Pocsék anyák klubja (beszélgetős fórum)

Na, pont én is erre gondoltam.

Hogy helyesen kell felfogni és helyre rakni magunkban.

Az összes "jóakaró" piacosnéni, és az összes "jóakaró" anyós nélkül.

Mert egyszercsak elfajul a dolog odáig, hogy az ember annyira rágörcsöl, hogy ki mit gondol róla, ki mennyira tartja jó anyának, piacon, szomszédban, rokonságban, hogy egyszercsak azt veszi észre, hogy suvickolt, főzőcskézett egész nap a KÜLVILÁGNAK, ahelyett hogy a gyerekével játszott volna az ideje jó részében.

Hú, milyen sokat írtatok, most olvasok csak vissza. Legjobban azon akadt meg a szemem, hogy egyesek idejöttek kritizálódni és egyikük még arra is vette a fáradságot, hogy megnézze a profilképeket és belekössön egy Raffaellos dobozba. Jézusom! Kinyílt a bicska a zsebemben.

Én is 2x pakolok naponta, 1x a délutáni alvás alatt és 1x lefekvés előtt, ez bőven elég szerintem, hiszen a gyerek úgyis szétpakol, mikor ébren van. Én is kipróbáltam már, hogy amint ledob egy játékot, teszem is a helyére, csak annyit értem el vele, hogy 2 perc múlva ismét a földön volt, én estére hulla fáradt voltam, a gyerekkel meg csak feleannyit tudtam foglalkozni.

Végülis nálunk nem kosz van, hanem rendetlenség, mert takarítok, tehát nem piszkos semmi, csak szét vannak dobálva a játékok, és néha egyebek is. Hiába nagy házban lakunk, még nincs elég szekrényünk. A játékoknak pl, és most lehet kritizálódni, vettünk egy nagy méretű rattan szennyeskosarat, amibe csak be lehet szórni őket. Nincsenek egyesével kirakva a polcra, viszont, ha a gyerek játszani akar, eléri, kiboríthatja, stb. A rakodás is könnyebb így. Nekünk praktikus, hogy másnak esetleg nem tetszik a látványa a nappaliban, hát le van sz*va. A mi cuccaink egy része is dobozban van a szekrény tetején, sőt majdnem 3 évig úgy éltünk, hogy a fürdőszobában egy kartondoboz volt a szekrényünk.

Jaj, dehogy gondolom! Még abban sem vagyok biztos, hogyminden gyerek gondolkodás nélkül elfogadna egy idegentől valamit, ha előtte épp az ellenkezőjét beszélték meg az anyukájával. És én is nevetnék az iylenen valószínűleg - miután magamhoz térnék a rácsodálkozástól:):):)

Csak azt próbáltam kifejezni, hogy attól, hogy helyesen fogjuk fel az ilyeneket és magunkban a helyükre tesszük, attól azért még nem helyes, jóindulat ide vagy oda:)

Szerintem pont egyforma a két eset elvi síkon.

Pont olyan alapon, hogy eszembe sem jutna olyan szemmel nézni a szőlős esetet, hogy a döntésemet felülbírálta, még akkor is, ha esetleg tényleg úgy volt ... Hanem csak jót nevetnék a szűklátókörűségén, és mondanám a gyereknek, hogy látod, milyen aranyos a néni ... :D

Nem gondolhatod komolyan, hogy egy gyerek egy fürt szőlő kedvéért elhiszi egy idegennek, hogy nem az ő anyja a legkülönb a világon?!!

Egyetértenék addig a pontig, hogy klassz, hogy a gyerek még szőlőt is kapott:) Nem, nem azért, mert szerintem ne kapjon szőlőt, hanem,mert egy vadidegen megengedte magának, hogy a gyerek előtt az anya döntését felülbírálja. Ennyi erővel azt mondhatná a gyereknek: anyád nem szeret, anyád nem tudja, mi a jó neked, anyád döntését nem kell komolyan venni.

Ki mit szólna ahhoz, ha a buszon utazik a gyerekével, mondja neki, hogy szívem, a következő megállónál leszállunk, a gyerkőcnek nincs nagy kedve cihelőzködni, erre egy idegen, akit akkor láttok először, közli vele, hogy maradj csak, ne szállj le, csak mert anyukád azt mondta:) Te mit szólnál ehhez:)? Elvi síkon nincs különbség a két eset között szerintem.

Számomra az a legfontosabb mozzanata a történetnek, hogy az anya adott (almát, mert azt tudott), megmagyarázta, hogy miért azt, és a gyerek "elfogadta", azaz megértette.

Tökéletes összhang anya és gyereke között.

Nyilván egyéb esetekben is így müködik.

És hogy ki ugat be és miért, az legyen az ő dolga.

Fontoskodó okoskodók mindig is voltak és lesznek is.

És ha a gyereknek még szőlő is jutott, hát az külön klassz ... :D

Nálunk lehetetlen rendet tartani, pedig nagy a ház. Kipróbáltam, hogy folyamatosan pakoltam a gyerekek után, mindent azonnal elraktam, ami a kezembe került, de csak két dolgot értem el vele.

1. Kidöglöttem estére. 2. Nem volt időm a kicsikkel foglalkozni.

Felhozhatnám mentségként, hogy 3 kamaszom és 2 picim van. Állandóan úton vagyok valamelyikükkel, mindig akad valami plusz elintéznivaló. Azzal is mentegetőzhetnék, hogy tanyán élünk, sok a kinti feladat is, meg több minden bejut a házba, mint a városban.

De nem mentegetem magam. Esténként rendet rakok, a déli szunyát és is szunyálásra használom, mindig van főtt étel az asztalon, tiszta ruha a szekrényekben. Nem tudok, sőt nem akarok a háztatás rabszolgája lenni. Szívesebben vagyok anya. És az anyagág az én olvasatomban nem azt jelenti, hogy minél hamarabb minél több dolgot a gyerek fejébe verni, hanem azt, hogy szeretni, segíteni kell, foglalkozni vele, utat mutatni neki. Mindig korának megfelelően és mindig tiszta szívvel.

Tökéletes anya nincs. És olyan anya sincs, aki mindig hálát, megértést kap a gyerekeitől. Mert a kamasz gyereknél nincs nagyobb kritikusod. Az első apró hibádra megkapod, hogy "Anya, te SOSEM figyelsz rám!", vagy "MINDIG igazságtalan vagy velem." Nagy szavak, már elhangzásukkor tudod, hogy nem szabad őket szó szerint venni, mégis fájnak. Aztán amikor 1 óra múlva odaülnek hozzád a konyhapultra, amíg főzöl, elmesélik a napjukat, kikérik a véleményedet, no akkor áll helyre az ember lelke. Az igazi jutalom pedig az "Olyan akarok lenni, mint Te'" mondat.

Tökéletes anya nincs, ahogyan tökéletes gyerek sem. De nincs is szüksége rá a világnak, hogy legyenek.

A kéretlen tanácsokkal meg úgy vagyok, hogy meghallgatni nem fáj őket, csinálni meg nem muszáj. De soha nem szabad élből elutasítani őket, mert néha a sok sületlenségbe beágyazva igazi gyöngyszemre akadhatunk.

Pontosan..Tegnap pl rendet raktam a jatekos polcon ami a nappaliban van.Felporszivoztam,feltoroltem,port torolgettem stb.Hazajottek a gyerekek a tengerpartrol,2 percen belul tele volt a lakas homokkal,kagyloval,kavicsokkal amit gyujtottek.Aztan nekialltak jatszani..Az osszes jatekot kipakoltak,a kavics-kagylogyujtemenybol 'vonatot' csinaltak..Ha valaki betoppan akkor hozzank,azt hiszi soha nem volt takaritva:D

Persze ha leultetem oket a Tv ele valoszinu nem csinalnak rendetlenseget,vagy ha meset olvasok nekik..De akkor ki fozi meg az ebedet?

Nagyon nehez ugy beosztani az idot,hogy minden a helyen legyen,a lakas csillogjon,a gyerekeid tisztan,jol oltozotten intelligensen csevegjenek,es friss kaja legyen az asztalon.

Probalom a leheto legjobb formamat hozni nap mint nap,de neha bizony ugy erzem szelmalom harcot folytatok az idovel..

Ha ezert valaki koszosnak titulal,a gyerekeimet pedig neveletlennek nevezi,felvallalom:DD

Az vesse rank 'tokeletlen' anyakra az elso kovet aki kepes volt csillogo tisztasagot tartani a lakasban 2 kicsi gyerek mellett,es minden masra jutott ideje-segitseg nelkul..

Egyébként hozzáteszem, hogy én nagyon szerencsé vagyok, sem a férjem szülei nem szólnak bele semmibe (igaz, ők nagyon messze is élnek, és szinte már olyan szinten tartják tiszteletben a magánéletünket, hogy néha az a túlzás, és kezdek gyanakodni, hogy nem érdekeljük őket igazán:):), sem az én szüleim, akiknek ugyan mindenről van véleményük és minden érdekli őket,de én úgy látom, nagyon tudatosan és nagyon bölcsen kivárnak és legfeljebb utólag mondják el, hogy szerintük is jól döntöttünk az adott kérdésben, máskor meg elfogadják a döntést.

Anyukám nagyon készül már a nagymama-szerepre és eddig én vagyok zavarban, mert nem hogy nem akar megmondani semmit, hogy hogyan csináljak, hanem azért izgul, hogy meg fog-e felelni az én elveimnek, felfogásomnak, ahogy ő csinálja a dolgokat, amikor segíteni fog:) Istenem, mintha nem tenném össze a két kezem minden segítségért, és akárcsak megfordulna a fejemben, hogy problémázzak azon, mit hogyan csinál, amikor nekem segít:)

Mire gondolsz? A fórum jellegére?

Én ezt inkább úgy fogom fel, mintha a játszótéren lennék, és más anyukákkal beszélgetnék, és kiderülne, hogy nem vagyok egyedül a tökéletlenségeimmel, ami megnyugtat. Nem feltétlenül azt jelentené ez, hogy akkor nem is kell törekedni, hogy ami nem megy jól, azt jobban csináljam, de a kardomba sem kell dőlnöm.

Én nem érzem, hogy valaki itt a tökéletlenségéért állítaná magát piedesztálra.

Pedig meg a kutyat is leporszivozom:D

Jaj, ezen nagyon jót nevettem:) Nézzétek, azért mégiscsak a lakás van értünk és nem fordítva. NAgy hiba elhanyagolni és ez nem csak a gyerekeknek lenne rossz példa, hanem a pszichére is nagyon kedvezőtlenül hat, ugyanakkor nincs értelme azért élni, hogy a lakás rabszolgái legyünk. Szerintem.

Én azt tapasztalom, hogy nálunk azért van rendetlenség, amikor van, mert egy csomó holminak nincs helye, konkrtéan nincs elgé bútorunk még. Ha pedig nem tudok valamit eltenni, akkor azt hajtogathatom élére, vasalhatom napestig, akkor is a rendetlenség benyomását kelti.

Aztán vannak olyan dolgok, amelyek formájuknál, jellegüknél fogva eleve túl változatosak és színesek ahhoz, hogy a rend benyomását keltsék együtt, ilyenek tipikusan agyermekjátékok egymás hegyén-hátán.

Nagyjából minden, ami a földön van és nem polcon vagy szekrényben, az a rendetlenség benyomását kelti. Pedig nem feltétlenül erről vans zó.

Nyilván a nagy általában vett nézet nem tartalmazhat minden esetre való igazságot. Vissza meg nem fordítottam a mondatot, mert a rossz gyerek ugyan mitől rossz? És akkor elkezdődik egy véget nem érő vita megint...

Egyébként a gyerekek mindenekfelett szoktak ragaszkodni a szülőkhöz, még azokhoz is, akik bántalmazzák, elhanyagolják őket. Nyilván ez a fajta gyermeki szeretet nem menti fel az ilyen szülőket, de nem is rájuk gondol az ember ebben a fórumban, hanem a "hétköznapi" családokra.

Toredelmesen bevallom en is pocsek anya vagyok.Az ikrek kozul az egyik mar 1 evesen beszelt a masik csak 2 es fel evesen,a kislanyom 2 evesen szobatiszta volt magatol,a kisfiam csak 3 eves kora utan..Nem biliztettem oket idoben:DDD

A zoldsegeket UTALJAK,kihanyjak a paprikat paradicsomot retket uborkat es meg sorolhatnam..A gyumolcsok kozul egyedul a szolot banant almat mandarint eszik meg..Nem szoktattam oket hozza kiskorukban,ahogy anyosom mondta vala:DDD

Szoptattam oket amig tudtam,de miota oviba jarnak betegesek..Baratnom szerint azert,mert 'fejostehent' csinaltam magambol,ahelyett hogy szuletesuktol fogva tapszereztem volna oket mert abban van immunerosito:DDD

A lakas a feje tetejen all,a kimosott ruhak halomban varnak arra hogy valaki osszehajtogassa oket-mar 2 napja..

Sot tegnap este mar annyira faradt voltam hogy nem mosogattam el,meg arra sem volt erom hogy a mosogatogepbe berakjam a szennyes edenyt,csak ma reggel csinaltam meg..A kutya vedlik szamojed retriver keverek,szep hosszu fehwer szorrel:DD

Porszivozok mindennap ketszer fol is mosok,de akkor is van kutyaszor..Pedig meg a kutyat is leporszivozom:D

Ha a jo anyuka ismerve az,hogy a lakas csillogoan tiszta a gyerekei jolnevelten uldogelnek,es teologiai kerdeseket vitatnak meg 4 evesen mikozben Anyuka Wellington belszint talal fol vacsorara a gyonyoruen megteritett asztalnal akkor NAGYON NAGYON POCSEK ANYA VAGYOK:DDD

Huh, érdekes az első mondatod. Elsőre az ugrott be, hogy igaz lehet, de mégsem mernék így általánosítani, azt persze készséggel elhiszem, hogy a férjed esetében teljesen helytálló, amit írsz. De van egy késztetésem, hogy megfordítsam a dolgot: ha van rossz anya - szerintem nagyon kevés, és ahhoz több kell, mint egy modern vagy éppen elavult nevelési elv -, akkor van rossz gyerek is?

Ha igen, akkor akár azt is lehetne mondani, hogy rossz gyerek az, aki nem szereti az édesanyját vagy édesapját. Ez persze sarkos dolog, mert ezer oka lehet a rossz kapcsolatnak, de valahol a szívem mélyén úgy érzem, hogy ahogy egy anya is minden körülmények között anya kell maradjon és aszerint cselekednie még ha sorozatgyilkos is az a gyerek, úgy a gyermeknek is, főleg, ha már felnőtt, túl kellene lépnie a szülei hibáin...

Látom azért többségben vagyunk azok, akik nem provokálás céljából fórumozunk! Ennek igazán örülök.

rtunde22 és Babeck azért magyarázkodom mert ilyen vagyok :D Én mindent meg tudok magyarázni, akár igazam van akár nem :D

Amúgy meg szerintem vannak itt olyanok, akik soha sem láttak még igazi rumlit. Ismerősnél bementem a háromszintes hodály házba, az ember azt hinné, nagy házban könnyebb rendet tartani, hát a következőt láttam: cipők szanaszéjjel, kb 10 adag kimosott ruha a cipők tetején, illetve a játszó szoba különböző sarkaiba a játékok tetejére összehatatlanul ráhelyezve, mosógép megállás nélkül megy, szennyes még is annyi van, mintha soha nem mosnának, 8-10 doboz csurig megtöltve játékkal, kb ugyanennyi szétszórva a ház különböző pontjain. Edényszárító tálban tele minden tányérral, szennyes edénynél dettó, a különböző állatok miatt, kb 3 percenként lehetne újra porszívózni az egész házat, amit persze szét is hord az ember. Itt 3 gyerkőc él, egy anyukával, aki hajnali 5kor kel hogy összekészítse a gyerekeket az iskolába, és 8-du 5-8 ig megállás nélkül dolgozik, hogy el tudja őket tartani. Hazaérve főz, mosogat, mos, tereget, rendezi a fiait kikéri tőlük a leckét, és kb hajnali 1 mire lefekszik (voltam náluk pár napot egyben, tudom) Egyértelmű, hogy pénz nincs házvezetőnőre. Én elvből nem ítélem el azt akinél rumli van. Sőt, ahogy itt ansh említette, én is azt szeretem, amikor egy lakáson, házon látszik, hogy élnek benne. Anyósoméknál kb nem mer az ember leülni, nehogy összegyűrje a kanapét. Azért az se normális.

Szerintem az a pocsék anya, akit nem szeret a gyereke. Például az anyósom, aki magát nem tartja ugyan pocsék anyának, de a gyereke, vagyis a férjem nem szereti, sőt hallani sem akar róla. Ennek bizony komoly oka van.

Én is ráripakodok sokszor ok nélkül a gyerekekre, mikor a stressz elönti a fejem, vagy nem foglalkozom velük, mikor épp ráérnék, mert inkább alszom egyet, hogy ne omoljak össze estére stb. Ideges vagyok, mikor a kamasz lányomra rájön a hoppáré, hiába tudom, hogy pontosan ilyen voltam én is az ő korában. De ezektől még a gyerekeim szeretnek, hiszen a rossz hangulat elszáll és jön helyébe nevetés, játék, ölelés.

Persze, lehet a különböző nevelési módszereken vitatkozni, némelyiken nevetni, másikat elítélni, de szerintem akkor is a gyerekeink fogják megmondani, milyen anyák vagyunk.

Erről eszembe jutott egy régebben olvasott cikk.

Egy háromgyerekes anyuka ment a gyerekekkel a piacra. Megvolt a lista, tele volt a kosár, de egyszer csak az egyik gyerkőc meglátott egy nagy fürt szőlőt valahonnan a világ másik végéből, aranyáron, hiszen nem volt szezonja. anyuka osztott-szorzott, ránézett az idénygyümölcsöktől dagadó kosárra, és mondta a gyerkőcnek, hogy szőlőt most nem vesznek, hanem majd ha igazán finom lesz, mert akkor érik, stb. A gyerek kezébe adott egy almát, a gyerek pedig végül elfogadta a helyzetet.

Hallva ezt a szívtelenséget egy idegen nő utánuk ment, és a gyerkőc kezébe nyomta a fürt szőlőt, egy kedves megjegyzéssel, kb. hogy ha anyukád nem veszi meg neked, te szegény, akkor megveszem neked én, mert megszakadt a szívem, úgy nézted....

Na, ez az szerintem, ami bármelyikünkkel előfordulhat. Hogy hozunk egy döntést, jót vagy rosszat akár, de mondjuk, hogy a saját elveink szerint helyeset, egy idegen pedig nem csupán randán néz, hanem még ilyen bárdolatlanul közbe is avatkozik.

Nekem a történet üzenete egyértelmű, de tudom, hogy kapok majd olyan választ is, hogy igenis, ez nagyon kedves dolog volt az idegen nőtől, és amúgy ki az a szörnyeteg, aki megtagad a gyerekétől bármit is?