Pocsék anyák klubja (beszélgetős fórum)

Tisztázzuk, nem szerintünk tökéletes, hanem szerinte.

Olyan ez, mint amikor a kapálás meghozza a világbékét.

Igen, pont erről beszélek.

Tudod amelyik kutya ugat az nem harap.

Meg jóformán egész nap itt lóg!!

A kertje meg szalad, de azt ti nem látjátok, tudod:)

Bort iszik vizet prédikál.

Nálam napi két adag megy le, mert nagy a család. Csak azt vasalom, amit muszáj.

Erre írta irisz, hogy minek annyi gyerek. Tehát, ne szülj, mert nem lesz időd vasalni:-)

Szerintem az, hogy heti egyszer mos, illetve vasal, az nem is sok. Természetes. Csak én többször mosok. Így többször is vasalok.

Ezek annyira természetes dolgok...

A "tökéletességét" fogalmaztam meg így, mert Ő tökéletesnek érzi magát. Hogy Ő is értse, mi a kérdés. Tudod, tökéletes otthon, tökéletes család, tökéletes gyerek, t. időbeosztás stb..

Amúgy meg a fene akar így élni:-)

Nagyon sokan csinálják ezt, hogy figyelnek a tisztaságra, sokat törődnek a gyermekükkel, nem hanyagolják el a férjüket.

Ezt rengetegen csinálják!:)

Sőt, nem is értem.. Számomra ezek alapvető dolgok. Külön energiát nem igényel. az kerülne sok energiába, ha nem így lenne.

"Pl. minden vasárnap este vasalok. A hét végén kimosott ruhák, így bekerülnek a szekrénybe vasaltan, és reggelente újra vasalom."

irisz, ezt így minek?

Nem értem, miért írja mindenki, hogy rózsaszínene írja le az életét???

Áruljátok már el,mi a rózsaszín benne???? Ez tényleg érdekelne.

Az, hogy anyóssal nem veszekedett??? Hú!! Nagy dolog, elég sokan vannak így, sőt olyanok is vannak ,akik ugyan anyóst nem csípik, de helyette száz barátjuk van.

Mi a rózsaszín az életében? Az, hogy dolgozott annyit, hogy a fia ott dekkolt a suliban tök egyedül reggel, meg az oviban, mikor még mindenki aludt, illetve utolsónak hozta el, fél 6- kor.....

Vagy hogy a betegségei?

Tényleg nem értem.

Már a második felvetésemet hagytad figyelmen kívül. Nem baj ez, viszont informatív.

Az első kérdésem az volt, ha reggeltől estik oviban volt a gyereked, mert dolgoztál, mindig tökéletes volt a házad tájéka, ügyeltél magadra, a kapcsolataidra, sokat foglalkoztál a fiaddal, akkor mindezt hogy csináltad:

1. Nálad nem 24 óra a nap.

2. Nem alszol éjjelente.

3. Vetítesz.

Utóbb meg azt kérdeztem, hogy ilyen békés ember létedre miért jársz ide veszekedni?

Mindenki figyelmébe ajánlanám ezt a hozzászólást!

:)

Nem szid senkit és nem is gondoljuk, hogy caranya:)

Ő így csinálja és korrigálja ha nem válik be, de nem mutogat másokra, hogy ők a hibásak.

Szerintem te ügyes vagy és ha még sem úgy látod, akkor tuti változtatsz majd:)

Szép az, amit leírsz a családon belüli harmóniáról, bár túl rózsaszínű. Hiszek abban, hogy az tud a legjobban bántani, akit a legjobban szeretsz, tehát ütközés nélküli kapcsolatok nincsenek.

De nálad valami másról van szó. Fennen hirdeted, hogy milyen békés vagy, és megértő, közben ide jársz veszekedni, belekötni másokba. Tudom, hogy utálod a "kompenzálni" szót, így azt írom helyette, hogy itt éled ki az elfojtott érzelmeidet, haragodat.

B verzió: egyszerűen vetítesz:-)

Kár, hogy rossz a memóriád! Emlékezz vissza miért mondta a gyerekedre bármit. Azért, mert te osztottad a többieket. Nyugodtan nézd vissza a fórumot. Kicsit felelevenítem: egy szerinted jó ismerősöd gyerekét hordtad le mindennek. Hogy az milyen csúnya, stb. Hát ezért kaptad ezt tőlem. Hogy térj észhez! Senki gyerekére ne mond azt, hogy csúnyább a tiednél, hiszen általában a sajátja mindenkinek a legszebb a világon és te nem bírálhatod ezt felül! Nem követelheted, hogy bárki azt mondja a saját gyerekére, hogy csúnya és közben a tiedet dicsérje. Érted? Ezért nem szeret téged senki. Veszed a tapló stílusodat és közlöd, hogy ronda a gyereked, így ne adj neki szép nevet. Ha emlékszel, akkor nem csak nekem nyílt ki ettől a bicska a zsebembe, hanem mindenkinek.

Tudod, ha te jó ember vagy, akkor bizony jók veled is az emberek. Az, hogy neked nincs senkid, nekem egy mutató a jellemedre. Ne siránkozz, hogy nincs segítséged, hanem próbálj normális lenni az emberekhez, mert addig, amíg ilyen vagy, azt kapod vissza, amit adsz. Tudod? Ahhoz, hogy kapjunk, előbb adnunk kell. Ha rosszat adsz, akkor rosszat fogsz visszakapni.

Akármit mondhatsz a gyerekemre, baromira nem érdekel. Süt belőled az irigység, mert az én gyerekem szép volt kicsinek, jó képű felnőttnek és még jó ember is veled ellentétben:)

Inkább vagyok a te szavaiddal élve vénülő, károgó varjú, minthogy olyan legyek 30 évesen, mint te. Bár csak, hogy tudd. Nem vagyok sokkal öregebb nálad, de annak ellenére, hogy idősebb vagyok nálad, mégis nekem vannak jó ismerőseim és mégis nekem van segítségem és mégis téged kelül el mindenki mint egy leprást...

Sziasztok!

Miért nem zájátok be a klubbot, aakkor ez a vénülő fenevad nem tudna pöckölődni.

Úgy látom otthon nem kap meg ezt azt és itt próbálja kiadni a feszkót!!

És lám, ő is csak a gép előtt ül!!!

Saját magát hazudtolja meg folyton!!

Kész vicc!!

Zárt klubb éss legakább rajtatok nem tudna élvezkedni,

talán a portálja körül is tenne valamicskét!

Amúgy a többi hölgynek üzenem, nagyon tetszik amiket írtok, és nagyon jól csináljátok!!

:):):)

Lehet, hogy nem érdem. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy meg kell próbálni a családon belül elfogadni a másikat. Ha az anyósomat bántanám, akkor a férjemet is bántanám, nem? A férjemet meg szeretem, tehát nem akarom semmivel megbántani.

Az, hogy nem kiabálok, nem káromkodok, nem azt jelenti, hogy nem állok ki magamért. Ahogy írod is, lehet azt másképp is csinálni. Én másképp csinálom, maradjunk ennyiben.

Igen, anyósom jó fej volt és az apósom is. Teljesen elégedettek voltak a fiúk választásával. Szerették a fiúkat, engem, majd az unokájukat is. És sajnos nem volt hosszú a közös életünk (apósommal csak 8 évig, anyósommal 15 évig ismertük egymást), de elmondhatom, hogy ez a rövidke idő is békességben telt el és nem civakodással.

Azt vallom, hogy a szeretteinkkel a maximális toleranciát kell alkalmazni, hiszen, ha érdekel a sorsunk valakit, az csak közöttük lehet.

Ez nagyon tetszik.Mármint, hogy 1-et kértél, 2 lett belőle....

Én is így jártam.Egyet szerettünk volna,aztán ikrek lettek.

Anyóstéma:mindenkinek ilyen anyóst kívánok, mint az enyém.Utáljuk egymást, de legalább 4 éve nem láttuk:))

Na,akkor beszállok én is,a tipikus caranya.

23 évesen szültem az elsőt,7 hete a másodikat (most vagyok 27).

Nincs rend. Porcicák is vannak. Mit porcicák,portigrisek. A lányom 3 évesen kezdett beszélni,ugyanakkor lett szobatiszta. Fingom nem volt az anyaságról,most se sok van. Sőt,tetézem,nem is tervezett baba volt,de mivel volt férj meg lakáslehetőség,nem volt rá ok,hogy NE legyen gyerek. Sok mindent elcsesztem. Rengeteg mindent. Ha újrakezdhetném,másik anyát kívánnék a gyerekeimnek. Most vagyok 4ik éve itthon,és még 3 évig nem megyek sehova. Nem mondókáztam,nem artikuláltam ezerrel,hogy ki tudja mondani,hogy só vagy cica. Nem énekeltem neki,csak hümmögtem egy dallamot. A fejlődése alapján ezek komoly mulasztások. Sőt,most már hisztis is,egymás hátát lapogatjuk az óvónővel,h el bírjuk viselni a lányt. Nem volt sose napirend,a dolgok történtek velünk. Elaludt,amikor elaludt,evett,amikor éhes volt.

MA már máshogy csinálnám? Igen,és fogom is. Mert kitanultam,megtapasztaltam. ÉS még így is biztos,h a fiamnál is lesz legalább annyi,ha nem több szarvashibám. Mert anyává ugyanúgy válni kell,ahogy a gyereknek megszületni. Fogalmad sincs,mi vár rád,ahogy neki se. Egyszerűen reagálsz az adott pillanatokra,hogy jól vagy rosszul,ez kb. 20-30 év múlva fog kiderülni,amikor vagy felhív hetente,vagy nem. A lényeg,h mindenki érzése szerint tegye meg a tőle telhetőt. A többi majd kiderül. Ha meg nem hív fel a hálátlan kölyke,még mindig ott lesz nekünk a hoxa...;)

Jo sokat irtatok,nem olvastam mindet vissza..De Iriszke a te hozzaszolasaidtol bizony kinyilt a bicska..Milyen jogon mereszeled te szamonkerni ki mikor,es hany gyereket szult?Aztan mikor kifogjak a szelet a vitorladbol sajnaltatod magadat hogy ki halt meg a csaladodbol,meg milyen betegsegekkel kuzdesz..Hat hallod en csak 30 vagyok,egy gyereket terveztem,2 lett belole.Bealltam az 1-et fizet 2-t kap akciosok koze,ikreim lettek..

Azt irod,hogy neked mindig mindenre volt idod,aztan kiderul,hogy anyosod jocskan besegitett..Tudod ha nekem lenne BARMILYEN segitsegem nagyon megkoszonnem,de nincs.Semmilyen,senkitol.Mi csak egymasra szamithatunk a ferjemmel,es most 2-3 munkahelyen dolgozik..Az ovi nalunk nem fel 6-ig van,hanem 9-12-ig.Ennyi es nem tobb.Vagyis lenne tobb de horribilis osszegert.

Mindenhol osztod az eszt,a tokeletes eletedet emlegeted peldakent,kozben meg egy rosszindulatu irigy venulo karogo varju vagy.Orulunk hogy jo a kapcsolatod az anyosoddal,hidd el,ha az en anyosom nem egy hozzad hasonlo 'uriasszony' lenne es a kotozkodesen kivul mashol is ertene,esetleg segitene en is nagyon boldog lennek.(De a masik nem verszerinti anyosomat IMADOM,kar hogy ok nagyon tavol elnek.)

Meg valami:megjegyezted hogy valakinel -bocsanat nem emlekszem ki volt az-mekkora rendetlenseg van es kosz,feltetelezted a gyerekei is koszosak az adatlapjan levo fotobol..Annak idejen egy forumban az en gyerekeimet rondanak es nagyfejunek titulaltad.Mondjuk lecarom a velemenyedet,csak megjegyeznem hogy a te gyerekedrol meg nem lehet megallapitani fiu vagy lany a foton ami az adatlapodon van..En is tudok am kovetkeztetni egy fotobol:)Rosszindulatuan mint te.

Az, hogy nem veszekszel senkivel, nem érdem. neked ilyen a természeted. Ez se nem rossz, se nem jó, hanem ilyen és kész.

Bevallom, én nem mindig tartom szerencsésnek ezt a természetet. Azt igen, ha valaki olyan, hogy minden helyzetet örömmel el tud fogadni- ismerek ilyet, és őszintén csodálom, én nem vagyok ilyen. De még ennek az ismerősömnek is elszakad néha a cérna.

Kell, hogy néha kiálljon az ember magáért, a családjáért. Nem csak kiabálva lehet, de fordítva is igaz, vagyis hogy veszekedésnek sem csak az számít, amikor vki kiabál.

Anyósod gondolom, jófej, ezért vagy jóba vele. Nem kéne külön érdemnek feltüntetned, mert az jön le, hogy aki nincs jóban a saját anyósával, az valamit nagyon elrontott.

Anyósok is sokfélék, köztük van olyan, aki bizony rosszindulatú. Én nem veszekszem anyósommal -hozzáteszem, azért nem, mert nem állunk olyan közel egymáshoz, hogy ilyen őszinték legyünk, vagy ennyire érdekeljen a másik. Szóval még annyira sem érdekeljük egymást, hogy veszekedjünk.