Ne az abortuszt válaszd... (beszélgetés)

És aki elég érett a nemi élethez, védekezik,mégis megfogan egy nem kívánt terhesség? És nincs olyan helyzetben hogy megtartsa?

Örökbe adhatja, persze...... de utána azt a lelki tehert képzeld már el anyának és gyermekének egyaránt, hogy nem tudnak semmit egymásról, sem azt, hogy ki a másik, sem azt,hogy miért is szakadtak el egymástól? Ha egyik keresni szeretné a másikat, vajon a másik akarja e majd látni? A lelki hátterébe belegondoltál?

Hozzáteszem,hogy abortuszon átesett nőként sem könnyű elviselni a tényt,hogy megöltem/megölettem a gyerekem.. Ha örökbe adtam volna pár év múlva lehet átölelhetném.... de ha nem?

Hidd el,egyik oldal sem könnyű, és van aki könnyen dönt ilyen esetben egy gyerek életéről,de van aki az utolsó lehetséges hétig vívódik,hogy mi is legyen, és utána is gyötri a bűntudat..... én a mai napig nem tudom melyik lett volna/volt a helyes megoldás....de hoztam egy döntést... muszáj volt. de egyet tudok.. ha megszületik, én nem tudtam volna neki a kellő anyagi támogatást nyújtani. nem kell a rizsa,hogy a gyerek nem pénzből,hanem szeretetből él... Én a gyermekemet és még sok embert szeretek,de ebből mégsem tudom a gyermekeimet etetni és öltöztetni. Ha neked nincs miből,csupán szeretetért cserébe nagyon ritkán adnak kézzel fogható anyagi javakat,amikből a gyermekedet elláthatod. :)

Pedig vannak olyan élethelyzetek, mikor nincs nagyon más kiút, én nem ítélem el....

Nem mindenki képes örökbeadni. ezt is el kell fogadni, nem pedig lenézni.

Inkább az a szomorú, hogy napjainkban még mindig nem védekeznek megfelelően, v sehogy a fiatalok!

Medve anyám...

Mondjuk kb a nyakamat tettem volna rá, hogy nálad is gondok vannak a spontán teherbeeséssel. Tipikus gondolkodásmód ez, valahol meg is értem, csak ne erőltetnéd rá másokra.

Gratulálok a bátorságodhoz, és örülök, hogy vannak még olyanok, akik bevállalják egyedül is a gyermeknevelést. Nyilván van segítséged, de akárhogy is, szerintem bizony nagy dolog, hogy ezt az utat választottad.

Akik pedig támadják a cikk íróját, ajánlom figyelmükbe azt a dokumentumfilmet, amelyik mutatja, hogyan menekül a pár hetes magzat a "végzete" elöl. Nekem az abortuszosok mind gyilkosok, és ez alól részemről nem kap felmentést sem szegény, sem fiatal, sem senki. Aki elég érett, hogy nemi életet éljen, az legyen elég érett az esetleges következményeihez is. Adja utána örökbe (rengetegen várnak kisbabákra), de ne ölje meg!!!!!

persze, hogy nem kizárólag az érzelmek a döntőek, de azok a legfontosabbak...

feltéve, hogy azért van a nőnek rendes állása, ahova várhatóan visszaveszik gyed után,és mondjuk van legalább egy nagyszülő, vagy barát, barátnő, aki elérhető, és képes segíteni hosszabb távon is...

tény, hogy elég nehéz a döntés, ha munkanélküli, vagy senkije sincs.. akkor azért tényleg meggondolandó, de én akkor is azt mondanám, hogy segítséget lehet találni, csak akarni kell! :)

gratulálok a cikkírónak!

hasonló cipőben járok, nekem már 3,5 éves a kislányom, és én is nagyon boldog vagyok, hogy így döntöttem :) mondjuk nálunk tartja a gyerek a kapcsolatot az apjával, teljesen normális a viszony, ritkán, de találkoznak, én nem szólok bele, hogy mit csinálnak, bár tény, hogy sokszor bosszant, és jobb lenne-nekem- ha nem lenne...

ettől még azt gondolom, hogy a gyereknek jó az is, hogy legalább ismeri az apját, és az apai nagyszüleivel is jóban vagyunk...

de az is igaz, hogy nem gondolom, hogy akkora tragédia lenne, ha nem ismerné.. valahol egyetértek azzal, hogy az a lényeg, hogy szerető emberek vegyék körül, nem a világvége, ha pont nem a vérszerinti apja van ott...

szerintem rengeteg olyan család van, ahol együtt vannak a szülők, mégis ezer sokkal rosszabb behatás éri a gyerekeket, vagy nem szeretik őket, vagy rettenetes mintákat látnak.. ezekről mégsem beszél senki, mert "teljes a család"...

nem azt mondom, hogy az egyik jobb lenne, mint a másik, de tökéletes család és életkörülmények sincsenek.. higgyétek el, még ott sem, ahol úgy néz ki...:) ha a tökéletes család a cél, akkor lehet, hogy senki nem szülne gyerekeket!

ha az anya boldog, szereti a gyerekét, és jónak látja így az életüket, akkor nem felelőtlenség, és nem hülyeség így megtartani és felnevelni egy gyereket... a gyereknek boldog gyerekkora lehet... kisebb pszichés sérüléseket szerez az apa hiánya miatt, de ekkorákat mindenki szerez, ha épp van apja, akkor más miatt...

szerintem cikk lényege az, hogy amikor döntéshelyzetbe kerülsz, hogy abortusz, vagy megtartsd, akkor ne másokra hallgass, hanem nézz mélyen magadba, hogy vajon Te boldog lennél-e, jó lesz-e így az életetek... tudd, hogy mit szeretnél... csak azért ne vetesd el, mert a környezetedben mindenki magyaráz, hogy nem fogod tudni eltartani, vagy hogy milyen rossz lesz neki apa nélkül stb... TE TUDD, hogy milyen lesz, ne ők mondják meg neked!!!

Vágesz, de jobb, ha ez bogár a fülébe kerül, mintha ajnározzuk azzal, hogy milyen ügyesen csinálta. Mert szerintem messze nem.

Remélem tanul belőle és nem az lesz a tapasztalata, hogy így kell csinálni és a pasik a szemetek :)

Gratulálok a kicsihez, az egyetemi sikerekhez és a boldogsághoz is! :)

Hiába, ha van miért vagy kiért, rögtön jobban mennek a dolgok!

A gyereknek amúgy olyan felnőtt(ek)re van szüksége, aki(k) szereti(k). Ha ez csak anya, csak apa, vagy két anya, két apa, de ő szeretetben, kiegyensúlyozottan neveli, annak a gyereknek semmi baja sem lesz attól, hogy nem hagyományos családban él, ma már egyébként is a hagyományos család az egyre ritkább.

"Igen, az eletem szep. Boldog vagyok, nem ugy mint itt egyesek..."

"Azt irtam, hogy en boldog vagyok.

Az nem igazan érdekel,hogy ti azok vagytok-e, mar bocs. "

Semmi gond, ha nem érdekel, hát nem érdekel:) Csak úgy tűnt, hogy megítélted, hogy itt egyesek meg vannak keseredve, mert nem ajnároznak egy naív kislányt, aki szült egy gyereket.

Neked is szép napot, azért :)