Miért hűtlenek a férfiak? Mi az ami leállítja őket erről? (beszélgetős fórum)

Igen, egyet értek! :-)

Ha valami nem működik, akkor azt nem kell erőltetni.

De épp ez az!

Ha úgy érzik, hogy az egyik fél gyengeségén kívül minden más működik?

Ha közös az érdeklődés, ha a tervek közösek, és együtt akarják megvalósítani, ha jó a szex?

Ha pl. a megcsalt fél nem tudná, hogy mi történt, akkor teljesen harmonikus és boldog életük lenne..

Igen mindenkinek vannak dolgai, amit a másik vagy elfogad, vagy nem...

NEm kell, benyelni semmit, ha nem akarjuk!

De azért, mert most kakaó helyett sz@r került az egyik palacsintába, dobjuk ki az összeset? ;-P

:-)

Az biztos!

Vagy átmeneti fúj.. ;-P

Szerintem egyébként is odafigyelés, stb. kérdése, hogy egy kapcsolat -hosszú távon- boldogan működjön.

Ahogy írtam, az évek alatt annyit alakul a férfi és a nő, a vágyaik a különböző élethelyzetekben, hogy ha nem teszünk érte, egy szép napon arra ébredünk, hogy csak egymás mellett élünk, és nem együtt... :-P

Én arra gondoltam a fizikai hűséggel kapcsolatban, hogy ha beüt a béka, nem kell feltétlen sértetten továbblépni, és utána egyedül búslakodni. Mert lehet, hogy van még dolga a két embernek egymással, és ha valamit akarok, azt meg lehet tenni.

EZ érvényes arra is, hogy nem akarom megcsalni a párom soha többet. De a másik helyett nem lehetek erős! :-)

ÉS ha tényleg egyébként minden oké, akkor ha nagyon akarom, a megbocsátás is tanulható!

Szerintem ellenállni a minket ért kísértésnek, és megbocsájtani a minket megbántónak egyaránt nagyon kemény feladat, és csak mély belső késztetés, elszánás mellett működik! Mindkettő nehéz, de mindkettő működhet, ha igazán akarja az, akit érint. :-)

IGen, az a ritka, ha utána működik a kapcsolat. De ha a két ember szereti egymást, és alapvetően összetartoznak, akkor jó, ha megpróbálnak mindketten tanulni abból, ami történt. Ezzel nem arra célzok - mint annyian- hogy a megcsalt is tehet arról, hogy megcsalják..! Mert nem, nem ő tette meg, és az sem biztos, hogy adott rá okot..

Látod, én is erre gondoltam, hogy az ember tanuljon a hibáiból, hogy félrement, mit ért el vele, lehet, hogy utána nem teszi meg.

De ezt miért ne lehetne egy adott kapcsolaton belül?

És vannak, akik valamiért képtelenek ellenállni a kísértéseknek.. Lehet, hogy önzőek, de lehet, hogy "csak" gyengék..

De ha egyébként minden másban maximálisan a párjuk mellett állnak, és a közös életük jól működik?

A pozitív áldozat az is lehet, hogy a megcsalt fél is megpróbál tovább lépni, és megbocsájtani. Ha valóban ezt akarja! Ha mégsem megy, legalább megpróbálta.

ÉS lehet, az is, hogy bevállalja, hogy az ő párja megcsalta/megcsalja, de mivel szeretik egymást, ezért együtt maradnak. AZ ő áldozata az, hogy megpróbál együtt élni azzal a tudattal, hogy a párja nem volt hűséges.

Mindenkinek vannak hibái, és mindenkinek vannak határai. Azzal hogy megpróbálunk jobb emberek lenni, azzal azt gyakoroljuk, hogy tanuljunk a hibáinkból, és tágítsuk a határainkat. :-)

A "nem hitelest" arra írtam, hogy azt írtad, hogy nem a fizikai hűségen múlik a boldog párkapcsolat.

Szerintem iszonyatosan minimális annak esélye, hogy megcsalás után egy kapcsolat boldogan működjön. Előfordul, de nagyon ritka.

Az egy pozitív áldozat, amikor lemondok valamiről a másik tisztelete miatt.

Azt teszem, amit én is elfogadnék, ha velem tennék.

A saját példám az az, hogy én is voltam megcsaló és megcsalt is.

Tudom, hogy miért tettem és tudom, hogy milyen, ha megteszik velem.

Azok a kapcsolatok nem voltak utána boldog kapcsolatok.

Már nem teszem meg, mert rájöttem mit veszítek vele és mit okozok vele.

Legalább nem lesz úgy, mint Egyszeriéknél, amikor nem jött össze a csúcs az ágyban:

-Neked sem jutott eszedbe senki?!

Hát igen,a szex olyan lesz,mint a bowling.

-Drágám,elmegyek a spanokkal szexelni,majd jövök.

-Jól van Édesem,lehet én is szólok valakinek...

Olvastam valamit, gondoltam leírom, mert érdekesnek találtam.

Nem az egész cikket, csak szemelvényeket!

" Egy évtizeden belül nem kell a pároknak szexuális életet élniük, ha gyereket akarnak, mutattak rá a kutatók. Úgy vélik: a harmincas éveikben járóknál egyre nagyobb arányban alkalmazzák a mesterséges megtermékenyítés módszereit, mert a természetets úton való fogantatás ennél a generációnál minden eddiginél kevésbé hatékony.Eszerint a jövőben a szexuális élet nem fajfenntartási kényszer lesz, hanem csupán szabadidős tevékenység......

A mnegdöbbentő jövőképet a Perth-i Murdoc University állategészségügy-professzora, John Yovich festi elénk. "

Hát kérem innentől mindemki azzal hódol a hobbijánk akivel csak akar!:)))))))))

Mivel lehet mérni, hogy valami nem megy?

-ha nem érzik jól magukat egymással?

-ha nem szeretik már egymást?

-ha nem jó a szex?

-ha nem tudnak hűségesek lenni?

-ha nem akarják ugyanazt mindenben?

Nagyon komolyan mondom, hogy nem vitatkozni szeretnék, tényleg érdekel, hol, és hogyan mérhető, miből látszik, ha valami nem megy? :-)

Mire gondolsz, hogy nem hiteles?

Most elsősorban a gondolatainkat írjuk le, ha én tényleg így gondolom, akkor hiteles, nem?

Mint ahogy a Te véleményed is hiteles, mert Te ezt érzed/gondolod.

Azt mondod, voltál mindkét oldalon..

Tehát mégis van olyan, Te is átélted, hogy valahogy "úgy" alakulnak a dolgok, aztán később esetleg megbánja az ember..

Ha szabad kérdezni, nálad hogy volt az a bizonyos?

(ha nem akarsz, nem válaszolsz) :-)

"Az embernek a párját érdmes megtalálnia, nem valakit, akiben ha valami nem stimmel, akkor kipótolom más emberrel. EZ nem fog működni."

Mindenki úgy indul, hogy a párját találja meg.

És sokszor néhány év és gyerek után derülhet ki, hogy valami hiányzik, vagy nem olyan, mint régen..

Akkor mi van?

Be kell dobni a törülközőt, és továbbállni..?

Különböző élethelyzetekben, életkorokban a férfiak és nők vágyai mások lehetnek, ez is folyamatosan változik..

Tényleg jó, hogy belátod, valamit valamiért.

Minden tiszteletem a tiéd, hogy Te ennyire háttérbe tudod szorítani a vágyaidat, vagy ennyire szerencsések voltatok a párotokkal, hogy egyből egymásra találtatok, és a mai napig minden rendben van, nem csak a felszínen, hanem a vágyaitokban, és a lelketek legmélyéig! Gratulálok!

Jó lenne, ha minden kapcsolat ilyen lenne.

De sajnos nem így van. :-(

És van ahol tényleg minden működik, csak van egy "rövidzárlat".. ilyenkor is az a megoldás, ha szakítanak? ÉS ha mindketten tudnak tanulni a hibáikból és tovább lépni, együtt?

Vagy ott van a "kapuzárási pánik" a férfiaknál (de biztos előfordul nőknél is)..

Akkor 40-50 évesen, 20 év házasság után váljon el az asszonytól, akit egyébként szeret, gyermekei anyjától, akivel esetleg együtt szeretne megöregedni? Csak mert "bekattant"..?

Persze az lenne az igazi, ha ilyenkor mással vezetnék le az emberek ezeket a belső feszültségüket.. Na nem úgy "mással"... :-P

A szempontok okék, csak olyanról beszélni, amit nem tudunk megcsinálni magunk sem, nem igazán lehet hiteles szerintem.

Én voltam mind a két oldalon.

Az érdemes megnézni, hogy azzal, hogy valaki olyan, amilyen, azzal árt-e akár magának, akár másoknak.

A felfogását persze meg lehet érteni, de ha árt vele másnak, akkor azt érdemes kimutatni, különben a "nagy" elfogadás elmossa a fejlődés lehetőségét.

Miből gondolod, hogy én nem vagyok monogám???

Azért, mert igyekszek mindent több nézőpontból látni, és nem csak azt, ami az "én" igazam?

Jelentem az vagyok! :-)

Teljesen igazad van,egyet értek veled.

Csak azt kellene egyes embereknek megérteni,hogy ha valami nem megy azt nem kell erőltetni.

Hazudozás simliskedés sosem vezet jóra.

Értem amit mondassz, de nézz mélyebbre. Az csak annak a szempontja, aki csalni akar.

Ha téged csalnak fizikálisan, akkor szerintem nem lennél ilyen elnéző. A sexuális együttlét az már egy nagyon intim együttlét és nem olyan, hogy valakivel pingpongozok.

Ha szerelmes vagy egy férfiben, biztos vagyok benne, hogy nem tudnád elfogadni, ha folyamatosan kiélné a vágyait másokkal.

Ez egy olyan dolog, hogy valakivel boldogan együttélek, akkor lemondok olyan dolgokról, ami singli életmódban oké.

El kell dönteni mit szeretnénk.

Nem kell hűségesnek lenni egy emberhez, de akkor nem is érdemes párkapcsolatot kialakítani, mert az egy másik kapcsolat, mint az ösztönök kiélése.

Ezt a dolgot lehet szépíteni, de a valóságban nem működik a dolog félre cuccolásokkal.

Az már nem harmónia.

Valamit valamiért.

Mindent nem lehet egyszerre.

Ha a pasi többet akar, mint a nő, és ez folyamatos feszültséghez vezet közöttük, akkor nagyon egyszerű a képlet: Nem illenek egymáshoz.

Az embernek a párját érdmes megtalálnia, nem valakit, akiben ha valami nem stimmel, akkor kipótolom más emberrel. EZ nem fog működni.

Egy csomó dologgal vitatkozhatnék, de minek!?

Aki elhatározta magát elméletet úgyis talál hozzá!

Én mindenesetre továbbra is monogám maradok, és nem szégyenkezem miatta!/ Másrészt hülyeség lenne most változtatni!/

ÉS igen, úgy kellene élni, hogy az életnek ne legyen mit "visszaadni".. de az emberek többségének ez nem megy még sajnos..

ÉS azt is elfelejtjük, hogy létezik megbocsátás is!!! Annyi mindent megbocsájtunk, ezt miért nem tudjuk? Miért tudunk bizonyos dolgokat "benyelni", mást meg nem???

Igen, vannak "megbocsájthatatlan" bűnök.. Például ha valaki embert öl.. De ha önvédelem?? Akkor már "szabad"? Ilyenkor mérlegeljük a körülményeket.. a hűségnél meg nem? Vagy a kapzsiság?

Én konkrétan nagyobbat csalódnék a páromban, ha kiderülne mondjuk, hogy egy olyan bűnszövetkezet tagja, aki pénzt gyűjt beteg gyerekeknek, és aztán nem adja oda nekik, hanem ebből "élünk"...

IGen, felelősséggel tartozunk a többi ember felé, hogy ne bántsunk meg senkit, de felelősséggel tartozunk magunk felé is!! Nem élhetjük más életét, mint akik vagyunk, ha magunkért, a vágyainkért nem merünk soha kiállni, akkor "elpazaroljuk" az életünket! Nem ezért "kapjuk"!!

Hanem hogy tanuljunk magunkból, egymásból, hogy ne kövessük el kétszer ugyanazt a hibát..

Az lenne a jó, ha mindenkinek olyan vágyai lennének, ami nem keresztezi, nem zárja ki a másik ember boldogságát....

Vagy ha csak az az egy vágyunk lenne, hogy a többi embert boldoggá tegyük... :-)

Igazából az átverés és a másikban csalódás annyi más helyzetben is előjöhet egy kapcsolatban..!

És nyilván eszébe jut a megcsalt embernek a jelenet.. és nyilvánvalóan nem fog örömében tapsolni, ünnepelni.. :-(

De annyira mindig ezen akarjuk mérni két ember boldogságát, hogy mindketten képesek-e csak és kizárólag egymás társaságát élvezni, akár hosszú évekig.. van aki már azt is megcsalásnak veszi, ha a párja megnéz egy csinos nőt, jóképű férfit..

Vagy beszélget vele egy jót. A gyanakvás, a féltékenykedés is eléggé megmérgezi a kapcsolatot.

És kérdem én, a fizikai hűségnél nem fontosabb az, hogy két ember számíthat egymásra, jól érzik magukat együtt, szeretik a közös gyerekeiket (ha vannak), és nem utolsósorban vannak közös céljaik, és az életről alkotott alapvető elvárásaik, vágyaik szinkronban vannak, tehát egy nagyon jól működő csapatot alkotnak, mondhatni???

Én is azt hangoztatom, hogy a hűség az igazi, az valóban egy magasabb szintű kapcsolat záloga, de nem mindenáron, csak ha mindkét ember késztetése, és képességei ezt lehetővé teszik.

Igen, az élet választások sorozata, és meg kell dolgozni a boldogságért.

De pl. ha egy férfinak az igénye a napi szintű szex, viszont a párja megelégszik a heti egy alkalommal, akkor mi van? Egy ideig nyilván mehet, hogy a késztetéseket, vágyakat visszafogja valaki, de utána már az belső feszültséget okoz.

Vagy "kényszerítse" a párját, hogy többször legyenek együtt, mint amire az vágyik..?

Melyikük "erőszakolja" meg magát a célért?

Hosszú távon senki sem tudja, mert kényszerként éli meg... Vagy hanyatt-homlok szakítani kellene ilyenkor?? ÉS ha egyébként szeretik egymást, jól kiegészítik, netán közös gyerekek vannak, és jópár év a hátuk mögött??? Akkor is váljanak el..?

Vagy a férfi érje be a heti egy alkalommal? (De írhatnám, hogy a nő érje be vele, ha többre vágyik?)

Te képes lennél így leélni az életedet? Vagy inkább lecserélnéd a párod, akivel amúgy minden más remekül működik közöttetek?

Netán tudnál úgy boldog lenni, hogy a párod csak azért van veled többször, mert szeret, és nem akarja, hogy neked rossz legyen, vagy mert fél, hogy ha nem kapod meg otthon, akkor megcsalod, netán elhagyod... Vagy mindezek együtt...?!

A belső késztetéseket el lehet nyomni egy ideig, és működhet, hogy "jó" akar lenni az ember, de egy idő után már "betelik a pohár"..

Vagy mi van akkor, ha tudod, hogy a párod nagyon szeretne valamit, vágyik rá, de te nem akarod, és nem is teszed meg, mert nem vonz, és még a kedvéért sem..

Akkor elvárod, hogy ő ne tapasztalhassa meg soha?

És most ne is csak a szex formáira gondoljunk..

Mi van, ha az egyikük mondjuk motorozni/ejtőernyőzni/túrázni szeretne, de a másik nem.

Nyilván nem egyedül szeretné.. Akkor vagy elvárhatja, hogy ne tegye, vagy erőszakot tesz magán, és belevág vele ő is - és milyen "kellemes" partner lenne..

Vagy azt is mondhatja, hogy igen drágám, tudom,hogy erre vágysz, én nem adhatom meg neked, de nem bánom, ha ezt másokkal teszed. Így nekem nem kell, de te megteheted, és majd esténként összebújva mesélsz az élményeidről.. (nyilván a mással való szex nem lenne esti téma.. :-S)

De mi van, ha a másik félnek az rosszul esik, hogy a társa a szabadidejének egy részét másokkal tölti, akár ellenkező neműekkel, jó hangulatban, közös élményekkel... Az nem mérgezi a kapcsolatot?

Tud-e vajon örülni annak, hogy a párja kisimult, és boldog, vagy elkezd féltékenykedni, és gyanakodni..? Ez ugyanúgy kiöli a bizalmat, még ha semmi alapja sem lenne..

Vagy netán ha más némileg az érdeklődési kör (mert nem vagyunk együtt egész nap, különböző élmények érnek, és másfelé -is- alakulunk, mint a párunk)akkor megint csak borítsunk mindent???

Szerintem amíg szellemileg, érzelmileg, lelkileg egy hullámhosszon van egy pár, élvezik az együtt eltöltött időt, és jól "működnek" a hétköznapok megpróbáltatásiban is, addig nem feltétlenül a fizikai hűségen áll vagy bukik a kapcsolatuk. :-)

Persze, most is hozzátenném, hogy akkor, ha mindkettő önként teszi a kapcsolatba amit tesz, és elfogadja amit a másik adni tud. :-)