Mi történhetett valójában? (beszélgetős fórum)

Igen, ezért irtam a cikket, mert már amióta az eszemet tudom, mindig történnek furcsa dolgok. Ezzel a "néz valaki" dologgal meg lehet, hogy csak szimplál üldözési mániám van/volt... XD

Mindenesetre az önkielégités azóta is tabu nálam... :D Az rám KELLENE hogy tartozzon. Ti tudnátok bármit is csinálni, ha egyedül vagytok, de mégsem vagytok egyedül?

(Ha a párommal vagyok, az más... :) Olyankor elterelődik a figyelmem)

igen, a szellem egyik jele hogy hidegebb van, sőt, minnél gonoszabb egy lélek, annál hidegebb, és ami számomra meglepő, annál büdösebb is - ezt én még nem tapasztaltam, hanem a természetgyogyász mondta.

Ti tapasztaltatok már ilyet, hogy szagokat éreztetek a szellem jelenlétében??

A tudományos csatornákon van olyan műsor, hogy Szellemtörténetek, és nemcsak abban hallottam, hanem a Zone Club-on is volt régebben éjjel Szellemekkel kapcsolatos dokumentumfilm, hogy szellemlátók gyűltek össze azokban a lakásokban, ahol furcsa jelenségeket tapasztaltak, és ezekben a műsorokban hallottam, hogy ha szellem van a közelünkben, akkor ott, azon a ponton hideg a levegő, mert energiát von el a környezetétől...

Amikor 3 éve beköltöztem a lakásomba, eleinte nagyon féltem, mert az előző idős lakó itt halt meg, és tartottam tőle, hogy visszajár, és néha voltak furcsa dolgok, hogy a távirányító máshová került, amire felébredem, mert amikor elalszom, akkor mindig a kezem ügyében van, de eleinte voltak csak ilyen fura dolgok... De szerencsére, és nem akarom elkiabálni, már nincsenek...

De Ismerőseim akkor mondták, hogy ha Valaki azt észleli, hogy feltehetően szellemek vannak az otthonában, akkor papot kell hívatni, és felszenteltetni a lakást...

Az első albérletünk...Volt ott valami...Párom is mondta, nem szeretett otthon lenni egyedül, én is éreztem...

A főbérlőnk, egyszer ott volt nálunk, jót beszélgettünk, és erre terelődött a szó: ő nem szeretett itt lakni, mert szellem/ek van/nak szerinte-de ne nézzük hülyének!-ő fogalmazott így...

Mondtam: dehogy, hiszen, mi is érezzük! 3 ember is érezte, de csak, ha egyedül volt...

Nem történt semmi, csak az érzés volt, hogy van valaki a szobában....

Az iménti hozzászólásomhoz kapcsolódó sztoriból elmondanék néhány részletet és tanulságot, ha megengeditek. Akinek nem inge természetesen ne vegye magára, nem célozgatni akarok, csak mesélni.

Az illető hölgy, akivel megesett a rémeset aranyos személyiség volt, de leginkább átlagosnak vagy depresszívnek írta le magát. Ebből a kettőből inkább az előző volt rá jellemző. Csatlakozott ahhoz a társasághoz, akikhez én még évekkel korábban. Barátként jött, érdekelte az ezotéria minden formája és területe, és elmondása szerint először velünk tudott értelmesen beszélgetni a szellemekről és a szellemi világ dolgairól. Nem is volt ezzel semmi gond. Amíg egyszercsak el nem kezdtek dőlni belőle a szellemes sztorik. Leverte a poharat, feldöntötte az állólámpát, szorongatja a karját a szellem, stb. Őszintén szólva már akkor gyanús volt a dolog, de persze meghallgattuk, mondtunk magyarázatot meg próbáltunk segíteni neki. De a sztorik csak jöttek és jöttek. Egy idő után már unalmas volt hallgatni, de ő közben megváltozott. Félt, rettegett mindentől, egyfolytában sírt ha valaki rajta kívül szóba hozta a témát. A lakásába hívott szelleműzőt, papot, minket, mindent. Mondanom sem kell, nem volt ott semmi az ég egy adta világon. Elég az hozzá, hogy a csaj végül a pszichiátrián kötött ki, ahol kiderült, hogy mindössze a saját életét akarta érdekesebbé tenni, mert így legalább foglalkoztak vele. De ez a játék az agyára ment.

Miért is írtam ezt most le: aki sűrűbben tapasztal, érez meg ilyen dolgokat, jelenéseket, annak ezt el kell fogadni, és beépíteni az életébe. Egyszerű, hétköznapi dolog kell hogy legyen, mint a tanulás vagy a főzés. Mert a félelem, a rettegés, akár vélt akár valós veszélyektől csak pokollá teszi az életünket, ahogy már hallhattunk is ilyet itt a fórumon. Erre mondtam korábban, hogy nem szabad, hogy a fa eltakarja előlünk az erdőt. Csak gondoltam nem árt, ha elmesélem ezt. Nyugalom hölgyek, az élet szép :)

Ha figyelmesen olvastad volna, vagy kicsit visszaolvastál volna: már NEM FÉLEK, már MEGSZABADULTAM AZ ILYEN FÉLELEMTŐL!!!! És ehhez semmi köze a pszichiáternek, ilyen dolgokon más eszközzel kell urrá lenni. Itt nem arrol van szo, hogy egy történettől megijedtem, soha nem voltam félős gyerekkoromban sem, egyszerüen ezután kezdtem érzékelni a szellemeket vagy lelkeket vagy nevezzük bárminek.

Akinek volt/van ilyen élménye, az érti.

Leirom, hogy nekem az ilyen félelmeim hogyan kezdődtek. Lehet hogy kicsit ijesztő lesz, de muszáj leirnom.

Kb. 4-5 éve történt, hogy mesélte nekem egy ismerősöm, hogy ismer egy lányt, akit megszállt a Sátán. A lány szórakozásbol szellemet akart idézni, és ez lett a vége. Először epilepsziás rohamai voltak, de minden orvosi teszt negativ lett. Végül egy valláspszichológus tanácsolta nekik, hogy gyujtsanak gyertyát és imádkozzanak mellette. Megtették, és ekkor beszélni kezdett belőle a Sátán, ilyenkor tiszta elváltozott hangja lett a lánynak, és önkivületben volt, utána nem emlékezett semmire. Ilyeneket beszélt belőle, hogy "a lelked az enyém", meg "ugyse győztök le"...Rohamai voltak továbbra is, és mindig akkor jött rá, amikor templomban volt, közel az oltárhoz meg ilyenek, ilyenkor földhöz vágta magát, rángatózott stb, egy alkalommal egy pap szentelt vizet szort rá, és utána azt mondta, hogy akkor ugy érezte, hogy valami égette őt. A csajszi nagyon harcolt ellene, járt templomba meg minden, aztán végülis nem tudom mi lett vele, de ezután az eset után kezdődött, hogy éjjel nem birtam elaludni, a szememet sem mertem lehunyni, mert ugy éreztem hogy ott van valami rossz, ha sötétben voltam, rettegtem, mert ahol a legsötétebb volt a szobában, abbol a részből éreztem, hogy van ott valami....majdnem minden éjjel ez volt, ha felébredtem a teljes sötétben. Mindig imádkoztam, de akkor is megmaradt a félelem, mert féltem hogy ott a Sátán meg bántani fog meg ilyenek. Ezelőtt egyáltalán nem szoktam félni, nem is foglalkoztam ilyen dolgokkal hogy szellemek meg Sátán meg ilyenek, de attol kezdve hogy hallottam ezt a sztorit, mintha a rettegésemen keresztül utat találtak volna hozzám a szellemek. Lehet hogy azelőtt, mivel nem hittem a szellemekben meg nem is érdekeltek, nem tudtak közel férkőzni hozzám, de miután elkezdtem félni, érezték hogy hatni tudnak rám....aztán végül kb. egy éve egy természetgyogyász elmondta amit ezekről tudni kell meg adott tanáécsokat (azt hiszem már ezt is irtam lejjebb), és azota végre emgszünt a rettegés...ill. tudok védekezni ha ugy érzem, van ott valami.