Mit tennél, ha gyermekedről a szalagavatón derülne ki, hogy nincsenek barátai az osztályban? (beszélgetős fórum)

szerintem az a lány nem véletlenül nem mondta el otthon.Én nem díjaztam volna,ha a tanár "felvilágosítja" a szüleimet.Akkor tiniként cikinek éreztem,hogy nem szeretnek.

A gyerekek marha tetvek tudnak lenni,de mindig van oka annak,hogy miért pont azt nyúzzák,akit nyúznak.

Az ofőknek legtöbbször még ennyire sincs idejük, annyi az adminisztráció, hogy már a tanítás a legkevesebb a tanári munkában.

És való igaz vannak elfojtó gyerekek, akik semmit nem mondanak el. De ugyanígy vannak tagadó szülők is, akik egyszerűen nem hajlandók beismerni, hogy probléma van a gyerekükkel/-nek.

Az osztályfőnök túl sokat nem tud tenni. Ha nagyon melléáll a gyereknek, akkor annál inkább kiközösítik, már csak azért is.

Csak finom eszközökkel lehet kicsit bevonni a többiek közé, ami viszont nem igazán szokott hatékony lenni.

De igenis van.

Amúgy csatlakozom a sebeket illetően.

Mindig szívszorongató ilyet még olvasni is. Azt üzenem látatlanban a kislánynak, hogy ahogy telnek az évek, azok az ürügyek, amik miatt egyesek feljogosítva érezték magukat arra, hogy belérúgjanak, jelentéktelenek lesznek. És hogy ne féljen, boldog, és értékes életet élő felnőtt lesz belőle, mert az olaj mindig feljön a víz tetejére. Arra gondolok, hogy nem az ő hibája, hogy így alakult, ő csak más, talán koraérett, talán érzékenyebb, talán stabilabb az értékrendje, talán nem fogékony a felszínes látszatdolgokra. Talán nem jöttek még az értékei a felszínre, vagy ha mégis, akkor a többiek kevesebbnek érezték magukat, ezért le kellett nyomniuk.

Még azt is üzenem neki, hogy a felnőtt életben, az így kiközösítettek gyakran jobb kapcsolatokat, stabilabb barátságokat, párkapcsolatot képesek felépíteni, éppen azért, mert megtanulják, hogy kiket kell nagy ívben elkerülni, és kiket kell megbecsülni.

Az osztály sztárjai, kiközösítő vezérei éppen az intoleranciájuk miatt sok pofont kapnak még, ha értelmes közösségbe kerülve épp ők fognak kilógni.

Nem tudom, hogy valóban vannak-e olyan tulajdonságai, amik ilyen korban okot adnak a kiközösítésre, láttam már "jogos" kiközösítést, ahol az "alany" kellemetlenkedett mindenkinek, sőt lopott is. Meg láttam kiközösített, naiv gyermeklelkű matekzsenit is, aki azóta egyetemi tanár, és boldog, családja van.

Ha majd további tanulmányai vagy munkája során más közösségbe kerül, meg fog lepődni, milyen más is lehet emberek közt lenni, dolgozni, tanulni. mennyire meg tud változni az értékrend. Szóval örüljön, hogy megszabadult, előre tekintsen, és keresse meg a hozzá illő embereket, barátokat. VAnnak ilyenek, bármilyen is a kislány. A többit meg meg kell tanulni elkerülni, meg lepergetni magáról.

ja és felelősöket nem keresnék. egyrészt mostmár mindegy, másrészt ezt egy kamasszal megoldani... hát különleges helyzet.

és a kérdésre a válasz (mit tennék ha...) próbálnám megérteni, hogy miért lógott ki, és próbálnék neki segíteni olyan következő közösséget találni, amiből nem fog ennyire kilógni, hogy össze tudja szedni magát. Hiszen a felnőtt életben is nagyon fontos, hogy el tudja fogadtatni magát a társadalommal, és a közösségekkel, amelyekbe tartozik vagy kényszerül (pl. munkahely)

Bocsi, hogy ilyen hosszú lett...

"az a baj,hogy ez így csak találgatás lehet részünkről.Nem ismerjük a lányt sem,meg az okokat sem.Így marha nehéz."

Ezzel én is egyetértek,egy mélyebb beszélgetés kell minnél hamarabb.

A sulikban általában az a "jó gyerek" aki nem szólal meg, csak ott van, jelentkezik, tanul, teljesít,

Gondolom, ő is ilyen "jó gyerek" típus. Emiatt fel sem tűnik szinte senkinek.

Az embernek nem csak az osztályban lehetnek barátai, hanem a párhuzamos osztályban, faluban/városban/kollégiumban, tehát itt sem tűnik fel.

Vannak olyan emberek, akik nehezebben nyílnak meg, bontakoznak ki, nekik sem tetszik ha egy barátot ráerőltetnek.

S az sem biztos, hogy abban az adott közösségben van olyan, akivel közös a gondolkodásmódjuk, életszemléletük.

Nem vagyunk egyformák. Nem kötelező mindenhol baráti kört kialakítani. Jó ha van, de csak azért hogy legyen, ne alkudjunk meg magunkkal.

Biztosan lesz olyan valaki, aki barátja lesz. Ha most nem is volt, majd lesz.

az a baj,hogy ez így csak találgatás lehet részünkről.Nem ismerjük a lányt sem,meg az okokat sem.Így marha nehéz.

Engem az általánosban nem csíptek a többiek,aztán a középsuliban sem eleinte.De ott már rájöttem,hogy velem lehet valami,ha több közösségben is ez van.

A középsulis ofőm tök rendi volt,próbálta megtudni,hogy mi lehet a baj,de én se tudtam.

Aztán végül első év végére tök jóban lettem a többiekkel.

épp ez a baj a mai oktatási rendszerben.az emberség kihalt a tanárokból,és robotként kezelik a gyerekeket....

mellesleg szerintem a szülő és az ofő is hibás.én sem vagyok az a könnyen barátkozós típus,volt barátom,barátnőm,néhány,pont amennyi kellett a suliban,és még ma is jóban vagyok velük!

amikor nekem problémáim voltak a sulijaimban,mert jó sok volt,nehezen voltam beilleszkedő típus,akkor elmondtam anyáéknak,és még ha semmit nem is tudtak csinálni,ötleteket adtak,hogy hogyan lépjek túl rajtuk,és sokkal jobb lett.

az ofőmről nem tudnék mit írni...pontosabban jót nem tudnék írni.

lehet,hogy csak én ismerek rossz tanárokat (csak a rosszakat ismerem,ezek szerint),de nekem még nem volt dolgom emberséges tanárral.és ez így van.lehet vele vitatkozni,de ez van.

elég gáz a magyar oktatási rendszer...

miért nem barátkoznak vele?A többi gyerek mit mond?Mert az se mindegy,hogy ő nem akarja,vagy a többiek.

És az általánosban voltak barátai,vagy ott is ugyanez volt?