Orrplasztika tapasztalatok (beszélgetés)

Kismacsek nem azt írja,hogy nem kell leírni és olvasni a negatívumokat,hiszen ha visszamész a fórumban,akkor láthatod és olvashatod.

Egy dolgot emel ki:"A mérték a nem mindegy....lehet dühös bàrki...csak egy ponton túl nem sokra megy a dühèvel, illetve igen másoknak elveszi a kedvèt akár a műtéttől stb"

Ha valaki már eleve negatívan áll a műtéthez,akkor tök mindegy,hogy ki operálja,sosem lesz elégedett az eredménnyel.

És abban is igaza van,hogy:felelősek vagyunk a döntéseinkért.

Felnőtt emberek vagyunk,a döntést magunk hozzuk meg nem csak ebben a helyzetben,az egész életünk során.Hozunk rosszat és jót,mert emberekből vagyunk.Bőven van itt információ a fórumon,a naplókban,ami alapján döntést hozhatsz.

És kívánom,hogy a lehető legjobbat hozzad meg és veled együtt örülhessünk!

Teljesen jogos amit írsz, csak én úgy vettem észre, hogy általában akkor kezd elmérgesedni a dolog amikor valakit elkezdenek nyugtatni. 😃 Akkor indul be igazán a dolog. Mert ha benne marad az indulat akkor csak gyűlik gyűlik és egyszer csak kitör, és ilyenkor írnak itt is csúnyát a másiknak. Ráadásul az írásos forma sem a legjobb módja az ilyen fajta érzelmek kifejezésének. Hiszen személyesen egy mosollyal le is lehet kezelni az ilyet, itt meg marad a magyarázkodás.

Aki helyén tudja kezelni ezeket a helyzeteket úgyis tudja hogy ezek nem általános esetek. Akit elbizonytalanít az lehet még nem is készült fel a dologra. 😃 Én úgy gondolom az emberek nagy részét nem is feltétlenül a hiba lehetősége aggasztja, hanem hogy fog megbirkózni a bizonytalansággal. ehhez pedig kell a támogatás annak, aki igényli. 😎

Egy utolsó gondolat. (Reményeim szerint) senki nem rossz szándékkal vagy a másikat hergelni jön erre a fórumra. Az, hogy hangot ad valahol az elégedetlenségének az nem szabad, hogy hergelésnek számítson. Sajnos, ahogy olvassuk, sokszor csak privátban jönnek elő a dolgok, mert nem merik nyilvánosan felvállalni az érzéseket, mert félnek, hogy le lesz harapva a fejük a negatívság miatt...

Amióta figyelem ezt a fórumot, elő-elő fordul, hogy ha valaki hangot ad elégedetlenségének akkor ez bátorságot ad még néhány sorstársnak, ilyenkor megszaporodnak a negatív tapasztalatok, aztán ez az egész el is hal, mert negatív irányba megy a fórum hangulata. Ez elijesztheti azokat akik megírnák tapasztalataikat, maximum marad a privát üzenet.

Én úgy vagyok vele, hogy mindenkinek joga van olyan dühösnek, csalódottnak lenni amilyennek akar. Senki nem tudja átérezni a másik baját de még az örömét se biztos...

Senki nem azt mondja, hogy elutasít az orvos, hanem szerintem azt, hogy jobban esne neki, ha mondjuk nem hisztinek venné azt, ha vannak kétségei vagy ne adj problémái. És ezek lehetnek csak kezdeti kétségek, és lehet, hogy az idő meg is fogja oldani.

Meg ahogy írta más, még a hibát is teljesen máshogy kezeli a páciens, ha azt látja, hogy az orvos foglalkozik vele és keresi a megoldást. Ezért most is tartom azt, hogy az orvos igen is próbáljon a páciens vérmérsékletének megfelelően hozzáállni az örömhöz és a problémához. Igenis van , akinek a pátyolgatásra van szüksége és van akinek arra, hogy határozottabban beszéljenek hozzá.

Mi ketten azon szerencsések közé tartozunk, akik meg vannak elégedve az eredménnyel (és ez közel sem azt jelenti, hogy mindenkinek tetszik)ezért nem jelenthetjük ki hogy mi egy ilyen dolgot higgadtabban kezelnénk, mert nem vagyunk abban a helyzetben. Így kívülről szemlélve könnyű higgadtnak lenni, de ha egy reggel bárki úgy kell fel, hogy görbe horpadt puklis felemás bármi, nem tudom, hogy képes-e venni egy nagy levegőt és mosolyogva elmenni az orvoshoz. Mert szerintem nem.

És akkor tegyük fel, hogy feldúltan megyünk a dokihoz mert úgy érezzük, nem azt kaptuk, amit vártunk. Melyik a jobb kezelése a helyzetnek? Ha azt hallod, hogy maga csak hisztizik én jobban tudom mi lesz később? Ezek után feljön erre a fórumra és próbál öndiagnosztizálni... és félve megy ezek után minden konzultációra. Ha eljut egyáltalán.

Vagy egy olyan, hogy elhiszem hogy zavarja a dolog de bízzon benne hogy ez a jó irányba fog változni, mert már láttam ezer ilyet és abból 998-nál a végeredmény jó lett? De megvizsgálom és ha bármi van nyugodtan keressen..

Ha már igénybe veszek valamilyen szolgáltatást, elvárom, hogy azért maximálisan kiszolgálják az igényeimet. Nem azért fizetek ennyi pénzt, hogy baj esetén beletolják az arcomba, hogy hisztis vagyok :D

Maximalisan igazad van.

Hozzateszem azert hogy igenis egy plasztikai sebesznek nem csak formalnia kell, hanem igenis pszichologussa is elolep. Ez egyertelmu. Ezert vagyok en is bizonytalan. XY1234xy es a tobbi elegedetlen ember aki fizetett gondolom eleg sokat igenis megerdemli hogy egy normalis orrot kapjon. Pluszban igenis egy orvosnak empatanak kell lennie, ez az alap. Orvosvalasztas elott allok es nekem is nagyon fontos ez.

Mindenki hibazhat persze de ezt el kell ismerni es meg kell talalni a megoldast hogyan lehet a leheto legjobban javitani azt. En is ettol felek. Amig kifizetem a penzt normalis lesz velem az orvos aztan ha bajom lenne akkor elutasit? Ilyen nincs.

Utolsó: :)

Úgy látom orvos beteg kapcsolatban hajlamosak vagyunk (így szocializálódtunk) "alulpozicionálni" magunkat és aztán sértődni, sérülni ebben az alárendelt viszonyban. Érdemes magunkban tisztázni a szerepeket, ki, mi?: "megrendelő" megbízó, megbízott, vagy bárhogy...

Azt is gondolom, hogy a plasztikai sebészet az orvos vonatkozásában egy érett,pihent hivatasszemelyiséget vár, feltételez! Hozzá többnyire önként mennek az emberek, nen beutalóval vagy rászorultsági alapon, nem fájdalomtól szenvedve.

4 hetes az orrom és folyamatosan érzem magamban a nyitottabbá válást, egy konflikus bátrabb vállalását,... ami az orr miatti komplexus miatt eddig gátoltabb volt. Érettnek gondolom magam (férj, 3 gyerek, 3 diploma, 2 munkahely) de ehhez az elmozduláshoz megis külső segítség, egyfajta "megszabadítás" kellett nekem!

És ez egy komoly emberi hatalom az orvos kezében, amit orvosként meg kell tudni élnie és kezelni, uralnia kell.

Nőknek a sikeresség, a magabiztosság, a szabadság érzését adni olykor "megrészegítő" érzés lehet, amit fel kell dolgozni, hogy minden beteget egyéni esetként, tisztelettel és szakmai-emberi alázattal tudjon fogadni az orvos.

Ez amolyan mentálhigiénés aspektus a test lélek gyógyításban.