Mi történhetett valójában? (beszélgetős fórum)

Megálmodtam egy rokonom betegségét, és rá kb egy évre, kiderült, hogy beteg...

az álmomban az is benne volt, hogy meghal, és pár hónapra rá az anyukája is, akivel él... (többször is álmodtam ezt)

már nem szeretem, ha csörög a telefon, és valamelyik rokon hív(bárki), nehogy a rossz hírt közölje:(

Ez de édes: "sötét bácsi".

Én még nagykoromban is találkozom velük.

Némelyik olyan sötét, mint a vakablak. :)

Bocs, kihagyhatatlan volt.

Aludjatok jól!

Az álmok szimbólumokként jelennek meg, nem tényként.

Álomban a halál szimbóluma NEM a halál.

:-)

Vezessetek álomnaplót. !!!

"olyan álmokkal, amiknek se füle- se farka, teljesen összefüggés nélküli"

ilyen álmokra pontosan a 7. napon rá tudsz kérdezni.

A kérdést úgy fogalmazd meg, hogy igennel, vagy nemmel is lehessen rá válaszolni.

Ezt is jegyezd le.

A 7. nap úgy értendő, hogy pl. hétfőn reggelre van számodra érthetetlen álom, akkor vasárnap este kell feltenned a kiegészítő kérdéseidet mindaddig, amíg meg nem érted a "válaszokat".

Okozhatta halálodat krokodil, ezzel le is lehet tudni egy-egy "rémálmot".

A kígyó sokaknál nagyon ősi félelem, lásd a Paradicsomi epizódot, vagy a Kundalínit.

Álom fejtésnél az összefüggéseket is kell vizsgálni, nem elég csak a szimbólumokat megfejteni.

és mi a helyzet az olyan álmokkal, amiknek se füle- se farka, teljesen összefüggés nélküli hülyeségek....vagy csak már én emlékszem rá ugy, hogy hülyeség?

Vagy a másik, egyszer kiskoromban azt álmodtam, hogy megtámadott egy krokodil :)))) éppne amikor rámugrott, akkor felébredtem, de annyira félelmetes volt, hogy nem tudtam utána visszaaludni, mert ahogy behunytam a szememet, máris a krokodilt láttam magam előtt.....egy másik alkalommal pedig azt álmodtam, hogy egy oriáskigyó akar lenyelni, a fél karomat már lenyelte, az apum próbált kihuzni de nem tudott - tudjátok, az a szörnyü rémálomérzés, amikor menekülni akarsz valmaiből vagy valmaitől, de nem tudsz...brrr...

Szoval lehet hogy valamelyik előző életemben tényleg egy kigyo vagy krokodil ölt meg? De amugy nem félek egyiktől sem, ill. nincs fóbiám tőlük...csak kiskoromban sok afrikai vadásztörténetet olvastam, amiben kigyo és krokodil is szerepelt.

Egy haverom szerint az álmok egy másik dimenzióban megtörténnek.

Most akkor melyik igaz? :D

Amiről mi azt gondoljuk, hogy álmok,

azok valójában asztrál utazások.

Előző és eljövendő életeink bevillanásai.

Szeresd az álmaidat, és vezess álomnaplót.

:) Én is így alszok már gyerekkorom óta. ("becsomagolom magam") Lehet 40 fok meleg én akkor is teljesen betakarózva alszom, hogy a lábujjam se legyen kinn.. :)

Nem tudok takaró nélkül aludni, régen is meg még most is (vagy lehet, hogy most már csak a megszokás miatt,de..) mindig úgy éreztem, hogy néz valaki, mikor én alszok. És így idegesített ha nincs rajtam a takaró, vagy legalább valami pléd. Nem tudtam nélküle aludni, mert úgy éreztem valaki figyel!

A páromnak meséltem a fórumról. Erre ő is meglepett egy gyerekkori élményével.

Amikor kicsi gyerek volt, akkor a tesójával aludt egy szobában. Lekapcsolták a villanyt, de még nem aludt el. Egyszercsak érezte, hogy valaki benyúlt a takarója alá, és egy hideg kéz megfogta a lábát. Nagyon megijedt, felkapcsolta a lámpát, de a tesója már a helyén feküdt és aludt. Nem látott semmit és senkit a szobában. Nagyon sokáig maga alá gyűrte a takaró szélét(becsomagolta magát) és lámpánál aludt el. Arra nem emlékszik, hogy volt-e még ilyen eset.

jav: kb 7 éve vették anyámék

Csak a fiam belezavart.

Hasonló esetem nekem is volt. A párom akkor éjszakás volt és én féltem otthon maradni. Sose szerettem azt a házat, kb 7 éve vették, én összesen, ha 3 évet laktam ott. Mindig féltem ott.

Tehát egyik este ott aludtam, mindig bedugtam egy kis gyenge lámpát, hogy világítson, elég fénye volt ahoz, hogy mindent lehessen látni a szobában. Nagy nehezen sikerült elaludnom. Arra emlékszek, hogy rosszat álmodtam, arra is, hogy szellemekkel álmodtam. Felriadtam, kinyitottam a szemem és semmit sem láttam, teljes sötétség volt, nagyon féltem. Éreztem, hogy valami húz, nagyon erősen, mintha valami vonzana. Nem tudtam megmoccanni sem. Ekkor elkezdtem imádkozni és egy pillanat alatt vége lett. Éreztem ahogy visszakerülök az ágyba és minden kivilágosodott. Nagyon féltem, de érdekes módon nagyon könnyen elaludtam.

Azóta sem tudom mi volt az, a valóság, vagy csak álom, ami összefolyt a valósággal.

Velem szerencsére, már "nagykoromban" nem történt olyan hogy láttam volna szellemet, viszont érzem ha körülöttem van valami, még az a szerencse hogy nem látom, akkor rögtön besz...nák, bőven elég hogy érzem...kb. 1 éve télen volt, hogy elfogott az érzés, hogy szellemek vannak körülöttem a szobámba, nem tudom elmagyarázni miért éreztem, semmi gynusat nem láttam és nem hallottam, egyszerüen éreztem hogy ott vannak, éjjel velük alszok együtt, nappal is ha lehunytam a szemem, azonnal éreztem hogy ott vannak.Este a teljes sötétben rettegtem, éreztem ahoyg ott állnak fölöttem. Egy este mentem ki a szobámbol a konyhába, és éreztem hogy jött velem...azokban a npokban voltam előjegyezve a természetgyogyászhoz, már alig vártam hogy menjek, mert ő meg tud szabaditani ilyenektől. Mikor nála voltam, mondtam neki hogy mimt érzek, ő "megnézte" - mivel látó is,- mondta hogy igen, ott vannak, hivta Mihály arkangyalt, és ő kizavarta őket a házunkbol. Kérdeztem hogy hogy néznek ki és hogy kerültek oda, ő mondta hogy dimenziókapu nyilt meg a házunkban, és azon keresztül jöttek fel hozzánk abbol a dimenzióból ahol élnek. Ezek gonosz szellemek voltak, az ún. démonok, és hogy olyan alakjuk van mint az állatoknak, pl. volt köztük pók alaku vagy krokodil alaku is...ez érdekes, mert én mindig ember alakunak képzeltem el őket. Lényeg, hogy ki lettek kergetve. Ja és azt is mondta, hogy nem szabad tőlük félni, mert nem bánthatnak, és hogy ezek nagyon buta lények, nekik mindegy hogy kisbaba vagy öregasszony akinél vannak.

Aztán ezeken kivül vannak még az ún. kóbor szellemek, ezek nem gonoszak, hanem csak itt maradt lelkek, akik rájöttek hogy itt mégsem jo igy nekik, és át akarnak kerülni a fénybe, és ha olyan embert találnak, aki érzékeny a szellemekre, annak a segitségét akarják kérni. Mondott a hölgy módszert arra is, hogy hogy lehet ilyen lelekt visszavezetni a fénybe, de sajnos már elfelejtettem.

És még azt is mondta, hogy ha szellem van körülötted, azt ugye érezni a nagy szivdobogásról (nekem legalábbis tényleg ilyenkor vert a szivem mint állat), és hogy meg lehet különböztetni a szivdobogásrol azt, hogy gonosz szellem vagy csak kóbor szellem van körülötted.

Elmesélek én is egy gyerekkori történetet, én már nem emlékszem rá, csak anyukám mesélte.

2-3 éves voltam, anyukámmal aludtam a szobába, apukám dolgozott éjjel. Én egyszer csak felébredtem, elkezdtem bőgni, hogy ott van 3 alak, mutogattam felfelé, hogy ott vannak 3-an, és fényesek, anyum felkapcsolta a villanyt, én még akkor bőgtem meg mutogattam oda hogy ott vannak, anyum nem látott semmit, ismétlem végig fel volt kapcsolva a villany! Aztán egy idő után elnyugodtam, de egyszercsak megint ujra kezdtem, megint bőgtem hogy látok 3 fényes valakit. Az egész éjjel igy telt el.

Aztán nemrégen anyum elmesélte ezt egy természetgyogyásznak, és ő azt mondta, hogy ha fényesek voltak, akkor angyalok voltak, és azért bőgtem mert nem tudtam mik azok. Mindenesetre megnyugtató hogy angyalok voltak, nem valmai gonosz szellemek...

SZiasztok!

Végigolvastam az összes irást, hát nem semmi az összes irás....az a szerencse, hogy már nem félek az ilyen dolgoktól (majd később leirom, miért ), mert különben biztosan nem tudnék elaludni :)))

Zsuzsa, tudod mire gondolok Claudiával kapcsolatban? Hogy az a szellem tulajdonképpen neki akart volna üzenni valamit, vagy kapcsolatba lépni vele, csak ez a Claudia nem fogékony a szellemekre, nem érzékeli őket ugy mint te, ezért közvetlenül vele nem tudott kapcsolatba lépni, és mivel te érzékeny vagy ilyen dolgokra (a többi sztorid mutatja), rajtad keresztül akart volna üzenni neki valamit, ezért történtek ezek a dolgok a fényképekkel pont akkor amikor vele beszéltél. Egyébként, Claudiának nem voltak ilyesmi élményei???

Sziasztok!

Hűűűűűha, mennyi hozzászólás!! :D

Amikor a cikket irtam, nem gondoltam, hogy ilyen rövid idő alatt ennyien bekukkantanak (és irnak).

Nem is tudtam elolvasni az összeset. De igyekszem bepótolni az elmaradást. :)

Ami azt illeti, Claudiának tudtommal nincs semmi baja. Tehát nem beteg. Továbbra is az az életvidám mosolygós csajszi, aki eddig volt. Mindent megbeszélünk, nem hinném, hogy eltitkolna előlem valamit, vagy ha baj lenne, nem hiszem, hogy elhallgatná. És soha nem vesztünk még össze. Kisebb viták voltak, ami szerintem természetes, de soha nem alakoskodott, nem furakodott, nem döfött hátba. Bár most kicsit eltávolodtunk egymástól, mert indketten más egyetemre járunk, más szakterületen "jeleskedünk", és mindkettőnknek sokat kell tanulnia, azért még mindig a legjobb barátnők vagyunk, akkor is, ha csak 2 hetente találkozunk. Mindig megörülünk egymásnak, ha összefutunk valahol, nagy ölelés, puszi meg miegyéb, tehát a barátságunk is a helyén van. És hogy a kedves ismeretlen mire akart rávezetni, vagy hogy egyáltalán mi célja volt az ijesztgetésen kivül, nem tudom. De mint irtam, amióta megkértem, hogy ne jelenjen meg, ne akarjon velem beszélni, egyáltalán kommunikálni se, mert félek tőle, azóta nem jelentkezett. Lehet, hogy egy rég elhunyt rokon volt, ezért megértette, hogy félek tőle, de akkor miért pont akkor jelentkezett, mikor Claudiával beszéltem? Miért lökdöste le a képünket? Vagy ha nem rokon...? Szerintetek megsértettem? Azóta tényleg semmi. Azonkivül, hogy néha úgy érzem, mikor Anyumék nincsenek itthon, hogy nem vagyo egyedül. A nappaliban érzem ezt mindig. Kb. 3 éve, Anyumék szülinapra mentek (vagy más ünnep lehetett, erre már nem emléxem), egyedül voltam itthon este. A nappaliban tévéztem. Én az egyik fotelben helyeztem magam kényelembe, a macskám, Szaros (kép az adatlapon) pedig a másikban. Még régen hallottam, hogy ha a macskák hirtelen felugranak valahonnan, és pánikszerűen ki akarnak "menekülni" a házból, szellem van a szobában. Már meg is feledkeztem a hallottakról, mikor ez történt. Szaros hirtelen felkepta a fejét, maga mögé nézett, és mintha valami idegbaj jött volna rá, a fotelon a pokrócot felgyűrte a mancsaival, olyan gyorsan ugrott le onnan, és szaladt az előszobaajtó felé. Normál hangerővel néztem a tévét, és nem emléxem, hogy lett volna benne bármilyen hirtelen hanghatás is. Hallottam, hogy kaparja az ajtót, és keservesen nyarvog. Mikor kimentem a szobából és megláttam a macskát, eszembe jutott, amit régen hallottam. Nem engem nézett a macska, hanem mögém, még a nappaliba. Aztán rámnézett hatalmasra kikerekedett szemeivel, szemmel látható volt, hogy valamitől nagyon megrémült. Nagyon ki akart menni, kiengedtem az előszobába. Én visszaültem tévézni. Hallom, nyarvog. Be akart jönni. A kis uraság, mintha semmi sem történt volna, kecsesen visszajött velem a nappaliba. Leültem, ő az ölembe ugrott. Elaludt. 10 perc se telhetett el, megint ugyanaz játszódott le. Álmából hirtelen felkapta a fejét, a szemei elkerekedtek. Ugyanoda nézett egy pillanatra, ahová előző alkalommal, és már rohant is ki ismét. A combomon meglátszódtak a karmolások, ahogyan leugrott sietve az ölemből. Megyek utána, kérdezem, mi bajod? Rám nézett, mejd ismét mögém, és kaparta az ajtót, kiengedtem, egész ki. Akkor már teljesen meg voltam rémülve. Hirtelen csönd lett. Nem hallottam a tévét. Ahogy visszaértem a nappaliba, láttam, hogy nincs kép. A sok-sok szürke pötty szaladgál a képernyőn. Semmi hang, semmi sistergés. Az órára pillantottam. Még volt időm, hogy elkészüljek a randira, de én gyorsan kikapcsoltam mindent, és ahogy elcsaptam a nappaliban a villanyt, furcsa zajt hallottam. Visszanéztem, és amikor megláttam egy szemet, akkor már elkezdtem bőgni. Semmi nem világitott bent, a külső fényektől kaphatta a "megvilágitást" a fotel kereke, de esküszöm, valami nagyon rossz érzés keritett hatalmába. Magamra kapkodtam a kabátomat, bezártam az ajtót, és bőgve nyomkodtam a telefonomat. Felhivtam a páromat, hogy találkozzunk előbb, nem birok itthon maradni, muszáj volt elindulnom, nem akarok egyedül maradni. Nem értette, miért bőgök, azt hitte, valaki bántott. Mikor találkoztunk, hozzábújtam, és ő csak szoritott magához, amig zokogtam. Jó fél óra kellett, mire el tudtam neki mesélni mindent úgy, hogy a hangom ne csuklott volna el. Előtte, mikor apróbb történéseket meséltem neki, nem hitt el, de mivel ekkor zokogtam, hogy alig kaptam levegőt, már elhitte.

Sokáig mondogatta előtte, hogy biztos csak tesztelgetni akarom, hogy mennyire nyugodt, vagy min tudja felkapni a vizet, de mikor yokogva meséltem neki el, mi volt, mit láttam, kezdett hinni nekem. De akkor hitte el teljesen, mikor sor került 2 dologra, ami akkor történt, mikor együtt voltunk. Egyik alkalommal, mikor nyáron limonádét ittunk egy kiülős vendéglőben, az ő pohara megmozdult. Teljesen mozdulatlan volt benne a limonádé, nem lötykölődött a pohárban, de a pohara 10-15 centivel közelebb jött hozzám. Mindketten le voltunk sokkolva ezen, talán 2 percig meredten néztük a poharat, aztán jött a Láttad ezt? kérdés, és a kutatás, hogy mi volt ez. Szétnéztünk, hogy mások látták -e, fúj -e a szél, benéztünk az asztal alá, sehol semmi furcsa. Damil sehol, kandikamera sehol. Mi is lökdöstük a poharainkat. De az nem volt ugyanaz. Az övé szépen lassan, egyenletes tempóval jött felém, semmi lötykölődés. De mi amint hozzáértünk a poharunkhoz, megmozdult benne a limonádé. Ő már ki is öntött egy picit az asztalra, és a kis tócsán lökdöstük, hátha nedves lehetett az asztal, és azért csúszott, de semmi. A limonádé minden esetben lölykölődött. A másik eset, mikor szintén együtt voltunk, még a kapcsolatunk elején volt. Akkor azt hitte, hazudok, mikor mondtam, hogy KI VAN KAPCSOLVA a rádióm. Olyan, hogy ha egy CD-n végigment az összes szám, automatikusan leáll, és kikapcsol. Hozott nekem CD-t, hogy hallgassuk meg, mert nagyon szép számok vannak rajta. Persze a szerelmes dallamok meghozták a kedvünket egy kis huncutkodáshoz. Már rég lejárt a CD. Siri csönd, csak a mi szuszogásunkat hallottuk. Már egy órája nem volt zene, amikor megindult egy zeneszám. Felkeptam a fejem. Erre mondja, hogy az a második szám a CD-ről. Én ledermedtem, és hiába próbáltam neki megmagyarázni, hogy ki volt kapcsolva, és senki sem ért hozzá, magától indult meg a 2. szám a CD-ről, azt hitte, hazudok. Mikor a karjai közé bújtam zokogva, és a limonádés eset is megtörtént, akkor már elhitte, hogy mindaz, amit elmeséltem neki, a furcsa dolgok, amik történnek körülöttem, igaz. Csak nem akar velük foglalkozni. Szerintem ő is fél.

Figyelemmel követem ezt a fórumot, de csak most írok. Velem is szokott sok furcsaság történni, de most egy eset eszembe jutott és hátha tud nekem erre valaki magyarázatot adni:

Férjemmel kapcsolatban volt egyszer egy rémálmom. Nem tudom ,volt-e valakinek olyan álma, ami nagyon valóságosnak tűnik, olyannyira, hogy mikor felkel azt se tudja hirtelen, hogy hol van, mi a valóság...Szóval egyszer azt álmodtam, hogy a férjem autóbalesetben meghal, rendesen telnek a napok, eljött a temetés is. Reggel felkelek és akkor érzem a mély fájdalmat, sírok, kínlódok egész nap, majd este nagy nehezen elalszok...és reggel felkelek. Elkezdtem megint sírni, a teljes ürességet és fájdalmat éreztem és akkor odapillantottam a férjem oldalára az ágyban..és ott volt. Nagyon zavarban voltam, félme nyultam hozzá, hogy lehet, hogy szellem. De hús-vér ember volt. Rájöttem, hogy álmodtam. De nagyon megrázó volt, hogy pár napot így megálmodtam, olyan valóságos volt. Azóta mindig pánikolok, amikor autóba ül vezetni, én rendesen sokként éltem ezt az álmot meg, pedig ennek már vagy 5 éve. Azóta ha hosszabb útra megy fél óránként rám kell csörögnie telefonon, hogy még megvan.

Másik ugyanilyen álmom egy éve volt, bár nem ennyire drasztikus volt, akkor annyit álmodtam, hogy a férjem hasa és karja végig volt tetoválva. Mikor felkeltem és ránéztem a férjemre hirtelen nem ismertem meg, nagyon szokatlannak tünt, hogy nincs tetoválása, még tán meg is kérdeztem, hogy hova lett. Akkor jöttem rá, hogy álmodtam csak. Valaki azt mondta, hogy lehet álmomba átkerülhettem egy másik dimenzióba, ahol ilyen események történhettek. Nem tudom. Azt biztos, hogy az első álmom miatt tényleg azóta is rettegek ha a férjem autóba száll, ezzel az agyára megyek. Tud valaki erre valami magyarázatot adni?