Na férfiak! Ki az, aki bátor és belép ennyi nő közé.....? (beszélgetős fórum)

az angol kedves mondasa-"never say never!" es ez igaz is!/sose mond,hogy nem!

jomagam sem gondoltam arra,hogy vha ott fogok kikotni.sokkal olcsobb latin amerikaba utazni nekunk,mint mondjuk europaban.de persze megyunk haza amikorcsak tudunk,

Én erről a gazpacho - ról nem hallottam még sose. Spanyolországban nem voltam még, de sok filmet, videót láttam már róla és tényleg szép részei vannak Spanyolnak. Nekem Olaszország a nagy szerelem.

😍

Lazac az jöhet, benne vagyok. Érdekes egyébként, hogy te nem szereted a tengeri herkentyűket, mert általában aki szereti a halakat, az ezeket is szívesen fogyasztja. Mondjuk ha jobban belegondolok én sem ennék azért meg mindent, amit tengerből halásznak. 😂

Igen én voltam😉

Én is azt gondoltam, hogy nagyobb lesz az érdeklődés, mert tudom, hogy sokat lehetne azzal segíteni a kapcsolatokon, ha jobban megismernénk a másik nemet.

Itt a hoxán viszont azt tapasztalom, hogy jobban szeretnek az emberek könnyedebb témákról beszélgetni. Valamint itt vannak még a beszólogató, kötözködő emberek is, na velük nem kell foglalkozni.

A paella-ról már hallottam, lévén hogy szoktunk időnként Spanyolországba menni. Viszont nem nagyon próbáltam ki, annyira nem jön be ahogy néztem hogy mi van benne, nem úgy mint a gazpacho.

Az biztos hogy felesleges pénzkiadás lenne az engedély, mert én maximum a botot fognám, halat azt nem. Inkább vegyünk a boltban, kerül amibe kerül. Kedvencem a lazac, az az egyik legdrágább, szinte minden héten eszek valamilyen formában. :-)

Ezzel különben valahogy én is így vagyok, mármint a hozzászólásod első felével.

A tenger gyümölcseit viszont nagyon szeretem. Egyik kedvenc ételem a paella. Sajnos csak ritkán eszem ilyen csemegéket, mert elég drágák, bár a hal sem valami olcsó portéka.

Azt nem mondom, hogy menjünk horgászni, mert egyrészt írtad, hogy nem szoktál, másrészt meg a horgászengedéj is drága és lehet, hogy még halat sem fognánk. 😂😂😂

Khm... ez most célzás akart lenni 😂😂

Azt hittem, majd jobban érdekli a nőket a téma, de úgy tűnik sokan inkább csak beletörődnek a sorsukba, ahelyett hogy a megoldást keressnék. Persze tisztelet a kivételnek, mint mindig. 😊

Tényleg nem szeretem, ha én maradok az utolsó. Olyan érzésem van, hogy valami olyasmit mondtam, írtam, amire már senki nem akar reagálni, nem akar tovább társalogni. Vagy már mindenkit elijesztettem, elrémisztettem, megutáltak, stb. :-)

Soha életemben nem horgásztam, a boltban fogom mindig a halat és az egyik kedvenc ételem, mindenféle formában. :-)

Rákot még eszek néha, de például kagylót soha, meg a kalamárit se szeretem.

Ezek szerint te nem szereted, ha tiéd az utolsó szó😊

Én anno a szüleimmel voltam horgászni, hát nem most volt már.

A halat viszont nagyon szeretem, meg mindenféle tengeri herkentyűt is.

Dehogy pártoltunk el, én csak hallgatok, nem akarom hogy minden topic-ban amit megjelöltem magamnak én legyek az utolsó hozzászóló. Elég sokban már így is én vagyok. :-)

Mi ilyenkor megszervezzük, hogy általában a családtagokkal, jobb ismerősökkel találkozni tudjunk, utazik mindenki, jönnek-mennek az emberek.

Én meg sosem főzök halászlét, meg mást se nagyon, fogalmam sincs hogy kell, horgászni se tudok. Rendelünk az étteremből. :-)

Úgy látom mindenki elpártolt a csoportból, Nem csak a ff. de a nők is.

Pedig annyi mindenről lehetne beszélgetni.Úgy gondolom, most mindenki inkább a karácsonyra való készülődéssel van elfoglalva.

Mi is "édeskettesben" töltjük az ünnepeket.Ez jó is meg nem is.Hiszen nagycsalád vagyunk, csak szerte széjjel.DE hál Istennek a testvérek jóban vannak és együtt karácsonyoznak Ausztriában a nagyobbik fiamnál.Ott talán még síelni is lehet.

ÉLő adással készülök bejelentkezni hozzájuk szent este.

Mi csak meghallgatjuk az össze gyűjtött karácsonyi dalokat és szép csendben megesszük a Halészlevet, amit nagyon szeretünk, de ritkán főzök.

Pedig régebben sokat ettünk, amikor még a fiúk jártak az apjukkal horgászni.

Nagy sütést nem tervezek, lesz egy cukormentes áfonyatorta, a többi inkább sós, mivel cukrosak vagyunk.

Szia kaktusz!!!

Köszönöm a dicsérő szavaidat. És lehet nekem most ez volt a feladatom ebben az életemben.A nagycsalád a sok unoka, aki nélkülem meg sem születik.

CSak én maradtam ki valahogy a saját életemből, mivel nagyon szerettem tanulni, és LENNI AKARTAM VALAKI.Úgy értem, hogy alkotni akartam volna, akár az írás terén vagy épp, aminek kisgyerekkorom óta éltem, hogy orvos lehessek.DE az élet másképp alakult: apám halála 16 éves koromban eldöntött mindent.

Anyámmal nem voltunk igazi anya-lánya kapcsolatban.

Így maradt a menekülés a házasságba.

DE azt mondom sok-sok sokkal nehezebb életutak is vannak.Most már úgy érzem teljes életet éltem ez volt a dolgom.

Kétféle életet nem élhetünk, nem nagyon hiszek a hivatásukat is családi életüket is 100%-ban teljesítő nőkben.Szerintem valami hiányt szenved.

DE hiszek a reinkarnációban és akkor független karrierista leszek.

Nagyon szép különben egy ilyen nagy család: van 9-22 évesig unokám, és mindet imádom.

Igen mi az iskola padból mentünk férjhez.

És sok mindent másképp kellett tennünk mint a mi gyerekeinknek. Hogy az volt e jó vagy ahogy mi éltünk ezt nem tudjuk meg soha sem.

Lehet ha az én férjem nem hal meg mikor én 28-éves vagyok ö akkor volt 34. Akkor lehet ugyan ezt az utat jártam volna be amit TE.

Én ezért írtam azt, hogy nem tudhatja az aki nem így élt, hogy mit tenne a te helyedbe.

Nem ítélkezem én azért mert te meg bocsátottál! Sőt igen lehet ez a jó döntés.

Mert mivel lett volna jobb, ha egyedül küszködsz a gyerekeiddel? Mint én tettem egyedül? Volt munkám volt fizetésem, de nem volt életem. Vénségemre lett életem de most már mit kezdjek vele?

Hát biztos te jártál jól, hogy éltél a meg bocsátás lehetőségével. Hogy el kísér életed végéig? Hát nézd a jobbik oldalát a dolognak.

És tudom a lelkünk egy darabkája meg sérül és az a sérülés nyoma meg fog látszani mindég. De ha nem piszkáljuk nem kaparjuk akkor talán nem is fáj.

És rá adásul meg óvtad magad a sok csalódástól ami érhetett volna életed során. Ami még több sérülést okozott volna.

Rajtam is van sok heg sok sérülés nyoma, és ha bármelyikhez hozzá érek fáj.

Te legalább ettől meg menteted magad. Őrülök a családodnak, és amíg csak tudod tartsad melegen azt a családi fészket, mert te erre születtél.

És te ezt tudod is csinálni! És jól is csinálod.

Csak gratulálni tudok hozzá.

hello Törpilla!!!

Nem keresek társat, 50 éve férjnél vagyok. De attól még lehetek kíváncsi a férfiak gondolataira is, ha eddig nem ismertem ki magam, hátha most.

Azért nem kerestél munkát 50 évesen, mert úgysem alkalmazza senki az 50-eseket?

De, sokan. Rengeteg 50-es nő dolgozik, azért, mert tapasztalt, mert örömét leli a munkájában és elismerik, meg ráadásul a pénzre is szüksége van.

Szia Kaktusz!!

Hogy őszinte legyek, Ma sem tudom mit tettem jól és mit nem.

Semmivel nem vagyok okosabb, mint 30 évesen.De valami miatt csak maradtam, azóta is eltelt majdnem újabb ennyi.

Igenis arra büszke vagyok, hogy a gyerekeim nem kallódtak el, És összetartóak a testvérek.van nyolc unokám, akik talán meg sem születtek volna , ha elválunk.

De amire nem vagyok büszke , az az, hogy anyagiakban nem voltam független, és ha nem akarok hazudni, elhagytam volna, amikor már a gyerekek felnőttek. És nem azért, mert nem szerettem, hanem mert ÖNMAGAMNAK tartoztam volna azzal, hogy visszakapjam MAGAMAT.Gyáva voltam lépni már 50 évesen, akkoriban is már nem igazán voltam fiatal, és ki az aki ma 50 éveseket akar alkalmazni.

Valahol meg talán társfüggő is voltam, mivel nagyon fiatalon lettem a felesége.

A mi időnkben nem folyt még a sex-reklám a TV-ből, nem voltak óriás plakátok csupasz nőkkel. Mi igazi Kislányok voltunk 18 évesen, úgy hogy én minden tapasztalat nélkül az iskola padból mentem férjhez.Ő tett nővé.

A mai világ egészen más.

Lehet nem tennék sok mindent így, talán addig tanulnék, amíg csak szét nem robban a fejem. Megteremtenék mindent egy gyerek vállalásához, akár egyedül is.

Sajnos akkorát csalódtam, hogy kitart egy életen át.

De nem bánom ma már minden JÓ, ahogy van, örülök, hogy míg Ő itt van , van támaszom és fordítva.

Igen lehet, hogy kemény, sőt tényleg az.

De az én életemben már annyi minden történt, hogy bele fér a keménység.

Hanka101, csodálom, mert fel áldozta saját magát vagyis a mártir szerepet játszotta. Büszke is rá.

Ami biztos jó a családjának, a hűtlen embernek főleg.

Csak közben el ment az idő felette is.

És nem lesz másik élete.

Az az igazság mi még olyan korban "nevelkedtünk" amikor ezt várták el a nőtől.

De kérdezem én itt bár kitől is, a fiatalabb korosztálytól, hogy ők fel áldoznák e az életüket egy emberért? és mártirok lennének e? a családért?

egy olyan emberért aki házasságon kívül is csinál gyerkőcöt.

Hacsak nem akkora a szerelem, vagy nincs hova menni,

mert ugye sok nő el tartatja magát. Vagy az anyagiak miatt le nyelnek mindent.

Ennek nagyon sok oka lehet.

Nem tudom mi a jó, nem tudom mi a helyes, csak azt tudom egy élete van mindenkinek.

Sajnos a férfiak, persze a nők is ma már szabadabban élnek. És nekik könnyebb, nem kell mártirkodniuk.

Mint anno a mi korosztályunknak.

De azt se felejtsük el, hogy van igazi szerelem vagy szeretet lehet, hogy egy oldalú de van.

Szia Kaktusz!!

Köszönöm, hogy önzetlennek nevezte. De a többi is igaz. Majdnem belehaltam a csalódásba.

Tényleg nagyon korán 18 évesen mentem férjhez.Es soha nem tudtam,hogy meddig fogok kitartani. De most igenis büszke vagyok. Hogy nem engedtem szetesni a csaladot. Magamat áldoztam fel. De szerencsére nem gyűlöltem meg a ferjemet.