Mit csináljak a barátnőmmel? (tudásbázis kérdés)

Hm:)

A közhelyre nem reagálok (bár nem titok: VALÓBAN nem vagyok tökéletes, csak egy önmagát vállaló, és folyamatosan jobbá tenni akaró csaj :)), de az - gondolom - jó, ha te olyan naiv tudsz lenni, hogy azt hiszed, vannak tökéletes, pici vagy átmeneti makuláktól is mentes emberek.

hvd fel, mondd el neki, hogy rossul esett, és úgy érzed, nem örül a boldogságotoknak, úgyhogy ne jöjjön ünnepelni.

Ez a beszólás nagyon durva egyébként...

Az hogy ő NAGY házban lakik, nem biztos hogy boldoggá teszi, mint ahogy az előzmények is ezt bizonyítják (mert irigy Rád). Neked meg csak egy 1,5-es panel jutott, de legalább boldog vagy az kapcsolatodban! Mert hát férjhez mész!

Én biztos kipenderíteném az életemből az ilyen némbert, miért, milyen jogon kever bele az életedbe a párod munkáján keresztül? Hát az ilyen minden csak nem barátnő!

Tényleg nem fog megváltozni! Ha valakinek ilyen a habitusa, akkor egy életen át ilyen.

Én elkövettem azt a hibát, hogy akkor is esélyt adtam 1 exbarátnőmnek, amikor már nem kellett volna (gondolván, hogy hálás lesz), akkorát rúgott belém, hogy sikerült kijózanodnom. Felfogtam, hogy ő ilyen, és jobb nélküle :-)

Szegénykém! Nagyon hálátlan szerep jutott neked. Neked mindig nyitottnak, elfogadónak, toleránsnak, stb. kell lenned, mert ha nem lennél ilyen nem működne a barátság.

De hidd el, nem ér ez a nő annyit, hogy ezt bevállald.

Nem vagytok egy súlycsoport, és ő csak kihasznál téged. Akkor lennétek 1 súlycsoport, ha felvennéd a bunkó stílusát.

Minél hamarabb zárd le a kapcsolatot, és élvezd az esküvődet. Magaddal törődj, és ne sírj olyan után, aki nem sírna utánad!

Mindenki önmagából indul ki!

Nem hiszel a hófehér lelkű, totál önzetlen emberekben, pedig hála Istennek van még ilyen! Sajnos nem én vagyok, de pár ismerősöm ilyen.

Mivel te barátnak hitted így természetes hogy te érzed magad rosszul.

Gondolom ilyen beállítottságú is vagy.

De jobb megkímélni magad még több fájdalomtól.

Mert, ha eljutottál addig a pontig hogy elég volt.

Bár bármit mondhat mindig keresni fogd benne a hibát, minden szavát bántásnak fogod venni. És mégrosszabbul fogod érezni magad.

Sajnos tapasztalat, nem szóltam, és mégrosszabb lett... :(

Nem hiszem hogy a "barátnőd" meg tud változni.

Mert ok megkérik a kezét, de nektek már megvolt az esküvő, akkor azért fog irigykedni, majd megérkezik az első baba, akkor azért, majd kiderül hogy nagyon jól kijöttök a férjeddel, és akár mióta is vagytok együtt ugyanúgy szereted mint régen, akkor arra.... tehát nincs vége...

persze, ismerem.

nézd, a te döntésed...ha úgy érzed, már nem érdemel több esélyt, akkor ne adj.

Ahogy én is.

Talán ismered azt az érzést, hogy mentegetsz valakit, hogy ezt csak azért mondta, mert rossz napja volt, azt azért, mert leszidták a munkahelyén stb. Aztán egyszer rájössz, ez nem igaz, csak magadnak kerested a kifogásokat...

Csillag ezzel én is így vagyok egyébként :)

Mindenkinek szeretem megadni az esélyt, de csak ha látom rajta hogy ő is akarja azt az esélyt....

Túl sokan rúgtak már belém a naívságom és a szeretni akarásom miatt, ahhoz hogy igyekezzek mérlegelni.

Ha van egy személy aki jót is adott az életembe akkor az megkapja az esélyt, de ha végig gondolom a kapcsolatot és rájövök hogy csak tűrtem és tűrtem, akkor inkább nem érdemli meg.

Én így próbálom védeni a lelkem, bár így sem sikerül mert ilyenkor is még én érzem magam szarul...

Abszolút jól is teszed, mindenkiben még bennem is, egy pillanatra biztos felmerül hogy neki ez miért....

De egy pillanat volt az egész, és vége, örülök neki sikerült.

Őszintén és tisztaszívből!

Pont ezért írtam, hogy bár felmerül mégsem vetíteném ki sose a barátomra, családtagomra, és egyáltalán senkire sem az irigységemet, féltékenységemet.

persze, nyilván nem dörgöli az ember a képébe. de attól még előfordul az ilyesmi.

a legjobb barátnőm a születésünk óta a barátnőm:) (komolyan, 8 nappal utánam született, együtt csúsztunk-másztunk, stb:D), de volt olyan, h velem irtózatosan elbántak épp, neki meg tök jó volt, és felmerült bennem, h miért?! és én miért nem?! nyilván nem neki akartam rosszat, hanem magamnak jót, de ettől még van ilyen.

valahogy én nem hiszek a hófehér lelkű, totál önzetlen emberekben.

Szerintem is úgy van hogy egy igaz barát együtt örül a másikkal ha annak jó valami, és együtt szomorkodik vele ha valami rossz.

És közben a hétköznapi életben is mindig kíváncsi vagyok a barátomra.

Nem csak akkor hívom mikor mondanom kell valamit, hanem akkor is mikor csak megszeretném tudni hogy mizujs vele.

Egy természetes féltékenység mindenkiben van, és ez oké is.

Én is irigylem tőle azt, hogy egy baromi nagy családi házban lakik, én meg egy másfél szobás panelban, de soha nem bántottam azért, mert neki abban jobban megy.

Barátnőm mikor terhes lett, őt sem bántottam, mert ő igen, én meg nem, pedig vágytam rá. Inkább örültem, hogy ennyi megpróbáltatás után sikerült neki.

Akkor arra gondol az ember, hogy remélem, nekem is megadatik, nem pedig azt, hogyha nekem nem, akkor neki se legyen jó.

Anno végigszenvedtem vele a legutolsó szakítását. Összejött az új sráccal, és hetekig még csak felém se nézett, nem válaszolt az sms-kre, és kinyomta a telefont.

Lehet, előbb kellett volna tisztáznom a dolgot, de most kerültünk a finisbe...

:))

Én is azt írtam, hogy egy barát nem féltékeny.

Nekem is van olyan barátnőm, akik sokkal jobban él, mint én. Mégse vagyok rá féltékeny. Ez van, attól még szeretem őt. És soha nem érezteti, hogy neki több a pénze.

én nem ezt mondtam!

hanem hogy annyira sosem lehet hogy emiatt a másiknak bunkóságot mondjon, vagy megbántsa, elmondja hogy jaj de jó volna nekem is ez meg ez. De sosem bántanám meg a barátnőmet azzal hogy emiatt kellemetlenül érezze magát, mert neki x dolog összejött nekem meg nem.

Nálam ilyen az igaz barátság!

Szia Ministry!

Egyet értek az összes előttem szólóval. Egy barát az nem ilyen. Egy barát együtt örül és együtt szomorú, meghallgatja a barátja nyűgjét-baját, örömét egyaránt és SOHA nem féltékeny.

Szerintem is egyszerűen mondd meg neki, hogy ez a helyzet és percig ne érezd magad rosszul e miatt!

Egy ilyen "barát" igazán felesleges az embernek...

A helyzet az, hogy az utóbbi időben megromlott vele a kapcsolatom.

Nem ez volt az első beszólása, amit a páromra vagy rám tett.

Elkezdtem kerülni őt, és a tegnapi eset után egyértelmű lett számomra, nem akarom az esküvőn ott látni.

Az is ad egy képet, hogy az utóbbi időben már semmit nem meséltem neki az esküvőről, mert tudtam, úgy is belefog kötni. Talán a lelkem mélyén éreztem, nem szívesen látnám ott, de eddig mindig találtam valami mentséget a számára.

És azt hiszem te kérdezted, lenézem-e őt. Már miért nézném le? Mert még nem menyasszony? Akkor engem az anyukák néznek le, mert még nincs gyerekem?

Sosem volt még ilyen gondolatom se. Inkább most vált világossá számomra, annyira nem is volt ez jó barátság.

Tudod, anno szerveztünk négyesben programokat is, de volt pár bántó beszólása a barátjának is, és párom kérte, ne találkozunk többet így. Mellesleg én sem akartam, mert nem volt szimpatikus a srác. Ennek ellenére a barátnőmmel tartottam a kapcsolatot, mert nem nekem kell a sráccal együtt élnem. Viszont addig is voltak bántó beszólásai, de egyre inkább átveszi a srác stílusát.

De írtam, ha nekiálltunk beszélgetni, és ilyesmire került szó, rögtön elterelte, vagy mennie kellett.

Van egy véleménye, ami szent, és ezen nem tudok változtatni, és ragaszkodik hozzá foggal-körömmel.

Ez még nem bántana, ha nem mondaná ki, de hogy nekem tegyen bunkó megjegyzéseket a párom miatt, ráadásul alaptalanul????

CsillagTM nekem pont ilyesmi miatt ment tönkre egy 6 éves igaz barátságnak hitt barátság.

Amikor az ember eljut odáig, hogy már tisztán látja hogy az az ember csak magával foglalkozik, és baromira nem érdekli a másik élete. Akkor a beszélgetésnek nincs értelme...

Mert sosem értené meg, mert ő máshogy látja, mert ő, ő ő.

Valamint magamból kiindulva, még én érezném magam rosszul amiért ilyesmiről kell egyáltalán beszélni...

Szia Ministry.

Ha nem közeledne az esküvő egyszerűen azt mondanám, hogy ne fogadd a telefonjait, ne keresd egyszer sem, és belátja hogy ennyi volt.

Most most vagy én is ugyanebben a helyzetben egy "barátnőmmel" pont így viselkedett velem amiket leírtál.. sose kérdezett rólam stb...

De! mivel jön az esküvő nincs időd kivárni amíg ő rájön a dolgokra.

Hívd fel és mond el neki hogy neked ez rosszul esett, és köszönöd nem kérsz a barátságából, és szeretnéd megkérni hogy az esküvőtökre se jöjjön el.

Hiába van esetleg ő most rossz passzban, ahogy kivettem nem most kezdődött.

Egy barát sosem lehet féltékeny annyira a másikra hogy ilyen bunkóságokat mondjon.

Ha igazi barát megtudjátok beszélni hogy ő is erre vágyik ami neked megadatott és nagyon nagyon örül hogy boldog vagy.

Ha megsértődik akkor sértődjön csak meg. A lényeg, hogy neked az esküvőn és az életedben ne okozzon több bánatot.

Én biztosan megmondanám neki, hogy köszönjük a jókívánságokat, de nyugodtan szervezhet a nagy napra más programot magának =)

Csak ő sérthet meg Téged?

Nekünk is van egy olyan pár, akik vissza se szóltak, hogy eljönnek-e. Párom meg nem engedi hogy elküldjem őket a fenébe. Csak egy a gond.....náluk már van meghívó.

Szerintem nincs.

És egyre inkább azt érzem, nem igazán érdekli, megbánt-e mást :(