Miért nem értékelik a gyerekek egy része a kaját? (beszélgetés)

Amúgy tesóm kisfia már nem eszik ott.

Kb. egy évig minden nap a kérdésre, hogy "milyen volt az ebéd?", a gyerek nemes egyszerűséggel válaszolta, hogy "szar".

Így a tesóm már fél éve nem fizeti be, inkább kajás dobozban csomagol szendvicset, zöldséget, almát, gyümölcslevet.

Otthon pedig együtt vacsiznak meleg ételt.

Szóval még sokszor a 7-8 féle sem "elég jó".:)

Tesóm gyereke Angliában ált.iskolás. Ott az iskolai étkezőben 7-8 féle közül választhatnak, van pl. pizzaszelet is.

Nem azt mondom, hogy hű de egészséges,de legalább megeszi, és nem a moslékba dobódik.

Ne haragudj, de én nem értem, miért kellene olyan ételt megennem, amit nem szeretek. És ez érvényes a gyerekeinkre is.

Hidd el, tőlünk nyugatabbra sokkal több étel megy a kukába. A világ ezen részén sokkal jobban belénk nevelték, hogy ételt nem dobunk ki. Mert mi ismerjük az "nincs kaja" jelenséget, társadalmi szinten.

Hmmm...food fight? amerikai filmekből jól ismert szórakozás. Kelet-Európában elképzelhetetlen.

Nekem az 5 éves fiam semmilyen

zöldséget nem exik meg.

Nassolnivaló műizéket eszik és cukros dolgokat iszik, nem sportol, persze, hogy nem éhes.

A hús (a halhúst is ideértve) a gyerekek fejlődésének nagyon fontos része, kétnaponta enniük kell valamilyen formában.

Én is egyetértek avval, hogy olyan ételt kell főzni amit nem kell tukmálni. Ha én is csak a kedvenceimet enném meg, érdekes lenne.

Jogos a külföldiek megállapítása, mi Magyarok tényleg megesszük a fél életünket.

Na meg sokhelyen megy a kukába. Elnézve a lakótelepi kukákat, sok mindent tapasztaltam, végül is ott éltem, két éve élek vidéken. Itt legalább oda adják az állatoknak, mégsem megy ki a kukába.

Persze, hogy van :) Nálunk családi szállóige lett az egyik gyerek mondásából, miszerint " de apaaaaa, értsd meg, hogy ne kell bimbóóóóó" :))

Ha nem kell bimbó, akkor nem kell :))

"Olyan ételt kellene főzni, ami ízes, tartalmas, változatos és azt megeszik, nem tukmálni valamit, amit csak megfőznek, de minek? :)"

Így van! Az étel nemcsak táplálék, hanem örömforrás is. Enni jó, ha az étel ízletes és szépen van tálalva. És ha nem kényszer.

"Tudod, nálunk is meg kellett enni a levest. Mind egy cseppig. Mert ételt nem dobunk ki. És nem válogatunk. Addig nem volt más. Születésnapi torta sem. 18 évesen költöztem el otthonról. Azóta sem ettem levest. Pedig már unokám is van."

Olyan ételt kellene főzni, ami ízes, tartalmas, változatos és azt megeszik, nem tukmálni valamit, amit csak megfőznek, de minek? :)

Egy karácsonyi fórumon olvastam: "tizenhét év után nem főzünk halászlevet szentestére, mert úgysem eszi meg senki és csak kidobjuk mindig". Kérdem én, nem lett volna egyszerűbb nem megfőzni? :))

Azt tapasztalom, hogy a fantáziátlan szülők csinálják ezt. Szerintük a gyereknek meg kell enni mondjuk a répát, de csak szanaszét főzve, levesben adja neki, szinte pépesen. Annak nincs sok beltartalma, értéke, ha agyereknek nem ízlik, mert csak egy pempő, ízetlen valami, akkor jön a kényszer, hogy akkor is egye meg!

Mennyivel egyszerűbb lenne megpárolni azt a répát hirtelen s köretben felszolgálni meg rágcsaként, nyersen? Igaz, az energiabefektetést igényelne a kedves szülőtől, de arra sokszor lusta.

Aki csak kényszerrel nevel, az nem nevel, nem tanít, kínoz.

És ha valaki 5-6 ételt nem bír?

Nagyon kategórikus vagy.

A minap olvasgattam egy másik fórumot. Az egyik topikban egy anyuka feltett egy képet egy tányér ételről, amit a gyereke a menzán kapott. A topik címe az volt: "Ez mi?" Mit mondjak, senki nem találta el. De abban mindenki megegyezett, hogy nem tápláléknak néz ki.

Szerintem az étel megbecsülését ott kellene kezdeni, hogy az adott ételt jól készítsék el.

A másik topik érdekesebb volt. Ott gyerekkori kellemetlen emlékekről érdeklődött valaki. És mily meglepő! a hozzászólók többségének kellemetlen emlékei a családi étkezésekhez fűződtek.

Tudod, nálunk is meg kellett enni a levest. Mind egy cseppig. Mert ételt nem dobunk ki. És nem válogatunk. Addig nem volt más. Születésnapi torta sem. 18 évesen költöztem el otthonról. Azóta sem ettem levest. Pedig már unokám is van.

Attól nem fogja egy gyerek sem megbecsülni az ételt, ha arra kényszerítik, hogy megegye azt, ami nem kell neki.

Én egyke gyerek voltam, a fiam is. Nálunk el volt fogadva, 1 - 2 étel amit végképp nem szeret valaki, vagy nem bírta. Több nem. Amennyire lehetett egészségesen éltünk.

Tévedés, nem a nagycsaláddal van a gond. Avval aki csak azért vállal gyereket, és ezt hangoztatja is, hogy legyen aki eltarja.

Mellesleg a téma szempontjából tök mindegy, hogy egyke, nagy családos, szegény, vagy gazdag. Itt arról van szó, hogy az ételt meg kell becsülni.