Mindenki mindig rohan, nincs megállás, meg kell felelni (beszélgetős fórum)

És a témához:

Szomszédok: Nem, nem csodásak, ahogy én se. Nem is beszélek szinte egyikkel sem, mert nem nagyon van közös témánk. Köszönés, néhány mondat váltás az időjárásról, megdicsérjük egymás növényeit, esetleg megnézzük egymás lakását, ha épp csinált valamit a másik, hogy milyen lett, de nem kávézgatunk együtt, nem járkálunk át egymáshoz, és nem csak most amikor ilyen rohanó világban élünk, hanem én régen sem tettem, mert nekem vannak barátaim, akikkel összejövök és beszélgetek, így nincs szükségem másra. Természetesen, ha az utcán összefutok a szomszédnénivel és éppen cipekedik, akkor kiveszem a szatyrot a kezéből, viszek át neki sütit, kaját, de ennyi.

Időre járok dolgozni, tornázni, fodrászhoz, orvoshoz, de ez így volt, akkor is, amikor nem volt ennyire rohanó a világ. Időt arra szakítok amihez kedvem van és nem arra, amihez másnak van kedve, azaz nem fogok azért fecsegni a szomszéddal, hogy úgy érezze van megállás. Én nem akarok senkinek megfelelni, én azt teszem, ami nekem vagy a környezetemnek jó. Baromira nem érdekel, hogy mások szerint valamit rosszul csinálok, mert tudom, hogy az nekünk jó. Mobilt a gyerekem 12 évesen kapott, mert akkor kezdett egyedül járkálni suliba, edzésre, stb., így szükségesnek éreztem, hogy elérjük egymást, nem érdekelt, hogy az osztálytársaknak már évek óta van mobilja. Számítógépe akkor lett, amikor úgy láttam, hogy kell neki valamihez, stb...

Én most ezt a témát be fogom fejezni, mert itt úgy tűnik mindenkinek nehéz megérteni, hogy miről volt szó.

Ha visszaemlékeznétek, akkor Plöplöm kezdet bele a témába, hogy neki 5x annyi a gyerek, mint nekem és 2x nagyobb a lakása, így neki nincs ideje, úgy, mint nekem mindenre, stb.

Ebből alakult ki.

Az adózást, csak azért hoztam szóba, mert valahogy itt az is kevés, ha valaki fél 6-ra hazaért, mert én olyan csodás vagyok, hogy képes voltam tanulni, hogy ne egy gyárban kelljen melóznom 3 műszakban (bár ki tudja, lehet, hogy lesz ilyen...), stb. Erre mindig azt mondom, hogy mindenki utánam csinálhat mindent. Leírtam azt is, hogy vannak gondjaim, példának hoztam a férjem betegségét, és ezzel kapcsolatban végképp nem értelek, hiszen te vagy aki a testvérét elveszítette egy ilyen betegség miatt, azaz neked pont el kellene tudnod képzelni, hogy milyen éveken át benne lenni egy ilyen betegségben, amiről senki nem tudja, hogy milyen lesz a végkimenetel...de ez is lényegtelen.

Ahhoz, hogy a család ott legyen valaki mellett nem kell gazdag családnak lenni. Amikor a gyerekem született, és a férjem beteg volt, akkor a nagymamám 72 éves volt és csak minimálnyugdíjjal rendelkezett, ettől függetlenül nem okozott volna gondot neki, támogatni minket, ha szükséges, nem hagyta volna, hogy éhezzünk, ne legyen ruhánk, stb., hanem ott állt volna mellettünk, ahogy a szüleink (nekem csak az apám, hiszen az anyukámat épp akkor temették, amikor én szültem), a nénikéim, a tesóim, és még a barátnőm is. És ehhez ugye nem az kell, hogy én legyek csodálatos, hanem az, hogy mindenki, aki körülöttem van, mert a család és a barátok ilyenek, azaz nekik fontos az én boldogulásom is. Igen, ezt ki kell alakítani/érdemelni, meg kell tartani, és ez munkás, mert kompromisszumokat kell kötni, tolerálni kell a másik fura szokásait, és kell hozzá az is, hogy az enyémeket is elviseljék, toleránsak legyenek velem szemben is...

Én is játszhattam volna, hogy de utálom az anyóst, és a férjem testvérét, rokonait, illetve ő az enyémeket, de mi értelme lenne? Akkor talán nem lennék ilyen csodás, de ellenben velem lenne itt mindenki, ugye?

Ha a férjem nem lett volna beteg, akkor lett volna még 1 gyerekünk...

A teherbíró képességünket mindenképp fel kell tudni mérni, hogy ne kelljen azt mondanom, hogy másoknak mennyivel egyszerűbb, mert bár itt emlegetem a férjem betegségét, de el kell mondanom, hogy nem foglalkozunk vele túl sokat, mert szerencsére a vége jól alakult és sajnos sokak nem ilyen szerencsések, mint mi, azóta évente az az 1 nap a kontroll, amikor gondolunk az egészre.

Mindenkinek sok a dolga és mindenki teszi, ami telik tőle, nem vonom kétségbe, hogy van akinek gyerek nélkül is nehezebb mint nekem, de épp ezért ne higgye azt senki, hogy nekem a legkönnyebb a világon, bár higgye mindenki ezt, mert tényleg jól élünk és valahol könnyű is nekünk, azért mert így alakítottuk az életünket de, ahogy már nem csak én említettem mindenki saját maga dönt a sorsáról, senki nem kényszerít senkit arra, hogy sok gyereket szüljön, hanem meg van mindenkinek a mérlegelési lehetősége...

Nem kell semmit erre írni, ezt sem azért írtam...

Minden beszélgetés ilyen, a témák összefüggnek egymással, valamiről eszünkbe jut egy másik ügy :)

Legtöbb halotti tor szomorkodással kezdődik, anekdotázással fejeződik.

Én pont arra válaszoltam, csak azon elegánsan átléptél ;) A világ attól olyan, amilyen, amilyenek a benne élő emberek. Amíg mindenki másra mutogat, és minősíti az életét, addig nem is fog megváltozni. Te például mikor mentél át a szomszédhoz egy tányér friss sütivel? Vagy mikor hívtad be egy kávéra, vagy mikor mondtad egy melletted tüsszentőnek, hogy egészségére?

Kötekedés nélkül, te mit teszel azért, hogy élő kapcsolat legyen emberek között?

Értem én, veled le sem állnék eszmét cserélni,a vita meg ki is zárt, nálad tökéletesebb ember, nincs. Férjed, kollégáid, szomszédaid, az isten mindkét lábát megfogták, hogy megismerhettek.

Én arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy mi van, ha másnak nem jutott olyan csodálatos összefogó, pénzes család, ha történne valami betegség, halál a családban , akkor nem tudnak mellette állni, nem tudnak x gyereket és a felnőttet, a lakásukat el-és fenntartani. Nem mindenkinek van, családja. Van aki későn született egyke, van ahol külföldön élnek, van ahol a simán csórók, annak ellenére, hogy éppen most egy család fantasztikusan jól áll.

Bárcsak én se hallottam volna ilyenről soha, csak csupa boldog és gazdag összetartó család volna a földön!

Tök mindegy, Te mire gondoltál, az a lényeg, aki olvassa mi jön le neki.

Mindannyian mások vagyunk, tudom 1000 X leírtam már.

Például, van akinek tetszik egy festő műve, van akinek nem, de megmagyarázni mit ábrázol az alkotás felesleges, ki ezt, ki azt lát bele.

Ismételten leírom:

A cikkem mondanivalójának nem a kerítés a lényege - gondolom rácuppannak még néhányan :D -, már bánom, hogy (utólag) odaírtam azt a bekezdést.

Egyébként ez a hová adózok és mennyit és most a gyes, meg gyed meg nyugdíj és megtermelem szerintem sem elegáns felhánytorgatni egymásnak.

Mindenki családjában volt/van/lesz gyes-en lévő és nyugdíjas. Olyan család nincs vagy nagyon kevés ahol valamelyik és/vagy mindkettő elő ne fordulna.

Ezt az adózási rendszert és járulék fizetést hívják társadalomnak.

Én sem szeretem ha átbámul a szomszéd:)

Ne bámuljon, én sem bámulom:)

Félreértettél: nem azt soroltam, hogy szerintem egy jó szomszédnak milyen kritériumoknak kéne megfelelnie, hanem egy JELENSÉGET vázoltam konkrét példákon keresztül.

Számodra az panaszkodás, hogy leírom a véleményem? Egyedi a szövegértelmezésed. :)

Igen, mert megtehettem.

És 30 éve sok-sok járulékot fizetek, mert én sosem minimálbér után teszem.

De, mint írtam nem is ez a lényeg, illetve azt is írtam, hogy semmi gondom nincs a sokgyermekes családokkal, csak ne mondják azt, hogy nekem és a többi kevés gyerekesnek könnyebb.

A lényeg ez!

Majdnem minden fórumban elszabadulnak az indulatok. Mindig van aki pár gondolatnyi kitérőt tesz aztán ennek következtében "kisiklik" a téma, ami szerintem nem baj. Ha tényleg csak a kiírt tárgykörre reagálnánk, lehet, hogy befagyna 8-10 hozzászólás után mert ugyebár már kiveséztük és nincs miről beszélni:)

A címre reagálva én már megtehetem, hogy nem rohanok (általában) és megfelelni is többnyire magamnak akarok. Amit akartam elértem és mondhatom, hogy békében, nyugalomban, biztonságban élek (na ezt most gyorsan lekopogom):) De ehhez kellett az eddigi életem és döntéseim, lehetőségeim jó kihasználása.

Én szívesen megállok és beszélgetek a szomszédokkal , érdeklődünk egymás iránt, "vigyázunk egymásra".

Az 1 vagy 5 gyereknek szerintem baromi nagy jelentősége van a kérdésed feltevésében. 1 gyereket nevelni, taníttatni, hozni-vinni, pluszt adni, külön órákra járatni, elindítani az életben nyilván sokkal könnyebb mint 5-t. De lehet, hogy nem jól látom és az 5 gyerekesek is boldogulnak akadály nélkül, flottul, mert ugye muszáj. Remélem nekik is van idejük magukra. Mondjuk én azt úgy tudom elképzelni, hogy az anya főállású anya vagy van segítsége.

A világ generációról generációra változik. Már a lányom és az én generációm között is hatalmas változás van sok tekintetben. Ha a szüleimet és a mai világot nézem akkor még nagyobb. Az anyám épp tegnap mondta el századszorra, hogy neki egy babája és egy mesekönyve volt. Az unokáimnak meg meg sem mondom mennyi játékuk van. És akkor most mit csináljak?:)

De nézzük a technikát: az utolsó 10-15 évben rohamosan fejlődött. Emlékszem a 70 évek végén, a 80-as évek elején kaptak a szüleim telefont. Matáv, tárcsás, zöld:) Örültünk mint majom a farkának:) 15 körül lehettem.

És ma? Mindenkinél ott az okos teló és az interneten keresztül kinyílt a világ.

Na most én is jól elkanyarodtam:)

Szóval én ennek is tulajdonítom a nagy rohanást, mert haladni akarnak a korral.

Lehet persze nem haladni, nem "fejlődni" nem előrébb jutni, és maradni ahol vannak.

Ha a nőnek nem lenne muszáj dolgozni és elég lenne a férj fizetése akkor lehet, hogy legalább az anyáknak lenne idejük, több idejük a napi kapcsolatok ápolására.

Én elhiszem, hogy a kisgyerekeseknek és ha mindketten dolgoznak valóban nincs idejük. Főleg ha hitelük van és akarják, hogy a gyerekek kicsit többet kapjanak és plusz sportra vagy akármire hordják őket.

Akiknek kirepültek a gyerekeik, ketten maradtak vagy nyugdíjasok nyilván rengeteg szabadidővel rendelkeznek. Azok szerintem többet és szívesebben beszélnek face to face a szomszédokkal.

Régen több generáció élt együtt. Ma már mindenki külön akar és sajátot akar, (ami érthető) ami viszont pénzbe, sok pénzbe kerül. Következésképpen tényleg sokan -ha nem is mindenki- lótnak futnak és próbálják utolérni magukat és a teendőket betuszakolni 24 órába:)

Na jó sokat írtam. De már nem törlöm ki:)

Nahát! Ez érdekes!

Mondod, hogy te termeled meg az adóddal azt, amit a sokgyerekesek megkapnak, stb.

Te egy gyerekkel voltál otthon 4 évet, én 2 gyerekkel. Igaz, szültem még egyet, vele is 2 éves koráig voltam itthon, azóta termelem a te majdani nyugdíjadat.