Mi történhetett valójában? (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Én érdekelt vagyok ezoteria témában.

(A helyesírásom miatt bocsi, már megszoktam, hogy nem követem a nyelvtant :))

Szóval az a dolog, hoyg szellemek bizony vannak ezen most elmosolyodtam. Én már 4-5 éves korom óta tudom, hogy vannak. Csakúgy mint démonok stb.

De ezt nem mindenki tudja.

De igaz lehet félelmetesen tudnak kinézni (mivel nincsen emebri testük) de nem kell tőlük félni. Van amitől kell, de az ritka. :)

Az ember 3 részből áll:

1. Fizikai (emberi) test

2. Szellemi test

3. És Lélek

Amikor egy ember meghal a lélek a testben marad ( pár hétig azt állítják de ez eltérő). De ha az ember a halál pillanatában fél mondjuk a pokoltól vagy attól, ami odaát van, akkor a lélek inkább a maradást választja.

És vagy a házban marad, ahol meghalt vagy egy közeli hozzátartozó testébe költözik be. Ez kissé félelmetes. De az, amit mi kísértetnek nevezünk az egy ittmaradt lélek. (Ezt annak mondom, aki nem értene a témához.)

Szoktak vitatkozni arról, hogy hogy néz ki egy szellem. Egy ismerősöm (aki érdekelt a témában) ő azt mondta, hogy amikor a lélek elhagyja a testet és úgy dönt kísértet lesz és nem megy át azon a bizonyos "kapun" akkor a lelke olyan formát vesz fel, amilyen az emberi teste volt. Meg amíg kolbászol a 2 világ közt.

Azt érdemes tudni, hogy egy 4-5éves gyerek nemcsak aurát képes látni, hanem a kísérteteket/szellemeket is. És az én különlegességem, hogy sok dologra emlékszek kiskoromból.

Másrészt könnyen meg lehet állapítani azt, hogy mikor bújkál egy szellem az emberben.

Mert vannak bizonyos jelek, amik erre utalnak:

1. Fura viselkedés; az ember nem mer más szemébe nézni, úgy érzi nem önmaga

2. Úgy érzi, hogy mintha sose lenne egyedül

3. Nem érzi jól magát a bőrében

4. Úgy véli valaki lakik benne

5. Nem mer igazán önálló döntéseket hozni

6. Elhúzódik a világtól

Nos az az érdekes, hogy mikor egy démon szállja meg az embert (állítólag!!!) ugyanez a helyzet.

A helyes döntés ilyenkor az, hogy a bennünk levő másik lelket megpróbáljuk a jó irányba terelni. Hogy kelljen át végre azon a "kapun".

Mert ha a szellem sokáig marad más testében az nem jó neki se, és annak is csak árt vele, akibe beköltözött.

Remélem ezzel átfogóbb képet adtam a szellemekről. Akinek ezzel kapcsolatban van kérdése az írjon bátran privibe.

Üdv: Yargan

Uuuhh, Helga, nekem is volt ilyen élményem régen:

kishúgommal aludtam egy szobában, ő meg hirtelen felült álmában, és a hátam mögött kissé felfelé nézett riadt szemekkel. Bennem megfagyott a vér is, kérdeztem hogy mit látott, de csak nézett a hátam mögé, majd egyszer hanyatt vágódott és ismét elaludt.

Brrr, nagyon ijesztő volt.

Sziasztok!Nekem is van érdekes történetem,de eddig csak a családomnak mertem elmesélni.Kb.3 évvel ezelőtt történhetett.A nagyobbik lányom nem volt még két éves.Este sötétben jöttünk haza a bejárati ajtóval szemben volt egy kuka a bokor mellett a lépcsővel szemben.Ahogy fogtam az ölemben és mentem fel a lépcsőn(ott pont a kuka fele nézett),egyszer csak azt mondta,hogy anya ott a néni.(elég szépen beszélt már)Mondtam nincs ott semmi az kuka,de ő csak hajtogatta,hogy néni,néni.Mondtam neki,hogy Lindus az kuka,hol látsz nénit?És megmutatta,pont a kuka és a bokor közé mutatott és mondta,hogy ott.Én jól megijedtem és gyorsan be is mentünk a házba.Azt még le kell írnom,hogy nagyon mozgékony a lányom és nagyon kevés volt már akkor is alvás igénye.Sokszor felkelt éjfélkor és akkor az ágyunk körül ugrált,labdákat keresett stb.Hát aznap éjjel is felébredt,csak az volt a furcsa,hogy ki sem akart szállni az ágyból,hanem egyfolytában beszélt.Egy pontot nézett,elég alacsonyan maga elé és beszélt.Sok mindent babanyelven,de azt kitudtam venni,hogy a kis élményeit meséli,egy-két szóból kiderült.Elkezdtem kérdezgetni,mert gondoltam hozzánk beszél,aztán egy idő után furcsa volt,hogy rám sem néz,csak mondja a magáét és mosolyog.Aztán hagytam.A végén megkérdeztem tőle,hogy itt van-e a néni és azt mondta igen.Kértem mutassa meg és rámutatott arra a pontra,ahova végig mesélt.Ezután elkezdtem gondolkodni ki lehett az és az egyetlen ember,aki nagyon szerette volna látni őt,az a dédimama volt(a párom nagymamája),aki sajnos már csak fényképről láthatta és a születése után két héttel meghalt.Ő egy nagyon alacsony néni volt.Gondoltam utána járok.Átmentem anyósékhoz másnap a picivel és kértem hozzon képet a dédimamáról.Hát odahozta a legnagyobb tablót szerintem,amit talált,volt rajta vagy 10 kép,sok idős és fiatal.Elkezdtem kérdezgetni Lindust,hogy ez ki,az ki mindenkire mondta,hogy néni,bácsi és amikor a dédihez értem,megkérdeztem,hogy ő ki azt mondta dédimama.Hát mondanom sem kell,lemerevedtünk minden,akik ott voltunk(a sógornőmék voltak még ott.)Aztán megkérdeztük az unokatesót is,aki egy nappal született a lányom előtt,hogy ki van a képen,ő azt mondta néni.

Nem mondom azért fölállt a szőr a hátamon az egésztől,de megnyugtatott a tudat,hogy ha tényleg volt ott valaki,akkor az Ő volt és csak jót akart,szerette volna a dédunokáját,akit annyira várt.Ha nem velem történik,nem biztos hogy elhittem volna.És ugye azt mondják,hogy a gyerekek három éves korukig fogékonyak az ilyen dolgokra,utána kinövik ezt a képességet,bár nálunk nem vagyok biztos benne,hogy sikerült kinőnie Lindusnak.Azóta negatív élményem is volt alig pár hónapja és akkor is ő látott valamit.A párom kinevet,hogy hiszek ebben,de engem levert a víz is az utolsó esetnél,de ezt most már nem írom le,elég volt ezt is elolvasni gondolom.

Nekem is voltak már megérzéseim, általában emberekkel kapcsolatban, akik rossz, vagy nem őszinte szándékkal közelednek a szeretteimhez. Ezeket az embereket, igyekezetük ellenére hogy megkedveljem őket, egyszerűen képtelen vagyok elfogadni, befogadni. Olyan érzésem van, ha a közelemben vannak, mintha jönne belőlük valami negatív energia, amitől jelenlétükben nagyon ideges leszek, szinte táncolnak az idegeim.

Nekem is volt ilyen "virágos" történetem: szerelmes voltam egy fiúba, aki elutazott Franciaországba, nem bíztam benne. Éppen a naplómba írtam róla, amikor leesett a szobanövényem, huzat kizárva, minden ajtó és ablak csukva volt... Persze nem sokkal rá kiderült, hogy nem egymásnak vagyunk kitalálva...

Ezen kívül évek óta "kísér" pár szám, a nyolcas, meg a huszonkettes. A volt pasimnak 822 volt a telefonszámának az utolsó három száma, és nagyon sok helyen ugyanezzel a szám-kombinációval találkozom (pl. órán 8:22...). Kissé már idegesít, mert még nem jöttem rá, hogy miért kísérnek ezek a számok.

"Valami nem stimmel Claudia körül.Nem biztos, hogy ártani akar neked, inkább vele történhet valami.Nem beteg vajon?"

Hasonló is átfutott a fejembe. Pont akkor mozdulnak el a dolgok, vagy leesik valami.

Nagyapám halála pillanatában megállt az óra a nagyszobájukban, amit ő vett és nagyival együtt imádták.

Tinédzser koromban megálmodtam szintén tini barátom halálát.Néhány héttel később meghalt.

Később idősebb koromban egyedül voltam otthon, olvastam és hirtelen, a semmiből nagyon erősen megéreztem a párom arcszeszének illatát.Abban az órában írt nekem levelet.(akkor még volt katonaság)

Több ilyen is volt, elég lenne felsorolni.Néha megérzek, megálmodok dolgokat.Be szoktak jönni.

A Te sztorid azért ijesztő, mert negatív dolgok történnek, mindíg egy személlyel kapcsolatban.Valami nem stimmel Claudia körül.Nem biztos, hogy ártani akar neked, inkább vele történhet valami.Nem beteg vajon?

Érdekes sztori, én sem zárkózom el az ilyen történésektől, de velem még semmi hasonló nem történt. Talán jobb is, mert nem biztos, h. olyan higgadt tudnék lenni, mint te voltál. Nekem már attól is borsózik a hátam, ha elmesélnek egy hasonló sztorit.

Nem tudom ezek a dolgok mire adnak magyarázatot, v. mire figyelmeztetnek, találgatni persze lehet...

Nagyon izgi a történeted de én elhiszem.Az anyukámnak különleges kapcsolata volt az amarilliszével.beszélgetett vele.

Olvastam,hogy a növények képesek ránkhangolódni.