Munkakeresés...avagy Ki hogyan, milyen úton talált munkát? (beszélgetős fórum)

Tudod nem arra gondoltam, hogy az a modortalanság, ha azt írják, itt nem sok lehetőség kínálkozik, és valami nagyon nincs rendben...mert ez tény.

Az sem gond, ha valaki őszinte...de akkor is, ne uborkapakolózza már le egyik ember a másikat, mert véleményem szerint ezzel Önmagát mínősíti...

...empátiaforevör...

Az biztos, hogy nem örökre szándékozott elmenni.

De nagyon úgy néz ki, hogy a mostani iskoláján keresztül, mint cukrász és szakács, tovább megy majd jövő szeptemberben egy német suliba. Ott egy új nyelvet is meg fog tanulni, meg a német konyhát is. Már most érdeklődött a lehetséges munkalehetőség után. Most folyami hajón képzeli a jövőjét. Persze, ha megismer egy lányt, aki miatt lehorgonyozik valahol, lehet másképp alakul az élete, de ezt ki tudja még.

Senki sem Isten itt, hogy megmondja mi a jó és mi nem...

Meglehet, csak Nekem tűnik úgy, hogy ez az egész már nem a jó tanácsokról és egymás segítéséről szól.

Nem mindenkit visz előre a "doktorcsernusféle" : Szar vagy, ásd el Magad! stílus...van Akit igen, de nem mindenkit.

Szerintem ez már nem őszinteség, hanem modortalanság és tapintatlanság.

SZERINTEM.

Nem kötözködésképp, tényleg:)))

Tegyük fel, hogy van családom. Nekem nincs munkám, és a környéken nem is kapok. Viszont a páromnak/férjemnek itt van olyan lehetősége, ahol anyagilag is jól jár, és karriert is tud építeni. Dobjon értem mindent, mert ha szeret, akkor jön velem? És a gyerekek? Évenként új iskola, új környezet, új barátok?

Ez a migráció csak addig működik, amíg egyedül vagy, és a szüleid tudják tolni a szekered. családdal ezerszer meggondolod, ugrálsz-e.

Értem a te álláspontodat is, de hidd el, nem ennyire fekete-fehér.

Érdekes irányba ment el a beszélgetés.

A lányomat 2001. januárjában (sportoló) megkereste egy vidéki csapat. Akkor Pesten laktunk, ott járt egyetemre, itt sportolt, ott volt barátja. Az ajánlatra felcsillant a szeme, de nagy döntés előtt állt.

Mondtam neki, hogy képzelje el, mint egy mérleget. Az egyikbe az ellene, a másikba a mellette szóló érveket tegye.

A mellette, hogy a csapat

- anyagilag biztos lábon állt

- az akkori csapatában nem kapott egy ideje fizetést

- dobogó körüli helyen

- a válogatottnál szem előtt lehet.

Ellene:

- amilyen egyetemre járt, nem volt levelező

- itt volt a barátja

- itt voltak a barátai, családja, idegen környezet.

- 8 évet húzott le a klubnál (ott kezdte).

Egy hét múlva már a másik csapatban volt, azóta ott van, most írt alá ugyanott még három évet.

Barátai ott is lettek, a barátja utána ment, ott is van főiskola....

A fiam szakácsként végzett. Még a szakmunkás vizsga előtt megjelent a sulijukban egy francia iskola "stábja", akik ösztöndíjat ajánlottak. (Országosan 20 fő részére, akik között volt pék, felszolgáló, cukrász, szakács.) A fiam feltette nekünk a kérdést, hogy segítünk-e neki kimenni. Nem volt kérdés, azt mondtuk, hogy összedobjuk a pénzt, hogy kimehessen, ha megnyeri az

ösztöndíjat. .... és megnyerte.

Nagyon sok pénz volt a kiutazás, így neki is el kellett menni nyáron dolgozni. Hihetetlen pénzzel tudott itthon elhelyezkedni. Amikor hazajött és elmondta, hogy kezdőként mennyit kap, azt hittem, hogy dobok egy hátast. Nagyon jól melózott, volt olyan nap, hogy teljesen egyedül vitte az éttermet a friss szakmunkás bizonyítványával.

Nyáron elkezdett franciául tanulni.

Ő azt mondta, ha nem kapta volna meg az ösztöndíjat, akkor is kiment volna egy pár évre világot látni. Elvégezte kint a szakács sulit, és úgy döntött, hogy marad a suliban még két évet és elvégzi a cukrász szakot. 3 hetet dolgozik, 1 hét suli. Amikor kiment jól beszélt angolul, most már franciául is.

A lányom volt kint nála látogatóban pár hete. voltak egy társaságban, a lányom azt mondta, hogy annyira büszke volt az öccsére, mert minden nyögdécselés, visszakérdezés, stb nélkül csevegett a franciákkal. Szóval tanult egy plusz nyelvet.

A fiamnál is mérlegeltünk. Sok minden mellette szólt. Azt tudtam, hogy a kajára nem lesz gondja, de pl. sohasem mosott magára, nem kellett neki beosztani a pénzt, rendkívül idegen környezet, a nyelvtudás hiánya.

Azt mondom, mindkét gyermekem jól döntött.

A lányom a sportban magasra jutott, és anyagilag és nagyon jól járt. A fiam szakmailag és a nyelv megtanulásával nagyon sokat nyert. Időnként haza tud jönni, és mi is voltunk már többször nála. Persze internet és telefon is van a világon.

Én 1978-ban érettségiztem Bp-en. Ez eleve 190 km-re volt az otthonomtól. Akkor könnyű volt munkát találni, de vidéken nem éppen az én szakmámban kerestek munkavállalót. Hazaköltöztem. Egy hónapra elhelyezkedtem vidéken, de nem éreztem jól magam már vidéken. Aztán megint visszaköltöztem Pestre... Nem bántam meg. (Igaz most Pest mellett lakom egy kistelepülésen.)

Akkor közösen vállalják a felelősséget egymásért, és együtt mennek - ilyen is van az ismerettségi körömben.

Lehet ezen stresszelni, de igazából egyszerű. Ha nincs munkalehetőség a lakóhelyemen, akkor számomra természetes hogy tovább lépek oda, ahol van. Ha szeret, jön velem a párom is.

Csak a szűk látókörű, begyöpösödött, vagy anyu-aputól függő emberek képtelenek elszakadni otthonról... vagy a baromi lusták nem.

Amúgy aki azt mondja, hogy őt csak a pénz motiválja, még nem dolgozott sokáig egy helyen, vagy nem végzett szellemi munkát.

Ha mondjuk k jól keresel egy cégnél, de 5-6 év múlva iszonyatosan unod, akkor nem fog érdekelni, hogy te ebből jól élsz és tudod belőle finanszírozni a hobbid. Ha minden napod unalmas szenvedésként éled meg, váltani fogsz, nem fog érdekelni a pénz.

Oks. Csak ha a párjának épp ott nem akadna munkája, ahol neki igen? Éljenek távkapcsolatban? Egyszerűnek tűnik addig, amíg leírod, de a gyakorlatban nem így működik.

Személy szerint engem a pénz jobban motivál minden másnál (már persze, a munka-témánál maradva:DDD), mert a pénz teszi lehetővé azt (is), hogy a szabadidőmet úgy töltsem el, ahogy szeretném.

Igen, költözzenek, vagy maradjanak, és éljenek rosszul. Nem értem ez miért olyan egetrengető dolog egyeseknek. Vagy 8 olyan családot / házaspárt ismerek, akik más megyéből költöztek ide, munkalehetőség miatt. Sőt, egyikük más országból jött ide.

És igen, pénzből él az ember, de hosszú távon az nem motivál.

Persze, mintha ilyen egyszerű lenne. Költözzön ő is, a párja is, a gyerekei is, mindenki? Ne már! Ugye nem gondoltad komolyan?

És szép dolog a szellemi kihívás stb., de pépnzből él az ember, nem a sikerélményekből...

:)

köszi az ingyen reklámot :). nem kapsz jutalékot :DDD

Hát nem reklámnak, de az OC ingatlanoshoz jelentkeztem, ami akkor már fél éve működött itt Db-ben. És abban az időszakban sikerült nekik eladni az első lakást!!! Ismertem a lányt, aki elérte ezt a nagy teljesítményt :D utána idegösszeomlást kapott. Komolyan :(

Folyamatosan azon vagyok, hogy rájöjjek arra, hogy mi lenne az a dolog. De sajna amihez kedvem lenne az nem egy olyan dolog amire igény lenne :( A rendezvényszervezés vagy a divat világa érdekelne (persze azon belül is a divatbemutatók és kapcsolódó rendezvények), de ha nem költözöm Milánóba vagy Párizsba akkor csak álom marad :(

Azért is kértem volna itt tanácsot, de hát nagyon le lettem minősítve. Ha lehetne nevet változtatni Pannita helyett Uborka pakoló lennék...

Szia KeA !

Ne haragudj de nekem olyan ismerős ez a lakás. Budapesten van ? Ha nem akkor bocsi de a hasonlóság kisérteties , ahhoz ahol én jártam.

Dehogyis. 26 évesen éppen ideális.

5 éve sem így volt, valaki le akart húzni, vagy nagyon rossz helyre jelentkeztél. De még mindig nem késő :o)).

Komolyan mondtam, hogy próbálj meg rájönni, mi az ami igazán érdekel. Biztosan kapok majd néhány kedves beszólást ezért a mondatért, de szerintem csak olyan munkát érdemes csinálni, amit akár ingyen is végeznél :o)))

Sok sikert hozzá!

;)

Hát úgy érzem nagyon ellenszenves vagyok neked!!

"nem lesz egymáshoz szerencsénk - bár úgy érzem amúgy se lenne"

szia

Nem szeretném 40 éves koromig ezen filozni, de ezek szerint már 26 évesen is "öreg" vagyok :(

Ezzel a mondatommal azt akartam kifejezni, hogy mindenképpen olyan munkát szeretnék találni, ahol azért jobban keresek. Mert akár már holnap elmehetnék dolgozni a minimálbérért egy irodába.

Persze ha mennék egy felvételi beszélgetésre, és megkérdeznék, hogy mi a célom, vagy miért oda jelentkeztem, akkor nem mondanám: "Csak egy olyan munkát szeretnék magamnak ahol elsősorban megfizetnek." :) Elég hülyén hangzana.

Ahova anno jelentkeztem ennyit fizetett volna. Ez volt 5 éve. Akkor a vállalkozási olyan havi 35-40 körül.

A marketingen felejtsd el. Multi cégeknél az anyavállalat marketingesei döntik el a kommunikációs stratégiát, olyanok akik életükben nem jártak az országban, mit sem tudnak a hazai piac sajátosságairól. Évek óta alig készülnek itthon reklámfilmek a külföldi vackok adaptációit nyomják.

Szerinted a magyar piacon mennyire hiteles Dr. Hanna Sural, aki talpig világoskék kosztümben, gyöngy fülbevalóval kisminkelve tisztítja a wc-t? :DDDD

Ha elfogadsz egy tanácsot, próbálj meg rájönni, hogy mi is érdekel igazán, mi az amit akár az elkövetkező 40 évben is szívesen csinálnál. És ha megvan, tegyél meg mindent annak érdekében, hogy megkapd. Addig meg szeletelheted az uborkát :DD.

Téged nagyon átvertek. Egy komoly ingatlanügynökség 4 - 6% közötti jutalékért dolgozik, s ennek 30-40%-át fizetik ki az ingatlan tanácsadónak. Direkt nem ügynököt írtam, a kettő között óriási a különbség. Nagy a követelmény, de biztosítják az infrastruktúrát és komoly képzést is kapsz.

Higgy Hikikomorinak, jelen helyzetben nem te vagy a munkáltatók álma. Különösen ezzel a mondatoddal: "Csak egy olyan munkát szeretnék magamnak ahol elsősorban megfizetnek."

Most változtass, amíg van rá időd, negyven körül ugyanezen gondolkodni már nagyon késő lesz :(