Párkapcsolat, anyós téma!Valaki segítsen! (beszélgetés)

Bocs...De ha már idősebb lennél érteném..hogy nehéz feladni...mit???mit nehéz feladni??Ezt a kilátástalan életet...Itt Neked nem terem "babér"

Fiatal vagy..és élj...a saját jövőd legyen fontos!!!!

Tudom, de vmi megoldást találnotok kell, külömben akár milyen erős is vagy, összeomlasz!

A gyógyszerelés pedig nem megoldás semmire! Akkor vagy idegbetegen, vagy begyógyszerezve szülnél gyereket, hordanál ki terhességet????

Nem tudom, hol laktok, de önkormányzati lakás se jöhet szóba? Vagy anyósnak, vagy nektek? Az olcsóbb, mint az albi.

Hát nem!!De talán a gyógyszerekkel könnyebb lenne elviselnem őt.

Szeretem a páromat.Annyi mindenen végigmentünk az egy év alatt,és ezt nem lehetne olyan könnyen feladni,eldobni magamtól.

500km-volt köztünk,amit legyőztünk.13 év korkülönbség amivel nem foglalkoztunk.Az édesapja halálakor is én voltam mellette,mikor az édesapját újraélesztették engem hívott először hogy baj van.

A páromnak van egy kislánya,akit látogat.2 éves a csöppség.Ritkán látja,és ez fáj neki.Engem is rosszul érint,mivel tudom ilyen körülmények között nekem nem lesz.Ezt nem mutatom neki,rajtam azt látja hogy erős vagyok.A kislánya dolgait is nekem mondja el.

Szóval sok ami mögöttünk van,és ezt a sok mindent nehéz feladni.

hát... igen.... de ismered a mondást... "saját hibájából tanul az ember..."

Van ebben vmi. SAajnos túl sokan vannak azok, akik tényleg csak későn kapnak észbe.... Menjetek el a szociális osztályra! Sztem tudnak nektek segíteni! Elmondjátok, h mi a gond, viszitek a papírokat, ami tanúsítja, h volt már ott a rendőrség is, meg az ügyelet is az anyós miatt, elmondjátok, h szeretnétek családot alapítani, viszont így nem lehet, és vmit csak tudnak mondani!

Hogy őszinte legyek, én értem a párodat is, meg téged is.

Viszont, vmit nem ártana megértetned pároddal. Mivel az ő anyjáról van szó, ezt az állapotot neki kell tudni kezelni, és neki kell megoldást is találni rá. Így mindenkit el fog "marni" az anyja mellőle, nem csak téged. Arra pedig kinek van szüksége, hogy állandó veszekedés közepette éljen, tervezgesse a jövőjét, vagy akár ilyen helyzetbe szüljön gyereket, alapítson családot.... Vmilyen irányba lépni kell! Veled, vagy nélküled, de lépnie kell előbb-utóbb....

Szociális otthonba szerintem még nem mehetne,mivel 54 éves,dolgozik,rendes fizuja van.Na meg ha mehetne is,tuti nem menne bele.

A párommal már beszélgettünk a szakítás témáról már régebben is.Ő akkor azt mondta,próbáljam meg elkülöníteni őt,és az anyját,és az anyjával nem foglalkozni.Próbáltam,de nem megy.Idegesítő egy nőszemély,aki még undok is.A párom azt mondta,ha nem bírom tovább meg lehet beszélni hogy különmenjünk,ő meg fogja érteni a döntésemet,de nekem is meg kell értenem hogy nem akarja feladni a lakást mert évek óta fizeti a kölcsönt rá,és nem akarja hogy a bank elvigye.Na meg ha nem fizetné akkor az anyja is az utcára menne.

A párom nem tud tenni semmit.Állandóan veszekszik az anyjával,azért hogy kiálljon mellettem.De az anyja vele is elég durván beszél.Az ilyen dögölj meg,rohadj meg,és hasonló szavak anyósjelölt szájából eléggé gyakran csúsznak ki.És ez eléggé rosszul esik nekem,hogy egy anya hogyan mondhat ilyet a gyerekére.

Nem tudunk tenni semmit!!Vagy tűrök,és továbbra is kiállok a párom mellett,és vele maradok,vagy pedig utat adok mindkettőnknek.A párom biztosan találna egy olyan nőt,akinek lakása van,és oda tudna költözni,és így a párom lakását se hagynák úszni.

Igen!Lehet ez lesz a megoldás.Már szinte semmi jövőképem nincs itt!Próbáltam párom anyujával beszélni szépen is csúnyán is,de hiába!Nem fog megváltozni!

Én pedig boldog,kiegyensúlyozott családot szeretnék!

Minden álmom az,hogy kisbabám legyen,de lassan már ezt is kiverem a fejemből.

Nem hittem volna soha,hogy 21 évesen ilyen döntést kell meghoznom,és hát elég nehéz is.:(

Oké, de pénz kérdése lehet. A haszonélvezeti jog mindig erősebb, mint a tulajdoni.

Én is hasonló cípőbe vagyok.

Páromnál lakok, ő az apjával és annak élettrásával. Igaz egy udvarba, de külön lakrészbe.

32 hetes terhes voltam, amikor a nő nekem jött. Az apja nem hiszi el nekem. Aztán állandóan kiabál velem, Felébreszti ezzel a kislányom (4 hónapos), mert ki nem szarja le hogy alszik...

Az apja a haszonélvező.

A ház eladó, de senki nem akarja megvenni, mert nagy és drága.

A nője minden rokont elüldözött, senki nem jön szívesen. Unokáját nem igazán látogathatja. Kihasználja, hitelt hitelre halmoznak fel.

Előtte nyaralójuk volt, járták Európát, több autó... gazdagok voltak, most meg csak a hitel van.

Jah a nő gyerekeit pénzelni kell, látogatni, ajánékokkal elhalmozni... a párom apjának az X ezer forintos nyugdíjából, mert hát a 60 éves p.csa műkörmösre, fodrászra... költi el minden pénzét.

Ha szereted nem hagyod el, de egy gyereknek nem szabad ilyen körülmények között felnőnie, főleg ha iszik.

Én nem szültem volna gyereket, ha tudom, hogy ilyen a nő, de amíg ki tudott használni jó voltam neki. De ez csak 1-2 hónapig ment.

Szia.

Finoman szólva elég szar a helyzet. Az én véleményem az, hogy próbáld meg a pároddal megbeszélni a dolgot, mert a kapcsolatotok tényleg rá fog menni.

Az anyós? Sajnos a haszonélvezeti jog erősebb mint a tulajdonjog. Sajnos. Úgyhogy még a házból sem bírod kirakni.

Nem próbáltátok az anyóst egy elvonókúrára berakni? Hátha segít az állapotán, és talán a piáról is le tud szokni. Ha ez sikerül, akkor talán a kapcsolatod is meg fog javúlni vele.

Üdvözlettel.

Csatlakozom!!!

Teljesen fölösleges tovább várnod.

Ha szeret veled megy! Magamból kiindulva írom ezt!

Tehát az a helyzet,hogy egy éve összeköltöztem a párommal.Jó pár száz km-ről költöztem hozzá.Ő az édesanyjával él.A páromé a lakás papírforma szerint,anyuja haszonélvező.Anyósjelölttel nem igazán jövök ki,mivel iszik,és állandóan veszekedés van.Nem bírja ki egyszerűen hogy ne kössön bele valakibe is.Mostanában én vagyok terítéken nála.Egyszerűen már nem bírom tovább.Párommal beszéltünk a különköltözésről,de ő a lakást nem akarja hagyni.Az anyja se akar elmenni innen,igazából nem is tudná magát fenntartani a hitelei miatt.Én gyereket szeretnék,családot!De egyre jobban elbizonytalanodom hogy érdemes e vállalni.Nem szeretném azt,ha egyszer gyereket szülök hogy veszekedésbe,és állandó feszültségbe nőne fel.

Bizonytalan vagyok,és úgy érzem lassan rámegy a kapcsolatomra is.:(