Pánikbetegség - Tapasztalatok. Kinek mi segített? (beszélgetős fórum)

Ez a gyógyszert nem ismerem. Viszont ez is SSRI gyógyszer, mint amit én szedtem (Fevarin), akkor az első két hétben előfordulhatnak rosszabb pániktünetek. Nekem anno kellett is szednem mellé nyugtatót az első két hétben pont ezért, hogy átvészeljem az első időszakot.

Gondolom ezért írta fel a Frontint mellé, de majd kérdezd meg inkább tőle.

Sziasztok!

Sajnos a munkahelyi stressznek köszönhetően pánikbeteg lettem. Escitil nevű gyógyszert írt fel a doki, meg Frontint (bár azt mondta, ha nem muszáj, inkább ne szedjem, mert függőséget okoz). Még csak most kezdtem el szedni, és nagyon erős rosszullét jött rám, vásároltunk, és a bolt közepén levert a víz, hőhullámok jöttek rám, hányinger. Ez a gyógyszer mellékhatása lehet? Ha igen, akkor meddig lehetek a gyógyszertől rosszul? Vannak ilyen tapasztalataitok?

Az orvos szerint is abba kellett hagyni.

Az elhagyás fokozatos volt, úgyhogy nem volt mellékhatás az abbahagyás miatt.

Szedés közben annál több :)

Inkább abbahagyni nem kellett volna...

Mellékhatás volt ?

Szia!

Nekem Fevarinnal volt úgy (pánikbetegségre szedtem), hogy első alkalommal fél évig szedtem, elmúlt minden bajom. 1 év után újra előjött. Akkor tovább szedtem, mint első alkalomkor, de megint elmúltak a tünetek. Aztán egy idő után újra előjöttek, akkor megint szedni kezdtem, de akkor már még tovább kellett :) Most kb. fél éve hagytam abba és a hülye időjárás miatt is, de néha megint kezdenek előjönni a tünetek... De az biztos, hogy még egyszer nem kezdek el erre gyógyszert szedni.

Kedves Mindenki!

Kb. 1 évig szedtem scippat. Kezdetben 10 mgot majd fokozatosan csokkentve letettem kb 2 honapja. Aztán jó volt minden de pàr hete mintha a depi és pànik tünetei ujra előjönnének. Nektek van hasonlo tapasztalatotok?

Szia! Kitartást! Ki lehet lábalni ebből az időszakból :)

Most lehet nem úgy tűnik, de hidd el nekem, így van. Tapasztalatból mondom. A stresszes éved simán kihozhatta, nálam is így történt. 2x is. Az egyik legfontosabb fegyver a pánikbetegség ellen a humorérzék és az optimizmus! Egyszerűen nem szabad hagynod, hogy minden gondolatod csak ebből álljon ki. Nem szabad túlzottan figyelni magad. Tudom, hogy elképzelhetetlen most, hiszen pont benne vagy a legnehezebb részében, de akármilyen furán hangzik, de ez enyhülni fog.

Nekem csak így sikerült mindig tünetmentes időszakot elérni gyógyszer nélkül. Kemény évek, sok negatív esemény, túlhajszolt életmód és egy nagy törés az életemben és szépen előjött ebben az évben, 6 év óta elősször. Vagyis citromfű teát ittam és magnéziumot azt szedtem, meg szedek most is, ha nem felejtem el, nem tudom, ez számít e gyógyszernek :D Nagyon rossz az első pár hónap, akkor én is el voltam keseredve, depressziós voltam, alig ettem, sírtam mindenen, folyton légszomjam volt meg jöttek a rosszullétek buszon, melóban, csak ezt senki nem látta rajtam, mert nem hagytam, hogy kiteljesedjen.

Ezt kb 2 hónapig csináltam, míg meguntam, és összeszedtem magam. Sokat gondolkodtam, mi lehet a szorongásom alapja, megpróbáltam (és próbálom most is) rendet tenni a fejemben. Szépen fokozatosan visszatért az életkedvem, mert elérhető célokat tűztem ki magam elé. Sportolok hetente többször, eljárok a barátaimmal, próbálom lekötni magam mindig valami új dologgal. És bevált. Persze ez hosszú folyamat, türelem és kitartás kell hozzá és persze valaki, akire támaszkodhatsz. Nekem most 5 hónapomba telt visszatérni a normális kerékvágásba. Nincs rá garancia, hogy nem jön elő újra, de akkor is ugyan ezt fogom csinálni.

El kell hinned, hogy ez csak egy átmeneti állapot és jobban leszel. Kérlek higgy ebben, és meglátod, sikerül neked is és jobban leszel!

Sziasztok!

Nem tudom mit csináljak, tanácsra lenne szüksègem, kèrlek segítsetek! 24 èves vagyok ès valószínüleg pánikbeteg, mèg megyek vizsgálatokra de eddig úgy tünik ez a baj. November elejèn a munkahelyeme lettem rosszul először, elkezdett kalapalni a szivem, hirtelen az ajulas kerülgetett, leültem ittam egy kis vizet ès kb 3 perc alatt el is múlt. Nèhány nap múlva újra megtörtènt, szintèn a munkahelyemen, de most sokaig szapora volt a pulzusom. Felmentem az orvoshoz, a vèrnyomásom ingadozott, enyhe hányingerem volt. Kaptam egy szem nyugtatot, majd lassan elmúlt. A munkahelyemről kirugtak,próbaidőn voltam, azt mondtán ha pánik beteg vagyok akkor kiszámízhatatlan mikor leszek rosszul, nekik pedig a karácsony előtti hajrában megbízható ember kell. A háziorvosom elküldött vèrvètelre, ott nem volt sok eltèrès (valamilyen enyhe gyulladás, magasabb koleszterin szint, magasabb hugysav szint, amin annyira nem csodálkoztam mert van rajtam nèmi túlsúly). EKG negatív lett, szívultrahangra januárban megyek. Ekkor mèg csak nèha voltam rosszul, általában este, de aztán egyik nap úgy èreztem hogy lègszomjam van, kaptam levegőt de mègnagyobbat kellett vennem, így volt reggeltől estig. Voltam a tüdőgondozóban, ott is negatív lelet. Nèga most is èrzem, olyankor bekapok egy 0,25-ös Frontint, ami segit. Mivel a pulzusom alapállapot is nèha 100 felett van kaptam bèta-blokkolót, de mivel a vèrnyomásom ingadozik nèha azèrt vagyok rosszul mert túl alacsony lett. Először azt hittrm a fogamzásgátlótól van, mivel megtalaltam ezeket a tüneteket a tájèkoztatóban, így abba hagytam a szedèst. De sajnos nem lett jobb a helyzet, sőt egyre rosszabb. Èjszakánkènt vagy a lègszomjra vagy a gyors szivverèsemre kelek fel, majd meggyulladok de ha kitakarozom szinte azonnal fázok, órákig fent vagyok utána ès nem tudok vissza a aludni. Napközben ezèrt hulla vagyok, itthon se tudom ellátni a feladataimat. Pajzsmirigy ultrahangra majd februárban megyek, közben új mumkát is keresnem klle nagyon fèlek ha találok onnan is kirugnak majd emiatt. Nèha nem csak este de nappal is előjön, megijedek, sírok, már nèha amiatt is mert elegem van az egèszből ès fáradt vagyok. Azzal nincs baj ha emberek közzè kell menni, akkor biztonságban èrzem magam, de ha egyedül vagyok nagyon el tudok keseredni ès olyankor szokott is lenni rohamom. Ha a barátom itt van, az okoz nèmi megnyugvást de akkor is ram szokott jönni, ami miatt este ő sem alszik. Fèlek megunja a dolgot ès elhagy. Az sem segít a helyzeten hogy kicsit hipichonder vagyok ès amint èrzek vmi új tünetet egyből guglizok is rá. Elkezdtem szedni magneB6-ot, valerianát ès nèha bekapok egy Frontint de èrzem hogy egyre kevesebb ideig hatnak. Teljesen ki vagyok merülve, nem látok ebből az egèszből kiutat, pedig mèg alig 2 hónapja tart, nèha arra gondolok ha nem javul megölöm magam, mert nem akarok èn is èvtizedekig pánikbeteg lenni almint a nagymamám.

Ègyèbkènt kiválthatja a stressz is, mert elèg durva èvem volt, de nem tudom kezelni a stresszt. Elfolytom magamban, aztán kitörök ès erre mondják azt ilyenkor hogy hiszti.

Kèrlek titeket ha tudtok valami jó tippet, hogy hogyan vezethetnèm le a feszültsèget, vagy hogyan tereljem el a gondolatomat az egèszeől, vagy akármit ami nektek bevált osszátok meg, mert nem birom már. Előre is köszönöm!

Sziasztok!:)

Elore is bocsanat az ekezetek miatt, de telefonrol irok.

20eves vagyok es mar lassa 7eve kuszkodok a panikbetegseggel.Eleinte probaltam nem foglalkozni vele,remeltem, hogy majd elmulik, de sajnos nem igy lett, sot egyre rosszabb lett. Jelzem itt meg fogalmam sem volt rola, hogy mi ez. Csak azt tudtam, hogy ilyenkor nagyon gyorsan dobogom a szivem, ugy erzem, mintha nem kapnek levegot, kiszarad a szam, hanyingerem van, olyan erzes, mintha egy elefant ulne a mellkasomon es legszivesebben elfutnek arrol a helyrol, ahol epp ramjott. Emelett rengetegszer fajt a hasam, es keveset birtam csak enni, mert ugy ereztem, hogy tele vagyok, noha nem ettem semmit. Mikor gimnaziumba kerultem, eljutottam oda, hogy muszaj kezdeni vele valamit, mert egyre tobbet hianyoztam, es a jegyeim is leromlottak. Elmentem a haziorvosomhoz anyukammal, hogy "csinaljon valamit", mert ez nem allapot. Eloszor beutalt mindenfele vizsgalatra. Hasi ultrahang, vervetel, ahol a cukorszintem valamivel magasabb volt a normalisnal. Beutaltak egy cukorkivizsgalasra, 3napig bent fekudtem, ahol rengeteg vervetel, hasi ultrahang, szivultrahang, vizelet vizsgalat, allokepesseg vizsgalat utan, a cukorterhelesemen rossz eredmenyt kaptunk. Hiperinzulinossagra gyanakodtak szoval megegyszer megcsinaltak, de gondolom kizartak a gyanujat, mert a 3.nap hazajohettem azzal a tanaccsal, hogy sportoljak tobbet, es egyek rendszeresen. Mivel nem talaltak megoldast az allapotomra, beutalt pecsre egy gyerekpszichiaterhez, ahol egy csomo papirt kellett kitoltenem, es a doktorno kijelentette, hogy szorongok, igy felirt egy szorongasoldot, amit elkezdtem szedni es szep lassan jobban lettem. Mar kezdtem orulni, hogy vegre magszabadulhatok ettol, de aztan megromlott az allapotom, es mar elutazni se tudtam a rendelobe, szoval abbahagytuk. Jott a gasztroenterologia es megallapitottak, hogy sok a gyomorsavam, ezert erzem sokszor rosszul magam. Felirtak gyogyszert, amit segitett csokkenteni, de ugyanugy rosszul voltam es kezdtem teljesen ketsegbe esni, hogy orokre igy maradok. Mivel nem maradt mas, kaptam beutalot egy itteni felnott pszichiaterhez, aki vegre ki mondta, hogy panikbeteg vagyok, emelett depresszios is. Felirt 0.25-os frontint, amit napi 4x kellett bevennem, es Sertralint 50mg-osat, amit nemsokkal kesobb lecserelt 75mg-os Olwexyara, amibol napi 2x kellett szednem.A gyogyszerektol vartam a csodat, de eleg nagy csalodaskent kellett elkonyvelnem, mert nemhogy jobban lettem volna, meg a rosszabbnal is rosszabbul lettem. Egyaltalan semmilyen etelt nembirtam legyurni az elso ket hetben, igy 40kg-ra fogytam, ami a 170centimmel egy elo ropireklam volt. Ejjel-nappal aludtam, vagy csak fekudtem az agyba. Ugy neztem ki, mintha az elfekvobe lennek. Lassan sikerult egy kicsit enni, igy par kilot visszahiztam, de nem lettem jobban. Folyamatosan faradt voltam, kedvetlen, a rohamok is ugyanugy napi szinten jelentkeztek, a suliba, ha nagyritkan bejartam nem tudtam koncentralni, tompa voltam es minden eromet lekototte az, hogy 45percig figyeljek es felfogjam a tanar szavait. Megromlott a kapcsolatom anyukammal ezmiatt, es vegul otthagytam a sulit es Budapestre koltoztem egy baratnomekhez. Nem tanultam, alkalmi munkaim voltak, de jobban lettem. Majd kicsattantam, remek volt a kozerzetem, rengeteg uj baratom lett, szorakozni jartam, eletemben eloszor elveztem az eletet, meg ugyis, hogy kevesebbszer ugyan, de voltak rohamok. A gyogyszeradagomat lecsokkentettem, mert rajottem nem normalis ahogy erzem magam oluk, es bar igyis kisse kaba voltam toluk nem zavart. Sajnos volt egy tores, mert szakitott velem a baratom es kidobott a kozos lakasunkbol, en pedig kiakadtam, mialatt elment otthonrol. Beszedtem 15frontin es elkezdtem vagdosni magam(nem akartam eret vagni, csak jo erzes volt a fajdalom), mikor epp hazajott. Kirakott ram pedig mentot hivtak az utcan, es 3napig a pszichiatrian fekudtem. Mikor kiengedtek hazautaztam, mivel mashova nemtudtam menni, es par honappal kesobb sikerult leszoknom vegervenyesen a gyogyszerekrol. Igy kitisztultan rajottem sok mindenre. A legrosszabb, hogy sok minden nem tiszta, nem emlekszek dolgokra abbol az idobol, amig gyogyszert szedtem, vagy nem pontsan emlekszem, aki eleg zavaro. Tulerzekeny voltam, es hulyeseget mondtam vagy csinaltam, vegig ugyereztem, mintha drogoznek, pedig soha nem nyultam ilyen szerekhez. Vegul visszakoltoztem, majd kb.8honap mulva ismet haza, es azota itthon vagyok. Az elso par honpban jol ereztem magam, neha volt 1-1rohamom, de alapjaraton jol voltam. Viszont oktober kornyeken epp buszon ultem anyukammal, mikor rosszul lettem. Nem sima megszokott roham volt, oklendeztem. Mukodesbe lepett a menekulesi oszton felpattantam a helyemrol, es eloreszaguldottam, hogy en most azonnal le akarok szalni, mert hanynom kell. Viszont par masodperc mulva elmult, igy 'tuleltem', amig leszalltunk(10perc volt kb.). Azt hittem jobb lesz, ha oda erunk, de nem. Szornyen ereztem magam, vegig gombocot ereztem a torkomban, olyan erzes volt, mintha fojtogatnanak, hanyingerem volt, gyengenek ereztem magam es szedultem. Meg egy ilyen 'hanynom kell' dolgot lezavartam egy teletotomott aruhaz kellos kozepen, ami mondanom sem kell nagyon kellemetlen volt. Ugy viselkedtem, mint egy orult. Hanyas fobiam van talan azert, de iszonyatosan ciki volt. Azt hittem ez egyszeri alkalom volt, de azota nem tudok kimenni a hazbol, nem tudok sokaig allni, sot par szonal/mondatnal tobbet mondani se tudok anelkul, hogy ne erezzem azt a folytogato erzest a torkomba, vagy ne oklendezzek. El vagyok keseredve, ez nekem uj, es nem tudom mit tegyek. Gondoltam ra, hogy felhivom a regi orvosomat, de nem akarok megint gyogyszert szedni...viszont kezdek eljutni oda, hogy szedek, ha segit. Egesz nap fekszem, nagyritkan legyurok par falatot, de meg az udvarra se tudok kimennei par percnel tovabb. Van olyan, aki tapasztalt mar ilyet? Esetleg barmifel otlet/tanacs, ami segithet?:/

szia

köszönöm a válaszod. és most már semmit sem szedsz? ,

sziasztok!

egy kérdésem lenne:aki szedett Cipralexet , hajhullás jelentkezett e?

Remélem sikerül teljesen meggyógyulnod! :)

ÉS szerencsés vagy, amiért olyan környezetben dolgozol, ahol ezt megértik. Sokat jelent. Az én munkahelyemen a "szedd össze magad"-on kívül nagyon nem segítenek :D Persze, mert azt gondolják,ez csak ennyi, hogy megrázzuk magunkat és mintha mi sem történt volna :)

Kíváncsi vagyok, választ kapsz e a kérdéseidre, megírod majd nekünk? :)

Sziasztok! Ezen a fórumon még új vagyok, de szintén pánikbeteg. Szeretném leírni nekem mi vált be, mert meg vagyok győződve hogy másnak is segíthet. :)

26 éves nő vagyok, és az egész tortúra idén május elején kezdődött, csak úgy derült égből a villámcsapás... Volt egy csúnya balesetem, amiből kifolyólag a jobb kezem középső ujjáról leszedték a körmöt, és ez a műtét, meg az előtte lévő ráparázás tette be a kaput, mert ezután kezdődött minden.

Jött a halálfélelem, hiperventillálás, és a többi, de nekem ez kiegészült három speciálisabb fóbiával: (még most is) rettegek minden mozgó járművön, pár hónapja még féltem minden nyílt téren, féltem hogy majd összeesek, és senki sem fog segíteni...És féltem (még most is félek) a fulladástól. Nekem is volt nehézlégzés, gombóc a torokban, minden borzalom, ami csak történhet. Kaptam gyógyszert (Helex SR 0,5 mg és Frontin 0,25 mg), végigjártam pszichológusokat, pszichiátereket, de csak részleges javulást tapasztaltam. Aztán most, szeptember elején az egyik legjobb barátom szólt hogy ki kéne próbálnom a **t.

Én vidéki vagyok, de elkezdtem emiatt felutazgatni BP-re, és innentől beindult a látványos javulás.

A kezelést, amit kapok, úgy hívják, reinkarnációs utaztatás, egyfajta hipnoterápia. Az a lényege, hogy a gyógyítóval együtt (én hipnózisban) megkeressük a múltban elszenvedett és fel nem dolgozott traumákat,(amiből nekem sajnos nagyon sok jutott, kiderült hogy többek közt ezek okozták a bajaim nagy részét...) én újra átélem őket, és ezáltal feloldódva nem okoznak többé problémát.

Persze ez is egy lassú folyamat, mert idő kell az elmének hogy visszaálljon a "normál" kerékvágásba,

de azt érzem hogy ez így sokkal gyorsabban fog menni. Az ambulancián a pszichiáter doktornő csak tátotta a száját, mert a**annyit segített 2 hónap alatt, hogy napi 3 szem gyógyszerről le tudtam menni napi 1,5 szemre. :) A Frontint teljesen elhagytam, a Helexből szedek már csak napi 1,5 szemet a 2 helyett. :)

De nem kiabálom el, még szerintem csak az út felénél vagyok, mert újabb fóbiák törtek felszínre.Az egészségügyhöz közeli szakmában dolgozom, egy egészségházban, ahol mágnesterápiás eszközökkel és gyógylámpákkal foglalkozunk. A baj csak az, hogy amint a vendég elkezdi sorolni hogy milyen panaszai vannak a tüdőtágulattól a reumán át a prosztatarákig, én majd összeesek a félelemtől, egyből jön a pánik érzés, ami egészen addig tart amíg hallótávon kívül nem kerülök. Egyszóval rettegek a betegségektől, a mások betegségeitől is. A másik meg az, hogy rettegek az elalvástól, akármilyen fáradt is vagyok. :( K*rva nehéz így dolgozni, de nagyon rendes főnököm van, aki mindenben támogat, hiszen maga is orvos.

A következő utaztatásom fő kérdései is ezek lesznek, hogy miért rettegek az elalvástól és a mások betegségeitől? (Én amúgy fizikailag tökéletesen egészséges vagyok, többször is bemértek a kolléganők a biorezonanciás műszerrel és minden értékem 98 meg 100 %-os, azaz kiváló...)

Szívesen válaszolok kérdésekre is, illetve szeretném megtudni hogy kinek mi a véleménye? :))

Erőt és gyógyulást kívánok mindenkinek! :)))

Nem szedek semmit, nekem ajánlhattak akármit:)

Ha egyszer sikerült ezt legyűrni bogyó nélkül, menni fog másodszorra is!

Igen, az élethelyzet... nekem is az hozta ki, hogy külföldön van a szerelmem, ráadásul munkájából adódóan kerülhet veszélyes helyzetbe, így folyamatosan aggódom érte. Így picit nehezebb koncentrálnom, de hétről hétre jobb. Két hónappal ezelőtt minden áldott nap rosszul lettem, de nem érdekelt, nem adtam meg magam ennek az egésznek:) Mentem dolgozni, vásárolni, buszoztam még akkor is, amikor legszívesebben sírtam volna, annyira nehéznek éreztem. És tessék, mégis javult a helyzetem hetente egyszer-kétszer, ha kicsit rosszabbul vagyok, de ez az eddigiekhez képest már semmi :)

Sziasztok!

Telefonrol irok, elore is bocsanat az ekezetek miatt.

Orulok, hogy ratalaltam a forumra, most kezdem majd olvasgatni, de elobb leirom a panaszom.

23 eves lany vagyok. Par honapja Barcelonaba utaztam, akkor tort ram a leszallas elotti 30 percben egy 15-20 perces roham. Eloszor legszomjam lett, hanyinger, majd mintha a fejem elkezdett volna zsibbadni, izgulas, panik tort ki rajtam es ajulas kozeli elmenyem volt. Egy uveg viz utan jobban lettem es akkor el is mult.

Egeszen julius vegeig, amikoris Olaszorszagban tort ram egy baloldali karzsibbadas erzes es mellkasi fajdalom. Teljesen ketsegbe estem, masnap elmentunk a korhazba. EKG jo, vervetel to (embolia es infarktus kizarva). Utana jobban lettem, de megmaradt ez a kis zsibbadas, meg a mellkasi szoritas.

Tegnap elmentem a haziorvosomhoz megmutatni neki az olasz leleteket. O is csinalt EKG-t, megallapitotta, hogy van egy kis szivritmuszavarom, viszont semmi mas. Jovohetre beutalot kaptam a korhaba neurologiara es belgyogyaszatra, lehet kapok majd 24 oras EKG-t es 3D-s ultrahang. Most pl. emiatt is izgulok, de tegnap ejjel lett rosszabb.

A szivveresem hallgattam es nem birtam elaludni, panikszeru volt.

Most magneziumot szedek es milgammat, illetve egy fel frontint vettem be. Borzaszto szorongas tor neha ram, ez a mellkasi fajdalom es ma egesz nap etvagyam sem volt, izgulas-erzesem van, neha raz a hideg. Meg wc-re is jarkalok emiatt az izgulas miatt.

Valoszinuleg a repulo ut volt az elojel?

Kerem, osszatok meg a tapasztalataitokat! Nagyon szivesen fogadom. Eddig soha nem volt velem ilyen, mostansag tornek ezek ram.

Most jogazni kezdtem es meditalni, de egyebkent nem mutattak meg ki, hogy panikrohamom van, csak en gondolom azokbol, amiket olvasok es irnak tobben.

Sziasztok:)

Új vagyok a fórumon, sajnos a pánikkal kapcsolatban újrakezdőnek számítok…

Életemben kétszer voltam eddig igazán a padlón, túlhajszolás és rengeteg stressz miatt. Egyszer még gimnazista koromban, akkor még nem tudtam, hogy ami velem történik, az tulajdonképpen mi is valójában. Gyógyszert nem kaptam, mondjuk nem is szedtem volna. A rosszullétek a buszon vagy kocsiban jöttek elő, de általánosságban is rosszul éreztem magam, nehezen aludtam el és nehezen vettem a levegőt, szédültem, levert voltam és az érettségit követő nyáron szinte ki sem mozdultam a kuckómból...míg egy nap megelégeltem, és csak azért is buszozgatni kezdtem. Nehéz volt, de szép lassan legyűrtem, és az új suliban az új barátok között el is feledkeztem arról, min is mentem keresztül hónapokig. És azóta el is telt 6 év...

Időközben dolgozni kezdtem, összeköltöztem életem szerelmével egy másik városban, önálló életbe kezdtem annak minden gondjával. (számla, tandíj, úristen lesz e pénz kajára...stb) Munkahelyen extra stressz, rengeteg túlóra, mellette egyetem, vizsgaidőszakban átlag 4 óra alvás minden nap, nehezen múló félsólégúti betegség,... sok hiszti, sok sírás. Párom is készült akkor a külföldi fél éves missziójára, (most augusztusban indult el). Mondanom sem kell, talán ez tette be nálam azt a bizonyos kiskaput. Mérhetetlenül aggódtam miatta már akkor is, míg itthon volt... Kb másfél hónapja, nem sokkal az utolsó vizsgám után mentő vitt el a munkahelyemről...Nagyon intenzív tünetek jöttek elő rajtam, nem tudtam nyelni, nehezen lélegeztem, izzadtam, zsibbadt az arcom, az orrom, a kezem, szédültem, sírtam. Persze semmi szervi okot nem találtak akkor, csak a garatgyulladást, ami számomra nem volt újdonság. Pihenést írtak elő, meg kaptam spitomint, amit csak a legszükségesebb esetben ehetek. Azóta kisebb nagyobb rohamaim voltak, amiket még tudok is kezelni, úgy ahogy, de a nehézlégzés az minden nap kínoz és egyedül kell meggyürkőznöm vele. Nem könnyű, de bízok benne, hogy ugyan úgy, mint legutóbb, sikerül lenyomnom ismét ezt a borzalmat. Sajnos a környezetem ezt nehezen érti meg, hogy most nekem kicsit nehezebb, ezért is írtam most ide :) Jó lenne pár biztató szó, vagy tapasztaltabbak tanácsa, mivel lehet ezt az állapotot könnyebbé tenni. :)

Azért kábítószernek nem nevezném....

Pszichológus nem ad gyógyszert, mivel nem orvos...Terápiát viszont mind2 tarthat...

Ha valaki ambuláns rendelésre megy, akkor gyógyszert kap. Aki terápiára megy, azt terápizálják. (ha szükséges, kap mellé gyógyszert is)

Ezzel egyetértek.

Kivétel ez alól az a függőség, amikor valaki már marék számra szedi a gyógyszert. Van, aki nagyon elszáll vele...