Pocsék anyák klubja (beszélgetős fórum)
De pont ez az!
Én is meghallgattam azidősebbek tanácsait és véleméynét és nem gy tekintettem rájuk, mint a rosszindulatú banyákra.
Ha olyat mondtak, ami eltért az én habitusomtól vagy úgy ítéltem meg, hogy felesleges, stb. akkor azzal nem foglalkoztam, de még véletlenül sem gondoltam azt, hogy milyen hülye! Osztja az észt!
Azt hiszem sosem fogják megérteni itt a hoxán az én véleményemet....
Ez szuper, mármint hogy jóban vagy anyósoddal. És ezt most nagyon őszintén írom! Nagy anyósvédő vagyok, hiszek abban, hogy a legádázabb anyós is partner tud lenni, ha megfelelő a kommunikáció.
Én imádom az enyémet. Sajnos vezető beosztásban dolgozik, nagyon kevés az ideje, így a segítségére csak alkalmanként számíthatunk.
Viszont valami elgondolkodtatott:
Hajnalban elmentél otthonról, estefelé értél haza, mindig minden patent volt nálad, beleértve a féjeddel és a barátaiddal való kapcsolatodat is. És persze sokat foglalkoztál a gyerekkel.
Nem aludtál, vagy nálatok nem 24 óra egy nap?
Esetleg picit túlzol?
Oké. Az nem kupi. Ha ebben nem értünk egyet, akkor látom, hol csúszik el a beszélgetésünk.
Másrészt erősen ferdítesz, mert sneki nem mondta, hogy 1 éves koráig nem akar szilárd ételt bevezetni. Harmadrészt őrületes hülyeség naponta fertőtleníteni a gyerek játékait vagy a WC-n, textilpelenkákon kívül kívül bármi mást. Ezt bármelyik orvos meg fogja mondani neked.
Ugyancsak ostobaság antibiotikumot adni az első köhintésre, ugyancsak orvosi vélemény.
Kifejezetten káros bármire kényszeríteni a gyereket, mielőtt képes lenne rá, például a járásra is. Bármelyik ortopéd orvos megmondja, nem a fiatal anyukák kitalációja ez.
A mondókázás rendkívül sokrétűen fejleszt, de konkrétan beszélni nem (csak) a mondókázás miatt tanul meg a gyerek, hanem egész nap kell bezsélni vele, hozzá, és mindenről.
Ha ezeket nem fogadod el, akkor olyasmit tagadsz és olyan elvekhez ragaszkodsz, amelyek sajnos tényleg bizonyítják, hogy attól, hogy te már csináltad, nem feltétlenül tudod jobban.
És igen, durva kötözködés ilyenek miatt játszani a sértődöttet.
Ezt csak te gondolod így, mert azt hiszed, hogy nagymama korban kell szülni, aztán nyafogtok, hogy nincs energiátok mindenre.
2-3 kicsi mellett. Ki mondta, hogy szüljetek ennyit? Hol van a felelős gyerek vállalás? Én is szülhettem volna a fene tudja hány gyereket, de nem tettem, aminek több oka volt, de közöd nincs hozzá.
Nem tudok egy sok gyerekes anyát sem sajnálni amiatt, mert sokat szült és sok a dolga. Ezt is mindenki maga dönti el.
Szerintem ti nem értitek.
Hogy is kezdődött a fórum? Mutassuk meg, hogy amit az idősebbek mondanak, mind hülyeség, nehogy már naponta többször kelljen fertőtlenítenem a gyerek cuccait és a lakást! Nehogy már adjak más ételt is a gyereknek anya tejen kívül a gyerek több mint 1 éves koráig, nehogy már antibiotikumot adjak neki, nehogy már mondokázzak neki, mert enélkül is megtanul a gyerek beszélni, nehogy már kényszerítsem a gyereket idő előtt járni, stb.
És azzal bizonygattátok, hogy mennyire bénák az idősebbek, hogy ezek ellenére is felnő a gyereketek és az idősebbek csinálták rosszul.
Most meg vesztek vissza a lendületből, már nem is igaz, hogy rendetlenség van, bár az egyik hozzászóló képén látszik, hogy micsoda kupi van nála. Már ti is adtok antibiotikumot a gyereknek (persze szigorúan akkor ha tüdőgyulladása van vagy egyebek). Képzeljétek, mi is csak akkor adtunk antibiotikumot, amikor a doki felírta a baci okozta fertőzésekre.
Észre vehetnétek az ellenmondásokat a hozzászólásaitokban. Illik következetesnek maradni mindig:)
A mai világban nem mindenki tud abban a városban maradni, ahol a szülei élnek, és ott kapni munkát. Az én Anyósom 300 km-re van, Anyukám 260-ra, garantáltan egyikük sem fog rendszeresen jönni segíteni, ráadásul idősek mindketten. Maradhatunk akár annyiban is, hogy amit neked besegített Anyósod, nekem az fog elmaradni. Így is kvittek vagyunk végülis, nem?
Zárjuk ezt le, nincs értelme az almát a körtével összehaosnlítani, tényleg minden család más.
Persze, könnyebb nem elhinni:)
A gyerekem 3 éves koráig nem dolgoztam munkahelyen, de otthon igen. Bedolgoztam egy ruhakészítőnek, ami napi minimum 8 óra volt. Aztán elmentem dolgozni, a gyerek ment bölcsibe és oviba. Minden reggel fél 7-kor már bent volt (ő volt az első) és este fél 6-ra értem oda érte (ő volt az utolsó).
És lehet hihetetlen, de akkor is belefért minden az időmbe. Persze tudni kell, hogy én anyósommal is jóban voltam mindig, így sosem zavart, ha átjön és babázik vagy ha elviszi valahová vagy az sem, ha átjött és épp ablakot mostam, beállt és segített, mert nem azért tette, hogy megmutassa ő mennyivel jobb, hanem azért, hogy több időm maradjon másra.
Az én 16 évesemből is egyikszer úgy kell minden szót harapófogóval kihúzni, máskor meg odajön, anya, apa, beszélgessünk már ! :) Pedig nálunk minden este közös étkezés van, ilyenkor mindenki elmeséli a napját.
Persze vannak vitáink : öltözz fel! nem fázom! negyven fokos lázzal is menni fogsz!, nem baj! aztán meg 36,8-as hőnél már halálán van. :)
Én úgy vagyok vele,... el fog múlni :)
Én úgy érzem, valamelyikünk teljesen és 180 fokban félreértette ezt a fórumot... ahogy valaki írta, a saját tökéletlenségünkön való kacarászás, a tudat, hogy nem vagyunk egyedül egy-egy problémával vagy tökéletlenséggel sokkal inkább célja lehetett, mint az egymásra licitálgatás, ami totál negatív dolog, és persze lehet nézni így, de nem, nem ez a lényeg...
Hogy valaki leírja, hogy anyósa, szomszédasszonya beszólogat neki, mert nem napi 3X vált tiszta ágyneműt? Nekem erről hamarabb beugrik az, hogy soha nem venném a bátorságot a kéretlen beszólogatásokhoz, mint az, hogy az illető, aki leírta, egyszerűen csak lusta, és önigazolást keres a lustaságára, mert lám, másoknak tényleg van ideje és igénye többet takarítani....
Bármilyen témához hozzá lehet állni jóhiszeműen és úgy, hogy keressük, melyik szó hol sért bennünket, a korosztályunkat, stb. Nem tudom megmondani Neked, mit érezz, de abban 99%-ig biztos vagyok, hogy nem volt cél senkinek a megsértése.
Abban igazad van, hogy a fiatalabb generáció azt hiszi, mindent tud, és nekik ne mondják meg az öregek, hogy mit hogyan kell. Csak két dolgot nem veszel figyelembe: egyrészt ez mindig is így volt: az én anyukám 70 éves, gondolhatod, hogy nyilván ő is a régi iskolát követte, csakhogy neki is volt akkor egy anyukája, aki pedig a még régebbit, és ugyanúgy megvolt köztük a vita néha, hogy mit hogy kell a csecsemő körül csinálni, mint most a két generáció között.
A másik dolog pedig, hogy azért az utóbbi 30 évben a sok kuruzsló ostobaság mellett valóban fejlődött is az orvostudomány, rengeteg tanulmány született a témában, ha valaki ismeri ezeket, akkor Uram bocsá' abban a dologban tényleg lehet tájékozottabb az időseknél... hogy csak egy példát mondjak, anyukámat még hason altatták, most már csak speciális esetekben ajánlják ezt a bölcsőhalál elkerülése miatt...
A kamaszokról én is regényt tudnék írni. Nálunk a legnagyobb ilyen vérkamasz, és hiába 19 éves, még most sem sokat változott. Én vagyok a legnagyobb ellensége, közli, hogy nem tudok róla semmit (nem a fenét), napokig alig beszél. Aztán meg az ölembe mászik, bohóckodik nekem, kitalálja, hogy simizzem meg a lábát, mint amikor kicsi volt, és folyamatosan dumál.
A másik kettő kiegyensúlyozottabb, velük nincsenek ilyen anomáliák.
Szerintem ez az, ami tényleg elhatározás kérdése. Tudom, hogy munka után az ember legszívesebben tojna a világra, és tényleg kényelmes letámasztani a srácokat.
De ha változtatni akarsz, változtass! Ilyen egyszerű.
Amikor még csak a 3 nagy volt meg és dolgoztam, az volt a bevett szokás, hogy amikor hazaérünk, fél óra szabad foglalkozás (TV, gép) volt a srácoknak, amíg kicsit észhez tértem (kávé, WC, szennylap).
Aztán nekiálltam főzni, és odahívtam Őket. Ültek a konyhapulton, mint a verebek, és csicseregtek. Adott esetben hozták a tanulni való verset, azt zsolozmáztuk, vagy csak dumcsiztunk. Megszokták, a ami napig így megy.
Nálunk nagyon nagy a 3 kamasz és a 2 kicsi között a korkülönbség. Amióta a picik megszülettek, annyiban változott a helyzet, hogy ölbe veszik Őket, úgy ülnek a pulton :-) Ha meg valamelyik elszalad, és rosszat csinál, valaki utána megy, de még visszaszól, hogy addig ne mondjuk tovább, amibe belefogtunk.
Szeretem ezt a felállást. Nagyon erőteljes a családunkban a kommunikáció, mindent átbeszélünk. És nagyon szeretik az én történeteimet hallgatni a saját életemről. A középsuliról, ahová ősztől ketten mennek, a szerelmekről, a kamaszkori hülyeségeimről, meg persze az Ő kiskori történeteik is nagyon nyerők.
Sokszor le is lassul emiatt az esti rutin, mert senkinek sincs kedve bemenni sszesöpörni, együtt mozog a csapat:-)
Szóval hozz egy döntést, dolgozd ki nagyjából, és csináld. Élvezni fogod!
mi a fájó pontom? :DDD a te fájó pontod az, hogy nem vagy kisgyerekes anya, különben nem osztanád folyton-folyvást őket :P
egy gyerek mellett könnyű dolga van az embernek, de 2-3 kicsi mellett már nem. ezt nem akarod soha megérteni akárhányan írják neked :) te a magad számára mindig a szuperanya vagy, én azért megkérdezném a fiadat is ugyanerről...
Nagyon nem akarod érteni ezt az egészet:-( Megpróbálom leegyszerűsíteni. Minden család más és más. Nem egyformák a körülményeik, az igényeik, a gyerekek száma. Teljesen fölösleges összehasonlítani őket. És teljesen fölösleges arról papolni, hogy te milyen szuper voltál kicsi gyerek mellett is. Mert soha nem próbáltad fel az én életemet (sem másét), soha nem volt 5 gyereked (2 sem), és valószínűleg soha nem küzdöttél meg olyan problémákkal, amit egy eltérő fejlődésű gyerek jelent.
Ha mindezen túl vagy, akkor gyere, és taníts meg engem is, hogyan kell ezt csinálni. Mert eddig azt hittem jó ez úgy, ahogy van, de ezek szerint nagyon kevés az, amit én nyújtani tudok.
Persze, hogy nem engem szidott, hanem az én korosztályomat kb., mert mi tápszerrel tömtük a gyerekeinket és már 1 évesen nokedlit is evett, fertőtlenítettük a gyerek cuccait és ráadásul még rá is akarjuk erőltetni a mostani anyukákra a béna elképzeléseinket...
Akarja a fene. Engem pl. nem érdekel, hogy ki mit csinál a gyerekével, lakásával mind addíg, amíg a gyereke normális velem, nem rúg meg fél percenként a buszon, nem üvölti végig a 2 perces utazást, nem folyik a nyála az én kabátomra, stb.
Lehet azt hiszik a mostani anyukák, hogy ők tudnak mindent az életről, de egyik se felejtse el, hogy ő is lesz majd idősebb, ő is lesz anyós, nagymama és majd akkor megtudja, hogy milyen az, amikor így beszélnek róla is. Remélem meg is tapasztalják, de ezek után egy pillanatig se csodálkozzon majd egyik sem azon, hogy velük is érdekesen viselkedik majd a menyük, ne adj Isten a gyerekük, stb.
Mert nem szeretek tespedni az ágyba végtelen időn át...
Azért kelek korán, mert ugye vannak akik dolgoznak is. Én is. És ez nem csak most van így,hogy a gyerekem felnőtt, hanem ez így volt, akkor is amikor még kicsi volt. Tehát korán kelek, mert készülödök és utálok kapkodni.
Miért baj az, hogy nem egyedül végzem el a házimunkát? Nálunk egyenlőség van és ráadásul a fiúk kímélnek is.
Most sajnálnom kellene, hogy nekem ilyen az életem? Lehet nem cserélnél a betegségeinkkel, ugye?
Ja, de az a 20 éves gyerek is volt kicsi és én ugye akkor is megcsináltam mindent.
Tudom, hogy ez neked egy fájó pontod...