Pocsék anyák klubja (beszélgetős fórum)

Nem írtam olyat,hogy a gyerekedtől vetted el az időt. Bár most olvastam, hogy már szinte felnőtt a fiad, és az idő megszépíti az emlékeket:-)

És nagyon egyetértek abban, hogy mindennek megvan a maga ideje. A gondok ott kezdődnek, hogy a nap 24 órából áll. És itt jöhet az én példám, amit azért írok le, hogy lásd, van különbség a családjaink, és az életünk között:

Minden nap mosok, legtöbbször két adagot. Kétnaponta vasalok. Ha csak a pólókat intézem, az két nap alatt 14 db, ehhez jön néhány ing, a fiam cukrászcucca, egyebek. Nem fér bele, hogy mindent vasaljak.

Naponta kétszer főzök, külön a kicsiknek ebédet, meg a család vacsoráját. Muszáj a lányom allergiája miatt.

Minden nap takarítok, ami söprésből, portörlésből, felmosásból áll, hétvégére marad az ágyhúzás, törölközők, ami vagy 5 adag mosás.

És mindehhez jön napi szinten a fejlesztő torna, meg a többi gyerek alkalmi nyűgjei. A nagyok este besegítenek, meg a férjem sem a kanapén tepedős típus. Csak nálunk valakinek mindig a kicsikre kell figyelni, plusz ott az udvar, a kert, a kutyák, macsekok.

Működik. Káosz van, kupi van, fejetlenség van, de működik. És van veszekedés, meg hajtépés a srácok között, és van, amikor hatalmi szóval kell rendet csinálni. De van összetartás, betyárbecsület is, és igazi odafigyelő szeretet a testvérek között.

Akad idő játszani a kicsikkel, ápolgatni a nagyok lelkét, kibeszélni velük a problémáikat, összebújni a férjemmel.

De nem fér bele a patent rend, a heti fodrász, kozmetikus, mozi, egyebek.

Viszont ünnep, ha elmehetünk valahová kettesben, és szívfájdalom nélkül hagyom szétdúlva a lakást, és passzolom le a gyerekeket a mamának, hogy ketten elmenjünk szaunázni, vayg moziba.

És mindez nem panasz. Vállaltuk, tudtuk, hogy most néhány évig nem mennek flottul a dolgok. Majd megnőnek a kicsik is, és akkor majd lesz rend, meg full extrás mami. Most nem ennek van az ideje, hanem a családnak.

Azt hiszem félre értesz Yasamano.

Soha nem a gyerekem idejéből vettem/veszem el az időt. Attól a gyerek nem boldogabb, hogy a nap 24 órájában játszok vele, de attól igen, ha az ő ideje is hasznosan telik.

Én beosztom az időmet, hogy mindenre legyen úgy, hogy rend is van, foglalkozok a gyerekkel is, férjemmel is és még magammal és a barátaimmal is.

Mindennek meg van a maga ideje:)

Pl. minden vasárnap este vasalok. A hét végén kimosott ruhák, így bekerülnek a szekrénybe vasaltan, és reggelente újra vasalom. Csak hét végén mosok, bár a mosás mellett lehet még csinálni egy csomó mindent. "Igazi" takarítás is hét végén van, de hét közben is elpakolok, illetve elpakol mindenki maga után. Nálunk a fiúk is megcsinálják. A szennyest a szennyes tartóba teszik, elpakolnak kaja után, stb. És ez mindig így volt. Én a fiamat kiskorától kezdve arra tanítottam, hogy neki is van dolga, és természetesen a férjem sem a TV előtt ül és onnan osztja az észt, hanem ő is megcsinálja, amit kell. Munkamegosztás:)

És természetesen mindig volt időm a gyerekre is. Minden nap mentünk valahova, játszottam vele, tanultam vele (ez a mai napig így van), stb. és a mai napig kreatívkodunk is együtt, és van időm olvasni is, tornázni járni, barátnőzni is, stb.

És én sosem vagyok türelmetlen.

Mummybear, tudom, hogy próbálsz gúnyolódni, de kár, mert lehet máshogy is csinálni. Én nem is tudok kiabálni:), így ha akarnám sem tudnám megemelni a hangomat, de nem is akarom, mert nincs miért. Tudom! Nekem csak 1 gyerekem van, de ha kettő lett volna, akkor valószínű, hogy hasonló lett volna, mint 1 gyerekkel. Emlékszem a saját gyerek korunkra. 3-an voltunk testvérek és bizony mi nem acsarkodtunk egymásra, hanem játszottunk, így a szüleink el tudták végezni a dolgukat.

Tehát senki nem mondta, hogy ti caranyák vagytok. Ti nyitottátok a fórumot és kérkedtek azzal, hogy ti bizony nem csináljátok ezt meg azt, most meg hátráltok ki belőle....

Arról mi, akik ilyenek nem tehetünk, hogy ezt érzitek. engem baromira nem érdekel, hogy ki, hogy csinálja, de senki ne mutogasson, találjon ki rám semmit, mert én máshogy csinálom.

Persze mind ehhez hozzá tartozik, hogy én hét közben 5-kor kelek, hét végén pedig 6-kor. Nagyon ritkán alszom 7-ig vagy 8-ig. Sajnálom az időt rá, azaz eleget alszok, mert én este már pihizek kb. 9-től. De valóban, ha pl. 10-ig aludnék, akkor biztos ne lenne időm semmire...

Figyelj! Szerintem senki nem szólta itt le a tisztaságmániásokat, ahogyan fogalmaztál. Egyszerűen arról van szó, hogy nem mindenkinek olyan fontos a patent rend. Nekem sem. Az igény még csak-csak meglenne bennem is, a kivitelezés sajnos meghaladja a képességeimet.

És ez már nem az a kategória, amikor a jó szervezés mindent megold:-)

Lehet, hogy fennaadnál azon, hogy mekkora kupi (kupi, nem kosz) szokott lenni nálunk. Meg azon is, hogy csak azt vasalom, amit nagyon muszáj.

De nálam más a fontossági sorrend. Fontosabb, hogy meglegyen a kislányom aznapi tornája, egyéb feladatai, hogy legyen időm a kisfiammal leülni játszani, hogy időt tudjak fordítani a kamasz gyerekeimre. Vagy ez, vagy az, és nekem a srácok fontosabbak.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a szememben gáz lenne, hogy mondjuk te mindent vasalsz. Csak ne kelljen emiatt szaranyának éreznem magam.

Nem, nem vagyok tökéletes:)

De vannak mániám pl. tisztaság mánia, vasalás mánia, stb. A férjemnek szintén:)))))

Szép kis család vagyunk. A fiúnk ilyen közegben nőtt fel, így már neki is vannak ez irányú indíttatásai...

Mármint tökéletes vagy?

Mert akkor adhatnál néhány hasznos tanácsot:-)

Én nem tűntem el, de mindent elmondtam, amit ezzel kapcsolatban el lehetett.

Vitázni nem fogok:)

Felőlem jól megmondhatjátok nekem, de ettől én még az maradok, aki vagyok.

Sok hóborttal és mániával, egy olyan anya, akit épp szidtok:)

Én nem tartom magam sem szuperanyának, sem szaranyának, csak anyának, aki olykor téved, olykor félrekezel egy-egy helyzetet. És igen, rontottam el dolgokat a gyermeknevelésben, ahogy szerintem mindannyian jártunk már így. Csak vannak, akik ezt sosem ismernék el, pedig a beismerés az első állomása annak, hogy fejlődjünk. Igazi szuperanyák nincsenek. És még azok sem tévedhetetlenek, akik több gyereket nevelnek. Nálam az 5. másfél éves, és még nála is hibázok időnként. Mert mire "megtanulok" egy gyereket, óhatatlanul beleszaladok olyan helyzetekbe, ahol rosszul döntök.

Nem célom senkit kifigurázni, de furcsa hozzáállásnak érzem azt, ha az anyaságot a lakásban levő rend, vagy a gyerkőc sokszor szülőfüggetlen fejlődése alapján pontozzák. Mert nem erről szól.

Én elkövettem egy komoly hibát, amikor a kicsi lányom még egészen apró volt. Hallgattam a gyerekorvosra, hogy nincs semmi baja, pedig éreztem, nem így van. Aztán mire kiderült, hogy mégis, elég komoly elmaradása lett. Nap mint nap tornáztatom, fejlesztésekre hordom. és lehet, hogy még nincs pontosan ott, mint a kortársai, de folyamatosan fejlődik. Szaranya vagyok, mert nem tart ott, ahol kellene? Nem hiszem.

Szuperanya vagyok, mert mindent megteszek a fejlődéséért? Még úgy sem hiszem.

Talán annyit változtatott rajtam ez az egész, hogy őszintén megdöbbenek azon, hogy milyen hülyeségeken fennakadnak az emberek.

A szőlős történet azért ciki, mert nem lehet igazán jól kijönni belőle.

Ha nem engeded, hogy elvegye, te leszel a szívtelen, gonosz anya. Ha engeded, esetleg kinyitsz a gyerek előtt egy olyan kaput, ami jobb lenne, ha zárva maradna. Arra gondolok, hogy egy-egy helyzetben ha nem tetszik a te hozzáállásod, máshoz fordul segítségért. Persze ez erősen függ a gyerektől. A legnagyobb fiam egy ilyen eset után konkrétan tarhált volna a piacon, a második nem fogadta volna el, a lányom pedig nézett volna rám segélykérően, hogy elveheti-e.

Azért egy okos anyuka ezt a helyzetet is el tudja magyarázni a gyereknek, és nem fajul el a dolog.

Mi egyszer kerültünk hasonló helyzetbe. Kicsi lányom allergiás a szójára, és a kakaóporra, tehát semmilyen csokit nem ehet meg. Ezt z esetek 99%-ban el is fogadja, de hát mégis csak 3,5 éves, időnként eltörik a mécses, és ordít a boltban a csokiért. Legutóbb egy idős néni próbált a lelkemre beszélni, hogy ismeri Ő ezt az új módit, hogy nem adnak a kicsiknek csokit, de higgyem el, néha egy kis darabtól nem lesz semmi baja. Elmondtam neki, hogy az én lányom nagyon beteg lesz tőle, és én sajnálom a legjobban, hogy nem vehetem meg neki. Addigra a kiscsajom is észhez tért, és mondta a néninek, hogy a csokiban "hemzseg a szója". a néni elnézést kért, a helyzet nem fajult el, de nekem az jutott az eszembe, hogy hányan gondolhatnak rosszat rólam, amikor a gyerekem hiába üvölt a csokiért.

Bizony nem szép. Mondjuk ezt még elbírja a szemem, ha nem bírná el, akkor becsomagolnám egyszínű, ízléses ajándékcsomagoló papírba őket, úgy már nem rontanák annyira az összhangot. Persze ez függ a lakás stílusától is.

Vannak eleve színes, eklektikus berendezésű lakások, amelyek az én személyes kedvenceim, mert olyasmi hangulatot árasztanak, mint a nagyon színes karácsonyfák, amelyekre évek alatt gyűltek össze a díszek: saját készítésűek, örököltek és külön vásároltak is, mézeskalács, papír, termés, üveg, stb. MIndnek "története van".

Aztán vannak a szintén nagyon szép, stílusosan, alaposan átgondoltan megtervezett lakások is, amelyekben szépen illenek egymáshoz színben, hangulatban, stílusban a dolgok, ilyen helyre is nagyon jó érzés bemenni, csak az az egy hátrány, hogy jobban kilóg a sorból valami "nem oda illő", mint pl. egy ottfelejtett színes plüssjáték vagy éppen egy kartondoboz. Ezek a lakások azokra a karcsonyfára hasonlítanak, amelyek attól szépek, hogy azonos színű vagy azonos szín különböző árnyalataiban játszsó díszek vannak csak rajtuk.

Aha, pont meg is lepődtem, hogy több hsz-t nem találtam tőlük, ritkán kötök bele vkibe, de most megtettem volna.

A szennyeskosár nekünk bevált amúgy, nagyon sok mindent el bír nyelni és nem is foglal olyan nagy helyet. A szekrények tetjén meg pl én is ott tartom dobozokban a kismamaruháimat és a kinőtt babaruhákat, ilyesmit, mert szeretnénk még gyereket, így kidobni v elajándékozni nem akarom őket. Csak hát a kartondoboz látványa is rendetlenség benyomását kelti sajnos.

Ez szerintem is gáz, ha az idegen úgy adja oda a szőlőt, hogy "mert anyád nem vette meg neked, pedig neked úgy kellett volna". Mintha ezzel azt akarná kifejezni, hogy nem jó anya az illető, mert erre se képes. Lehet, hogy nem volt rá épp pénze és ha nem dúskál a család, akkor meg kell érttetni a szülőnek a gyerekkel, hogy nem mindig tud mindent megvenni.

Persze ha velem történne, nyilván én is megköszönném és odaadnám a gyereknek, de belül biztos nem örülnék neki, mert kicsit olyan alamizsna-elfogadós feeling lenne.

Na, nekünk még most is kartondoboz a szekrényünk a fürdőben, talán március közepére meglesz a szekrény. És az egyetlen háromajtós nagy szekrényünk tetején is sajnos dobozban állnak csoportosítva azok a ruhák, amelyek valamiért nem aktuálisak, mint pl. nekem a várandósságom előttiek, vagy azok, amelyekbe szeretnék majd még egyszer újra beleférni:)

Egyébként rámolós kisgyerek mellett a nagy játékoskosár nekem kifjezetten praktikusnak tűnik. A gyerek valószínűleg úgyis jobban szeret a kincsesdobozban kutakodni, elpakolni si tényleg könnyebb, a látogatók kritikus szeme elől meg épp úgy el van rejtve minden, mintha szekrényben lennének:) Jó ötlet szerintem.