Mindenki mindig rohan, nincs megállás, meg kell felelni (beszélgetős fórum)

Nem, nem ebbe nőttek bele.

Egy lányom van, gyerekeim alatt a családját értem. Nos, ő 19 éves koráig a mi életritmusunk szerint élt. Mi elég lazák voltunk.

Aztán elment egyetemre Magyarországra - erdélyiek vagyunk - és ott ragadt. Na, utána nőtt bele.

Húsvétkor itthon voltak. Majd megőrültem tőlük. Pedig elképzelheted, hogy mennyire várom, hogy jöjjenek.

A vejemnek még húsvét vasárnap is egyfolytában csengett a telefonja, munkaügyben.

A lányom nagyszombaton este 10-kor utalta a fizetéseket. Aztán hétfőn éjjel tojást festett, mert az óvodában szerdán volt a húsvét, ők meg kedd este értek haza.

Köszönöm.

Itt mi nem harcolunk (remélem), hanem beszélgetünk, tapasztalatokat, történeteket osztunk meg. :)

Nem, nem...

Tudatni akartam, hogy nem vagy egyedül. Nem akarok és nem is fogok itt a többiekkel harcolni.

Megértetted a cikk lényegét.

A gyerekeidnek természetes az életmódjuk, mert ebbe nőttek (kényszerítették) bele.

S tudod a választ arra a kérdésre, hogy hosszú távon milyen (egyébként elkerülhető) egészségügyi, mentális károkat szenvednek?

Nem verte fel, ollóval nyírtam.

Öreglány vagyok már, nem szívesen teszem közszemlére a bájaimat.:)

Én nyugdíjas vagyok, nekem rengeteg időm van. Sőt, fiatalabb koromban is volt.

Részben 7-től 3-ig dolgoztam, fél négykor otthon voltam, és a családé volt a délután. És ami lényeges, nem szólt egyfolytában a telefon.

Részben, nem estem kétségbe, ha valami éppen nem készült el, amit beterveztem.

Ezzel szemben a gyerekeim reggel fél 8-kor elmennek otthonról, és este 7-kor érnek haza.

Hétvégén meg megpróbálnak bepótolni mindent. Úgy a házimunkát, mint a szórakozást. Nézni is fárasztó.

Én megvesznék, ha így kellene, kellett volna élnem. Nekik viszont teljesen természetes.

Gondolom, akit álmából felvert a fűnyíró zaja, rohant ellenőrizni az öltözéked. :)

Gatya híján csúnyát látna valaki? :) Ha igen, ne nézzen oda!

Nézd, a kerítés nekem is megütötte a szemem.

Én sem szeretem, ha belátnak az udvaromra, pedig nekem egyetlen szomszédom van. Sarokház. És igazán jó a viszonyom velük.

De a tegnap reggel nem tudtam aludni, és hétkor nekifogtam füvet nyírni csak úgy pizsamában, könnyebb ameddig harmatos a fű.

Ma meg ültetek, és baromi meleg van a napon. Hát ledobtam a gatyám és egy szál polóban dolgozom. Tényleg nem díjaznám, ha valaki átbámulna.

Egyetértek a leírtakkal, nagyon jól látod a mai helyzetet.

Hú, tudnék mesélni :)

Keresem én is a válaszokat, de én sem találom.

Ezek szerint már kettőnkben van a hiba :)

Te is arról beszélsz - tudom, ez egy fertőző népbetegség :DD - hogy az emberek ezt teszik, ezt gondolják, az meg nem. Addig nem is lesz változás, amíg mindenki arról beszél, hogy az EMBEREK mit csinálnak, mit gondolnak.

Mi lenne, ha mindenki saját hatáskörében elkezdene másképpen tenni, gondlkodni? Nekem mindenre van időm, ami fontos. Sportolok, nyelvet tanulok - a negyediket - navigálom a kölyköket, és napi néha 5, néha 10 órában viszonylag értelmes munkát is végzek.

Igen, benned van a hiba. Meg bennem, meg a Rózsi nénikben, a Béla bácsikban, és minden kétlábon járó egyedben. Mi tettük ilyenné az életünket, csak mi tudjuk másmilyenné is tenni.

Igazad lehet. Ami engem illet, hamar rájöttem: jobb a dicséreteket bezsebelni, mint az esetleg jogos szidást elviselni. DE:

1: nekem nem okozott frusztrációt, stresszt a megfelelés (idáig)

2: a szabad döntésért egzisztenciával lehet fizetni.

Ha valaki, akkor én biztosan nem vagyok önbizalomhiányos. :) Nem egyszer mondták: „csak tudnám, mire van ekkora önbizalmad?” :D

A palánk ellenére pontosan tudom, hogy mikor mit csinálnak a kertben, akkor is, ha egyáltalán nem érdekel.

Mióta az eszemet tudom, nem zavarta egyik szomszédot sem, hogy átlátott a másikhoz. Sőt! Olyan jó volt spontán odamenni a kerítéshez, váltani pár szót. Az emberek nem féltették a portájukat a szomszéd szemétől.

A cikkem mondanivalójának nem ez a lényege - gondolom rácuppannak még néhányan :D -, már bánom, hogy (utólag) odaírtam azt a bekezdést.

Kivéve, ha valaki nem csak hétfőtől péntekig dolgozik, szigorúan délután négyig, nem jár mellette iskolába és nincs családja is.

Megnézném én azt az időszakítást olyan esetekben :))))