Miért hűtlenek a férfiak? Mi az ami leállítja őket erről? (beszélgetős fórum)

Ha hozzászólhatok nekem egészen más a véleményem. Ezt írtad: "Tudom, h szereti a családját, imádja a kislányát, stb. mindent megtesz a családért."

Kicsit ellentmondást érzek, lehet gondoskodik rólad, rólatok, akkor miért is ment félre? Nem adtál meg neki amit kért Tőled? Elutasító voltál vele szembe? Ha ezekre a válasz nem, akkor nincs miről beszélni, ez a helyzet csak megalázó lehet neked és bármikor előfordulhat újra.

Ha esetleg Te is hibásnak érzed magad (előző kérdésekre igen választ adtál), akkor megbeszélve talán érdemes egy próbát tenni, de azt gondolom, hogy már olyan nem lesz mint előtte.

Ha az Én feleségemről kiderülne, hogy csak "más" után ábrándozik, megdobogtatja szívét, akkor nem lenne kérdés, hogy jobb egymás nélkül.

Sportospasi: köszönöm a férfiúi hozzászólásodat:)

Te, mint férfi, biztosan jobban látod a dolgokat, mint én. A férjem bevallotta az eseteket, szóval nincs titok- most ez nem tudom, h jó, vagy inkább rosszabbik eset? szerinted?? Tudom, h szereti a családját, imádja a kislányát,stb. mindent megtesz a családért. Akkor ő a poligám sorba tartozik? és te mit tennél a helyzetemben? Hagyjam rá, ne firtassam a dolgot, ne egyem magam, mert úgyis mind1? ha akarja, úgyis megteszi, mert hajtja a vadászösztön?

De addig meg mi legyen az én büszkeségemmel? Ez azért megalázó, nem? te mit tanácsolsz, hogy lehet egy ilyen dolgot feldolgozni, anélkül hogy megromolna a kapcsolat? Nagyon várom a válaszodat!

Én most mesélnék..26 éves, 3éve házasságban élő (+a 6év együtt járás), lassan kétgyerekes anyuka vagyok. Mások által csinosnak mondott az alkatom, most terhesen is minden ok. A lényeg az, hogy most kezdenek kiderülni férjem eddig rejtett dolgai: megcsalások nem egy- nem kettő hölgyikével..

Én eddig azt hittem, h minden rendben-sex terén is. Mindent megteszek kettőnkért, minden változatos- merthogy én sem szeretem az unalmas dolgokat. A kérdésem a következő: miért csal meg, ha amúgy minden rendben? Mert az érdekesebb?? Amitől a leginkább tartok: nem fog ez a kapcsolatunk róvására menni? vagyis nem szokik hozzá ahhoz, h időnként máshol lelje örömét??

Kérlek olyanok válaszoljanak, akik komolyan megértik a helyzetet-

1:Mert forr a vérem.:)

2:Az impotencia.:)

:-)

IGen, sokszor csak akkor döbbenünk rá, hogy valaki milyen fontos volt nekünk, amikor már elveszítjük.. :-(

Jaj, ne tudd meg hányszor gondoltam már rá, hogy súghatna néha valaki... (vagy lenne rá fülem, hogy halljam)

Hogy amit gondolok, amerre mennék, az a jó út e valóban..

Mint a játékban, mondogatná, hogy hideg, langyosodik, melegszik... :-)

Van egy szívemnek nagyon kedves barátném, ő mondta nekem az alábbit. (ő hisz Istenben)

Akinek más a világnézete, vallási hovatartozása, azt kérem, hogy ugorja át, nem vitaindítónak szánom, de bennem mély nyomot hagyott, és ezért megosztom veletek is..

Isten csak azokat a gyermekeit méri meg, akiket igazán szeret, és csak akkora megmérettetést ad mindenkinek, amihez az adott pillanatban eléggé erős. Baj akkor van, ha megmérettél, és könnyűnek találtattál.. de ha rájössz, és legalább magadnak beismered, hogy hibáztál, akkor jó úton jársz.

Egy másik, számomra szintén meghatározó idézet, gondolat, amit az érettségink alkalmával a magyar tanárnőmtől kaptam annó, azóta is bennem van, és gyakran eszembe jut. (mindenki kapott tőle egy-két személyesen neki szánt idézetet) :-)

"Isten a fényben él, hová út nem vezet, magad légy az út, vagy el nem érheted"

és a másik, amit kaptam (Nagy László):

"Így is ember, se bölcs, se büszke,

égi, földivirágzás tükre,

rügytől gyümölcs-rogyásig látó,

enyészeten is átvilágló "

:-)

SZerintem jó kis mottó mindkettő az élethez! :-)

Szia :)

Igen, tényleg ez a lényege az életnek minden terürelen! A gond abból szokott adódni hogy nem mindenki ismeri fel időben hogy mi a fontos és mi az ami az értékei közé tartozik! :o)))

:O))))))))

Igen.

Meg van egy olyan része, hogy amikor nehéz, akkor milyen megoldásokhoz nyúlunk. Ezek sokszor tesztek az élet részéről, hogy a könyebb, vagy a nehezebb, de jobb megoldást választjuk.

...és van amikor a jel, az ijesztés egy harmadik képében jelenik meg... :-(

A szürke hétköznapok, a gondok sokszor bedarálják a kapcsolatokat..

Könnyű meghódítani a másikat, mindig a legjobb arcomat mutatva..

... de megtartani úgy, hogy abban mindkettőnknek öröme teljen.... na, az a művészet... :-)

Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek, rossz időszakok. De ehhez nem is kell kapcsolat, az egyedülállók életében is így van.

A kérdés, hogy ezt tudjuk e magunk és a kapcsolat javára fordítani, hogy jól jövünk e ki belőle.

Előrébb tudunk e lépni, vagy megrekedünk, dagonyázunk a rosszban, az önsajnálatban..

Most nagyon bólogatok!! :-)

Nem az én gondolatom, én is olvastam, de nagyon igaz:

"Meg kell tanulnunk megbecsülni azt, amink van. Hogy ne csak akkor váljon fontossá, amikor már elvesztettük, hanem amikor még "megvan"..."

Nem pontosan idéztem, de a lényeg benne van! :-)