Mi van a halál után? (beszélgetés)

Szia, igen, gondolok Rájuk, és hidd el, ha lehetne elosztanám a még hátra lévő éveimet közöttük...de erre sajnos nincs lehetőségem.

Adom hát amim van és amimet adhatom, vér és csontvelő donor vagyok, az egyik vesémet is felajánlottam , de ezt a törvény tiltja, ha csak nem közvetlen családtagnak kell.

Igazad van, egyetértünk abban hogy ez egy nagyon nagyon rossz gondolkodási mód, tisztában vagyok vele. Ennek ellenére mégis így gondolom.

Én sem!

(Üdv itthon!:))

Szia, én meg úgy gondolom hogy nagyon is jól döntöttem azzal, hogy nem óhajtok túlélni "minden eszközzel és "minden áron".

Ha a szívem ismét le akarna állni,- elvileg ugyan semmi baja,miután megállt tökéletesen kivizsgálták-- akkor álljon meg, ez rendeltetett.

Nem óhajtok túlélő lenni csak mert mások azt sugallják hogy van rá lehetőség, és ha van, akkor azt illik elfogadni.

Ami még hátravan azt esetleg elfogadom (bár ez se biztos), de művileg meghosszabbítattni nem engedem az életemet se így se úgy se semmiképp, és passz.

Ha hülyeség, azt is én "károlom el", Neked nem fog fájni, ígérem!

A pacemakert nem a sors teremtette, hanem az orvostudomány fejlődése, ami sokszor áldásos, sokszor meg nagyon - nagyon csüggesztő.

Pl. pont pacemaker ügyben.

Amikor egy ember teste - lelke feladta, menne már, fekszik tehetetlenül pelenkában, kiszolgáltatva, de a műszer viszi a motort, nem hagyja leállni.

Egyszer már megbeszéltük, hogy félelemnek helye nincs ... :)

De vágyni sem szabad rá, igaz?

Amikor jön, mert jönnie kell, akkor menni kell.

Kinek mi és mennyi jut ebben az életében.

Hogy mi van, lesz utána?

EBBEN az életben dől el, de azt akkor élni kell, csinálni kell, a legjobb akarat szerint.

Szívesen-- márhogy a választ:), hogy mázlista vagyok-e azt nem tudom eldönteni, nem igazán ragaszkodtam soha az életemhez,sok oka van miért nem.

Meg lehet kérdezni hogy Te hogyan--milyen előzmények után--találkoztál Vele?

Egyáltalán nem félelmetes jelenség szerintem se, én azt gondolom aki retteg tőle azt nagyobb eséllyel viszi el..

Kösz a szerencsekívánatot, nem tudom minek örülnék jobban: annak ha soha többet nem történne meg, vagy annak ha legközelebb minden orvosi erőfeszítés ellenére elvinne.( nem engedtem a pészméker beültetést, a sorsra bíztam a jövőmet)

Élni szerintem sokkal de sokkal nehezebb mint meghalni és egy laza mozdulattal magunk mögött hagyni minden bajt meg jaj-t amit az életben kapunk.

kosssz a valaszt h mazlista vagy-e a tortenet utan azt neked kell tudnod en minden esetre meglepodtem...nem jozansagra szamitottam... en is lattam mar egesz kozelrol,egymas mellett ultunk a korhazi agyon,segitett es nem feltem tole ahogy te sem...ez az erzes par ev elteltevel sem valtozott semmit

soxerencset Neked ha kivanhatom...

Szia, milyen "Úriemberre" gondolsz?

Ha a Halálra, akkor az a válaszom hogy IGEN, találkoztunk egymással tavaly dec 15-én reggel hat és kilenc óra között három ízben is (megállt a szívem és újra kellett éleszteni.)

Sajnos egyszer se volt annyi időm hogy komolyabban megkukkoljam magamnak valóban fekete csuklyája van-e és kapucnija--mint ahogy ábrázolni szokták--, mert addigra felélesztettek.

Mentem volna vele, erre talán elég bizonyíték az, hogy egymás után háromszor is rábólintottam a hívására.

Hogy nem sikerült vele mennem, az a fene modern orvostudománynak meg a defibrillátornak köszönhető, nem nekem.

Kíváncsi vagy még valamire ezen kívül is?

Én olyan ember vagyok hogy ami velem kapcsolatos abból semmi se titok, mindenről nyíltan írok bárkinek bármikor bármennyit, amennyiben van rá érdeklődés.

Jahh, amúgy szívesen!:)

legutobbi szepen hangzik...bolcsessegre enged kovetkeztetni de vahj komolyan gondolod-e amit irtal?

kivancsi volnek volt-e kozvetlen kapcsolatod v elmenyed az "Uriemberrel"...ha ja megosztanad velunk?

vagy irj egy privit mert engem komolyan erdekelne mi kesztetett e sorok leirasara...jaja nem lelkizni szeretnek mert nem vok az a tipus...kosssz

Szia, én épp egy tizessel vagyok több Nálad, de tökéletesen osztom a véleményedet!

Így is csupa felesleges dologgal van tele a világ, nem lehet és nem is kell szanaszét szakadva vgigloholni ezt az egy életünket, ami adatott.

Én is elfogadom a halált mindenkor, jöhet akár ma is, nem félek tőle és nem is "szaladok el" előle. :).

A mennyország létezik

Egy idegsebész tapasztalatai a túlvilágról

Dr. Alexander Eben

Több ezer embernek volt már halálon túli élménye, de a természettudományok kutatói mindezidáig azon az álláspolton voltak, hogy túlvilág nincsen. Dr. Eben Alexander idegsebész is ezen tudósok közé tartozott. Tisztában volt azzal, hogy a halálközeli élmény létező jelenség, de úgy gondolta, csupán a trauma által megviselt idegpályák terméke. Egy szép napon viszont az ő agyát is megtámadta egy ritka betegség. A homloklebenye, amely az érzelmekért és gondolatokért felelős, teljesen leállt. Dr. Alexander hét napig kómában feküdt, majd amikor az orvosai már feladták a reményt, egyszer csak kinyitotta a szemét, és visszatért az életbe.

Gyógyulását orvosi csodának tartják, de az igazi csoda nem csupán erre korlátozódik. A kóma alatt dr. Alexander megjárta a túlvilágot, és találkozott egy angyalszerű lénnyel, aki bevezette a testentúli létezés legapróbb rejtelmeibe. Az orvos útja során az univerzum isteni forrásával is találkozott. Dr. Alexander története nem a fantázia műve. Betegsége előtt képtelen volt természettudományos nézeteit összeegyeztetni az istenhittel, a lélekbe és a túlvilágba vetett hitével. Ébredése óta azon orvosok közé tartozik, akik úgy gondolják, a teljes egészséget csak azáltal lehet elérni, ha tudatosul bennünk: Isten és a lélek létező dolgok, és a halál nem minden dolgok vége, csupán egy következő állomás kapuja. Ez a történet az egész világnézetünket felforgathatja. Sem a tudósok, sem a hívők nem intézhetik el egyetlen kézlegyintéssel. Mert aki elolvassa, annak meg fogja változtatni az életét.

kevesebb

Most 38 vagyok,2-3 éve változott meg a véleményem.Addig mindent elhittem,elolvastam egy csomó könyvet ezzel kapcsolatban,az első volt több mint 20 évvel ezelőtt Az élet az élet után című kiadvány....

egyszer csak hirtelen megváltoztam,igaz,hogy ehhez kellet pár szerettemnek eltávoznia,nem tudom miért és hogyan jött,de már tényleg nem hiszem ,hogy lenne bármi is utána,és a mi a lényeg,nem is vagyok rá kíváncsi.Épp elég a jelennel foglalkozni,a mostban létezni,ez is nagy feladat,nem érdekel a múlt s jövő.Nem foglalkozom már egy csomó olyan dologgal,amivel eddig igen,mert felesleges és nincs értelme,mindennek eljön az ideje és akkor majd megtudjuk:)