Pánikbetegség - Tapasztalatok. Kinek mi segített? (beszélgetős fórum)

Szia Szilvi!

Írtam privátban.

Sziasztok!

Sokat fogok írni, de remélem valaki végig olvassa. Remélem tud valaki itt segíteni akár egy jó tanáccsal, akár csak azzal, hogy beszélgetünk. 21 éves vagyok. Egész tinikoromban depressziós voltam, persze ezt sose mutattam ki a barátaim felé, csak a családom tudta, hogy sokszor ideges vagyok, sírok, nem bírok reggel kikelni az ágyból, nem lehet sokszor hozzám szólni. Még sokszor öngyilkos gondolataim is voltak. Aztán ebből kijöttem valahogy, amikor elkezdtem az egyetemet, sikerült pozitívabban állnom mindenhez, de aztán 1 év múlva otthagytam, mert nem ment, elvégeztem egy OKJ-t, és most újra úgy döntöttem, hogy egyetemre megyek egy másik szakra. Igen, csakhogy nem tudom elkezdeni. Augusztus elején volt egy rosszullétem, nagyon magas volt a pulzusom (volt hogy 180ig felment) és a vérnyomásom. Azt hittem egyszeri, de azóta többször is előfordult. Végigjártam minden orvost, de nem találtak fizikai okot. Nem merek kimenni a házból, állandóan szorongok. Nem tudok aludni, mondjuk ez évek óta így van. Concort szedek a magas pulzusomra, meg Xanaxot esténként 0.25öst. Ataraxot írt ki helyette az orvos, de nem tudom be merjem e venni. Vitaminozok is. Nem bírok enni, kicsit több mint 1 hónap alatt fogytam 10 kilót. És úgy érzem senki nem ért meg, és mindenki mondja, hogy csak akarnod kell, és el tudsz menni az egyetemre, meg ki tudsz menni az utcára egyedül, de ez nagyon nem így van. Mert én akarom, én meg akarok gyógyulni, és teljes életet akarok érni. De zombinak érzem magam, és állandó félelemben élek. Mit tegyek? Még a mindennapi feladataimat is alig bírom ellátni. Voltam pszichiáternél, de az is úgy jött, hogy indulj el, ha rosszul leszel, akkor rosszul leszel. És akkor mi van? Hát a sírás fojtogatott ott is, hogy nem azt kapom amit vártam. Megyek még pszichológushoz, hátha az jobban meghallgat. Köszönöm aki végigolvasta, remélem itt kapok valami segítséget. - Szilvi

Sziasztok Andi vagyok.. Pánikbeteg.

Ma az utcán elkapott egy erős pánikroham. Nagyon megijedtem, beszaladtam egy üzletbe ott kértem segítséget.. Nagyon rossz volt 😪😪😪😪😪😪

Sziasztok!

28 éves nő vagyok, és több mint fél éve vagyok pánikbeteg. Még csak 2 hete mentem el pszichológushoz, és jövő héten megyek pszichiáterhez ezzel a problémával, mivel eddig próbáltam egyedül megoldani a dolgot de sajnos úgy tűnik, nem tudom. Tavaly nyáron volt egy nagy szerelmi csalódásom, és ki sem heverve azt, beleugrottam egy másik "kapcsolatba". Onnantól fogva nagyon rosszul lettem, tériszonyom lett, pánikrohamok törtek rám, de próbáltam úgy csinálni mintha ez semmi komoly nem lenne, és mindenki előtt rejtegettem de közben a probléma nem múlt el. A kapcsolat a másik sráccal véget ért, és jobb is lett a helyzet, de nem múlt el. Sokszor tört rám remegés, nem szerettem sok ember között lenni, és 2-3 hete napi szinten ekörül forognak a napjaim, hogy mikor leszek rosszul, és kényszergondolataim is vannak. Szeretnék megint olyan lenni mint tavaly nyár előtt, de egy éve nem vagyok boldog és jelenleg nem látom azt hogy az lehetnék valaha is. Félek saját magamtól, hogy nincs irányításom az életem, a testem és a gondolataim felett, mintha kihúzták volna a talpam alól a talajt. Ha valaki szeretne erről beszélgetni, írjon nyugodtan, jó lenne valakivel beszélni. Lehet írok másik fórumra is, most kezdek még csak komolyan harcolni ezek ellen az érzések ellen mert egyre rosszabb. Ha valakinek van még valami tanàcsa, ami bevált a rosszullétek, kényszergondolatok ellen azt szívesen meghallgatom. Sajnos most nagyon erre fókuszálok és erről szól minden napom/ gondolatom, és néha nagyon szomorú vagyok, annyira mint még soha.

Sziasztok

Küzd valaki közületek szédüléssel bizonyztalanságérzéssel?

Decemberben a szédülés miatt sürgősségin kötöttem ki...persze semmit sem találtak îgy hazaküldtek.majd itthon bevettem egy frontint és elmult..azòta szedtem 0.25öt naponta vagy 2 naponta..

Most viszomt olyan erősen jönnek elő a tünetek hogy 0.5re váltottam és van hogy napi 2 is alig elég...

Sziasztok!

Már több mint 5 éve vannak szorongásos, pánikszerű tüneteim. Jelenleg egyetemre járok, de sajnos a szorongás miatt nem tudok valami jól teljesíteni. Szívesen beszélgetnék olyanokkal, akik hasonló gondokkal küzdenek. Írjatok privit! :)

Ha pécsi vagy, akár össze is futhatunk.

20/L

Sziasztok!

Ismételten én vagyok. Nagyon sokat olvastam, itt a kiírásokat és láttam, hogy vannak akiknek rosszabb és vannak akiknek nem annyira vészes a helyzete. Megnyugodtam. Tudjátok van az az érzés, hogy nem csak én szenvedek ezzel, és máris könnyebb az embernek. Elfogadtam, hogy van ilyenem és könnyebben tudok vele élni. Persze, néha nehezebb, mondjuk ha elfáradok, vagy beteg vagyok, de ilyenkor lerendezem a fejemben, hogy jó oké ez van, de tudom az okát, szóval nem kell aggódni.

Nagyon sok időt töltök a szabadban, ami már önmagában is sokat segít, főleg ha még sportolok is. A kisállatok is nagyon sokat segítettek. Több esetet is fel tudok idézni, amikor borzalmasan voltam és kimentem megsimogatni a kutyáimat meg kicsit játszottam velük és azonnal elfelejtettem, hogy gondom volt.

A pszichiátert mindenképp ajánlom, azoknak is akiknek csak nagyon kicsi van, mert elküldhet terápiára és megelőzhető vele, hogy nagyobb bajok legyenek.

Ami nagyon fontos szerintem, bár erről nem kérdeztem az orvost, de nem szabad sokat telefonozni vagy gépezni vagy tévézni. Ezek az eszközök egyszerűen leterhelik az agyat és a sok információt már nem tudja feldolgozni és ebből mi nem veszünk észre semmit. Amikor leálltam a túlzott használatával sokkal jobban éreztem magam. Én az egyetem miatt sokat dolgozok gépnél és az elején volt olyan nap, hogy egy napra hagytam a leadandóm és sokat kellett a laptopom előtt ülnöm. Gondolom nem is kell mondanom, hogy estére minden bajom volt. Megtanultam beosztani az időmet. Naponta egy/másfél órát töltök csak gépnél.

Én sokáig titkoltam az emberek elől, hogy van ilyenem, féltem, hogy nem értik meg. De nyugodtan mondjátok el ismerősöknek, meg akinek kell. Mert még ha nem is értik, tudnak segíteni. Bevallom, apának mondom el mindig először, mert ad két pofont és azonnal helyre jön minden😂. Persze nem ez a megoldás, de akkor észre veszem magam, hogy hoppá, de nincs is semmi bajom.

Szóval szeretném megköszönni mindenkinek, aki írt ebben a témában, mert nekem nagyon sokat segített!

És aki meg ide téved, ajánlom neki, hogy sokat olvasson végig, mert látni fogja, hogy nagyon sok hasonló helyzetű ember van, sőt meg fogja találni azokat a tüneteket, amiket ő is észre vett magán, és ez már egy nagy megnyugvás.

Sziasztok.

14 éves korom óta küzdök vele...pánikzavar ami azt jelenti napi többszöri roham. Már elmúltam 40 és jól vagyok, lennék ha nem jönne újabb betegség.

Az első pár év maga volt a pokol, sokat küzdöttem minden téren. Nem tudtam enni, aludni folyamatos félelem gyötört. A beszélgetés mindig segített elterelte a gondolataimat. A mozgás, sport is nagyon jó és ahogy írják a helyes levegővétel.

Nálam a gyógyulást a gyerekem megszületése hozta. Egyszerűen mintha elvágták volna....ennek több mint tíz éve és boldog vagyok.

Hiszem azt, hogy mindenkinél jön valami ami kihozza abból a rettegett állapotból.

Persze akarni is kell ...

Sziasztok!

Ági vagyok és 20 éves. Négy évvel ezelőtt kezdődtek a pánikrohamaim. Az elején borzalmas volt és nem akartam elhinni az orvosoknak, hogy ez mind csak az agyamban játszódik le, ennek ellenére akkor nem éreztem olyan nagy akadálynak. Persze akkor is megesett, hogy nem mertem buszra szállni, vagy voltunk nyaralni és a bazilikában rosszul lettem az óriási belmagasságtól, de ezeken nem akadtam fent akkor. Egy éve kezdtem az egyetemet. Budapestre előtte nem nagyon jártam, nem tudtam ott közlekedni, meg maga a tény, hogy nagyváros megrémített, de neki álltam. Egy fél évig bírtam és utána megint felerősödtek a pánikrohamok. Decembertől egészen áprilisig elevickéltem a háziorvos által felírt Frontinnal, de egyre nehezebb volt utazni, bemenni zárthelyikre. Ami a legnehezebben ment az, hogy végig álljak egy órát, olyankor az agyam csak kattogott és a lábaimat túl gyengének éreztem. Aztán tavaszi szünetet itthon töltöttem és próbáltam kicsit lazítani és felengedni. Majd aznap, amikor visszamentem volna Pestre, egyszerűen nem tudtam elhagyni a házat. Pszichiáterhez csak két hónapra rá kaptam időpontot, addig itthon főttem a saját levemben, állandóan ezen járt az agyam. Pszichiáter nyár elején felírt kedélyjavítót, ami használt is, elhagytam mellette a nyugtatót és nem idegeskedtem már annyit. De utazni továbbra se mertem. Nagyon szeretné mindenki, köztük én is, hogy visszamenjek az egyetemre, de félek az utazástól. Egy kisváros mellett élek egy faluban, a városba be is hosszas sírás után merek bemenni. Most két napja rávettek, hogy menjek el egy autóval kb. fél órára lévő városba. Ezt is megcsináltam, bár nagy nehezen. Ma pedig fel akartak vinni Pestre, de megijedtem. Mintha az agyamba egy falat húztak volna. Tudom, hogy úgy lehet ezt legyőzni, ha megyek és szembenézek a problémával, de olyan érzés, mintha az agyam kikapcsolna és csak a félelem marad. Akik ehhez hasonlót átéltek, hogy tudtátok rávenni magatokat a hosszabb utakra? Mindig hülyeségeken parázok be előtte (pl.: hogy mi lesz ha dugóba keveredünk és ott leszek rosszul, vagy ha vonattal megyek és a vonaton leszek rosszul mit kezdenének ott velem). Meg kicsit most még idegenebbnek érzem Budapestet, mintha lehetetlen lenne ott élni, pedig a fenti élet első pár hónapját nagyon élveztem.

Szia Joci,

A pánikbetegség- és rohamok vezető tünete a pulzuskiugrás- és ingadozás (a vérnyomáshoz hasonlóan).

Én 2012 óta vagyok pánikos, teljesen ismerem a dilemmádat!

Tudom, közhelyes, de a legfontosabb, hogy próbálj meg megnyugodni! Tereld el a figyelmed róla! Ne koncentrálj rá. Sokat segít, ha találsz valami olyan elfoglaltságot, ami jól leköt.

Tudom, hogy rettentően zavaró, tudom, hogy nehéz kikapcsolni, de csak rajtad múlik!

Orvoshoz (körzeti, pszichológus) mindenképp menj el! Kérj segítséget szakembertől, de semmiképp ne maradj ezzel a problémáddal egyedül! Nem tudom, szedsz e gyógyszereket (a béta blokkolónak is 2 hét idő kell, míg rendesen kifejti a hatását)! Ha nem akarsz gyógyszert: citromfű, orbáncfű, macskagyökér, kamilla (tea) sokat segíthet az idegességeden.

Légzéstechnikák, ütemes, mély be- és kilégzések is könnyítenek.

Még egyszer mondom, tudom, hogy mind csupa közhelynek hangzik, de működik, csak hinned kell benne.

Jobbulást!

Szia!

Terhessèg alatt szedtèl rá valamit ?

Nálam most kezd előjönni ..ès egy hónap mulva kezdenènk a lombik programot.

Máj 8-án volt egy altatásos visszèr műt3tem, akkor kezdődött. Megfulladok èrzès, nehèz lègzès..aztán pár hèt után jobb lett. Èn hülye jul 7èn megcsináltam a keserűsós májtisztító kúrát...na, az megborithatott valamit.újra beindult, ès még durvább tünetekkel: szájszárazsag, nehéz lègzès, erős szívdobogás, kèz zsibbadás, ájulás èrzès. El vagyok keseredve..3 durva rohamom volt most másfèl hèt alatt. Sokat vezetek, már ott tartok hogy nem merek el indulni ...pedig a munkám miatt muszály lesz.. Ès a lombikkal sem tudom mi lesz, ha nem javulok 1 hónap alatt.