Miért önbizalomhiányos annyi ember? (beszélgetés)

Nem érted.

Ha azt hiszed ez egy megfelelő szorongásoldó módszer, ismétlem ez egy egynlőtlen erőfitogtatás volt, maximum.

Magadnak magyarázhatod ahogy akarod...ha meg azt hiszed egyes szorongások leküzdéséhez ez a járható út, akkor nagyon el vagy tévedve.

Úristen, de mennyire...

Ja, ilyen iskolarendszer mellett, mint ami most van. Nem lennék diák.

Nem mondtam, hogy jellemzően, csak hogy több van.

Az iskola az alapokat adja, amire építkezni lehet a tapasztalatokból.

Jellemzően nem a tanult emberek lesznek öngyilkosok.

Én szélsőgéses esetet írtam. Általában ezek jól érthetők. Persze minden önbizalom hiány szorongást okoz, ami szélsőséges, vagyis stresszként jelenik meg.

El kell dönteni. Meg akarsz tőle szabadulni, vagy sem. Ha igen, akkor szembe kell vele menni. Ez ugyanolyan, mint kiállni sok okos ember elé előadást tartani. Először nagy beszarás, komoly stressz. Meg kell emberelnie magát az embernek, belevágni. A 10. után már meg se kottyan. Mintha otthon beszélgetnél. De a másik út egyszerűbb, szorongja végig az ember az életét. Stressz.

Tudod, hogy mik a stressz első, mérhető és garantált megnyilvánulási formái bármelyik élőlénynél?

Minden élethelyzetre nem tud. Az nincs benne a tananyagban. Hiába a lexikális tudás, ha nincs mögötte tapasztalás.

Nem bizonyított tény(hogy a te szavaiddal éljek, tudományosan nem bizonyított ;)

A legtöbb öngyilkos, iskolázott ember, mégsem tud megküzdeni, szembenézni az élet nehézségeivel. A könnyebb utat választja.

Pedig az lenne az iskola feladata, hogy az életre készítsen fel. :)

Ezt is teszi.

Ezt az is bizonyítja, hogy a kitűnő tanulók soha nem önbizalomhiányosak. Még akkor sem ha kövérek és csúnyák. :P

:))

Vannak azóta korszerűbbek. Tudod, ezek néha beszorulhatnak és csak további gondot okozhatnak.:)))

De kérdezz csak nyugodtan, segítek!

:D

Az önbizalmat meg kell szerezni. Ez nem születik együtt az emberrel. Nagyrészt neveltetés kérdése. Ezzel szert teszel valamennyire. Annyira, amit "élesben" ki tudsz próbálni és látod, tapaztalod, hogy működik. Természetesen ez nem terjed ki mindenre, hiszen később minden ember találkozik olyan helyzetekkel, amire a neveltetése nem készítette fel. Pl. baromi nagy stressz először felszállni úgy a nagy brutális vonatra, hogy nincs ott senki istápoló, baromira nagy stressz átmenni egy olyan utcán, ahol szabadon engedett kutyák vannak és te félsz tőlük, mert korábbi tapasztalataidban nem volt gyakori ez a jelenség, nem ismered, mik lehetnek ezeknek a felsoroltaknak a velejárói. Aztán-ha rá vagy kényszerülve-szépen felszállsz majd magadtól a vonatra, egyre inkább stressz mentesen, vagy megölöd azt a kutyát, amelyik neked megy. Vagy pedig maradsz önbizalom hiányban és végigfosod az életed.

Nézzük a saját tapasztalatomat. Én úgyszólván spártai neveltetésben részesültem. Utólag visszagondolva szinte minden benne volt a kutyákon kívül. Viszont még 18 éves koromban is szinte betegesen féltem a kutyáktól. Ment ez mindaddig, míg a helyzet úgy hozta, élet-halál harcra került sor. Nem ragozom, győztem. De utána remegtem még két napig. Közben elgondolkodtam, kikértem a hadseregnél a hozzá értő kiképző véleményét, tanácsát. Magamat kellett fejleszteni. Féltem, de már volt bennem olyan tapasztalat, amelyik igazolta, képes vagyok...Erőt vettem magamon és kerestem a kutyatámadások lehetőségeit. Nagyon féltem közben, de úgy éreztem, nem élhetek ezzel így, hát milyen férfi vagyok én? Aztán elindultam és a faluk utcáin provokáltam a helyzeteket a kutyákkal. Ebben nem volt semmi szabálytalan, vagy erkölcstelen, legfeljebb a provokáció. Jöjjön nekem! Az elsőt egy 1. világháborús bajonettel intéztem el, abban bíztam. A másodikat is, a harmadikat egy rövidebbel. A negyediket nem provokáltam, csak nekem rohant a semmiből, őt már puszta kézzel, pedig szép darab kuvasz volt. Semmi remegés, mintha mi sem lenne természetesebb. Aztán leálltam, hiszen nem esett jól a lelkemnek ez a sport. Semmi örömöm nem volt benne.

Persze nem az volt a célom bemutatni, hogyan leszünk állattá és koránt sem élvezetes. Inkább arra világítanék rá, hogy az önbizalom hiánya nagyon is leküzdhető. Szembe kell menni vele és gyakorolni! Ez a titka egyedül.