Menyek és vejek, a segítségeteket kérném (beszélgetős fórum)

Hagyni kellene megoldani ezt a problémát a fórum létrehozójára és nem úgy csinálni ahogy te mondod, hogy essen neki.

Mert mégis csak egy családról beszélünk és valaha még szüksége lehet az anyósára.

Ha az anyós valaha normálisan állt a dolgokhoz, azt gondolom nincs veszve semmi, érteni fog a jó szóból.

Nem, csak szépen kell előadni a dolgokat, úgy ahogy ő is készül arra. Azért figyelni kell azt is, hogy a férje édesanyját nem szabad megbántani.

Mint írtam én anyuval nem vagyok olyan szoros kapcsolatban, mint a kérdés feltevőjének a férje, de én sem venném jó néven, ha feleségem anyunak neki esne.

De ez fordítva is igaz. Feleségem sem örülne, ha anyósomat durván kiosztanám.

Egy család, még ha van is némi nézeteltérés köztük, és első sorban szépen kell megpróbálni megoldani a problémát.

Ez nem hídégetés, hanem szabályok szabása, ami minden emberi kapcsolatban van, kivéve az anyósáék és az ő kapcsolatukban.

És amikor ez készen van, lehetne elkezdeni a házasságát is rendbe rakni.

Aha. Akkor ezeken túl mi kéne még ahhoz, hogy katasztrófa legyen? Költözzön be? :D

Ez nem uszítás. Tényközlés. Ha ezt anyós hídégetésnek fogja fel, akkor a kapcsolat bomlasztása volt az eredeti cél is szerintem....

Azért még meglátásom szerint olyan nagy katasztrófa sincs.

Uszítani sem kell az anyós ellen. Nem szabad minden hidat magunk mögött felégetni.

Szerintem nagyon józanul gondolkodik és azt kell csinálni amit ő eltervezett.

Ne vitázz, ne veszekedj, az nagyon fontos!

Udvarias stílusban, kedves hangon közöld a tényeket, nem kérj, jelents ki.

Ha ezután elindul a balhé, akkor mondd, hogy te lemondtad, mostantól mihez tartsa magát mindenki, veszekedni nem fogsz rajta, mert NEM VITA TÁRGYA a saját életetek és csókolom, anyuka, csókolom, apuka s hazamégy.

Nem tudom, hogyan lehet vele kommunikálni, de egyelőre ezügyben semmi nem történt.

Az nem hivatkozási alap, hogy nem mondok semmit, csak szenvedek, mert a mama olyan, amilyen.

Egyértelmű határokat kell első körben szabni, szóban, világosan. Nem veszekedni, közölni a dolgokat, mert eddig semmi nem történt.

Nem kell felvenni a kesztyűt, nem kell vitázni, nem kell magyarázkodni, nem kell veszekedni, nem kell fenyegetőzni, csak közölni, hogy ez van. És valahányszor áthágja, egyértelműen és azonnal közölni, hogy akkor most viszlát, haza lehet menni. Azonnal.

De, igen, írtam is, hogy várom a következő "közös családi ebédet":)

Előtte elolvasom ezt a fórumot, erőt és szöveget gyűjtök, aztán felkészülten indulok a beszélgetésre.

Én a béke híve vagyok (kivéve a politikát:)), így megpróbálom szépen előhozni a kérésem, de ha nem megy... Lehet, kiborul a bili...

Igaz, anyósom nem ír a netre:)

A faluban "szórja" a mondanivalóját...

Párommal a közös életünk első két évét náluk kezdtük... Semmi gond nem volt soha. Aztán különköltöztünk, és még akkor sem volt semmi gond.

Nem alkalmatlankodott, kedves volt, sokat beszélgettünk. Ha kellett, mentem neki segíteni, ha kellett, ő jött. Na ez múlt el...

Napi 2-szer étkezek, mindkétszer az anyósomat kísérgetem. Kérdem én: ahogy be tud jönni, nem lehet úgy kimenni? Másrészt: Igenis, nem esik jól kikísérgetni őt ebéd közben. Felállok az asztaltól, jön a gyerek is, adok rá cipőt kimegyünk,sírás a mama után, pápázás a mamának, mama megy. Gyerek sír tovább, innentől nem hajlandó bejönni, becipelem, emiatt sírás, enni nem hajlandó már, ennyi volt az ebéd. Én ekkor már ideges vagyok (már a mama látványától kezdve érzem azt ott benn), a gyerek nem alszik el időben, 3 körül nyomja el az álom végre, emiatt pedig este 11-kor még ébren van! Ez heti 2-3-szor így van...

Írtam, hogy szégyenlősebb típus vagyok. A saját édesanyám előtt nem bikinizek...

Szeretnék felnőttként élni. Akkor szexelni, amikor jól esik, nem arra várva, hogy lemenjen a látogatás.

A párom 31 éves koráig dohányzott, és ők nem tudták. Már ez is jelent valamit, nem?

Ja, igen. Anyósom nem eszik másnál. Csak otthon...

Szeretni lehet heti 168 órában.

De büdösbunkó módra belemászni más életébe 168 órában nem lehet.

Tetszik-nem tetszik, a nagyszülők a szülők által engedélyezett időben és módon vannak az unokákkal. A nagyszülőkben ennyi ész sincs, hogy ezt felfogják, akkor ott már elmebeli problémákról beszélünk, nem csak viselkedéskultúrabeli hiányosságról.

Attól függ,ki hogy fogja fel.Te így,én amúgy,nincs ezzel semmi gond.

Szerintem a szabadsággal itt semmi probléma.

Egy nagymamának nem lehet azt mondani hogy 5-től 6-ig szeretheti az unokáját hetente 2x.

Ezen a reggeli csörtetésen is hülyeség lenne kiakadni,gondolom 1x előfordult véletlen.

Mindenkinek van hibája,de nem szép dolog hogy valaki így lejáratja a saját anyósát ország-világ előtt.Nem a bevett sémákra kéne hajazni,hanem jobb brobléma megoldó készségekkel kéne rendelkezni,ennyi az egész.Ezzel hogy most itt közprédára tette az anyósát,még nem oldott meg semmit.Olyan fura hogy tele van ilyen fórumokkal a hoxa.Olyat még nem találtam hogy anyósok tették volna így közköpködés"tárgyává a menyeiket... :(

Egy bizonyos határon túl már a segítség is nagyon zavaró tud lenni.

Ez olyan , mint mikor beteg vagy és pihennél. De valamelyik hozzátartozód, tíz percenként megkérdezi, hogy érzed magad.

Az aggodalmával nem fog segíteni. Sokkal okosabb lenne, ha hagyna aludni , talán akkor előbb jobban lennél.

Itt éppen ez van. A kérdés feltevőjének megvannak azok az intim dolgai, amiben nem szereti, ha mások megzavarják.

Teljesen igazat adok neki.

nálunk azt mondják, hogy az az egészséges, ha a mamának minimum cipőt kell húznia, hogy át tudjon jönni..

a magánélethez meg mindenkinek joga van. akár anyós, akár mama akár após, akár apa legyen az, aki csörtet.