége délelőtt). Enni még semmit.

Este 7 felé kérdezgettem, hogy mikor ehetek, akkor kaptam tejbegrízt. Kellemetlen volt a nyelés, de simán belapátoltam.

Este 9kor még egy szuri, és reggelig fel sem keltem.


Reggel lázmérés, majd vízben oldódó Cataflan, és tejeskávéba áztatott keksz reggelinek.


Távozás előtt hatalmas dicséret, hogy ügyes voltam, és hihetetlen jól viselem.


Kérdésem: enni mit lehet?

Válasz: bármit, csak ne legyen kérge (sülthús, rántott dolgok, kenyérhéj ne).

Nagy szívfájdalmam a fagyis és jégkrém. Kimodták a varázsszót: amennyi belémfér.


Bevérzésnél aranyszabály: azonnal mentő.

Lepedék leválás az 5-6. nap környékén, akkor véres köpet előfordulhat.


Most vagyok a 3. napomban. Reggel-este fájdalomcsillapító ( Fortedolt-t írtak fel ) , mellette szerencsére semmi bajom nincs (lekopogom). Jövök- megyek, itthon vagyok, kutyát sétáltatok, bevásárolok. Szóval nem rokkantam le.


Műtéthez egy hétre pedig kontroll.


Remélem ezzel tudtam picit segíteni azoknak, akik esetleg műtét előtt állnak vagy gondolkodnak rajta.

2014. máj. 9. 11:58

Sziasztok !


Fül-orr-gégészeten dolgoztam sok évet, van tapasztalaton mandula műtéttel kapcsolatos kérdésekben, persze én sem tudom mindenre a választ, nem vagyok orvos ! :)

627. kishugi (válaszként erre: 626. - Teó25)
2014. máj. 9. 11:15

Köszönöm a válaszod engem ma onnan elhajtottak h ők bizony nem vesznek fel..és a házio. meg csak 1 hétre írt ki.... :(

nem tudom mi lesz így...

626. Teó25 (válaszként erre: 624. - Kishugi)
2014. máj. 8. 15:47
engem is a fül orr gégén vettek állományba. Nem a ho-nál.
2014. máj. 8. 10:59

Üdvözlök Mindenkit!


Március 25.-én vették ki a manduláimat.

Az első 2 hét ami fájdalmas, de mikor lekopik a fehér seb, már sokkal jobb.

A tüsszentés, az valami poénos:)))))

Úgy, zuhatag szerűen zajlik, és érdekesen.

A műtét után, sokszor az orromba ment ha folyadékot ittam, de az is egyre ritkább, mára meg el is múlt.

Nekem inkább az az "aggasztó", hogy dagatnak érzem a torkom.

Olyan, mintha seb lenne még ott és se lenyelni nem lehet, se kiköpni.

Voltam kontrollon és mindent rendben találtak.

Az hallottam, meg az írások is azt mondják, hogy egy hónap alatt teljesen meggyógyul.

Nálam már fájdalmak rég óta nincsenek, de a torkomat fájdalom nélkül úgy érzem, mint mikor felébredtem a műtét után.

Bal oldalon jobban, az volt a rosszabbik oldalam.

Olvastam olyaz is, hogy előfordul, hogy akár fél év is a teljes gyógyulás, de beletelhet ritkább esetben akár egy évbe is.

Nekem nem fáj, csak olyan érzés, mint mikor még sebbel volt teli a torkom.

Enni, inni tudok, olyankor nem is érzem, de ha csak símán nyelek, akkor ugyan olyan minden érzés mint a műtét után, csak fájdalom nélkül.

Türelmetlen vagyok.

Egy hóbnap múlva újra megyek kntrollra, de az még két hét múlva lesz.

Tudom, hogy ahány ember annyi szervezet és annyi féle képen zajlik a gyógyulási idő és annak a hossza is mindíg más, de meddíg tart ez még?

Ma a 44 napnál tartok és türelmetlen vagyok.

624. kishugi
2014. máj. 8. 09:58

Sziasztok!


Lenne egy kérdésem, kedden estem túl a mandulaműtéten mondta a dokinőm hogy menjek el a háziorvoshoz táppénzes papírért, a ho. meg közölte hogy nem ad!!! menjek fül orr gégére majd ott kiirnak...

tényleg nem írhat ki ho. ?

623. Teó25
2014. máj. 5. 17:31
Üdv! Holnap műtenek. Mit vigyek be a kórházba? tudna valaki segíteni?
2014. ápr. 14. 11:44

SZiasztok!

Jövőhéten kedden lesz a mandulaműtétem, persze én is olvasgatok-tájékozódom előtte, és hát..ühüm..egyrészt nagyon jó olvasgatni, hogy más is hasonló cipőben jár, de azért nem állítom, hogy nem vagyok ideges :) 38 éves vagyok, nem a legdurvább esetek közé tartoztam mandulagyulladás ügyileg, de azért évente 2x biztosan szívtam vele, plusz egy fulladásos köhögést is minden évben összeszedtem, illetve több hetes rekedséget. Magától a műtéttől egyelőre nem félek (altatásban végzik) inkább az utána lévő időszaktól. Remélem minden rendben lesz. Van valaki, aki szintén előtte áll? Jó lenne majd a műtét után napról-napra beszélgetni, ki hogyan viseli, tapasztalatok. Amúgy kb 20 éve halogatom a dolgot, de most bátor leszek, és belevágok :)

621. paphu
2014. ápr. 4. 12:29

köszi, h írtatok :) Félni egyáltalán nem félek. Volt már műtétem, ami a nyakamat érintette, és azt is egész jól tűrtem.

Én elsősorban arra lennék kíváncsi, h hol és ki műtött titeket?

Egészségpénztárral mennék a szt. Imrébe. Van vmelyik fül-orr-gégészről vélemény?


Elolvastam a 616os hozzászólást, már amikor megtaláltam a fórumot. Hasznos, de egyáltalán nem elrettentő, legalábbis számomra :))))

620. Ell1981
2014. márc. 31. 23:28

Sziasztok!

Minden mandulaműtöttnek és mandulaműtét előtt álló figyelmébe ajánlom: "616. redpanda90" írását elolvasni,és felkészülni a lábadozás idejére!!

Nem rémtörténetnek,de ha nem tdjuk,hogy mit tegyünk ha baj van,akkor akár rosszra is fordulhat a dolog!! Igen is tessék tájékozódni,hogy mikor mit kell tenni! De ugyanakkor ne féljen senki semmitől!

Nekem sem volt szerencsére semmi problémám a műtét után! :)

Nagyon szigorúan tartottam a szabályokat,nem ettem,pedig ehettem volna,hajat sem mostam,fogmosást is csak állva,nem hajoltam le,langyos vizzel mosakodtam,feküdtem és rengeteget pihentem. Na és természetesen fél óránként,éjszaka pedig egy óránként felkeltem inni! Ez nagyon fontos! És az ételeknek is utána olvastam,hogy mi csúszik könnyen,és melyek azok az ételek amik marnak! ;)

Engem Muraközi Doktor nő műtött ébren.

Nagyon ügyes!!!!! Hálás vagyok neki! :) Mindenkinek gyors felépülést,és kitartást akik még előtte állnak! :)

619. BABA1128 (válaszként erre: 618. - Paphu)
2014. márc. 30. 19:18

Sziasztok!

Nekem most 25-én délben bányászták ki a manduláimat.

Már a 6-odik napban vagyok.

Nem erről álmodtam, de kibírható!

Igaz, hogy ha nem figyelek oda, akkor néha a falat vakarhatom.

A fájdalomcsillapító csak 3,5-4 óráig hat (Cataflam) és naponta csak max: 4 szemet szabad bevenni belőle!

Fájdalom nélkül sajnos nincs mandulaműtét.

A műtétet nekem altatásban végezték és így kibírható, hiszen nem tudtam az eseményről.

Az ébredés kicsit rosszabb, jobb volt alukálni.

Minden utasítást be kell tartani, még akkor is ha az nem jól hangzik!

Hidd el, neked fog kamatozni.

Én már az eső napon megettem 2 szelet kenyeret, 2 kis pohár kefírt, vagy 3 gombóc fagyit, 2 kocka medvesajtot és egy doboz kis májkrémet.

Megettem a turmixolt leveseket is amit ott adtak.

Kedden műtöttek és csütörtökön 10 órakor haza is engedtek.

Csütörtök reggel, másfél szelet kenyéret, 3 szelet papírvékony sonkaszalánit + vajat és egy pohár kakatót kaptam és el is fogyott.

Mindent alaposan megrágtam és szép lassan lecsúszott.

Azért nem ennyire fényes ám a dolog, mert ......

Ezután, itthon jöttek a fájdalmak, de a Cataflam segített. Aztán könnyen hozzá lehet ám szokni, de szenvedni sem szabad.

Elmentem a patikába, hogy adjanak valamit a friss mandulaműtét okozta fájdalmaimra és adtak egy, vízben oldódó KETODEX nevű fájdalomcsillapítót.

Egyik fájdalomcsillapítóból sem szabad napi 4-nél többet beszedni, de ha felváltva szeded, akkor a nap 24 órájára, pont eloszthadot és egyikből sem áll így fenn a túladagolás veszélye.

Mások más fájdalomcsillapítókat is használnak, de nekem így jött be és ez nekem jó. (?)

ÉN 60 éves vagyok, és belevágtam!

Ha érdekel, hogy hogyan tovább, akkor jelezd, megírom.

Nem olyan "horror", de azt igaz, hogy tényleg fáj!

618. paphu
2014. márc. 24. 20:56

Sziasztok,

28 evesen valt aktualissa a mandulamutet. Titeket ki mutott? Nem felek kulonosebben, foleg ha jo doki kezei koze kerulok :) koszi, ha irtok!

2014. márc. 22. 11:10
Sziasztok! A kisfiam 5 éves és kedden esett át mandulaműtéten. Mindkét manduláját kivették(orr és garat). Minden rendben volt mostanig. Ma van a negyedik napja és két alkalommal is kifutott a vér az orrából, halálra rémültem az első után felhívtam a dokit és azt mondta, ha nem tart sokáig nincs gond. Kb. 10 másodpercig tartott mindkét alkalommal. Utána el is állt rögtön. A köpete tiszta. Történt már valakivel ilyen?
2014. márc. 16. 12:51

Sziasztok!


Nekem lassan 4 hónapja, hogy kivették a mandulámat, 23 évesen.

Nem elrettentést akarok írni, viszont szerintem nagyon fontos és hasznos lenne, ha mindenki, aki felnőtt fejjel veteti ki a manduláját, kellőképpen informáljanak, még műtét előtt.


Nekem a több éve sorozatosan begyulladó, gyakran tüszős mandulagyulladásaim miatt ajánlották, hogy minél hamarabb vetessem ki a manduláimat, mivel már volt, hogy vénába kaptam injekció formájában az antibiotikumot. Sajnos még nyáron sem találtunk olyan 5-6 hetet, ami 2 gyulladás között tünetmente s lett volna (azt mondták, ennyi időnek el kell telni egy tüszős gyulladás után, hogy műteni tudjanak). Végül november 19-re kiírtak, addig pedig marékszámra kellett szednem a gyógyszereket.


Altatásban műtöttek, egy éjszakát kellett a kórházban maradnom. Bár nagyon tartottam a műtéttől és az azutáni állapottól, mégis várton felül alakult minden. Felébredés után rögtön vizet kellett innom (illetve jeges vizes borogatást rakni a torkomra) és 2 litert meg kellett innom 2.5 óra alatt. Mivel hetekig fórumokat bújtam a műtét előtt, így rettegtem az első kortytól. Hát, nem volt közel sem olyan vészes, mint amitől tartottam. A sok rémtörténet után minden utasítást úgy követtem, mint egy színötös diák az iskolapadban.

Másnap csak akkor engedtek haza, ha megeszem a 2 üres kenyérszelet belsejét. Azonban erre időt sem kaptam, mivel reggel fél8-kor épp az első kenyérszeletem felénél bevágódott egy nővérke és egy takarítónő, mondván, hogy kellene a helyem másnak, minél hamarabb szedelőzködjek, és már húzták is ki alólam a lepedőt. Mivel a kórháztól 65 km-re lakom, így a szüleim sem értek még le fél8-ra, egyedül kellett, kapkodva összeszednem mindent. Táskát emeltem, széket cipeltem, mindezt úgy, hogy előtte való nap délután műtöttek (elcsúsztak a műtéttel, így délelőtt helyett délután 16.00-kor műtöttek, addig étlen-szomjan voltam).


A doktor úr a zárójelentésem kiadásakor elhadarta, hogy a vártnál jóval több vérrel járt a műtétem, de nagyobb komplikáció nem történt. Ezt annyira nem értettem, de erőm nem igazán volt, hogy megkérdezzem, pontosan ezt hogyan érti. Jó tanács: a műtét után egyedül, vagy segítséggel, de MINDENKÉPPEN kérdezzétek ki a műtőorvost a részletekről, mindenre KÉRDEZZETEK RÁ!


Másfél órás, járóbetegek közt folyosón ülés-állás, nagytáskával várakozás után hazaszállítottak a szüleim. Az orvosok utasítása szerint ettem, ittam (éjszakánként is 1 /2 / 1 / 2 óránként állítottam be a mobilom, hogy ébresszen, és ittam... 2-3 naponta fürödtem langyos vízzel, gyorsan, hajat nem most 3 hétig, fogat csak az első hét után mostam, óvatosan, üresen majd gyerek fogkrémmel (pedig egyébként borzalmasan tisztálkodós vagyok, elég rossz volt, de kibírtam).


A fájdalmak 4 óránkénti Cataflannal abszolút türhetők voltak, sőt sokkal rosszabbra számítottam! A 6. napon már egész jól voltam, sőt nagyon jól! Ennek ellenére követtem minden eddigi utasítást.


Este 22.00 körül viszont valami furcsát éreztem a torkomban... nagyon rossza előérzetem támadt, úgyhogy egyből felkapcsoltam a villanyt és kinyitva a számat, dőlt belőle a vér... a műtét előtt erről is sokat olvastam, sőt nagyon féltem, hogy velem is bekövetkezik, viszont a nővérke és a szüleim is kiakadtak rám, hogy miért pörgetem be magam, ilyen biztosan nem fog megtörténni. Az orvos szinte letorkollt:), hogy minek kellett interneten olvasgatnom...

Nos, ha nem olvasom el mások tapasztalatait, lehet, hogy ma nem ülnék most a gép előtt.

Bármennyire is rossz volt, azonnal tudtam ,hogy mit kell tennem. Szóval, ne vegyétek a történetemet ijesztegetésnek, nem annak szánom, sokkal inkább, hogy tanuljatok az esetemből és tudjátok, hogy baj esetén mit kell tenni!

1.) Azonnal szóljatok valakinek ,hogy hívja a mentőket! AZONNAL! Ne hívjátok a házi orvost - barátot - bárkit aki jártas a témában (mi megtettük, és ő is csak a MENTŐ-t ajánlotta, ezzel vesztettünk 5 percet).

2.) Valaki készítsen be egy táskát: pizsamával, törölközővel, wc papírral.

3.) Amint megláttad a vérfoltot, spuri be a fürdőszobába és csorgatni a vért lefele! Nem lenyelni, nem köpködni! Ne ess kétségbe, az adrenalinod felszökik az egekbe, de próbálj meg higgadt maradni és ne pánikolni! Más is átesett már ezen, nem lesz új dolog ez a kórházban, sőt! Azt hittem, ez egyedi eset, de mint kiderült, nekik már ez is csak rutineljárás.

4.) Ha kint nem épp 30-40 fok van (nálunk november lévén kint este hideg volt), ablakot kinyitni. A hideg borogatás és a hideg levegő összehúzza az ereket, így csökken a vérzés mennyisége.

5.) Tényleg nem ijesztegetni akarlak Benneteket, nekem sok ismerősömnek semmi baja nem lett műtét után, de nekem ezek az információk aranyat értek akkor és ott, mivel édesanyám azonnal bepánikolt, és fogalma sem volt, hogy mit kell ilyenkor pontosan tenni, mivel minket erről abszolút nem informáltak a kórházban. Ez amolyan "tabu téma" volt ott, ha felhoztam a témát, azonnal leszidtak, hogy ne paráztassam be magam feleslegesen.

6.) LÁNYOK! Hiszem, és olvastam is erről, hogy ha a műtét utáni napokban megjön a menszeszetek, az hajlamosíthat a bevérzésre. Hát nekem ezután az 1., bal oldali bevérzés utáni napon jött meg... ráadásul pont aznap a hőmérséklet 12 fokot esett vissza, erős fronthatás érvényesült, erre is hajlamosító tényezőt mondtak az orvosok. Az, aki azt írja / mondja, hogy csak annak vérzik be a sebe, aki nem figyel oda eléggé, az hülyeségeket beszél... engem volt is aki ápoljon, és szigorúan betartaassa velem a szabályokat és én is mindent,de MINDENT betartottam, és mégis...ez nem csak ezen múlik...


Tehát bevittek a legközelebbi, 15km-re levő kórházba, rohamkocsival. A vérzés még mindig nem állt el, öcsém kis homokozó vödrét használtam a mentőben vércsorgatásra, és nem igazán fogtam fel, hogy mi a szitu... minden olyan gyorsan történt...

Bent szombat éjszaka csodák csodájára pont egy fül-orr-gégész ügyelt a sürgősségin, így azonnal megkezdte az ellátásomat...

Újabb jótanács: NE ELLENKEZZETEK! Nem volt olyan vészes! A nővérke megfogta a fejem és nagyra kellett tátanom a számat. Az orvos egy fém cuccal megfogott egy átitatott vattát, és azzal a szúrós szagú-ízű koronggal próbálta elállítani a vérzést, ahogyan erősen rányomta a sebre. Az azonban sehogy sem akart elállni, hiába ismételte a gyakorlatot, egyre csak megtelt a szám vérrel. Már valamilyen sárgás szerrel is próbálkozott, de nem vezetett eredményre.

Azt mondta, sokakat azért visznek műtőbe, mert alig, vagy egyáltalán nem tudják a szájukba nyomkodni a szert, mert öklendeznek, elkapják a fejüket, bepánikolnak. Na én tudtam, hogy ilyen nem lehet, úgyhogy türelmesen és bátran tűrtem, ahogyan a fémszerszámmal "bántják" a sebem... nem igazán fájt, érzéstelenítő is volt benne. Közben elég hülye hangokat adtam ki önkéntelenül, de ez sem érdekelt.

Ennek ellenére nem állt el a vérzés (mint kiderült egy alsó ér, az artéria nyílt fel, ezért volt ennyire erős a vérzés). Műteni akartak vinni, azonban még egyszer és utoljára megpróbálta a doktornő elállítani a vérzést. És nem hiszitek el, de elállt.... 1 hajszálon múlott...

A szüleim a folyosón ültek elborzadva... Azonnal infúziót adtak és vérzéscsillapítót a karomba. Egész éjszaka nem bírtam aludni, nem mertem... féltem ,hogy újra bevérzik... állandóan a nyálamat néztem, hogy piros-e.... másnap hazavitettek, kellett a hely a kórházban... akkor kezdtem el igazán félni...

A műtét előtt is vérszegény voltam (vashiányos - enyhe fokú), a műtét után romlottak az eredményeim, majd vért vettek tőlem a bevérzés utáni reggelen, és drasztikusan továbbcsökken a vas a szervezetemben. Így gyógyszert írtak fel és utamra engedtek. Borzalmas volt hazamenni, a betonon még látszottak a vérnyomaim.

Egész nap sírtam, és féltem az estétől. A kórházban is azt mondták, hogy már nem fog bevérezni, mostmár tényleg nyugodjak meg...


Estére ráadásul még "meg is jött", így újra elkezdtem vért veszteni... és... amitől tartottam, kb ugyanakkor, este 10 körül megint bekövetkezett... a másik oldalon is elkezdett folyni a vér, viszont szerencsémre nem olyan durván, mint az előző nap. A táskám már be volt készítve, illetve a hűtőbe is a hideg vizes borogatás, már rutinszerűen jártunk el mindenben...

A doktor azonban vasárnap este nem ügyelt, és nem is akart miattam kocsiba szállni (ilyenkor otthonról,telefonon ügyel az a 2 szem fül-orr-gégész, aki a kórházban van). Így vénásan vérzéscsillapítót kaptam, és lefektettek a sürgősségi kórteremben... a vérzés azonban egyre erősödött, már szinte könyörögtem,hogy hívják vissza az orvost... na visszahívták, újabb 20 perc és erősödő vérzés után befáradt az orvos a kórházba. Az FOG osztály viszont egy másik épületben volt, nem a sürgősségin, így mentőautóval vittek át az osztályra... vagyis csak vittek volna, mivel a sofőr, aki az autót ilyen esetben beüzemelni, elaludt... háromszor hívták fel a SOB-on, már rutinból, közben röhögcséltek egymás közt, hogy már megint elaludt a Jani... már mondtam nekik, hogy mondják meg merre induljak, és inkább én átsétálok, már ömlő torokkal, pizsamában, papucsban a fagyban, de végül megérkezett a sofőr a kocsival... az osztályon megint megindult a seb ellátása, már rutinosan nyitottam és tartottam a számat. Ez a seb hála az égnek, 15 perc alatt elállt... megkönnyebbültem...

megkaptam a szokásos koktélomat a vénámba, és a két napos fáradt élményektől egyből elaludtam.


6 napig voltam a kórházban, és minden este-éjszaka szörnyen féltem..., de nem vérzett be többször... két hét helyett négy hétig nem tudtam munkába állni, és 60-ról lefogytam 53 kilóra. Majdnem 4 hónap eltelte után is minden éjszaka lefekvéskor a nyálamat nézem, mert úgy érzem, hogy bevérzik, holott tudom, hogy erre az esélyem egyenlő a 0%-kal. Összegezve, egy egyszerű rutinműtétből is lehet probléma...


Én nagyon átértékeltem az életemet ott bent, viszont az biztos, hogy ezek ellenére sem bántam meg, hogy kivetettem a mandulámat..., ugyanis 4 hónapja nem voltam beteg, nem gyulladt be a torkom, nem voltam náthás... viszont, ha nem vállalod a műtétet, az csak időhúzás, mert egyszer úgy be fog lobbanni, hogy gyulladtan fogják azonnal kikapni, és az ezerszer rosszabb lesz...


Ne haragudjatok, ha elrettentettem bárkit is, nem ez volt a célom. Én rengeteg erőt merítettem abból, ahogyan mások leírták a jó/rossz élményüket és nem ott szembesültem vele először, amikor eleredt a vér. Ha valakinek bármikor hasonló baja lenne, mindig gondoljon arra, hogy 1-2 hét és túl lesz rajta, már annyian túlélték ezt az egészet, nem ő lesz sem az első sem az utolsó. Fogja fel ezt egy kis időnek és értékelje át az életet. Mert, habár ez nem halálos betegség és nem egyéb komoly probléma, azért arra érdemes, hogy meglássuk, hogy mik az élet igazi értékei. Én ott bent a kórházban rájöttem, hogy nálam sokkal súlyosabb gondokkal fekszenek bent és mégis sokkal jobban bírták az egészet...és örülhettem volna, amiért csak ennyi bajom van, egy kis mandulaműtét utáni komplikáció...


Én azóta sem bántam meg, hogy felkutattam a fórumokat, könyveket, cikkeket a témában, mert hiszem, hogy az életemet mentette meg az a gyors intézkedés, amit első (és második) este megtettünk a kórházba jutásig.


Ha bármi kérdésetek van, nyugodtan írjatok! És ha tényleg gond van a mandulátokkal, ne halogassátok! Én megtettem, és megbántam...

615. Bia1992
2014. márc. 2. 16:26

Sziasztok! Elég sok hozzászólást elolvastam itt is,meg máshol is,de természetesen mindenhol mást olvastam,de tisztába is vagyok azzal,hogy ez mindenkinél máshogy van!

Nekem március 12-én lesz mandulaműtétem :( Már vagy 10 éve ki akarta venni az akkori gyerekorvosom,de akkor még úgy voltunk vele,hogy várjunk még ezzel! És teltek teltek az évek,és minden évbe 2-3 tüszös mandulagyulladásom volt,de volt hogy még nyáron is! Aztán körülbelül egy fél éve fedeztem fel egy csomót a nyakamon,elmentem háziorvoshoz,de neki annyi volt a reakciója,hogy ez egy betegségből maradt vissza,és hogy az ott marad örök életembe. Aztán családom unszolására elmentem egy orr-fül gégészhez,és ő mondta h minél hamarabb ki kell szedni,mert véres gócok vannak a mandulámon,és hogy valószínűleg azért pöttyös az arcom meg azért nézeki ki 21 évesen úgy mint egy tini lány,mert hogy gyulladás van a szervezetembe,szóval ő a műtétet ajánlja,de a műtétről semmiféle információt nem adott,sem a műtét utáni gyógyulásról nem mondott semmit :( Elmentem egy másik dokihoz,és ő is a minél hamarabbi műtétet ajánlotta,de sokat ő se mondott :( Bevallom,én az altatást választottam,mert én a vérvételnél is ilyen ájulós fajta vagyok,meg pánikolós,de viszont a másik orvos meg nem ajánlotta! Ti mit gondoltok? Műtét után mi az amit szabad enni,nem szabad enni? Műtét után pár nappal lehet pl elmenni sétálni vagy bármi? A sport mikortól engedélyezett? Esetleg van olyan ember akit a Szent Imre kórházba műtöttek? Milyen a kórház? És az ápolók? Köszönöm előre is a válaszokat :) És bocsánat a hosszú sztoriért :)

2014. febr. 22. 06:27
Szia mindenki. Én 22 vagyok és ha minden igaz, ma kiengednek a kórháznól. Nem kell félni nem nagy dolog az egész. A műtèt napján egyáltalán nem fáj, a cataflam sokat segít utána is. Szerintem minden fejben dől el. Én úgy jöttem, hogy nem agonizálok és nincs is semmi bajom. Kevésbé fáj mint egy tüszös mandula gyulladás. Az orvosok is megjegyezték, mintha nem is lennék megműtve. Egyszerűen arra kell gondolni, hogy minden ok lesz és az is lesz. 2 éjszakán vagyok túl, de eszem iszom..... max az orromban köt ki az innivaló. Jah és vìzszinztes helyzetben jobban fáj, mintha felálsz és sétálgatsz.. nem kell félni! Szorítok minden sorstársamnak! Pussz
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook