Miért hűtlenek a férfiak? Mi az ami leállítja őket erről? (beszélgetés)

Jaaa, igen, elfelejtettem mondani...

Sajna anélkül nem megyen... :-P

Írtam valahol, hogy elfelejtjük, hogy az évek alatt változunk, és változik a másik is. Már nem ugyanazok a mondatok, tettek kellenének!

"Odafigyelés" ezt a szót találtam amit tudatosítani kellene a kapcsolatokban, és ezt hagyjuk el a leghamarabb. A kölcsönös odafigyelést! Néha viszont kell hagyni magunknak, a másiknak egy kis magányt! A kettő összehozásához kell művészet.

Hát az nehéz téma.

Legtöbbször a szabadság elvesztése és a felelősség súlya, megszokottság stb. előidézi és ez sajna elég gyakori.

Van, amikor már csak az ijesztéssel lehet egy ilyen kapcsolatot visszahozni. Azaz, ha az illető nem tud változni, akkor egy különköltözéssel, lehet, hogy a tűz újra lobban.

Másképp nem egyszerű, legalábbis mély szitukban már.

Mármint a harmadik vagy a férj???

Bocsánat, nagyon meleg van.....lassú az agyam.....:DDDDD / nem mintha gyorsabb lenne hidegben.../

Példa:

Ha egy nő elnyomja a párját, aki egy gyenge pasi, akkor az élet jelez neki.

A jel lehet tégla a fejre, karambol, vagy megcsalás.

Ha megcsalás, akkor a pasi a jel postása.

Így?

Aúúúúúúúúúúúú........elvesztettem a fonalat.....:(

Ki a postás????

Igen, a legtöbb ember nem tudja mit jelent. Van, amit első hallásra jelent. Ami teljesen más, mint maga a cselekedet, amit tesz az ember, ha megbocsát.

Szerintem az az igazi megbocsátás, ha

1. rájövünk, hogy nekünk miért kellett kapnunk (nem a másiktól, hanem az "élettől")

2. elfogadjuk, hogy a másik nem volt elég okos ahhoz, hogy ne bántson minket.

Akkor harag nélkül tovább tudunk lépni, mert ha aki tette nem tanul belőle, akkor az ő élete lesz úgyis rosszabb, ha tanul belőle, akkor meg fogja bánni.

Nekünk pedig járt, de ez a rész rólunk szólt és nem mentesíti a másikat. Ő csak a "postás" volt.

Én nem is mondtam ez:))))

A szeretet valóban nem csupán érzés,hanem egyszerre cselekvés is,valóban.

Ha így értetted a megbocsájtást, akkor teljesen egyetértünk.

Haragudni felesleges.

Tudom, hogy ez történt, eldöntöm, hogy hogyan tovább, de haragudni felesleges. Azzal csak magunknak ártunk.

Van persze, hogy az ember egy ideig próbálkozik, hogy hátha túl tud rajta lépni. Ha nem, akkor nem feltétlenül benne van a hiba.

"Szeretheted a baklévéseivel együtt, de nem kell vele élned "

". és persze jön még egy csomó gondolat kérdés, ami után mindenki maga dönt, hogyan tovább."

Szóval egyetértek,nem kell,persze ,hogy nem ,de mennyivel jobb úgy elválni,hogy nem haraggal,megbántottan ,vagy dühvel a szívünkben akár évekig.

Ahogy olvasom a megcsaltak hsz-eit,nekem az jön le ,hogy évekig sokszor nem tudnak túllépni egy nagy szerelmen,hiába hagyták el azt a valakit.

A másik rossz döntés az ,amit te is írsz.

Sokan kapcsolat függők,társ függők,még akkor is ,ha az a kapcsolat egyáltalán nem működik.

Repülök! ;-)

Nem zavarlak titeket ám, becsszó! :-)

Majd képzelem estétől reggelig, és ázok benne reggeltől estig.. esetleg néha fordítva... :-)

A grill is jól hangzik, mit vigyek? ;-)

De sebaj, két hét múlva jut nekem is néhány nap a Magyar Tengernél! :-) Nekem ez az örök szerelem!

Biztos lenne több téma is. :O))

Ezt a ctrl+c kipróbálom.

Nekem mákom van, egyszer is elég leírni... de én már rutinos rókaként mindent másolok küldés előtt... néhányszor már megszívtam egy közösségi kapcsolatépítős oldalon, onnantól a CTRL + C a jelszavam... :-)

Azért örülök, hogy valamiben egyetértünk. :-)

Nagy a terrasz :O)))

Ficcenhetsz.

A balcsit képzelni kell, mert a fáktól nem látszik.

Szeretjük a nagy társaságot :O))

Amúgy majdnem minden este grillezünk. Úgyhogy csak akkor jó, ha nem zavar a füst:O)))

(Miért kell mostanában néha kétszer megírni egy választ? Az elsőt néha ignorálja a net) :O(

Szóval ezzel egyetértek, amit írtál.

Az egy esély teljesen oké, sőt.

Ha működik utána és a megcsalt lelkileg helyre áll a megcsaló pedig megváltozik, akkor lehetnek teljesen boldogok.

Pici az esély, ritka és nehéz, de van ilyen.

Szeretheted a baklévéseivel együtt, de nem kell vele élned és elfogadnod a baklövéseit.

Ha igazán szeretne, akkor fontosabb lennél neki, mint a baklövései.

De mindeki azzal marad, akivel akar.

Te inkább az egyik oldalról látod csak a szeretet, legalábbis csak a megcsalt oldaláról, amiket most írsz, én meg azt mondom, hogy az is a szeretet mércéje, hogy menniyre vesznek minket figyelembe.

Szerethetem, mint embert, de nem fogok vele élni, ha a számára saját maga fontosabb ilyen helyzetekben.

Harag nélkül elválunk és keressen mindenki olyat magának, aki boldogságot tud biztosítani neki.

Sokan ragadnak bele egy rossz kapcsolatba, azzal a szöveggel, hogy "de hát szeretem".

Hát szeresse, aki átveri. Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa.

Szerintem egyáltalán nem kusza,egyszerű,és érthető:)))

Pontosan így gondolom én is.

Mindenkinek van választása,minden egyes pillanatban.

Történések,okok,és okozatok,amikből újabb helyzetek,érzések ,döntések alakulnak,....és így tovább ......ez az élet.

De minden egyes percben mi dönthetünk a saját életünk forgatókönyvében.

A lényeg hogy mi teremtjük meg a saját valóságunkat a gondolataink által.

Még azt is megbánt -e minket valaki ,vagy sem.

Ezt is a gondolataink milyensége "okozza".

Pl.megcsalt a férjem ,legyen ez a helyzet.

Mindenki azt mondja hagyjam el.

De én úgy gondolom szeretem őt,és a hibáival együtt szeretem,megbocsátok neki,mert szeretem.

Miközben ,(mert mindenki azt gondolja),én is azt kezdem gondolni,hogy elhagyom,hisz vétett ellenem,megteszem.Elkezdem egy szemétnek,aljasnak látni őt,hiába mond nekem bármit,nem figyelek rá,csak verklizem a begyakorolt ,betanult "helyzetgyakorlatot",kidobom a bőröndjét az utcára.

Hirtelen automatikus felindulásból ez még oké is,de utána le kell ülnöm a saját lelkemmel,és le kell tisztáznom a dolgokat.

Vajon szerettem -e úgy ,mint egy társat,férjet,embert,vagy csak "kiegészítő" kellék volt az életemben?Vajon szeret -e ő engem,annak ellenére ,hogy hibázott?

...és persze jön még egy csomó gondolat kérdés,ami után mindenki maga dönt,hogyan tovább.

Én csak annyit mondhatok ,senki ne a bevett sémák szerint játssza le a történetet,hanem próbálja meg átlátni a saját szemszögéből,a saját érzései által,mert csupán az a helyes út.Mindenkinek a magáé.

Nemrég olvastam egy valamit,nem is tudom,mi volt ,itt a neten,sajna beidézni nem tudom,de a szeretetről szólt.

A lényege az volt,hogy mi is az igazi szeretet.

Hogy ha megbukik egy kapcsolat ,mert a másik megbánt,nem úgy cselekszik ahogy az nekem jó,ha nem tudom megbocsátani a baklövéseit,hibáit,akkor az nem szeretet a másik ember iránt,csupán valamilyen érdek viszony.

Már nem kapom azt,amit elvárnék tőle így azt mondom "szerettem,amíg olyan volt ,ami számomra megfelelt"...na ebből kiderül ,hogy igazából sosem szerettem.

Mert ha az ember igazán szeret,úgy szereti a másikat ahogy van.A hibáival ,a baklövéseivel együtt.....még ha el is kell ,hogy engedje....

Írtátok, hogy a megcsalás után van választása a megcsaltnak, hogy kilép-e a kapcsolatból..

Igazából a megcsalás előtt is van ugye választása, csak ő valószínűleg nem tud róla, hogy bármiről is választania kellene..

Amiket én láttam/hallottam (kivétel azok, akik tényleg sportszerűen űzik), ott a legritkább esetben akart szakítani/válni a megcsaló. És a megcsalt sem érezte, hogy bármi gond lenne a kapcsolattal, egészen addig, amíg meg nem tudta, hogy már nem csak ketten vannak.

Na most ha a megcsalást úgy vesszük, hogy az már nem ok, hanem okozat...

De hogy tudna a megcsalt jó döntést hozni, ha neki egy jól működő kapcsolata van/volt, hiszen ebben élt, aztán meg hirtelen megcsalták.

Ha ebben a helyzetben szakít, akkor mire hallgat?

Mert bár hatalmasat csalódott a párjában, de még valahol szereti, az tuti.

Ismerek például egy párt. Ott a pasi félrement, jó pár év után először. (vagy csak most derült ki)

Nem akart volna válni, hiszen aki azt akar, az szerintem nem megcsalja a párját, hanem szakít vele.. (nem egyszeri alkalom volt, de a pasi részéről csak szex)

Van egy közös gyerekük is. A csaj végül úgy döntött, hogy ad még egy esélyt maguknak. Közben kijelentette, hogy ha még egyszer ez lesz, akkor vége.

Egyébként azóta is olyanok, mint régebben, ha nem tudnám, hogy mi történt, eszembe sem jutna, hogy gond volt/van..

Persze nyilván az nem derül ki, hogy belül az emberekben mi játszódik le..

Nehéz ezzel együtt élni, de nem agyal folyton ezen, és legalább megpróbál továbblépni.

Gondoljatok bele, ha válnak, akkor is ugyanúgy ezzel kell élnie élete végéig, ugyanúgy fel kell dolgoznia, hogy megcsalták!!!

De kaptak még egy esélyt maguktól, hogy megpróbálják.

LEhet, hogy nem fog sikerülni, de a szándék megvolt, és ez lesz az utolsó emléke a kapcsolatból, nem a megcsalás. Szerintem jobb ez így! ÉS ki tudja, lehet, hogy egymás mellett fognak megöregedni! :-)

És annyi olyan kapcsolatot látok, ahol hűtlenség nélkül is akkora gondok vannak. KEzdve az érzelmi elhidegüléstől, vagy hogy úgy él a férfi a kapcsolatban, mintha egyedül lenne. (mindig azt teszi, amihez kedve van, oda megy, stb. de hűséges!)

És együtt vannak, nem is akarnak szakítani...

SZóval az a tény, hogy valaki hűséges a párjához, nem jelenti, hogy jó a kapcsolatuk, vagy szereti.. :-(

Viszont ismerek olyat, aki megcsalta már a párját, de láthatólag szereti. Minden gesztusa, mozdulata ezt mutatja. Ilyenkor mi van???

Jó a fejekbe egyik esetben sem látok bele!!! :-P

Többnyire maguk a megcsalók sem tudják, miért tették, vagy mi nem teljesen jó a kapcsolatban, ha azért (legalábbis akiket kérdeztem)..

Kicsit hosszú voltam, és kusza..

Mindenki bogozzon ki annyit belőle, amennyit akar.. ;-)

Egyébként hogy visszakanyarodjunk az eredeti témához..

Szerintem senki sem állíthatja magáról, hogy hűséges, amíg nem tesztelte.

Azt mondhatja, hogy nem szeretné megcsalni a párját, de hogy tényleg nem tenné meg, az csak akkor derül ki, ha már lett volna rá alkalom, és nem élt vele. (olyan harmadikkal, akit igazán vonzónak tart)

Könnyű tisztának maradni kísértés nélkül! :-P