Munkakeresés...avagy Ki hogyan, milyen úton talált munkát? (beszélgetős fórum)

Dehogy érzem magam győztesnek. Ma nagyon magam alatt vagyok. A többieknek csökkentik a munkaidejét. Amikor kijöttem a főnökség szobájából, ahol becsukott ajtónál ültünk, a dolgozók oda somfordáltak hozzám, és kérdezgettek. Én meg úgy gondoltam, hogy nem a feladatom elmondani, hogy kiket küldenek el. De szerencsére pont olyanok jöttek oda, akiket nem.

Akiket igen. Az egyik érettségi és valami híradástechnikai műszerész szakvizsga, felsőfokú programozói végzettség, némi angol nyelvtudás. Ő a cégnél a számítógépes mindenes, a webáruházat kezeli, és ő az anyaggazdálkodó. Óbudai.

A másik: Egy gépkocsivezető, kamionra is van vizsgája, és kamionozott is. Nálunk kiszállít hetente kétszer. A többi napon képkeret gyárt. Szentendrei.

A cégnél minden dolgozónak segítek amennyire csak tudok, mint egy szakszervezetis - persze nem az vagyok -, de 8 éve vagyok a cégnél, eddig nem hagytam, hogy bárkit kisemmizve, átverve küldjenek el.

Te HR-es vagy?

:)

Szerintem lépj ki és próbálj meg elhelyezkedni hátszél nélkül. Kíváncsi lennék Te mennyire sajnálnád magad. Lehet, hogy HR-es vagy, de kicsit sokat képzelsz magadról. Magunkat sajnáljuk és nem teszünk semmit? Te nem ebben az országban élsz?

Az a baj, hogy túlságosan biztonságban érzed magad:) Akkor beszél így az ember. Én is voltam ilyen. Ha valaki nehezen helyezkedett el azt mondtam, hogy hülye, és dolgozni sem akar. Én ilyen helyzetbe sosem kerülnék, én mindig tudom mit kell tenni, én szuperül végzem a munkám, stb. És valóban szuper voltam, hiszen, amikor az egyik helyemről eljöttem 3 embert vettek fel helyettem. Aztán a következő szuper állásom (ahova ők hívtak!!!!, mert extra ritka munkát végeztem), elküldtek. Akkor rájöttem, hogy nem hülyék és nem lusták ez van!!!!!

Diplomával nyelvtudással, több éves tapasztalattal több, mint fél év után elhelyezkedtem pincérként:) Ezért tanultam....De kellett, mert a kiesett fizetésem hiányzott a családi kasszából. Aztán konyhalány is lettem, aztán beteg a stressztől, aztán jött a hátszél:)))

Tehát ne dobálozz addig, amíg nem tudod miről beszélsz. Most csak azt szajkózod, hogy kit miért nem vennél fel, mintha Te döntenél. Valami beleszólásod biztos van, de a döntés nem hiszem, hogy a Tied lenne, hiszen Te csak interjúztatod, a főnöke más lesz. És igen kiérezni a hozzászólásaidból, hogy nálad a mérce egy egyszerű adatrögzítőnél is magas. És az olyanok miatt, mint Te is vagy van annyi értékes ember az utcán, és a sznob életművészek meg dolgoznának, ha értetének valamihez.

Jajjj ez nagyon drámai kérdés, és biztosan gyúztesnek érzed magad ha azt mondom: nem tudom.

De ha megadod az életkoruk, végzettségük, szakmai tapasztalatuk, lakhelyük, megmondom.

Na?

Hát én még mindig azt mondom, hogy aki dolgozni akar, az tud. Aki nagyon akar, az pedig kockázatokat is vállal ezért (pl költözés).

Persze tudom én, egyszerűbb sajnálni magunkat.

Ha valaki protekció nélkül akar elhelyezkedni, menjen új multiba, ott teljesen mindegy ki kinek a kije.

Sziasztok!

Én szuperinfoban találtam a jelenlegi állásomat, és bár kicsit vonakodva a nyelvtudás miatt, de megpróbáltam, és sikerült. :)

És szeretem a munkámat. :)

Tudom! 2007. augusztus 31-2009. március 1-ig voltam munkanélküli. Próbáltam segélyt kérni, mert a kieső fizetésemet nem helyettesítette a munkanélküli járadék. Azt mondták az önkormányzatnál, hogy senki nem hiszi el, hogy ennyiből élünk, nincs is értelme kérnem semmit:)

Tehát senkit nem érdekel, hogy mi lesz Veled/velünk:(

Az sem érdekel senkit, hogy a munkáltatóknak milyen elvárásaik vannak egy-egy munkakör betöltéséhez, mert sokszor nevetséges.

Ebben az országban mindenkit csak az érdekel, hogy az ő zsebe tele legyen, más meg haljon éhen....

Én minden hátszél nélkül utoljára 1995-ben helyezkedtem el így:)

2005-ben megkeresett a leendő munkáltatóm egy állással, ehhez nem volt hátszelem, de nem is kerestem állás.

Aztán, amikor 2007-ben munkanélküli lettem, szinte be sem hívtak még interjúra sem.

Jelenlegi munkahelyem is hátszeles. Az egyik régi főnököm keresett meg:)

Megmondom őszintén, ha nekem most nem lenne munkám, meg lennék lőve. Nem a szakmám, hanem a korom miatt. Ráadásul, mást szeretnék csinálni, mint amit most...

De, ha fiatal, és pályakezdő lennék, nyakamba venném a világot.

Sziasztok!

Hát elég érdekes dolgokat írtok:)

Elköltözni, mert itt nincs munka esetleg? Ez valóban csak egy fiatal pályakezdőnek mehet. Akinek van saját lakása, családja, az nem ugrál olyan könnyen. Eladni egy lakást, hogy egy másik városba vállaljon munkát, elég nehéz. Ki az a munkáltató, aki megvárja, hogy lebonyolítsa a leendő munkavállaló ezeket az ügyleteket? Vagy zárja be és fizesse albérletet?

Én a gyerekemet sem engedném ki külföldre, sok embertől hallom, hogy nem fizették ki, kihasználták, és örült, hogy a szinte semmi fizetésből haza tudott jönni. Lefogyva tönkremenve:(

Én nem akarom bántani Hikikomorit, de könnyen beszél mindenki addig, amíg biztosnak érzi a talpa alatt a talajt. Elhiszem, hogy Neked jó helyed van, és azt is, hogy kiélheted magad a munkádba, de hidd el csak Neked tűnik úgy, hogy könnyű állást találni, és lehet, hogy Neked jó megmondani a tutit, de lehet nincs igazad:)

Pannita, szerintem legtöbb ember azért jár dolgozni mert ebből él, így ne zavarjon, hogy uborkátpakolsz:) Próbálkozz a váltással, ne add fel! Ne érdekeljen, hogy mit mondanak egyesek:)

Majd Te is megtalálod azt a munkát, amivel jól keresel, és még szereted is csinálni.

És nem tudom kiírta, hogy a hobbyt csak akkor tudja finanszírozni, ha megkeresi rá a megfelelő összegű pénzt.... Sajnos az emberek nagy többsége nem azért dolgozik, hogy a hobbyjához szükséges költségeket előteremtse, hanem azért, hogy rezsit, hitelt fizessen és egyen valamit.

Mindenkinek nehéz elhelyezkedni a fiatalnak, mert nincs tapasztalata, a kicsit idősebbnek, mert gyereket akar, a még idősebbnek, mert a gyereket nem tudja hova tenni, ha beteg, az ennél is idősebbnek, mert sok a szabija, aztán a még idősebbnek azért, mert beteges, és különben is már öreg mindenhez és még sorolhatnám a fiú oldalt is.

És ezt addig nem hiszi el az ember, amíg nem kerül utcára.

A szomszédom olyan 30 év körüli. Valamilyen élelmiszeripari szakra jár munka mellett főiskolára.

Beszél angolul, de úgy gondolta, hogy kell még egy nyelv. Gondolt egyet, és elkezdett interneten megismerkedni Spanyolországban dolgozó magyar fiatalokkal. Aztán januárban kiment a szinte nagy semmire. A kinti fiatalok találtak neki pár órás éjszakai recepciós állást, szállásért cserébe. Aztán kint keresett magának munkát. Délutánonként konyhán mindenesként dolgozott. Sokat nem keresett, de annyira megtanult spanyolul, hogy keveset kell neki tanulnia és van egy újabb nyelvvizsgája.

Egy hete jött haza, azt mondta, hogy nagy kaland volt, és nem bánta meg. Egy újabb nyelvvizsgával megnőttek utthon a munkavállalási esélyei.

"Amikor hazajött és elmondta, hogy kezdőként mennyit kap, azt hittem, hogy dobok egy hátast. Nagyon jól melózott, volt olyan nap, hogy teljesen egyedül vitte az éttermet a friss szakmunkás bizonyítványával."

Még mielőtt félreérhető lettem volna, ezt még itthon kapta, nyáron.

Most sem szűkölködik, de még tanuló, ezért 3 hetet dolgozik, és szinte minden hétvégéje szabad.

Egy biztos. A vendéglátó iparban nem akarnak dolgozni a nyugatiak hétvégén. Nem egy helyről hallottam, hogy 3-4-szeres bérért sem hajlandóak vasárnap bemenni. Bezzeg a vendégmunkások...