Reménytelen vagyok? (beszélgetés)

Igen,ismerem az érzést:-(

A szeretetben is lehet a változás fájdalmas...sőt:-)))

Nem értem:-(

Miért könnyezel?....fejtsd ki,mire gondolsz?

Ehhez nem tudok hozzászólni:-)))

Szerintem természetes a jó...és tudok neki örülni,de még mennyire:-)))

Szerintem egy bizonyos szint után már képes az ember felmérni,hogy mi a jó neki,vagy mi a "helyes"!Nem hiszem,hogy a rossz helyzetek által értékelhetjük a jó-t....viszonyítás nélkül is tudom,hogy

Szomorú vagyok

Boldog vagyok

Fáradt vagyok

.....stb....

Remélem mostantól oda is figyelek :-)))

Már most lépnem kell!!!

Egyenlőre saját pénzem nincs /semmi/...munka-albérlet-élet:-)))

Ne sajnáld:-)

Nem jól és jó helyen éltem az életem....most esélyt kapok,hogy megismerjem önmagam...

Itt volt már az ideje,hogy szóba álljak magammal:-)))

Szia :-)

Egyenlőre nem szándékozom a köreitekből távozni....a valóéletben válok :-(....bár egyre kevésbé bánom:-)))

Szia Ibike:-)))

Nem tudok vitatkozni?....Köszi,ez a váló ok/az egyik/.....Nem vitatkozni nem tudok.....

Igen egy kis időre eltüntünk! :)

Nem történt ma sokminden, csak annyi hogy minden nyugi, szép, és tiszta.

Imádom ezt az érzést, és jelen pillanatban IMÁDOK mindenkit. Most is vigyorgok éppen. :D

Brian életét néztem, kikapcsoltam minden hangforrást a szobámban, olvastam és pihiztem.

Úgy érzem a világban minden és mindenki egy és nem kell vitázni formaságokon.

És mivel a jó és a rossz sem lehet a másik nélkül, bele kell törődni és a jóra koncentrálni...

És (nálam) az nehezen működik ha épp roszpasszban vagyok nagyon, akkor meneküljek bele a jóba... a legcélravezetőbb az, ha amikor éppen a közeledbe ér, elkapod a jót és magadnál tartod. :D