Orrplasztika tapasztalatok (beszélgetés)

Bocsánat de ezt nem tudom szó nélkül hagyni. Csak karakán ember menjen a KT-hoz? Miért, ha valakinek nincs önbizalma pont a külseje miatt, akkor az ne is menjen hozzá?

Szerintem a legtöbb ember azért műtené meg magát mert a külseje zavarja, és sok embernek pont emiatt nincs önbizalma. Én határozott vagyok benne, hogy akarom a műtétet, de nincs önbizalmam a külsőm miatt.

Mondjuk nem is mennék hozzá, miután megnéztem egy videót tőle elég is volt. De ez csak magánvélemény. Nekem sem kell "mézesmadzag" de azért a tiszteletet meg lehet adni az embernek. Ez alap lenne egy orvostól.

Kedves Dalmika09!

Gyönyörű a nózid! :) Megnéztem a képeid...

Megkérdezhetem,hogy ki műtött? :)

Szia :-)

Tényleg sokat kibír az orrod,igazi túlélő.

Örülök,hogy ilyen elégedett vagy,megnéztelek,szép az orrod.Még azért duzzadt,az látható,de alakulgat.Vigyázz rá és maradjál ilyen boldog😍

Szia Viriri.

Pont tegnap gondoltam rád,hogy írok -miújság-. Nagyon örülök hogy nem csak megszoktad az új orrod hanem meg is szeretted. Mondtam én hogy nagyon szép hozzád illő lesz. Kívülálló jobban látja.Tök jó hogy írtál mert én a széltől is óvom nagyon, még edzeni sem mentem :).De most megnyugtattál.Vigyázz magadra.

Hú micsoda vita tört már megint ki mióta nem voltam fent :D Mindenesetre én megosztanám a pozitív tapasztalataimat. Aki új fórumozó annak mondom, hogy KT műtött, és nagyon nem olyan lett a gipszlevételnél mint amilyet vártam. Rettegtem hazamenni. Azóta eltelt 2 hónap, és az eredmény önmagáért beszél. Már látom, hogy gyönyörű lesz :)

Továbbá érte szegényt pár atrocitás, amit remekül kibírt. 4. hétnél egy orrbavágás a barátom részéről amikor rohantam fel pestre mert azt hittem elmozdult. KT megnyomkodta olyan erővel, ami durvább volt mint az ütés, magyarul nem kell a széltől is félteni. 7. héten orrbavágtam magam a lovaglókobakkal, illetve lefejt egy ló, úgy hogy még a szám is kivérzett. Tegnap pedig le is estem. A fejem is érte a földet, lehorzsoltam az orrom, de minden rendben, hálát adok az égnek, hogy KT ilyen alapos munkát végzett. KT-val konzultáltam a lovaglással kapcsolatban, azt mondta 6 hetet várjak vele, de utána semmi akadálya. Próbáltam rá vigyázni, de sajnos előfordulnak állatok mellett ilyen kis balesetek. Szóval örülök, hogy rászántam magam, pedig közel voltam ahhoz, hogy megbánjam.

Kedved Cucu!

Értem nem kell aggódni. Majd ha te is olyan helyzetben lettél volna , mint én valószínűleg lehet, hogy neked sem ártott volna, mikor az egyik pillanatról a másikra lebénulsz , és egy kockázatos műtét után kb 2 évembe telt mire normálisan tudtam járni, előtte verseny-táncoltam évekig. Ne ítélkezz. Akkor csak annyi célom volt, hogy újra rendesen tudjak járni, gyerekkorom óta zavart az orrom , másokat nem , csak engem, A férjem válással fenyegetőzött, hogy ha megteszem, majd egyéb kompromisszum árán nagy nehezen belement, mert szerinte csak a celeb kisasszonyok és meleg pasik csinálnak ilyent, vagy aki jó dolgában már azt sem tudja mit kezdjen magával, persze a végére lejjebb adta és mellém állt egy feltétellel, ha nem lesz Jackson-os beütésem. A váróban konkrétan hányinger kergette ettől a kettős megosztott érzéstől , én pedig nagy bizakodással vágtam bele. Nem kell itt a felesleges szurkálódás, mindenki maga tudja , mit és miért vállalt vagy csinál éppen. Legtöbbnek itt a hiúsági szempontok , vagy önbizalomhiány stb az amiért ezt az utat választotta én 42 évesen vágtam bele, és tudom, hogy nem lesz könnyű menet , az is lehet, hogy úgy járok mint te yx , vagy nem. Honnan tudjam? De előre az ördögöt falra festeni minek? Én megadom magamnak ezt az időt a gyógyulásra, Sajnálom , hogy nektek ez nem sikerült, lehet, hogy nekem sem fog. De erre sarkalni, hogy tuti, hogy szar lesz nem kellene senkit. Mindenki maga vállalja a felelősséget, mikor önszántából kés alá fekszik Tapasztalatból tudom, hogy amit egyszer megbolygattak az életben nem lesz már olyan soha. Keserü a csalódás íze, főleg ha az ember ennyi pénzt kifizet, vállalván a műtét utáni kellemetlenségek sorát, bízván az elvárt eredményben. Én ezt tökre megértem. Nem vagyok már gyerek , hogy ezt ne fogjam fel. Annyit szerettem volna kérni , hogy hagyjátok meg a reményt , és a bizakodást a többieknek, akik még műtét előtt állnak , vagy már frissen műtöttek, mint én. Kérem , hogy ezentúl, tartsuk be egymás privát szféráját , és privátban folytassuk. Senkit nem befolyásolva . Hagyjuk meg mindenkinek a szabad választás jogát, mondjuk el a tapasztalatainkat , véleményünket , de úgy, hogy ezzel senkit ne támadjunk , úgy ahogy ezt kulturált, felnőtt emberekhez méltó. Xy , ha korrekcióztatni mész, biztos van megoldás az anyagiakra. Meg kell próbálni. Én is mikor mentem műtétre előttem volt valaki , akit éppen egy korrekción volt túl. Akkor volt egy másik lány, akivel beszélgettem a harmadik orrműtétje volt Az első valami kókler, a másik kettő K T. Mégsem álltam fel és riadtam meg , hogy most akkor engem is el fog rontani vagy most mi van? Vállaltam , most vagyok 5 hetes dagad az orrom , fájdogál, a puklinál is dagad. És most mit tegyek? Várnom kell , vagy szép lesz vagy nem. Az életben mire van garancia ?? Én kb 20 éve gondolkodtam ezen, mígnem egy napon elkezdtem matatni a neten két nevet dobott ki a kereső K T , és R Ö. Az elsőhöz mentem konzira, van egy stílusa a dokinak , az tény , de a műtét napján, mintha egy másik emberrel beszéltem volna. Nekem az idegsebészem az Amerikai úton egy elég visszafogott , nem túl mosolygós adjunktus doktor , de a munkájában - fiatal kora ellenére - profi. És hát valljuk be egy gerinc sebészet nem egyenlő az orrplasztikával, ott konkrétan szétszedtek , mint egy csirkét, de ez muszáj volt, különben tolószék, és bizony a felépülés két éve alatt voltak olyan időszakok , mikor azt mondtam, hogy én már soha nem leszek jól, de hál Istennek azért csak jobb lett, hát így állok ehhez is. Próbálom a negatív gondolatokat félresöpörni, s minél kevesebbet foglalkozni az orommal. Férjem annak idején felajánlotta, hogy ingyen megplasztikázza, végül is ha jól orrba vágnak , már majdnem ott vagy, ezt most mindkettőtöknek szántam. Nagyon összeálltatok 2 1 ellen. Sportszerű volt. XY sajnálom , hogy így járt , nem egyszerű, ez tény. Nem akarom látni a képeket, mert semmit sem szeretek kikönyörögni, amit az ember nemszívesen tesz közszemlére. Ez a ti saját privát szférátok. Én pedig a pszichiáterrel nem vicceltem, vagy akár pszichológussal , pont ezekért , ha nem úgy sikerül , azt hogy lehet feldolgozni, úgy hogy a környezetedet ne bántsd , vagy akár idegeneket. Ez is egyfajta poszttraumás stressz megoldás kell rá ha nem azt látjuk , amit elképzeltünk , vagy amit az orvossal előtte megbeszéltetek. Még én sem tudom, mit hoz az elkövetkezendő pár hónap, de úgy érzem eléggé rendben vagyok , alakuljon bárhogyan is.