Puli tartása lakásban (beszélgetés)

Triac!

Elkuldened nekem is legyszi azt a privit, ha mar ennyit faradtal vele? Csak masold at... jo kennel is erdekelne, meg puli temajaban lehet, hogy olvasok ujat. En elore is megkoszonom :)) :*

Hát szomorúak ezek a történetek. Sajnos nem biztos, hogy szeretettel és jó neveléssel helyre lehet hozni azt, amit korábban valaki elb@szott egy kutyánál... Az a foxi keverék, amiről írtam, az is menhelyről való volt.

Azért hozzáteszem azt is, hogy sokan nem tudnak kutyát nevelni, hanem csak babusgatják, kényeztetik - csomó fiatal párnál látom, hogy nem mernek gyereket vállalni, hanem helyette egy kutyán élik ki magukat - és felborul a dominancia. Aztán csodálkoznak ha morog rájuk meg megkapja őket, vagy bárkit. Ezt most ne vegye senki magára az ittlévők közül.

A szomszédunkban is van egy tacsi-keverék kutya, az is úgy ugatja a saját gazdáját, mikor megjön kocsival, hogy majd' megeszi a kerítést... Én nem tudom, ilyen nálam sosem volt. Szerintem egyáltalán nem foglalkoznak vele.

Azt jól tetted, hogy nem nyúltál oda kézzel, abból tényleg baj lehetett volna, lehet úgy még jobban belelovalják magukat, mert a te kutyád akkor már téged is véd a másik ellenében...

Szerencsére személyesen nem volt ilyen élményem, egy könyvben olvastam, hogy legjobb ilyenkor a kutyákat farba rúgni. Úgy téged sem harap meg és a figyelmük is elterelődik egymásról és még ha fáj is neki, még mindig jobb, mintha az állatorvos stoppolgatja össze.

Nem feltétlen.

Igaz, így már nagyon eltávolodunk a pulitartástól. Régi szomszédaim szó szerint kutyabolondok voltak. Mindig volt kutyájuk, néha egyszerre több is, nagyon szerették őket. Legutolsó kutyájukat az utcáról fogadták be, az előtte egy másik szomszédnál volt, de nem bírt vele, és félig-meddig kicsapta, hátha elüti egy autó! Kan, nagytestű németjuhász keverék volt, azt hiszem, korábban menhelyről került ki. Szerették ezt is nagyon, de egy idő után kezdett morogni rájuk, néha rátámadt a bácsira, aki rákbeteg volt, és egyre gyengült. Egyszer valaki nyitva hagyta a kapunkat, bejött hozzánk és a saját telkünkön támadt rá a pulinkra, a szomszéd bácsi jött utána, hogy ne bántsa a kutyánkat, és akkor elszabadult a pokol, mert rávetette magát, mentőt kellett hívni hozzá, a kutyát meg elvitették, mi mást tehettek volna :(

:DDD Veled dietazott, ez mekkora :D

Anyos temaja: hat, nem is tudom. Anyosom egy tok aranyos, kedves no :) A kutya meg szerintem egy meregzsak. Bar mostansag mar eleg oreg, es aranylag lenyugodott, magahoz kepest.

:D Erről most az a mondás jutott eszembe, hogy a kutya olyan, mint a gazdája... Lehet ebben valami? ;)

Amúgy hihetetlenül át tudnak mindent venni az állatok a gazditól. Viselkedést, betegséget, bármit. Áprilisban egy hónapig diétáztam. Egy idő után észrevettük, hogy a kutyám alig eszik. Meg is ijedtem, folyton nézegettem az orrát, meg hogy milyen a kedve, de minden más rendben volt vele. Csak alig evett. Aztán egy hét után leesett, hogy "velem diétázik" a kutya. :D

Haat, nem tudom... Csipet a hatarozottan babaszagu gyerekeimet inkabb egy alombol szarmazo jatszotarsnak tekinti, mint zsakmanynak.

Miota leszoktattuk a gorombaskodasrol (az se szandekos bantas volt, csak jatszani akart amugy kutyamodra), azota teljesen jol elvannak. Imadja a gyerekeket, ha en jovok haza, egy nyikkanas nelkul varja, hogy kiengedjem a boxabol; bezzeg ha a gyerekek az ovibol, teljesen megkergul. Nyuszit, kapar, es ha kinyitom az ajtot, kiront, es vegtelenul boldogan ugralja korul az autot :D Neha bosszanto es zavaro is (kolykeim nem tudnak kiszallni pl. :D), de nem tudok ra haragudni.

A miénk kankutya. Kölök korában sűrűn vittük kutyafuttatóba a szocializáció végett. Nem különösen érdekelték a kutyák. Aztán nagyokat kószáltunk a szabadban, sokszor biciklivel vezettük, azt nagyon szerette. Kankutyákkal többször egymásnak estek, elég félelmetes egy ilyen jelenet. Nagyon vérmes kis jószág tud lenni, és egyáltalán nem számít a méret. 1-1,5 éves koráig nem bántották egymást a többi kannal, manapság már szinte borítékolható. Többször volt úgy, hogy patakparton sétáltunk, láttuk, hogy jönnek mások is kutyával, feltettük a pórázt, de a másik kutyás gazda az óriási ebére juszt sem, kerültük volna ki, de az meg csak jött és támadott, hát szét kellett szedni őket valahogy. Ilyenkor a leghatásosabb, ha megfogja az ember az egyik hátsó lábát, és húzza elfelé, a másik gazda a sajátját az ellenkező irányba ugyancsak a hátsó lábától. Máskor a szomszédból jött át egyik - másik kutya és a mi kertünkben gyepálták egymást, fel kell készülni ilyenekre is. Nem tudom, szukákkal mi a helyzet?

Mostanában már nem járunk kutyafuttatóba, vigye az, akinek benti kedvence van, nagyobb szüksége van rá. Tetszik amikor látom, hogy jól eljátszanak egymással, de a mienk végigszaglászta őket de játszani nem akart. Ha kankutya volt, eleve be sem mentünk.

Jelzem nem támogatom az állatok bántalmazását. Bár a cicót elporoltam párszor (azóta elég csak az ujjam felemelni)

Szerintem fajtától független a viselkedés, a rossz (vagy teljesen hiányos) szocializáció és nevelés kérdése a dolog..

Emberben is.. :D