Mitől vagyunk önmagunk?Kutatás.. (beszélgetés)

Szerintem a birtoklási vágy a fogóreflex lelki szinten történő "kóros" kivetülése. :o)))))))

Gondolj egy kismajomra. Születése után jó darabig az anyjába csimpaszkodik. Ez egy reflex, ösztön. Nem csak fizikailag szükséges a számára, nehogy lepotyogjon a mamájáról, hanem érzelmi szinten is. Az anya nélkül felnövő kismajmoknak, ha nem biztosítanak vmi meleg, puha szőrös csimpaszkodási, kapaszkodási lehetőséget, hiába kap enni, inni, elpusztul. Aztán ahogy nő a kismajom, egy idő után mind fizikailag, mind lelkileg leválik a mamájáról. :o)))

Szerintem azoknál az embereknél, akiknél nagyon erős a birtoklási vágy - azontúl, hogy kevés az önbizalmuk - valahol az anyáról való leválás sérült gyerekkorban. És azért meg kell dolgozni, hogy ezen túl tudjon lépni.

Épp ezért nem érthető az emberek birtoklási vágya?!:)))

Miért nem elég ,ha szerethetünk,valakit,valamiért?

Már akartam írni,hogy mindegy ,mennyire ellenérzések kerülgetnek amikor rájuk nézek,de imádom őket....aztán eszembe jutott,vajon miért???

Örök kérdés lesz szerintem az,hogy ,a szeretetnek melyik formája az,amikor látatlanul,érintkezés nélkül azt mondjuk valakire "Imádom":))

Ugye? Szerintem is! :o))))))))))

Nála már csak a Jagger gizdább. :oDDDDDDDDDDDDD

:oDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Hát, csak ilyen formán szerepeltetek egymás batyujában. :oDDDDDDDDDDDDDDD

Igeen,ez így van:))Én pl:David Bowieval rezegtem össze,de tök más irányt vett az életünk.

......a francba:DDDDDDDDDDDDDDD

Nem. :o))))

Szerintem ez akkor is így van ha a reinkarnációtól eltekintünk. :o))

A reinkarnáció csak annyi pluszt ad hozzá, hogy azt mondja, hogy az előző életeinkből is hozunk cuccot, ill. hogy a leszületés előtt előre megtervezünk egy életutat és egy csomó körülményt.

Ha ezt nem fogadjuk el, akkor is azt mondom, hogy genetikailag a szüleinktől, nagyszüleinktől stb.stb. hozzuk a pakkunkat, és abból gazdálkodunk. A külső körülmények közül meg azok fognak minket igazán megérinteni, formálni, amelyek összerezegnek a bennünk lévő hajlamokkal, készségekkel, lelki és fizikai adottságokkal.

Nem, nem tudhatjuk, mi kel ki belőle, mint ahogy a cseresznyemag sem tudja magáról, hogy belőle majd cseresznyefa lesz egyszer, csak engedelmeskedik a belső késztetésnek, ill a mag esetében a belekódolt programnak.

Ugyanakkor az is tuti, hogy a cseresznyemagból sosem lesz körtefa, kiscica, mert az ezekhez szükséges információk, kódok, nincsenek benne az ő puttonyában. :o))))

Mi is csak azzá fejlődhetünk, változhatunk, aminek a lehetősége, csírája benne szerepel a velünk hozott puttonyba.

Jajj,be szép volt!:))

Egyszerűen tökéletlen!:))

Mint egy mag.

Sosem tudhatjuk,mi kel ki belőle?:))))

Másrészről is kb ezt gondolom. :oDDDDDDDDDDDD

Én nem hiszek abban, hogy mindenki tiszta lappal születik, és indul. Mindenki hoz magával egy puttonyt, ami be szerintem beletartozik az előző életekből eredő karmája, beletartozik a genetika, tulajdonságok, hajlamok, képességek, lehetőségek, az életút tervei, célok - mind mind csíra formában. Ezek mindenkinél eltérőek. Tehát ebben benne van az, hogy milyenek lehetnénk, ha az életünk során a legoptimálisabban kiaknáznánk a lehetőségeinket, adottságainkat és kiteljesednénk. És aztán ehhez képest elkezdünk cseperedni, és befolyásolnak minket a külső körülmények, jönnek mindenféle simogatások meg pofonok, amelyek így-úgy formálnak minket, de ha elég rálátásunk van az életünkre, akkor azt is láthatjuk, hogy ezek mind azért történnek meg velünk, hogy előcsalogassák belőlünk a szunnyadó képességeinket, és hogy fejlődésre késztessenek minket. Ez alapján viszont azt, hogy önmagunk vagyunk, szét választhatjuk arra, hogy aktuálisan épp milyenek vagyunk, és hogy milyenek lehetnénk, ill. milyenek lehetünk ha szépen masírozunk felfelé a lépcsőfokokon. :o)))

Pl. Ahogy pl. egy pici magban is ott van minden genetikai információ ahhoz, hogy majd egyszer fa legyen belőle - tehát egyrészről már akkor fa - másrészről meg az adott pillanatban még csak mag, magonc, csemete ..... stb. stb.

Á-á-á

TE mitől lettél önmagad?:))

:oDDDDDDDDDDDD

Végül is, ha úgy vesszük, mindig önmagunk vagyunk. Akkor is amikor bénák vagyunk, akkor is amikor épp nem tudjuk véghez vinni, amit akarunk, vagy nem tudunk úgy viselkedni, ahogy a bensőnk diktálja, akkor is önmagunk vagyunk, ha épp leural bennünket valaki. Mert akkor épp úgy sikerül. Ezt gondolom egyrészről. :o))

Mi az a minden?:))

(az előbbi hsz annak szólt ,hogy meglepődtem,a gyors reakción:)),gyakorlott boszorkány lévén ,szeretek új varázsigéket tanulni,ezt ellaposodni látszó ,ámde értékes fórumok felélesztésére fogom használni,a jó érdekében:D)

Azta:)))Ez varázsige???

Akkor még egyszer,mitől vagyunk önmagunk?:DDDDDDDDD

..és a megértő,toleránst és kiváló diplomáciai érzékről se feledkezzünk el.:)))

Most ,hogy így körbe hízelegtük,talán elmúlik a sértődöttsége:))