Mindenki mindig rohan, nincs megállás, meg kell felelni (beszélgetős fórum)

Forgasd ki nyugodtam a szavaimat, a továbbiakban megpróbálok nem reagálni rá.

De jó! A palánkon kívül már a naplómon is lovagoltok. Holnap látni fogom, mennyire megnőtt a látogatottsága. :D

Jobb helyeken komposztálják.

Régen a nádtetős időkben nem égettek nyakra-főre semmit. Pláne, hogy a kukoricaszárból még kerítés is készülhetett, a napraforgószárat talán a tehén is megette, ha jól emlékszem.

Itt-ott olvasgattam bele. Meg az indító cikket.

Amikor már kamaszként kezdjük az életet tervezgetni, azt hisszük, lesz majd egy plató, amit ha elértünk, nyugágyat bontunk...

De nem így van, mert az élet egy folyamatos történés. Megfelelni is mindig másnak kell, más okból... és ezt sokan nyűgnek érzik. Holott semmi más nem zajlik, mint az, amit az emberiséget a leginkább fenntartó tulajdonságnak neveznek: a körülményekhez való adaptáció.

A körülmény hol a kis kereset, hogy a demens nagyi trükkjeinek elkerülése, vagy a gyerekek iskolai felvétele... az végül is mindegy.

Plató? Az nincs. Hacsak meg nem tanulja az ember saját magának a napi kis platókat kialakítani.

Aki este áttekinti a napját, és elkönyveli, mi mindent oldott meg aznap. Ami elmaradt, az még várhat, elég minden napnak a maga baja.

Reggel számba lehet venni, hogy remek! Mindenki megvan, akit ébreszteni kell. Szép az a kis valami... (tessék minden napra valami szépet találni!) - Jó ez a kávé. Ma is erős vagyok, mert egészségesen ébredtem, lesz energiám a napra.

Végül is, Madáchnak volt igaza:

A célt, tudom, még százszor el nem érem.-

Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?

A cél, megszűnte a dicső csatának,

A cél halál, az élet küzdelem,

S az ember célja e küzdés maga.

Ez ellen én is berzenkedtem fiatalon. Mára már látom, mennyi minden változott bennem a folyamatos adaptáció során, és mennyit tapasztaltam már csak az által, hogy igyekeztem mindenből a használható tanulságot levonni és a legközelebbi hasonlóhelyzetben bevetni.

Aki hisz benne, az elkönyveli, hogy halálom után a belőlem kiszálló energiacsomó a köz javát fogja szolgálni.

Aki nem hisz benne, az annak örülhet, hogy megkapta a lehetőséget arra, hogy többé-jobbá váljon. Ha nem élt vele- hát az sz@r ügy.

Nem idegesít, csupán megemlítettem, mint jelenséget,

Láttál már olyan embert, aki látott olyan embert, aki a HÉSZ-t (már ha ÉRDEMBEN létezik egyáltalán) betartja, vagy el tudja érni, hogy be legyen tartva?

Nem ő volt a hülye. Számos országban szigorúan tilos a zöldhulladék elégetése, mégis megoldják. Az oka a környezetszennyezés.

Füvet nyírni akkor lehet, amikor megengedi a települési szabályzat.

Igen! Amikor kertes házban laktam, örültem, hogy az utcára a deszka kerítés, amelyen keresztül nem lehetett belátni, tehát nyugodtan kiléphettem az udvarra akár egy szál fehérneműben.

Persze csak olyankor, ha tudtam, hogy a mellettünk lakó szomszéd elment otthonról dolgozni, mert a két telek között csak drótkerítés volt.

Szerintem sem a bezárkózás, az elzárkózás a lényege egy átláthatatlan kerítésnek, hanem a saját komfort-érzet növelése a cél. Mert valóban, a saját portán miért is ne tehetném azt, ami éppen jólesik! De ahhoz másnak semmi köze!

"Vidékre rohant megfelelni"

Három kérdés:

1, Mi közöd hozzá?

2, Miért zavar?

3, Miért idegesít ennyire, hogy neked nem akar megfelelni?

Nem csak régen ... mi is bemutatkoztunk a szomszédoknak: nemrégiben mi voltunk a beköltözők egy új házba. Nagyon udvariasak voltak, mi is. Ezzel együtt sövény van a kerítések mentén, sűrű és magasra növő, ami teljesen normális.

Semmi közünk egymás életéhez. És mint itt kiderült, még az is lehetne, hogy lefotóznak és feltesznek a netre, a tudtom és engedélyem nélkül ...

Hát tudod ... lehet, hogy a te esetedben oka is van annak a kerítésnek.

Nem értelek? De, értelek. Nem tetszik a szomszédod fakerítése, és itt is, meg a naplódban is szidod, "palánknak" nevezed és a politikát meg a megfelelést kevered bele. Majd lefotózod a szomszédod hátsó udvarát, a házát és magát a szomszédot is, és kiteszed a netre nyilvánosan.

Nem ette meg a fene, az a normális. Minden kultúrában, minden ember így működik.

Arról nem is beszélve, hogy de, számos szegmense van az életnek, amit takarni kell a külvilág elől. A magánélet például tipikusan ilyen. A külvilágnak semmi köze hozzá, és nem vindikálhat jogot a rálátásra sem.

Igen, két énünk van, mert az emberiség így működik. Nálad is. Még akkor is, ha ennyire idegesít, hogy a szomszédod olyan kerítést húz fel, ami neki tetszik, a saját telkén, a saját pénzéből, a HÉSZ-t betartva.

A cikkben csak azt írtad, hogy az ablakodból látod, hogy romlik a tető, arról egy szót sem, hogy próbáltál segíteni neki, de elküldött a búsba!

Másrészt nem azt írtam, hogy 2 énünk van, hanem azt, hogy amikor igyekszünk úgy viselkedni, hogy "megfeleljünk másoknak," "megfeleljünk az elvárásoknak" = ezek a te szavaid, nem én találtam ki!!!, az bizonyos kötöttséget jelent számunkra. Tehát az otthon az, amikor, ahol lehetünk önmagunk, és nincs rajtunk a megfelelési kényszer.

És elárulom neked: kb. 60 2m-en éltünk szüleim, + nagyi + rajtam kívül még 3 tesó = 7 ember. És igen, odafigyeltünk egymásra, odafigyeltünk idősre, fiatalra, együtt örültünk és együtt sírtunk, ha úgy adódott. És még a 3.-ik szomszéddal is tartottuk a kapcsolatot, és akkor még szokás volt, hogy új szomszédok becsöngettek jobbra-balra-szembe és bemutatkoztak...

Én még így nőttem fel. De itt a panelban is ismerjük egymást, tudjuk ki van jobbról-balról, alattunk és felettünk. A többit is szépen sorban megismerjük, és barátságok alakulnak ki.

Csak nem azt kell várni, hogy majd az a másik nyit, a kedvességet, az odafigyelést lehet hogy nekünk kell először nyújtani a másik felé ahhoz, hogy kapjunk is.

Nem tudom. Ebben benne van az is, hogy néhány éve kiköltöztek Pestről az agglomerációba. Miközben Pesten dolgoznak, és a gyerek is oda jár óvodába. Ez napi plusz két óra. Néha több.

Hogy mennyire jó nekik? Nem tudom. Az ő döntésük.

Ah, a személyiségi jogok! Hoppá! Erre nem is gondoltam. :( Kezdek rettegni. :D

Nem baj, hogy nem értesz, túl fogom élni.

Testvérem tenyere csupa vérhólyag lett. Mondtam is neki: -Margit!!!!....noooormális vagy?

Egyébként férfi volt.

Azt aaa! Micsoda kioktatás! :D Rosszul értelmezted, amit idéztél tőlem. :(

1: egy ilyen problémát nem lehet cetlizni

2: felhívtam mobilon, éppen vidékre rohant megfelelni

3: megköszönte, hogy átküldtem hozzá azt az ács-tetőfedőt, akinek nálam munkája lenne.

Ennyit arról, hogy nem törődök más problémájával, csak „leskelődni szeretnék”. :D

Megnéznélek, hogyan élnél egy 80 négyzetméteres házban a nagyiddal, a szüleiddel, a testvéreddel, férjeddel, a gyerekeiddel. Megnézném, hogyan figyelne mindenki a másikra. :D

Megette a fene, ha két énünk van: egy a külvilágnak, egy saját használatra.

Megette a fene, ha az életünknek vannak olyan szegmensei, amit takargatni kell mások előtt. S erre nehogy valaki azzal jöjjön, hogy szerintem bárkit be kell engedni a hálószobába! :D

Szerintem az önkormányzatnál egy lakossági fórumon javasold, hogy ne lehessen.

Én úgy tudom egyébként, hogy szombaton 14 óráig lehet hangos tevékenységet űzni, vasárnap pedig egyáltalán semmit, az pihenő nap.

Nézd, munkahely, és munkakör kérdése.

Én egy tervezőintézetben dolgoztam, nyilván nem hívtak fel éjszaka, hogy a tervrajzon 6-os csavar van, és az nem talál.

De az enyémek a turisztikában dolgoznak, és ha lerobban a busz Svájcban hajnali 3-kor 40 emberrel, akkor hajnali 3-kor kell másik buszt küldeni. És azt megszervezni.

Hogy miért csinálják? Nyilván, mert jól megfizetik őket. Aztán valahogy szeretik is csinálni.