Önbizalomnövelő tréning- Napról napra a belső békéért és harmóniáért :) (beszélgetés)

Ez szerintem is nagyon jó téma. Mert az rendben, hogy az ember alapvetően társas lény, de valahol írtam is a naplómban, hogy mindenkinek elsősorban saját magában kell megtalálni a boldogságot. :)

Nagyon jó lenne, ha írnál erről, biztos sokan magukra ismernének benne. :)

Ööööö...

Milyen bál? Nem emlékszem sajnos, hogy bálban lettem volna..

Másik hozzászóló volt.

Szia Bibie!

Nem, nem babásat, hanem arról, hogy mennyire fejlődött az egyedül is tudok lenni, élni és létezni képességem az idők folyamán. Mert régen egy fél órát sem bírtam ki egyedül. S szerintem ez mindenkinek nagyon fontos elsajátítanivaló, aki egyébként nem tud elleni egyedül. Így végülis egyre jobban belemélyedek magamba: meditáció stb.

Valamelyik héten jutott eszembe.

jajj...! kis mosolygos fejem lemaradt :))

meg egy nagy pussz-szancs!

:*)

Azta! Na nagyon kíváncsi vagyok rá..!

Én is készülök majd cikket írni, ha lesz rá időm!

Tindi! miket ki nem találsz...(?!) :)

köszönjük fáradozásod, és hogy ilyen sok idöt forditasz ránk.

egy nagy puszit küldök!

:*)

Kedves Lányok!

Holnap jelenik meg a cikkem itt a hoxán, rólatok és a sikeremről, amit nektek köszönhetek, mert ilyen szuperek vagytok! Remélem, elolvassátok, és tetszik majd nektek! :)

:))) És még van! Tényleg sokkal jobb ez így! :)

Jobban érzem magam!

nagyon szép és kedves visszaemlékezés, örömmel olvastam. :))

ari vagyol ám...! ;)

Most olvasom, hogy miket írtatok!

Köszi! De mindjárt sírok !

Én tényleg szeretném megváltoztani az életemet, és a körülöttem lévők véleményét is rólam. Nem vagyok én rossz ember, csak meg kell ismerni, és érteni. És elfogadni!

Egész kicsi koromtól vannak emlékeim, de azok, amik szép emlékek, csak később, úgy 5-6 éves koromtól kezdődően vannak.

Emlékszem, hogy még középső csoportos ovis voltam, amikor az egyik óvónéni megkérdezte, hogy festik a szüleim a hajam? ( van egy fehér tincs a homlokom felett, pigmenthiány, bár a festék most tényleg eltakarja)Mindenki azt csodálta:))

Mennyire szerettek az óvónénik! :)

Aztán az anyai nagymamámnál töltött szép szünidőkre gondolok, mennyit vitt mindenhova! Volt, hogy bevitt a munkahelyére, teheneket gondozott egy szövetkezetben. És segítettem is neki! :)

Mennyit bicikliztem! :)))

Körbetekertem a falut, ahol lakik:)

Egyszer el is szöktem hozzá, akkor költöztünk a szomszéd faluba! :)) 2 hete laktunk ott, 5-6 éves voltam.Kb 2-3 km-re van a mamám faluja attól, ahol akkor laktunk. És földúton könnyen át lehetett menni.Hű, de óvatos voltam! :) Akkortájt sok rendőr figyelte a gyerekeket, sok volt a rablás, és láttam is egy rendőrt, épp 2 gyereket kísért. Én meg elbújtam az egyik épület sarkához, hogy ne vegyen észre, sikerült! :) Pechemre a határ mellett volt egy sor lakóház, a szélén , az utolsó háznál kint volt egy néni, ő kérdezte meg, hogy hova megyek egyedül, szürkületben. A fia nagy kocsmázós volt, onnan ismerte apámat! Na , mondanom sem kel, hogy mit kaptam! Egész este kukoricán térdeltem, meg jól el is vert, de megérte!Sosem felejtem el! :D

Aztán ott vannak az akkori barátnőim, 9-10 évesen nagyon sokat játszottunk a parkban, ami az utca közepén volt, benne hatalmas hársfákkal, tóval, kultúrházzal.Akkoriban újították fel, gyönyörű volt.Volt egy része, a felújítás előtt, a temető mellett, ahol a borostyán benőtte a fák törzsét, gyöngyvirágog nyíltak, gólyahír, ibolya. Meseszép volt. ÉS a miénk! Emlékszem hányszor játszottunk divatbemutatót:) Sok kiscsaj összejött, és játszott, persze az enyém volt a főszerep! Még a mai napig álmodom arról a házról, hogy ott lakom, ott élek.

Emlékszem néhány karácsonyra, amikor persze nem kaphattunk ajándékot, mert apukám nem engedte, de anyu mégis vett. Azt kellett mondani, hogy a mamától van, akkor nem kiabált apu. Egy kis barna mackó volt! NAgyon szerettem. Sokáig megvolt, aztán elköltöztünk..... A többi szomorú, nem írom! De a mackóra jó emlékezni, ahogy kaptam.

2x voltam kórházban 9 évesen, vagyis úgy pontos, hogy 8-9 évesen. A tanév elején, és a közepén.Emlékszem, hogy az egyik hazamenetelemnek úgy örültem, hogy amikor megérkezett anyukám értem, ráugrottam örömömben a lábujjára, ami kifakadt:S Őt is ápolgatni kellett egy kicsit.:D A másiknál meg sokáig felém se néztek, végre a mamikám bejött, milyen boldog voltam!

Akkortájt volt egy kis bódénk az egyik strandon, olyan kolbászsütögetős. Nagyon sokat fürödtünk a medencékben, mennyire élveztük. És nagyon szerettek a tanárok, jól tanultam. Mehettem volna 8 osztályos gimibe is, de ......

Elköltöztünk.

Itt Magyarországon tanyán laktunk, se barátok, se emberek! De voltak állatok, erdők! :) Volt egy szintfelmérés, amikor átjöttünk, amolyan vizsga féle, mennyire bírjuk majd az itteni tempót az iskolában. Átmentem! :)))))))

A két tesóm nem!

Aztán jöttek barátok is. Jött a középiskola, érettségi. Az érettségi évében, az év elején beszélgettem a másik 2 lánnyal az osztályból( csak 3 lány volt), jót nevettem rajtuk, azt mondták, hogy én leszek az első, aki családot alapít, férj, gyerekek, stb! Persze! Én, aki még sosem járt egyel sem!Bocs, 12 évesen volt egy srác, visszagondolva röhejes, de szép emlék, 2 hétig tartott, igazi kiskamasz szerelem. Örültem, hogy anyukám eljött az érettségi vizsgámra, és ott izgult míg én vizsgáztam. Jelentem jól! :))

És mikor már lemondtam a pasikról, jött a párom! Mennyit nevetek az egész megismerkedésünkön! Regénybe illő, és tényleg muris! Most nem részletezem, hosszú. Még suliba jártam, de már összeköltöztünk. Emlékszem, hogy anyukám mennyit segített, vett ezt azt, sokszor kajával is! Aztán jöttek a gyerekek, gyors igen, két tanúval.Építkezés. Milyen szép babák voltak! :)))))

Közben megismertem a barátnőmet, apuék szomszédjában lakik. Hogy mennyit tudtunk röhögni! Volt, hogy éjfélkor indultam haza( 5 km, bringával, sötétben). Nagyon sok szép emlék köt a barátnőmhöz, nagyon sok átbeszélt éjszaka, mindenről. Sokszor meséltük el egymásnak a bánatunkat, sokszor sírtam nála.És ő is számíthatott rám bármikor!

Beköltöztünk a faluba, immár 3 gyerekkel, akikre nagyon büszke vagyok. És most új tervekkel, vidáman, boldogan látunk neki az új évnek!

Lányok! komolyan.., itt a Zsuzsa élö példának, ö itt volt velünk egész idö alatt, csinálta és csinálja feladatokat, nagyon szépen halad is és már a gondolkodás mintáit is sikerült átforditania.

két honap alatt nagyon sok pozitiv változáson ment át, minden szinten...

Ö egy igaz példa arra , ha az ember nagyon szeretné az életét jobbá tenni, tudatosan törekszik az élete megváltoztatására, minden lehetséges.

- igy hát..! nincs lehetetlen! :))

Ezt nagyon jó ötletnek tartom, igen a pozitiv érzésekröl emlékekröl még szivesebben ir az ember.

akkor minden jót a naploba! :))

végre valami., amibe én is résztvehetek! :DD

Köszi! :))))

Már el is kezdem!

Ez nagyon szuper! Hasonló ahhoz, amit írtam nektek a táncra fel feladatban, hogy gondoljatok életetek legkedvesebb emlékére. :) Tényleg jó, mert megemeli a rezgésszinteteket, és akkor sokkal több jó dolgot vonzotok be. :) Ha le is írjátok, nem pedig csak felidézitek, az nagyon megerősíti a hatást. :)

Ez igazán fantasztikus ötlet Zsuzsa! Nagyon szuper vagy! :)

Arra gondoltam, hogy mindenki írja meg, hogy mik azok az emlékek, amik re szívesen emlékszik vissza, csak a pozitív, és kellemes emlékeket. Majd tegyük be a naplónkba, és írjuk le a füzetbe is! És akkor nem a rossz , hanem a jóra koncentrálunk, és így sokkal hatásosabb a " kezelés" !

Szerintetek?

Sziasztok lányok!

Zsuzsa fantasztikus, bevallom, én egy órája keltem fel... Még csak nem is reggeliztünk...

Milyen feladatot találtál ki? Persze, hogy lehet! :)