Mindenki mindig rohan, nincs megállás, meg kell felelni (beszélgetős fórum)

Rendesen elszabadultak az indulatok. (Biztosan van oka.)

Nem gondoltam volna, hogy napjaink egyik problémájának felvetése ilyen személyeskedésig menő, parttalan vitákat fog eredményezni.

Hagyjuk már ezt az 1 gyerek-sok gyerek témát! A cikk ötlete nem abban gyökerezik, hogy ki hány gyereket, miért, hogyan, milyen körülmények közé vállal; jóllehet, nyilván befolyásolja a témát.

Csupán arra voltam kíváncsi, más is érzékeli-e azt, amit én. Nevezetesen: bármerre nézek, az emberek többsége rohan, mint a mérgezett egér, az esetek 70-80%-ában nincs ideje face-to face beszélni a tőle 30-100 méterre élővel.

A kommentek kb. 10%-a tartalmaz érdemi válasz. De ezt is köszönöm. :)

Épp most írtam valakinek, hogy jelen pillanatban egy kisgyerek és munkahely mellett az utolsó fokozati vizsgám letétele nem egyszerű, mert kutatói munkával jár, ami a kicsitől veszi el az időt. Tehát nem is kell ehhez sok gyerek...

Vannak az ember életében nehéz/nehezebb időszakok, de semmi sem tart örökké.

A fórumtémához kapcsolódva, pedig hogy kinek is akarok megfelelni ezzel a vizsgával? Jelen pillanatban a pénztárcámnak, de hazudnék ha azt mondanám, hogy csak a piszkos anyagiak miatt, nekem fontos, hogy szakmailag elérjem a legmagasabb szintet és roppant örülök, hogy pont most élek, mert egy másik korban nőként nem lett volna esélyem mindarra, amit most tenni tudok. A kolléganőm meg öt gyerek mellett érte el ugyanezt, csak időben később. Azzal van a gond, ha az ember áldozatként éli meg a mindennapjait, akkor valahogyan változtatni kell.

Erre van a család.

Már magamat is unom:DDDD

Én akkor szültem, amikor a férjemet először műtötték daganattal, az anyukámat meg akkor temették. Maradhattam volna simán egyedül, és akkor sem lett volna gondom, mert ott volt a családom és a férjem családja is, akiknek sosem okozott gondot az, hogy mellettünk legyen minden élethelyzetben, azaz ha a legrosszabb forgatókönyv szerint alakult volna az életem én akkor is járok főiskolára, stb., mert a családom segített volna azért, hogy a jövőnk biztosítva legyen. Egyébként én ilyen helyzetben is megtehettem, hogy a gyerekkel otthon maradjak 3 évet teljesen és a negyediket úgy, hogy akkor már tanultam. A férjemet nyugdíjazták, műtötték még, kezeléseket kapott, de így sem volt fontos, hogy elmenjek dolgozni.

Az 5 gyerekes unokatesóm is így van. Az unokatesóm szülei is jól állnak, a felesége szülei is, így egyiknek sem okozna gondot biztosítani nekik a megszokott életet.

Tudom, hogy nem lehet mindenre felkészülni, de azért valamennyire csak fel tudjuk mérni ésszerűen, nem?

De a fórum témája nem ez és tényleg rendesen elkanyarodtunk a témától...

Nem engem kell győzködni, hogy ki miért vállalt bármennyi gyereket. Az egész abból alakult ki, hogy a sokgyerekes az orrom alá dörgölte, hogy nekem könnyű, bezzeg neki nem, ami arra utal, hogy ő bizony rendesen túlvállalta magát...

Az életet nem lehet tervezni, csak próbálkozni a tervezésével, van egy nagyobb hatalom, a sors, amit nem mi irányítunk. Ne adja az Isten!!!!! De mi van, ha történik egy családban valami egyik féllel, akkor is boldogan élnek? Akkor is tud a felesége otthon maradni,vagy a férj, és csakis a gyerekekkel lenni?

Nincs tökéletes terv, csak kegyes sors, gyerekek számától függetlenül.

Az, hogy valaki dolgozik-e az akárhány gyereke mellett, nem csak attól függ, hogy mit engedhet meg magának. Van, aki eret vágna magán, ha az élete csak abból állna, hogy családot szervez. Van akinek, ettől lesz teljes az élete.

Egy volt oszálytársam az egy, 12 éves gyereke mellett nem dolgozik, és olyat is ismerek, aki négy mellett dolgozik, pedig akkor is jól élnének, ha nem tenné. De imádja amit csinál, és nem szeretne állandóan a háztartás, a gyerekprogramok és a milyen színűt kakkantott a gyerek téma körül pörögni.

Igen, így van. Én az 1 gyerekemet és az 1 férjemet is bevonom a háztartási feladatok ellátásába. Mert miért kellene nekem csinálnom mindent? Nem azért van családom, hogy a szolgálójuk legyek.

A gyerekem már kicsi korától pakol maga után és kb. 14 éves korától teljesen egyedül képes patent módon kitakarítani a szobáját, a fürdőt és a konyhát, stb. is. Főzni is tud mindkét fiú (férj, gyerek), és bevásárolni is tudnak annyira, hogy én pl. egyedül nem vásárolok, mert nehogy már én cipekedjek. Tudnak mosni, vasalni (a fiam jobban:))ruhát hajtogatni, stb.

És én simán rábíztam a gyerekemet a nagyszülőkre, barátnőre, nagynénikre, unokatesókra, hogy tudjunk felnőtt programokon is részt venni...

Ha több gyerekem lenne, akkor mind tenné a dolgát.

Én sem azt írtam, hogy a többgyerekeseknek nem több a munkájuk, mint annak, akinek csak egy gyereke van.

Egyértelmű, hogy egy nagy családban több a mosni,-vasalni való.

Azt írtam, hogy azzal nem értek egyet, hogy egy ötgyerekes anyának ötször annyi a munkája, mint az egy gyerekesnek. Konkrétan azt írtam, hogy nincs egyenes arányosság a gyerekek száma és az azzal járó munka között.

Most is ugyanazt tudom írni, mint korábban. Az iskolás gyerek simán bevonható a feladatokba, nem az anyának kell egyedül megszakadnia, és a hátán vinnie a 7 tagú család minden "nyűgét". Ha meg kupit hagynak maguk után, akkor azt is közösen kell helyretenni. A gyerek, ha kezdettől be van vonva a családi feladatokba, akkor képes a korának megfelelő feladatok elvégzésére. Pont olyanokra, amiket említesz. Főzés, uzsonnakészítés, takarítás.

Én sem bíráltam/bírálok senkit.

Ugyanazt mondtam, mint amit te. Mindenki maga dönti el, hány gyereket szeretne. Csak akkor ne sírjon, ne panaszkodjon, ha nem jól mérte fel a teherbírását. Mert az ő döntése volt. Bármilyen megfontolás miatt, de az övé.

Ha meg az élet közbeszól, akkor annak is oka van. Lehet ez véletlen is, lehet felelőtlenségből fakadó. De akkor is van döntési lehetősége.

Viszont ez is már nagyon más téma.

Az (átlagos) ember nem anyagi megfontolások alapján vállal gyereket. Természetesen vannak, akiknek az elsődleges szempont az, hogy anyagilag fogja-e bírni. Nekünk nem ez volt. Egyszerűen szerettünk volna még egy gyereket.

Szó nincs arról, hogy panaszkodnék, mert hála a jó égnek, meg tudjuk nekik adni mindazt, amire (nagyjából) szükségük van (a piros Ferrarit nem, oké). De a fizetésem nélkül azért rosszabb lenne.

Ha nem engedhetitek meg magatoknak, hogy ne dolgozzatok, akkor miért kellett sok gyereket vállalni?

Az én unokatesóm programozó, 5 gyereke van és a felesége nem dolgozik már 15 éve, de nem is fog még sokáig dolgozni, mert megtehetik, hogy 1 fizetésből éljenek.

Így azt mondom, hogy rendben van, mert az unokatesóm elviszi ide-oda a gyerekeket, majd értük megy, a felesége meg csinálja a többi háztartási melót...

Igen, a többgywrmwkesek többsége is visszamegy dolgozni.

Személy szerint nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne dolgozzak.

Csak apró példák:

5 gyerek+2 felnőtt. Vasalnivaló, mosnivaló, hajtogatnivaló (ruhák, érted), mosogatnivaló (még ha van is gép), főzés, uzsonnakészítés, takarítás (mindegy, mekkora a ház, több ember gyakorlatilag tényleg nagyobb kupit hagy, minden értelemben).

Szerintem minél több gyereke van valakinek, annál több dolga van.

Senkit nem bírálok. Mindenki maga dönti el, hány gyermeket szeretne. Mondjuk az élet gyakran közbeszól...

Jó hát előbb utóbb a 4-5 gyerekesek is dolgozni fognak mert a gyerekek felnőnek. Mármint munkahelyre bejárni és munkaidőben dolgozni.

Nekem a fél6 soknak tűnik, de oké, mindenkinek más a munkarendje, mindenki csinálja ahogy tudja:)

Arra pont nem:D Hanem arra, hogy nekünk más dolgunk van:)

Egyébként én akkor is fél 6-ra estem be az oviba, amikor a gyerekem kicsi volt, mert akkor is hasonló volt a munkaidő beosztásom, így ekkor kezdődött a családi életünk...

Nem is várok hálát:D

Csak arra szerettem rávilágítani, hogy amíg a többgyermekesek otthon vannak, addig mi kevés gyermekesek dolgozunk.

És nem, nekem semmi bajom a többgyermekes családokkal! Van a családomba is 5 gyermekes, 3 gyermekes és 4 gyermekes is, és ráadásként örülök amikor készítem az adóbevallásukat, hogy mennyi pénzt visszaigényelhetnek:D

Én nem vonom kétségbe azt, hogy több gyerekkel több a tennivaló (nem mindenben), de épp ezért nem gondolom, hogy így neki kell esni az 1 és 2 gyerekeseknek. Mi is tesszük a dolgunkat, ahogy ti is, csak mi nem otthon, hanem a munkahelyünkön, illetve mi csak 1 vagy kétfelé visszük a gyerekeket és nem 3 vagy többfelé, de attól még mi is csináljuk. És igen, én húszon évesen más meg a negyvenes éveiben teszi ezt, azaz, amíg más szórakozott, addig én intéztem a gyerekemet és a jövőnket, most fordítva van, mert nekem van több időm szórakozni, hiszen már nem kell a gyerekemet vinnem az edzésre, külön órára, suliba, oviba, bölcsibe, dokihoz, stb.:D, hanem hátradőlhetek és piheghetek.

De mint írtam én is tehettem volna, hogy előbb kijárom a főiskolát, megszerzem azt amire szükségünk van, majd 40 körül szülök néhány gyereket....

Lehet, hogy Channa arra gondolt, hogy 3. gyerektől már nem fizetnek adód a szülők. Az nyilván jó.

Egyébként fél6-kor hazaérni 5 kisgyerek mellett szerintem is nagyon nem "családbarát". Nem is tudom, hogy lehet azt csinálni.

Ki tanul, játszik, foglalkozik, beszélget a gyerekekkel?

Én biztos főállású anya lennék jó pár évig ha lenne 3-4-5 gyerekem.

Így van. Egyetértek.

Bocs, kicsit elmentünk a témától, de ennyi talán még belefér.

Sok mindennel egyetértek abban, amit írsz.

De ezt az adóügyet azért talán nem kellene odadörgölni senki orra alá.

Mondjuk nem nekem szólt, nem is vettem magamra. Nekem 3 gyerekem van, de az biztos, hogy nem érzek hálát irántad amiatt, mert te 34 éve fizetsz adót azért, hogy a többgyerekesek nyugodtan nevelgethessék a gyerekeiket.

Jaj, ne haragudj, de ez nagyon félrement gondolat volt tőled. Nem azért fizetsz sok adót, hogy az államnak legyen miből finanszírozni azokat, akik sorba szülik a gyerekeket. Ez azért kicsit furcsa.:)

Csak mondom, nekem eszembe sem jut panaszkodni, hogy kevés az időm. soha nem sírok, nem bezzegezek. Én választottam ezt az életformát. Máséhoz meg semmi közöm.

Bocs, hogy beleszólók. Nem gerjeszteni akarom a feszültséget, csak mondani a véleményemet.

Persze. Egy gyerek sokkal kevesebb, mint öt. Nemcsak matematikailag. Nemcsak szerinted.

Valamint hétfőtől péntekig dolgozni is valóban kevesebb, mint ha még szombaton is vasárnap is dolgozik az ember. Már ha nemcsak imitálja a munkát, hanem valóban odateszi magát. Mert munka és munka között is különbség van.

Abban nem értek egyet, hogy az ötször annyi gyerek ötször annyi munka és elfoglaltság, mint egyetlen gyerek. Nem hiszem, hogy egyenes arányosság lenne a gyerekek száma és a gyerekek számával összefüggő munka között.

Az pedig, hogy a házad kétszer akkora, mint az illető lakása, megint csak nem biztos, hogy rád nézve több munkával jár. Mit csinál a család többi tagja? Nem vesznek részt a háztartásban? Az iskoláskorú gyerekek bevonhatók a munkába. Ez nem számonkérés tőlem feléd. Szimplán a véleményem.

Igen. A nap 24 órából áll. Neked is, nekem is, és mindenkinek.

Te is, én is, Channa is maga alakította az életét. Ki így, ki úgy.

Nem tudom, mivel foglalkozol. Milyen az a teljes állás, ahol fél hatkor még nincs otthon az anya a munkából? Mert ez bizony tényleg megerőltető lehet. Ráadásul ha nemcsak hétköznapokon van ez így, akkor elhiszem, hogy fárasztó.

De te tudod, mit és miért vállaltál. Ha öt gyereket, akkor ötöt.

Aki egyet vállal, semmivel sem kevesebb, mint aki ötöt.

Az ember értéke nem a vállalt gyerekei számától függ.

Egyébként valaki eggyel is nehezebben boldogul, mint más esetleg öttel. Ez is tény. Sok mindentől függ, de ez már másik téma lenne.