Mit csináljak a barátnőmmel? (tudásbázis kérdés)

Inkább most kezdtem el gondolkodni azon, kell-e ez nekem.

Többször voltam beteg, meg se kérdezte, hogy vagyok, meggyógyultam-e. Ha találkoztunk, folyton csak panaszkodott, de én sose mondhattam el neki, ha valami bánt, mert rögtön elterelte a témáról szót.

Ha telefonon hoztam fel, hirtelen mennie kellett.

Nekem is voltak rossz időszakjaim, de egyszer nem mondta, hogy gyere, üljünk le, beszélgessünk, vagy mesélj.

Az utóbbi időben inkább azt érzem, hogy irigy, ha pedig mondom neki, hogy nem így van, rögtön kezdi, hogy ja, persze.

A múltkor pl. azt mondta, a párom több száz ezer forintot hoz haza havonta. Akkor nem tudom, miért lakunk egy kis garzonba, ami még csak nem is a miénk.

Amikor munkanélküli voltam, nem igazán érdekelte, inkább arról panaszkodott, hogy a főnök nem olyan márkájú kávét vett, mint amit ő szeret.

Szóval nem nevezném barátságnak már ezt. Tudat alatt talán tudtam is, ezért kerültem a találkozásokat már egy ideje.

Csak a mai nap után egyértelmű lett, nem akarom az esküvőn látni, és nem tudom, hogy mondjam el ezt neki.

Nincs rossz passzban, vagyis a kezdetek óta ilyen. Csak eddig nem zavart ennyire, vagy nem mondott ennyire bántó dolgokat.

nézd, ne törj rögtön pálcát felette...sztem az a kérdés: szerinted ő kedvel téged és a barátod, csak mostanában rossz passzban van valamiért, VAGY nem a barátod, csak rosszat akar neked (és sose volt a barátod?)

lehet, h tényleg csak annyi van, hogy már nagyon szeretne férjhez menni, és látja, hogy neked milyen jó, és tudatában sincs annak, h milyen bunkó. nem kell h rögtön azon gondolkozz, h leépíted.

persze lehet, h nincs igazam. de én mindenképp beszélnék vele, elmondanám, hogy mennyire rosszul esik, ahogy mostanában viselkedik velem, és hogy miért van ez.

egy gonosz kérdés: _te_ nem nézed le kicsit tudatalatt? ne sértődj meg, velem pl. előfordult, h nekem minden szép és jó volt, és magamban kicsit lesajnáltam a barátnőm. aztán persze észbe kaptam. na szóval érted...

Szerintem jobb is, ha nem lesz ott. Szóval kerek-perec megmondod Neki, aztán kalap, kabát.

Ki tudja, hogy az esküvőt mivel keserítené meg. Szerintem beszólásokból ott se lenne hiány! Arra meg kinek lenne szüksége?!

Szerintem se sütis a hangulat!

Sajnos én is próbáltam ilyen típusú emberrel barátkozni...és rájöttem, hogy csak addig kellettem neki, amíg maga alá tudott gyűrni. Állandóan okoskodott, én meg csak bólogatva hallgattam, vagy visszaszóltam, és óriási vitáink voltak. De mindig alul maradtam.

Hagyd a francba! Nem barátnő az ilyen! Nehogy már te ápolgasd az ő lelkét, meg aggódj miatta! Ő hányszor tette ezt érted? Ne sírj olyan után, aki nem sírna utánad! Hidd el, nélküle boldogabb leszel!

Ha le akarod építeni, miért foglalkozol azzal, hogy nem veszi a lapot? Mond meg őszintén neki, hogy ha ő így viselkedik, és ennyire mutatja ki az őszinte barátságát, akkor nem vagy ezentúl kíváncsi rá, sem az esküvőn, sem az életben továbbra. Csak nyíltan!

:)

Egyértelműen féltékeny a lány rád.Ebből adódóan csinálja ezeket.Ez nem fog elmúlni nála.Mindenképpen beszéld meg vele,mondd el,hogy mit gondolsz..mert ha nem hívod meg és elmegy,abból még nagyobb botrány lehet.(mint gondolnád)

Nekem van egy hasonló beállítottságú bnőm..nem is olyan mély és őszinte (részemről) a kapcsoltunk.Sajnos még nem tudok vele mit kezdeni.:-S

okosabb lenne leülni vele egy süti+kávé mellé egy semleges helyen és elmondani neki a gondolataid.

Az nagyon rosszul jönne ki, ha csak úgy nem küldenél neki meghívót.

Van egy barátnőm, akivel kb. két éve kezdtük nagyon jóba lenni. A párom akkortájt kérte meg a kezem, és szorítottam, hogy neki is jöjjön össze a nagy szerelem, ami kb fél éve meg is találta.

Azóta boldog.

Az esküvőmig alig több mint egy hónap van vissza, viszont az utóbbi időben elégé megváltozott a viselkedése. Amikor kitűztük az esküvő időpontját, természetesnek vette, és egyértelműen kijelentette, neki ott kell lennie.

Aztán ahogy haladtunk a szervezéssel, jöttek az ötletei, ami nekem nem igazán tetszett, és amikor ezt kijelentettem, megsértődött. Végül nagy nehezen kinyögte, féltékeny, amikért az ő kezét még nem kérték meg.

Ennyiben is maradtunk.

Aztán elkezdett a hozzáállása másban is megváltozni. Pl. odaköltözött a párjához, és számára egyértelmű lett, amikor ők összeházasodnak, a párja szülei elköltöznek onnan, ők pedig maradnak a lakásban.

Ma beszéltem vele, és mélységesen megsértett. A lényeg, hogy párom munkája a különböző hatóságok munkáját felügyelni, jogi szempontból. Pl büntethető-e valaki, ha ez és ez a szituáció történt.

Erre barátnőm írt ma, hogy tudja, a párom azért büntette meg a barátja főnökét, akit ő nem is ismer, mert nekünk kell az esküvőre a jutalék. Teljesen le voltam döbbenve, mert páromnak épp az a munkája, hogy a túlkapásokat kiszűrje, nem is ő szabta ki a büntetést, a cégadatok nélkül jutnak el hozzá a büntetések a visszaélések miatt, és ami a legfontosabb, nem jutalékos rendszerben dolgoznak, még jutalmat sem kapnak.

Ezek után úgy döntöttem, nekik semmi keresnivalójuk az esküvőnkön. Az ilyen ember nem barát. Igyekszem vele távolságot tartani, és szép lassan leépíteni ezt a barátságot, de nem nagyon veszi a lapot.

Hogy közöljem ezt vele? Attól félek, az nem lesz elég, ha nem kap meghívót, mert ezek után kinézném belőle, hogy csak úgy hívatlanul beállít :(