Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Párkapcsolat, anyós téma!Valaki segítsen! fórum

Párkapcsolat, anyós téma!Valaki segítsen! (beszélgetős fórum)


1 2
2014. márc. 11. 05:31

Bár már a fórum régi, talán sosem jut el a kérdezőhöz, de másoknak még fontos lehet.


Ezt a nőt egy módon lehet elviselni, amíg csak lehet: lerázod magadról amit rád akar tenni, ha veszekedni akar, bele sem mész, meg sem hallod. Levegőnek nézed, amikor nem normálisan szól hozzád.


Figyelemet akar magának és kicsit sem foglalkozik azzal, más mit akar. ŐŐ a fontos! Az elsődleges.


Az, hogy az anyja iszik, az annak köszönhető, hogy nem mer tükörben nézni. Saját gondjait sem oldotta meg, piával meg feledteti fájdalmait.


Mint írta párjának már van egy két éves gyermeke. Tudja, hogy eddig egyetlen nő sem bírta ezt a helyzetet, ami otthon van. Vajon ott mi történt? Az a nő miért hagyta el?


Remélem, azóta ez az ügy megoldódott.


Félelemből nem szabad kapcsolatot fenntartani. Ő szeret, meg ő nem balek... itt lehet, téged néznek baleknak. Bár a fiú is lehet balek, de ez másodlagos. Kérdeztél, válaszoltak, a fiú is meríthet belőle jócskán. Voltaképpen ki fizeti anyuka piálásait? Feltétlenül szükség van autóra? Anyuka él a sajátjából, ti is a tiétekből, elszeparáljátok magatokat és mindeneteket, ahogy csak tudjátok és ÉLTEK! Anyukával meg annyit beszéltek, hogy megmaradjon valamilyen jó kapcsolat. Hamarosan agya sem lesz, amit elihat.


Nagyon jó szíved van, ezt mások kihasználják. Sokan is fognak még pályázni rád. De nagyon jól nézd meg, legközelebb kit választasz. Ha ez a fiú valóban szeret téged meg fogjátok tudni oldani, hogy maradjon kecske is, káposzta is. Ha meg életképtelen, jobb is így.


Tudom, hogy nagyon nehéz, de titeket otthon szerető emberek várnak, valami munkát pedig biztosan találnátok.


Sok sikert kívánok, minden jót Nektek!

54. hajno1
2010. szept. 25. 11:24

Úgy látom, megvolt a vihar a biliben, és ennyi.

Ez a leány talán csak azt szerette volna, ha kórusban együtt szidjuk vele az anyósát, hogy kicsit könnyebb legyen a lelkének egy időre, nem akart ő világmegváltást.


Amikor nyakig benne vagyunk valamiben érzelmileg, az egy más állapot. Ilyenkor az ember képtelen a logikus gondolkodásra, és a legfaramucibb mentségeket találja vágyai tárgya számára, csak ne kelljen beismernie, hogy tévedett, és rosszul ítélte meg a nagy Ő-t, hogy voltaképpen csak felruházta azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket szeretne a társában, és a valóság köszönőviszonyban sincs ezzel a vágyképpel.


Ezenkívül a változtatás is nagyon nehéz. Egy begyakorolt életformáról elismerni, hogy nem működik, és egyik napról a másikra eldobni, dédelgetett álmainkat feladni, ehhez nagyon erős lélek kell. Hányan tűrünk sokszor évtizedekig azért a néhány jó pillanatért, mert még a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalan jövő. Ez ugyan furcsa ilyen fiatalon, de nem tudhatjuk, ő honnan jött, mi volt az előélete, milyen családmodellt tapasztalt eddig otthon, vagy a környezetében.


Kinek-kinek más az életről alkotott elképzelése, mást hozunk a batyunkban, más a toleranciaküszöbünk. Hiába látjuk mi így vagy amúgy, nem dönthetünk más helyett, mert az az ő élete, neki kell tovább élnie. Hiába tudjuk mi, többiek, mert már ezer hasonlót láttunk, sőt esetleg a saját bőrünkön is megtapasztaltuk, hogy mi az aktuális helyzet legvalószínűbb kimenetele, mindenki a saját fejével szeret a falnak menni, mert úgy az igazi.


Sajnálom ezt a fiatal leányt, jobbra érdemes, és szívből kívánom, hogy forduljon is jobbra a sorsa.

Mindenekelőtt azonban azt kívánom neki, hogy mielőbb jöjjön rá, hogy a sorsunk alakulásában a körülmények csak részben játszanak szerepet, nagyobb részben mi magunk vagyunk felelősek azért, hogy mi történik velünk. Aki hagyja, hogy lábtörlőnek nézzék, abba bizony bele is fogják a lábukat törölni. Ahogy minden lyuk megtalálja a foltját, őt is meg fogják találni azok az emberek, akiknek pontosan lábtörlőre van szükségük.


Azt kívánom, tanulja meg, hogy az ember önmagától ember, társra nem azért van szüksége, hogy legyen kire támaszkodnia, és nem is azért, hogy valakitől DNS-t kaphasson a születendő utódja számára.


Azt kívánom, legyen büszke magára, járjon felemelt fejjel, mert ő egyedi és megismételhetetlen, értékes ember. A múlt elmúlt, nem kell magát csökkent értékűnek éreznie, akármi is történt eddig vele. Az élete minden nappal gazdagabb lesz, a tapasztalataiból építkezni fog, és ha esetleg hibázott is régebben, nem vezekelnie kell érte, hanem felismernie, elismernie, és a jövőben helyesen cselekednie.


Mielőbb tanulja meg, mi a különbség a szép szavak és a tettek realitása között, hogy mert amíg ezt nem tudja, mindig jön majd valaki, aki újra meg újra átdobja a palánkon.


Tanulja meg, hogy fontosak a nagy érzelmek, de a mindennapokban kell a kenyér is, és kell a biztonság, amire bármikor alapozni lehet.


Tanulja meg, hogy amennyit ő beletesz egy kapcsolatba, annyi viszonzást joggal elvárhat, nem azért, mert ez üzlet, hanem azért, mert hosszú távon másként nem működik a dolog. Ha testét-lelkét beleadja, minden energiájával a közöst szolgálja, és a másik ezt elfogadja, de tőle nem ugyanazt kapja, akkor állandóan frusztrált, lelkileg kielégületlen, boldogtalan lesz, ez törvény. Ez kioltja a legnagyobb szerelmet is, ez is törvény.



Ők ketten valamiért megtalálták egymást, nyilván akkor szükségük volt egymásra. Egy ekkora korkülönbség nem teljesen szokványos, akárki akármit mond. Bizonyára oka van, hogy a leány szinte már apányi párt választott, a férfi pedig szinte gyermeknyit magának.

Minden kapcsolatunkból – nem csak a szerelmi kapcsolatainkból – tanulunk, ezért kapjuk a sorstól a leckéket. Szívből remélem, hogy a leány, aki magát „women”-nek nevezi, ebből a leckéből megtanulja, hogy a gyerekkornak vége, és felelős a saját sorsáért. Ha hagyja, hogy dobálja őt az élet, és nem áll a sarkára, nem lesz felnőtt, hiába fog maga is gyermeket nevelni, és sajnos csak ezt adhatja majd tovább a saját gyermekének is.


Minden jót kívánok!

53. c1e9612cd3 (válaszként erre: 44. - Women21)
2010. szept. 21. 21:13

édes Istenem! Most komolyan gondolod ezt?

Kapcsolnod kellet volna már régen, h téged csúnyán kihasználnak, ha emiatt kellesz csak a pasasnak, h nehogy az utcára kerüljön! Amúgy meg milyen ember az, aki az állítólag szeretett nőt ilyennel akarja zsarolni????? Meg is érdemelné, h oda kerüljön, én azt mondom! Mellesleg, a pia is pénzbe kerül, nem is kevésbe! Majd anyuci szépen lemond róla, és máris tudják fizetni rendesen a hitelt!

Hidd el nekem! Ha boldog éeltet akarsz magadnak, akkor menekülsz ebből a családból! A pasid meg, hidd el nekem, h 1 hónapon belül beujjít 1 másik nőt magának, aki van annyira naív, h fizesse helyette a dolgait! Itt nem te, hanem a pénzed számít csak neki! Gondolkozz már!!!! És nehogy már neked legyen lelkiismeret furdalásod! Az ő lelkiismeretük hol van akkor, amikor téged kihasználnak?????

2010. szept. 21. 12:40

bocs, az elütések miatt félreértelmezhető amit írtam, akkor még egyszer:


Érdekes, én is ezen gondolkoztam, hogy nem átverés-e ez az egész topik? Ennyire hülye senki sem lehet. Amikor ezt írta, hogy "két embert én tettem az utcára", majdnem felsikoltottam.

:D

51. a10e31f3b5 (válaszként erre: 50. - Hajno1)
2010. szept. 21. 12:37

Érdekes, én is ezen gondolkoztam, hogy nem átverés-e ez az egész topik? Ennyire hülye senki sem lehet. Amikor ezt írta, hogy "miattam az utcára kerültem", majdnem felsikítottam.

:D

50. hajno1 (válaszként erre: 44. - Women21)
2010. szept. 21. 12:07

Te jó ég, micsoda ember az, aki ilyen szemét érzelmi zsarolással operál veled szemben! Pucolj onnan, még ma!


Még hogy miattad kerülnek az utcára! A pasi a tulajdonos, az anya a haszonélvező, te meg fizetnéd a részleteket? Bravó, ez nagyon ki van találva!


Én nem aggódnék az ilyesmin, majd jön egy következő balek, akit kihasználhatnak. A te gondod csak az legyen, hogy mentsd magad, a saját életedet ne tedd tönkre! Nem éveket, de perceket sem szabad pocsékolni egy ilyen veszett ügyre! Akármit ígérnek, akármilyen kedvesek ideig - óráig, az ember nem tud kibújni a bőréből, vagy ha úgy tetszik kutyából nem lesz szalonna. Már megtapasztaltad egy évig, milyen az együttélés a "pároddal" meg a kedves édesanyjával, most megtapasztalhattad azt is, hogy ha olyasmit mondasz, ami nem illik bele a terveikbe, milyen aljas eszközöket képesek bevetni. Szerinted lehetsz te nyertes ebben az ügyben? Mégis mire vársz még?


Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez nem élet így, tönkremész benne, és mire kikászálódsz, érzelmileg, idegileg roncs leszel. Tényleg ez kell neked?


Kezdek gyanakodni, hogy ez vajon nem a kész átverés-e, és mindannyian jól meg vagyunk vezetve, mert ennyire naiv még te sem lehetsz! Ha az a legnagyobb szívfájdalmad, hogy az utcára kerülnek, küldj nekik pénzt, vagy szervezz gyűjtést a javukra, bármit, csak az életedet ne add nekik, mert siratni fogod!

49. f36e266467 (válaszként erre: 41. - Women21)
2010. szept. 21. 00:16

Ja. Az más.


Akkor storno, amit írtam :O))

48. f36e266467 (válaszként erre: 1. - Women21)
2010. szept. 21. 00:13

Miért az anyós a haszonélvező? Beleszált a lakásba pénzzel?


El lehetne adni a lakást és két kisebbet venni, vagy cserélni.


A lényeg a szétköltözés. Ezen kell gondolkozni.


Ez az egyetlennek tűnő megoldás. Generációknak nem szerencsés együttélniük. Ritkán működik.

47. CsillagTM (válaszként erre: 44. - Women21)
2010. szept. 20. 23:43
az nem zavar, h így a SAJÁT életed teszed tönkre? nem gondolhatod komolyan, h önzetlenül változtak. csak a lakás miatt próbálnak meg manipulálni. vigyázz, mert a falba fogod verni a fejed pár év múlva, ha rájössz, mennyi időt vesztegettél el erre a mocskos történetre!
46. a10e31f3b5 (válaszként erre: 44. - Women21)
2010. szept. 20. 21:23
hahahahahahahahahahahahahahahahahaha
45. geranna7 (válaszként erre: 44. - Women21)
2010. szept. 20. 20:04
Csak magadnak????DDD
2010. szept. 20. 19:51

Megmondom nektek őszintén,félek itthagyni a páromat!!!Tudom,nem kerülne az utcára,mert attól ő leleményesebb.De mi van ha mégis??Ha nem úgy sikerülnének a dolgai ahogyan ő szeretné vagy eltervezte???Akkor egy életen át kínozna a bűntudat,hogy két embert én tettem az utcára azért,mert magammal voltam elfoglalva.Sosem voltam egy önző ember.

Jajj...nehéz,de nagyon elgondolkodtató,hogy ennyien írjátok hogy költözzem haza!!!És a lelkem mélyén talán én is tudom hogy ez lenne a helyes!!!De nem akarok én rosszat senkinek!!!

43. Tamianyu (válaszként erre: 42. - A10e31f3b5)
2010. szept. 20. 13:30

Minden szóval egyet értek.

Ne hagyd magad tönkre tenni!

Az pedig meg se forduljon a fejedben,hogy ennek a pasinak gyereket szülj!

42. a10e31f3b5 (válaszként erre: 41. - Women21)
2010. szept. 20. 13:03

komolyan azt hiszen, hogy meg fog a változni? Ha csak azt olvasod vissza, amit ebbe a fórumba te magad beírtál már látod, hogy itt te vagy az áldozat. A párodnak csakis a lakás kell.


Gondolod, hogy ha a kislányát ritkán látogatja, akkor a ti közös gyereketeket szeretni fogja? Azt írod, hogy "ritkán látja a kislányát és ez neki fáj." Kinek fáj? A párodnak? Francokat fáj. Ha fájna, akkor látogatná...


Azt írod magadról, hogy sebezhető vagy, érzékeny és befolyásolható. Amilyennek te látod magad, olyannak látnak az emberek. Azt hiszed, hogy egy 34 éves ivarérett férfi ezt nem látja? De még mennyire hogy látja, és mennyire kihasználja.


Azt hiszed, hogy el kell neki magyarázni a problémákat, mert nem érti. Gondolod, hogy 34 évesen nem érti? Dehogy nem érti. Sőt. Csak most itt van ez a naiv kislány, akivel annyira jó az ágyban és még "csurran-cseppen a kasszába valami."


Csomagolj össze, költözz haza, változtasd meg a telefonszámodat és éld a korodnak megfelelő gondtalan életet, anyukád szárnyai alatt, mert addig, amig nem építesz fel egy önálló életet - férfi nélkül - addig csak ezeket a haszonleső barmokat fogod bevonzani. Hát kell ez neked?

2010. szept. 20. 10:12

Sziasztok!

Hazalátogattunk a szüleimhez,és egy nagyon jó kis hosszú hétvégén vagyok túl.Leültem anyukámmal beszélgetni is,elmeséltem neki az én "kis történetemet",és eléggé megdöbbent.Megmutattam neki az írásotokat,és ő is egyetértett veletek.Azt mondta nagyon sok igazság van benne.Ő is azt tanácsolta,ha nem vagyok boldog költözzem vissza,otthon mindig nyitva az ajtó.Ő nem akart beleszólni a döntésembe,azt mondta ezt nekem kell eldönteni mit akarok,ő csak tanácsot tud adni.

Végülis nem maradtam ott,hazajöttünk a párommal.És minél jobban gondolkodtam kettőnkön,annál világosabb volt hogy én ezzel az emberrel nem vagyok boldog.Aztán az egyik nap,mondott egy rossz poént,amit eléggé magamra vettem,és kiborult a bili nálam.Elmondtam neki,mindent,hogy mit gondolok,hogy mit érzek,és hogy ez a kapcsolat közel sem olyan mint régen volt.Elmondtam neki,hogy mik azok a dolgok amik rosszul esnek,amik bántanak.És persze "legjobb védekezés a támadás",mivel jött nekem??A bűntudat ébresztéssel.Hogy csak gondoljak bele,ha én elmegyek,akkor nem fogják tudni tovább fizetni a lakást,mert ugye az én részemről is,csak csurran-csöppen valami a családi kasszába.Meg hogy ha én elmegyek,akkor ők hajléktalanok lesznek.Mondtam neki,hogy nem énmiattam lesznek hajléktalanok,mert nem az én részleteimet nyögjük még most is.Ha azok a hitelek annak idején nem lettek volna felvéve meggondolatlanul,most nem tartanánk itt.Na persze megvolt a bűntudat ébresztés kellőképpen,és végeszakadt a beszélgetésnek.Aztán mint megtudtam rögtön hívta az anyját,hogy készüljön fel,hogy én elmegyek,és ők mennek az utcára.

Aztán ez folytatódott még vagy két napig ez a bűntudat keltés,majd ismét kiosztottam,elmagyaráztam neki előről mindent,csak kicsit nyomatékosabban.

Azóta kenyérre lehet kenni,mintha vett volna egy óriás fordulatot.Megígérte nekem hogy változni fog,és úgy tűnik eddig sikerült is neki.Az anyja sem iszik,csak az egyik nap volt benne pia,de akkor is normális volt.

Hát nem tudom mit gondoljak???

A lakás miatt csinálják ezt az egészet?Egy álarc lenne,amit felvettek?Vagy tényleg rádöbbentek hogy változni kell??

40. geranna7 (válaszként erre: 39. - Hajno1)
2010. szept. 16. 19:20
Lehet a szüleivel maradt,és ott nincs net.
39. hajno1 (válaszként erre: 36. - Women21)
2010. szept. 16. 16:55
Nem vesztél el végleg, ugye? Azért egy pár szót írj, hogy megy a sorod, mi újság!
38. c1e9612cd3 (válaszként erre: 36. - Women21)
2010. szept. 11. 18:21

abból, amit leírtál, 1vmi jön le, de az nagyon! ÖNZŐ, egocentrikus ember a párod. És azt is leírod, h elviseled a hülyeségeit (de te magad írtad így, nlván nem véletlenül). De ez egyenlő az elfogadással is nálad? Biztos soha nem lesznek ezek a dolgok konfliktus források köztetek?! Dehogynem! És ezt te magad is tudod, hisz már most 1 év után felvetődnek benned nagyon súlyos kérdések ezzel a kapcsolattal kapcs.

És valóban, ezeket elfogadni nagyon nehéz, soxor lehetetlen is.

37. hajno1 (válaszként erre: 36. - Women21)
2010. szept. 9. 15:27

Szivem, a dolgok, soha nem feketék és fehérek. Ha hazudott neked a párod – ami egyébként elég valószínű azok alapján, amit eddig elmondtál -, még csak nem is biztos, hogy szándékosan hazudozik. Vannak emberek, akik egy életen át soha nem jutnak el odáig, hogy a viselt dolgaikért a felelősséget felvállalják, érzelmileg nem elég érettek ehhez. Jelen esetben egy alkoholista anya mellett, aki valószínűleg maga is pótcselekvésként iszik, mert józanon nincs kibékülve az életével, ez egyáltalán nem is lenne meglepő. Ez minta, és a családi mintákat többnyire követni szoktuk, akkor is, ha fennhangon tiltakozunk ellene. Talán a párod nem lesz alkoholista, hanem keres magának valakit, aki elhiszi neki, hogy ő jobb, mint amilyen.


Te naiv kislány vagy, aki annyira vágyik arra, hogy szeressék, hogy tartozzon valakikhez, hogy ezért szinte minden megalkuvásra hajlandó. Lehet, hogy a múltad zökkenőkkel tarkított volt, de ezeknek a feloldását magadban kell keresned, megtalálnod, és nem egy harmadik emberre támaszkodva, mert az a támasz soha nem lehet elég szilárd. Ha úgy akarsz stabilitást, hogy valaki másra támaszkodsz, és az egyszer csak ellép mellőled, te megint felborulsz.


Magadat, a saját egyéniségedet építsd fel bombabiztosra!


Ehhez sokat kell még élned, tanulnod, tapasztalnod. Nem baj, ha őszinte vagy másokhoz, mert csak így tudsz magaddal békében élni, és csak így van esélyed végül is majd egyszer megtalálni azt a társat, aki a te őszinteségedért ugyanazt, tiszta szívet és melletted való feltétlen kiállást ad cserébe. Csak menetközben ne feledd el, hogy az emberek sokfélék, és sokféleképpen gondolkodnak, sokféleképpen élnek, és bizony lesz, aki ki fogja használni a te sebezhetőségedet a maga javára. Ilyenkor egy rövid számvetés után fel kell állni, és azonnal lelépni, továbblépni.


Ne siess úgy a végleges elköteleződéssel. Amikor az ember végleges párt választ magának, márpedig, ha közös gyerekben gondolkodsz, az elég véglegesnek tűnik, akkor a vonzalom, legyen az bármilyen erős is, csak egy része azoknak a tényezőknek, amit számításba kell venni.

Lehet, hogy mikor átölel, megnyugszol, de ha közben nem vesz emberszámba, esélyed sincs egy demokratikus, jól működő biztonságos kapcsolatra, hiába bizonygatja szóban, hogy mennyire szeret.


Egy 34 éves ember már kialakult egyéniség, rajta már nem fogsz te a magad hajlítható fiatal kis lényével annyit változtatni, hogy megkapd azt az embert, akit mellett egy életen át boldogan élhetsz. Törődj bele, hogy a jövőben is nagyjából ugyanerre számíthatsz, ami most van. Nem az anyós a te problémád, hanem a párod személyisége, ha anyós nem lenne, akkor lenne más ütközési pont az életekben.


Egyre többet csepegtetsz el abból, amit magadnak sem akartál bevallani, de azért te is tudod, hogy nem jól van ez így: „a másodperc tört része alatt elszáll az agya című jelenet, azt hogy őt mindig meg kell hallgatni, de az én szavamba folyton közbevág” .

Durva leszek, de az az igazság, hogy megvett téged kilóra. Szép szavakkal kábít, nála lakhatsz, pénzt adott a szüleidnek, és talán egy ideig fedezi a tanulmányaidat. Te meg ezért ellátod őt nappal és éjjel, őszinte együttérzéssel hallgatod a sirámait az elfuserált életéről, elviseled az alkoholista anyját, miközben arra vártok, hogy egy most 54 éves asszony valamikori halála után majd, egyszer a bizonytalan jövőben lesz egy önálló lakásotok. Közben egy év alatt – amit te összetartozásnak tartasz - eljutottál odáig, hogy pszichiáterre lenne szükséged, úgy tönkrementél idegileg, amiből a párod gyakorlatilag semmit nem vett észre, vagy ha észre is vette, nem törődött vele. Neki ez megfelel, így akar veled élni örökre, hisz megmondta kereken.


Hát tényleg ez kell neked?


Hol vannak a barátaid ilyenkor? El mered-e mondani nekik az igazat az életedről? Nincs senki, aki felhívná a figyelmedet, hogy a 21. században egy nőnek joga van ahhoz, hogy maga döntsön a sorsa felől? Nem az a cél, hogy mielőbb letáborozni valaki mellett és gyereket szülni, aztán majd lesz valahogy. Lehet, hogy 30-40 évvel ezelőtt remek férj volt, aki nem minden este verte részegen félholtra a feleségét, ma már jár a nőnek a lélek szabadsága is, az önrendelkezés, és hogy az érdekeit érvényesíteni tudja a kapcsolatában is.


Remek ötlet, hogy elvonulsz egy időre gondolkodni. Bízom benne, hogy ez a sok szájtépés, illetve a temérdek leütött betű nem volt hiábavaló, és olyan döntést hozol, amelyet nem csak az befolyásol, hogy pillanatnyilag szereted az a férfit, aki mellett pokol az életed.


Tudod, mi az a Stockholm szindróma?

Az elrabolt, fogvatartott, szabadságuktól és méltóságuktól megfosztott, gyakorta meg is kínzott, nem ritkán erőszak áldozatává vált emberek egy idő után érzelmileg függeni kezdenek a fogvatartójuktól, szimpátiát, ragaszkodást kezdenek érezni iránta, és amikor végül kiszabadítják őket, a bíróságon védelmükbe veszik azt az embert, aki megalázta őket, elvette a szabadságukat. Micsoda nonszensz! De így van, létezik.


Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a te párod bűnöző, csak azt, hogy azoknak a tényeknek az alapján, amit bizalmasan megosztottál velünk, az érzelmeid által befolyásolt értékítéleted nem megbízható, és ha rá hallgatsz, és nem teszel semmit a helyzeted gyökeres megváltoztatására, később nagyon bánni fogod.


Pihenj jól, gondolkodj, és utána azt tedd, ami jó lesz neked hosszútávon! Mert ugye tudsz messzebb látni az orrodnál?

2010. szept. 9. 12:30

Köszönöm a válaszokat.

Hajno1 igazad van abban hogy nagyobb fogás voltam a páromnak.Sok olyan dolog volt,amit elviseltem neki,elfogadtam a rigolyáival együtt,mint pl a túlzott tisztaságmánia,a másodperc tört része alatt elszáll az agya című jelenet,azt hogy őt mindig meg kell hallgatni,de az én szavamba folyton közbevág,és hasonló dolgok.De a szerelem nagy úr.És mikor belegondolok abba,hogy hazaköltözöm,és eszembe jut az hogy ő már akkor nem lesz velem,valamiféle kétségbeesés uralkodik el rajtam,hogy ilyen nem fordulhat elő.És valahogy el sem tudom azt képzelni hogy nélküle.Ez lenne a megszokás???De mikor megölel akkor olyan nyugodt vagyok!!Ááá én már nem értem magamat.Talán szünetelnünk kellene nem??Hazaköltözöm egy kis időre a szüleimhez,és mindketten meglátjuk mi lesz.Mennyire lesz nagy a hiány,mennyit gondolunk egymásra,és talán ez a dolog megleckéztetne mindkettőnket.És lehet ha elmegyek arra a rövid időre,rájövök arra hogy nekem mégsem ő az igazi.Csak túlságosan naív vagyok,túlságosan befolyásolható,könnyen megnyílok bárki előtt,amivel sebezhetővé teszem magamat.És azt hittem hogy végre találtam valakit,aki ezzel nem él vissza.De akkor tévedtem.

A párommal is mindig olyan őszinte voltam,őszintén elmeséltem a múltban elszenvedett sérelmeimet,és talán itt láthatta meg bennem hogy bízok benne,hogy hiszek neki,amit persze tökéletesen ki is tud használni.Nem tudom.Zűr van a fejemben.És hatalmas sírógörcs,hogy akkor azok a dolgok,amiket mondott nekem,talán nem is igazak.Talán csak hazugság volt az egész.Már nem bírom ezt!!!Túl sok fájdalmat kaptam az életben lelkileg,amit nem lehet elfelejteni,és feldolgozni,és azt hittem végre nyugalmam lehet.Már végképp nem tudom mi legyen.

Köszönöm hogy meghallgattatok,hogy tanácsokat adtok!!!Nagyon szépen köszönöm!!!!

Most egy pár napig nem fogok jelentkezni,mert utazunk a szüleimhez látogatóba,és ott tartunk egy ilyen hosszú hétvégét.Végre valami jó:)

Legyen szép,boldog,és nyugodt napotok,és hétvégétek!!!

2010. szept. 8. 21:20

Költözz!!!!

Hasonló helyzetben voltam 8 évig, csak vártam hátha valami változik. De sajnos nem.

Sajnálom, hogy annyi évet elfecséreltem feleslegesen.

Te legyél okosabb!

34. c1e9612cd3 (válaszként erre: 33. - Hajno1)
2010. szept. 8. 21:16
csak egyetérteni tudok veled. Nem véletlenül írtam azt, amikor írtam, h 34 éves felnőtt ffi, aki tötyörög a langyos xarban.... Sajnos neki ez az állapot pont megfelelő, mindene megvan, a másikat meg lexarja, mert azt látja (kérdés, hogy azért, mert az akarja látni, vagy mert annyira önző, hogy már attól nem látja a másik fél belső konfliktusát), hogy annak is jó így, és bmit megtesz azért, hogy ŐT megtartsa. Tűr, és nyel....De meddig tartható ez így???
33. hajno1 (válaszként erre: 32. - Women21)
2010. szept. 8. 19:20

Örülök, hogy sikerült beszélned a pároddal, nagyon jól tetted. Természetes, hogy össze vagy zavarodva, de legalább elindult a párbeszéd, és tettél egy nagy lépést, hogy kiállj a saját érdekeidért.

Azért tudod, ugye, hogy ez csak az első lépés, a kezdet. A cél az, hogy ha valóban egymásnak teremtett benneteket a sors, akkor nyugodt, békés életetek legyen, nektek kettőtöknek. Öröm legyen minden nap, minden délután és este, jó legyen hazamenni, az otthonodban élni, ne attól rettegni, milyen veszekedés várható mára.


Egy babát - bármennyire szeretnéd, és bármilyen ügyesen győzöd meg magad róla, hogy miért kell mielőbb megszületnie, elképesztő felelőtlenség ilyen körülmények között a világra hozni, mikor magad is csak úgy tudsz létezni, hogy sírva kapkodod be a nyugtatókat. Gondoltál-e arra, milyen élete lenne annak a babának, milyen gyerekkora, hogy is nőne fel egy ilyen instabil légkörben. Tényleg egy sérült lelkű gyereket akarsz felnevelni?


Nem elég ám arról beszélni, hogy szeretem a társamat, meg milyen szerelmes vagyok. Sőt, megmondom őszintén, engem az sem hat meg cseppet sem, hogy a szüleidnek pénzt küldött a párod. Pár ezer forint - na hallod - lehet, hogy hálát érzel a segítségéért, meg azért is, hogy egy utazótáskával befogadott - elfogadott téged, vigyázz, a hála meg a ragaszkodás könnyen összetéveszthető a szerelemmel, szeretettel.


Legyen sokkal több önbizalmad, erősítsd meg az önértékelésed! Jár neked a szép élet, a nyugodt, békés élet, és igenis nagyon fiatal vagy, akármennyit "éltél" eddig, még hosszú évekig kellene virulnod, szórakoznod, hódítanod, kipróbálni a nőiességed erejét, mert bocsáss meg, de úgy látom, ebben hiányt szenvedsz. Eljöttél a szülői házból, és ha jól értem, szinte azonnal behorgászott téged ez a középkorú férfi, aki lehet, hogy egy angyal, de hogy ezt nagyon jól titkolja, az biztos.


Egy dologra még ki kell térnem, mert véleményem szerint a szemellenzősségednek ez a legtökéletesebb bizonyítéka. A párodnak a kislányához való viszonyáról van szó. Én nem most jöttem a falvédőről, és bocsáss meg, de csak nagyon nagy fenntartásokkal hiszem el - á, még úgy sem hiszem el -, amit erről mond. Ha a párja terhesen hagyta ott, annak valami nagyon komoly oka kellett, hogy legyen, terhesen nem pattogunk csak úgy, mint a kecskeszar a deszkán. Persze, hogy konfliktusok voltak a háttérben, nézz a saját életedre, rögtön elképzelheted, milyen konfliktusokról lehetett szó. Csak hogy tudd, nem a terhességtől szoktak megkattanni a nők, ellenkezőleg, ez egy olyan áldott állapot, amikor a nőt hormonális rendszere kifejezetten segíti, támogatja, erőssé, teherbíróvá teszi testileg-lelkileg, hogy a benne növekvő kis élet a lehetőleg jobb körülmények között készülhessen a világra.

Megkérdezted-e, miért kellett aggódni a születendő gyerek egészségéért? Ez nagyon fontos, mert ha esetleg valami örökölhető dolog, még aggódhatsz te is! Mindenesetre, ha az a nő nem értesítette a gyermeke apját, hogy megszületett a pici, akkor nagyon haragudott rá, annak pedig valami komoly volt, ez egészen biztos.

Fogadok, ha meghallgatnád a másik felet, és képes lennél tárgyilagosan értékelni, nem pedig szerelemtől elhomályosodott szemmel nézni, nagyon meglepődnél.


Az meg aztán mindennek a teteje, hogy a párod azért nem látogatja tovább a kislányát, mert nem volt ott a születésénél, meg az első mondatainál. Az ég áldjon meg leányom, gondolkozz! Ha lenne egy gyermeked, létezne-e olyan erő, ami miatt te lemondanál róla, hogy az életednek része legyen? Az a pici gyerek nem tehet róla, hogy a szülei nem jöttek ki egymással, és az apjára és anyjára is szüksége van. 10-15 év múlva hogy fogja magát érezni, hogy az ő édesapja eltűnt, mint szürke szamár a ködben, mert így könnyebben tudta feldolgozni a saját kudarcba fulladt kapcsolatát a gyereke anyjával.

Úgy gondolod, ha nektek gyereketek lesz, minden varázsütésre megváltozik? Nem lesz majd stressz, nem lesz veszekedés, nem lesz alkoholista anyós, a párod pedig nem csak nagy szerelmes szavakkal akarja majd elintézni a konfliktusokat, hanem valóban hirtelen felelősségteljes társ és apa lesz? Ez is meglehet persze, de én azért nem vennék rá mérget.


Száz szónak is egy a vége, nem tudom írtam-e, ha az én leányom lennél, mindent megtennék, hogy pucolj innen mielőbb! Az én lányom pár évvel idősebb csak nálad, és tanúja vagyok a lelki fejlődésének, a nővé válásának. Hidd el, az élet éppen csak elkezdődött még számodra, és nem kell még feltétlenül végleg odakötnöd magad valakihez akkor sem, ha egyébként minden rózsaszínű lenne, így meg pláne nem, hogy ilyen zűrös.


Állj a saját lábadra, légy előbb ember, légy nő, és csak aztán, úgy dönts a jövődről, úgy válassz párt, olyat, akivel tiszta lappal indulhatsz, nem neked kell egy elmúlt élet minden nyűgét, baját, terhét a nyakadba venned. A szerelmek jönnek-mennek, ma szerelmesek vagyunk, holnap már másért rajongunk, huszonévesen még inkább így van ez. Lássuk be, te sokkal nagyobb fogás vagy a párodnak a magad hamvas ifjúságával, alakítható, betörhető, minden jó szóért hálás, együttérző, naív kis lényével, mint ő neked, a maga nehéz élet-csomagjával.


Kíméletlenül őszinte voltam, mert kell, hogy lásd más szemszögből is a dolgokat. Akárhogy is lesz, csak azért szurkolok, hogy jól jöjj ebből a jelenlegi zűrös helyzetből, mert ha arra gondolok, hogy egy ilyen fiatal lánynak nyugtatókon kell élnie, kinyílik a bicska a zsebemben.


Sok sikert, jó szerencsét, és semmiképpen ne add alább, jár neked egy kiegyensúlyozott, nyugodt, szép élet!!

2010. szept. 8. 13:07

Beszéltem a párommal!Elmondtam neki a problémámat,ami nem sikerült valami fényesen!Azt mondta,épp előző este gondolkodott rajta mennyire szerelmes,és hogy látja az igyekezetemet,hogy mennyi mindent próbálok megtenni kettőnkért,a közös jövőnkért.És hogy azt hitte én is úgy gondolom hogy örökre vele.Alig tudtam szóhoz jutni,mert ismét csak a magáét fújta,én meg azt sem tudtam hol áll a fejem,helyesen tettem e hogy elmondtam neki a problémáimat.Na mindegy.Végül sikerült közös nevezőre jutnunk a dologgal.Jól összevesztünk,ő elment az orvoshoz kontrollra,nekem meg mennem kellett az iskolába.Mivel ő hamarabb ment el otthonról,hagytam neki egy levelet amiben részletesen leírtam mit gondolok és hogyan.Úgy érzem megértette azt amit gondolok,mert hazaérve a suliból már jött,hozta a kis levelet,és részletesen mindent átbeszéltünk.Ő beszélt az anyjával (kivételesen tiszta volt anyuka) hogy ez így nem jó,stb,és változtasson.Remélem sikerrel járt ez ügyben.Mondta nekem hogy megpróbál ő is változni,több figyelmet fordítani rám,és a problémáimra is.Elmondtam neki hogy kicsit kételkedem ez ügyben,de ha bebizonyítja hogy így van,annak örülni fogok nagyon.A lakásról is beszéltünk,azt mondta ezt is megpróbálja megoldani valahogy.(remélem így lesz)Tehát most várnom kell,és kíváncsian figyelni lesz e változás vagy sem.


hajno1: elolvastam a hozzászólásodat,és köszönöm az őszinteségedet.

Az eltöltött egy év biztosan összeköt minket.Szeretem a páromat,de ugyanakkor össze is vagyok zavarodva.Nagyon szeretem,mert hozzám senki nem volt még ilyen őszinte mint ő.Senki nem fogadott el így ahogyan vagyok.És senki nem tett volna meg ennyi mindent értem mint ő.(pl:pénzt küldött a szüleimnek hogy eljöhessenek megnézni hová is költöztem,ami nekem nagyon sokat jelentett,mert a szüleimnek is nagyon rosszul megy,elfogadott úgy,mikor idejöttem hogy csak egy utazótáska volt nálam,elfogadta a múltamat,ami nem volt valami egyszerű,és még sorolhatnám)

Aztán,a gyerek téma.Én az ő elmondása után tudok véleményt alkotni.A volt párja,terhesen hagyta ott,konfliktusok voltak a háttérben,állítólag a terhesség miatt bekattant egy kicsit a ex,a páromon is sok volt a teher,idegeskedtek hogy a baba egészséges legyen,stb,emellett az exnek még volt két gyereke is (előző házasság),akikkel szintén foglalkozni kellett.Tehát sok volt a veszekedés náluk.A volt pár tehát terhesen lelépett,és mikor megszületett a baba,nem szólt a páromnak.Csak a pici születése után tudta meg 3héttel hogy kislánya lett,azt is a nő anyjától.

A párom látogatta a kislányt,de az ő elmondása szerint nem alakult ki benne érzelmi kötődés,mivel nem volt ott a fontos pillanatoknál,(születés,első szó,első léptek)és hogy nem látta napról napra ahogyan nő.A párom nem akarja már látogatni,azt mondja minden idejét velem akarja tölteni,a közös jövőnk miatt,és hogy nem akarja azt hogy a kislány érzelmileg összezavarodjon,hogy minden vasárnap jön egy bácsi,mivel már "új apukája van".

A párom azt mondja már feldolgozta ezt a dolgot,csak fél kimondani hogy nem látogatja tovább a kislányt,nehogy később megbánja.

Nekem pedig azt mondta a babavállalásról hogy meg kell alapozni a jövőnket hozzá,amivel én teljesen egyetértek,de nem várhatunk az örökkévalóságig arra hogy anyagilag rendbejövünk,mikor ilyen válság van.Engem jobban aggaszt az a dolog ami a családban zajlik.

A korkülönbséggel pedig úgy vagyok,ha két ember szereti egymást akkor nincs olyan hogy korkülönbség.És ezért is akarok fiatalon szülni,hogy a gyerekünknek az apukája (aki a párom) ott legyen majd az érettségikor,a diplomaosztókor,és hogy majd az unokáját is láthassa.Lehet nekem rossz a felfogásom,de én így gondolom.Az pedig hogy én most nőttem ki a gyerekkorból ezzel nem értek egyet.Sajnos elég korán fel kellett nőnöm,ez a múltamból adódik,hogy bizonyos helyzeteket meg tudjak oldani,és feldolgozni.És talán emiatt is tartom magam érettebbnek a korosztályomnál.

Tudom hogy neki múltja van,ezzel együtt fogadtam el,és vállaltam a kockázatot is,ami úgy néz ki visszaütött.

A páromat is meg kell értsem,mert a mai világban nem lehet egykönnyen lakáshoz jutni,és nyilván nem akarja veszni hagyni azt,amiért a szülei éveken át küzdöttek,és amibe ő is eléggé sok pénzt fektetett.És lehet hogy rondán fog hangzani,de az anyja sem fog örökké élni,és a lakás a kettőnkké lesz.Az anyjával való konfliktust pedig valahogy meg kell oldani.Ha nincs más út,akkor minden nap elmondom neki a véleményemet,amíg józan,és talán megérti egyszer hogy ez senkinek nem jó.


Anyum pedig sok hasznos tanáccsal ellát engem,mikor kiborulok mindig őt hívom.És sokszor nem azért,hogy panaszkodjam,hanem mert megnyugtat a hangja.Nagyon sok erőt szokott nekem adni.Ő nagyon szereti a páromat,látja hogy mennyit megtesz értem,ezek azok a dolgok amiket fent leírtam.És anyum is látja hogy nem olyan aki kihasználna engem.

31. hajno1 (válaszként erre: 29. - Women21)
2010. szept. 7. 12:39

Ejha, nem könnyű feladatot kaptál a sorstól!

Egy biztos, hogy így nem maradhat, ez nem jó senkinek. Még egy biztos, hogy a fő gondotokat nem az anyós okozza.


Van úgy, hogy két embert a sors sodor egymás mellé, amúgy pedig a másik bármikor lecserélhető. A tépelődéseidből valahogy nagyon ez az érzésem támadt.


Én kicsit furcsállom azt, ahogy magatokról, a kapcsolatotokról írsz. Úgy tűnik nekem, mintha az eltöltött egy év kötne össze vele, meg az, hogy ő támaszkodik rád. Azt mondod, nagyon szereted a párodat, de egy pillanat alatt kimondod, hogy képes lennél elhagyni. Gyereket akarsz, de valahogy lebegni érzem ezt a vágyat, mintha a majdani gyerek lenne a cél, nem az, hogy éppen kettőtöknek legyen közös gyereketek. Ráadásul ő nem is rajong a gyerek-projektért, a kitérés azt mutatja, hogy nem ad neked lehetőséget erről őszintén beszélni, vagy mert nem dolgozta még fel az előző kapcsolata csődjét, vagy szerinte még nem tart itt a kapcsolatotok, vagy mert ő nem kötődik hozzád olyan erősen, mint te őhozzá. Amikor a korkülönbségről olyan lazán odavetsz egy mondatot, emögött érzem, hogy ezt a dolgot még nem rendezted el magadban. Nem is csoda, hiszen te még alig nőttél ki a gyerekkorból, majd egy generáció van köztetek. Neki múltja van, amivel elég súlyosan rád támaszkodik, neked pedig jövődnek kellene lenni. Mégis milyen jövőkép az, ami marékszámra szedett gyógyszerekre alapul?

Valaki azt írta, „de felnőtt pasi, aki tötyörög a meleg xarban. . . .” elég jól lefesti a helyzetet.


Másik oldalról nézve sem egyszerű a helyzet. Ott egy 34 éves férfi valószínűleg csúnyán végződött kapcsolat egy kétéves kislánnyal után - ha nem láthatja gyakran a kislányát, annak talán oka van, én utánanéznék kicsit. Ott az édesanyja, akitől képtelen elszakadni, annak ellenére, hogy naponta megkeseríti az életeteket. Nem tud zöldágra vergődni a „vagyon kérdésben” sem, úgy tűnik, inkább hagyja veszni a kapcsolatotokat, mint a lakást?


Tényleg nagyon aktuális egy komoly beszélgetés köztetek. Ha a szándék megvan, ha mindkettőtöknek fontos a ti kapcsolatotok, akkor tudomásul kell venni, hogy önálló életet kell kezdenetek. Ne gondold, hogy megoldás a te szüleidhez költözni, akármilyen kedvesek, nem a ti életetek lenne, cseberből vederbe kerülnétek. Véleményem szerint, ha egy pár úgy dönt, hogy együtt akarják leélni az életüket, akkor saját fészekre van szükségük, mert csak így tudnak saját életet élni.


Nektek abban a szerencsében van részetek, hogy van a párodnak egy háza, igaz, haszonélvezettel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy örökre hozzá vagytok kötve az anyósodhoz, mert a haszonélvezet ugyan erős jog, és az ingatlanhoz kötődik, de pl. pénzben vagy természetben megváltható. Akár el is lehet adni a házat haszonélvezettel terhelten, bár nagy kereslet valószínűleg nincs rá, vagy eladni és neki is venni egy kisebb lakást, nektek is egyet. Azért van lehetőség bőven, csak akarni kell a megoldást, tenni érte, nem pedig várni a sült galambot.

Mindennek természetesen csak akkor van értelme, ha egymás számára annyira fontosak vagytok, hogy csak együtt tudjátok az életet elképzelni. Őszintén szólva én az írásodból nem ezt látom.


Inkább azt mondanám, számodra csak most kezdődik az élet, és balgaság lenne magad lekötni egy nálad ennyivel idősebb, ilyen zűrös férfihoz. Eljöttél otthonról, a szülői házból, talán jól jött egy támasz, amivel pótolhattad az otthoniakat.


Olyan nagy a világ, csak Magyarországon közel tízmillió ember él, a fele férfi. 21 évesen nagyon fiatal vagy, nem vagy lekésve semmiről, és ha nem vagy teljesen biztos abban – mint ahogy látom, nem vagy az – hogy te már megtaláltad az egyetlent, aki neked kell, akkor ne légy megalkuvó. A gyerek-projekttel is bőven ráérsz, akár 35-40 éves korodig is. Ha a mielőbbi szülés ez lenne a szempont a döntésedben, akkor még inkább azt mondanám, menekülj innen azonnal, és keress egy normális körülmények között élő normális pasit. Megalapozottan szabad csak egy új életről dönteni csak, ha nem akarsz te is vasárnapi apukát, és a leírtak alapján így nagyon kitolnál azzal a szegény gyerekkel.


Olyan társad legyen, akivel kölcsönösen támaszkodhattok egymásra, akivel együtt oldjátok meg a felmerülő problémákat, és akinek te vagy a legfontosabb az életében, nem előz meg téged egy másik gyerek, egy volt kapcsolat árnyéka, egy alkoholista anyós, vagy egy ház. Ha egy megalapozott, megalkuvás nélküli, erős, hosszantartó kapcsolatra vágysz – és ki ne vágyna ilyenre – akkor a ti problémáitok halmaza bizony elég súlyosnak tűnik így együtt. Ha az a 34 éves férfi hagyja, hogy a 21 éves szerelme gyógyszereken éljen, és egyebet nem tesz a megoldás érdekében, mit hogy rendszeresen ordenáré módon veszekszik az anyjával, én ezt nem látom egy biztos, hosszútávú szeretetkapcsolat alapjának. Az együttöltött egyetlen év nem lehet akkora befektetés részedről, hogy ne hagyd gondolkodás nélkül veszni. Gondolj arra, vajon ez az az élet, amire vágysz? Vajon a párod meg fog-e gyökeresen változni? Vajon nem neked kell-e a jövőben is mindig neked lenned majd az erősnek kettőtök közül, megoldanod az ő problémáit, válladra venned az ő édesanyja gondját, meg az apja halálát, és a hasonló adódó gondokat? Vajon nem csak azért vagy-e mellette, hogy legyen valaki, akinek elpanaszkodhatja, hogy mennyire hiányzik neki a kislánya? Eddig még csak róla volt szó. És hol vagy te?


Nagyon belemerültem… Nem feltétlenül lebeszélni akarlak róla, habár ha a lányom lennél, mindent megtennék, hogy segítselek elszakadni. A döntést neked magadnak kell meghozni, és aztán a következményekkel együtt élni.

Tudom, könnyebb más életét elrendezni, mert az ember érzelmektől mentesen kívülről látja. Neked is az kellene, megpróbálni kívülről látni, ebben próbáltam kicsit segíteni.


Sok sikert, és kívánom, találd meg a legjobb megoldást! Egy biztos, ha csak nyugtatókkal megy a dolog, akkor a jó megoldás valahol egész másutt van.


Kíváncsian várom a fejleményeket, feltétlenül számolj be róla, mi történt!

2010. szept. 6. 20:52
Úgy szerretném látni az anyósomat, mint a csillárt: egyszerre lógjon is, és égjen is Y:)
2010. szept. 6. 18:56

Csak remélem jól döntök,és nem fogom megbánni!!!

Köszönöm mindenki válaszát,és hogy erőt adtatok nekem!!!

28. c1e9612cd3 (válaszként erre: 26. - Women21)
2010. szept. 6. 18:49

ennyi.... ha ő nem lép, akkor neked kell.... csak határozottan!

34 éves? Nem akarlak elkeseríteni, de felnőtt pasi, aki tötyörög a meleg xarban.... Legalábbis az alapján, amit leírtál.

A saját életét mindenki úgy keseríti meg, ahogy akarja, de másét azt már úgy, ahogy hagyják!

27. geranna7 (válaszként erre: 26. - Women21)
2010. szept. 6. 18:44

Na látod!!!Ez a gondolkodás az ami a te életedről szól!!!!Fiatal vagy és előtted az élet....

Kívánok neked szép jövőt!!!Bizz magadban...

2010. szept. 6. 18:42

Úgy döntöttem holnap beszélek a párommal ha hazajön melóból.Átbeszélek vele mindent,és végleges döntésre akarok jutni.A héten úgyis utazni akartunk a szüleimhez,ez jó lehetőség lesz arra hogy kiderüljön vele vagy nélküle megyek.

Ha nélküle kell mennem,azt is túl fogom élni.Ő 34 éves,és ahogyan észrevettem a lánya után már nem is nagyon akar újabb kisbabát.Legalábbis teljesen jól elvan a téma nélkül.Ha felhozom neki,akkor is csak a kibúvót keresi.Én pedig fiatalon szeretnék szülni,és ami a legfontosabb NYUGODT légkört teremteni a leendő családomnak.

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook