Menyek és vejek, a segítségeteket kérném (beszélgetős fórum)

Én is ismerek ilyen fiút. Szerintem a fiúnak így kényelmesebb. Szerintem a kényelemről van itt szó. akar is az ilyen fiú egy csajt, de annyira mégse, mert anyuci úgyis tökéletes. szerintem itt pont a szülőnek kéne terelni a felnőtt fiát, hogy na azért csak meg kéne állapodni. De pont ez az, hogy anyuka ezt mégsem szeretné.

Végül a felnőtt fiuk jár pórul...

Biztos van ilyen, de én még nem ismertem ilyet.

Nálunk nem szoktuk utálni az anyóst és a párunk családját.

És azt sem nagyon tudom elképzelni, hogy egy anya vetélytársat látna a gyereke társában.

Mert mi értelme lenne?

Az anyukámat is szerette az anyósa és engem is szeretett az anyósom. Soha nem vetélytársként méregettük egymást.

Ha pedig létezik ilyen, akkor ott sajnos csak azt tudom elképzelni, hogy az anyós primitív vagy a meny. Hiszen, ha nem az lenne valamelyik vagy mindkettő, akkor ilyen helyzet nem alakulhatna ki.

És szerintem nem kell oda senki csak a mama. És persze finoman, hogy tényleg ne probléma legyen belőle.

Tehát ne egy családi ebéd közbe történjen meg a beszélgetés.

Arra természetesen nem sikerült rájönnöm, hogy melyik hozzászólás vezetett rá a megoldásra, de ha valóban egy békés rámutatás volt, akkor az nem rugaszkodik túl távol a jellemedtől, hiszen te is írtad, hogy te inkább a veszekedés mentes életet kedveled.

Én a többi veszekedésre, válásra, elköltözésre, ennek mond meg, annak mond meg hozzászólásokat nem preferálom.

Örülök, ha sikerült ötleteket merítened és bízom benne, hogy valóban a legjobbat sikerült kiválasztanod, ami nem oda vezet, amit már sokat előrevetítettek.

Sok sikert!:)

Igen, a legnagyobb probléma pontosan ez.

Itt sokan hozták a mintát, amely szerint az anyóst utálni kell és azt terjesztik is azzal a meggyőződéssel, hogy helyesen teszik, pedig ez közel sem így van.

Nem tudom, miből vontad le a következtetést, hogy veszekedéssé szeretném ezt az egész dolgot kreálni.

Írtam, a béke híve vagyok, és nem igazán tudok/szoktam veszekedni, de megpróbálom rávezetni anyósékat, hogy meg tudjunk élni egymás mellett, hogy én is levegőhöz jussak tőlük.

Nem mások szövegét gyűjtöm, hanem volt, aki megfogalmazta azt, amit kifejezésre szerettem volna feléjük juttatni, de nem bírtam sértés nélküli módon megfogalmazni.

Mivel az anyósom a párom édesanyja, így nem szeretném, ha eltávolodna tőlünk, csak hogy észrevegyék és tiszteljék, hogy felnőttek vagyunk mi is és már külön családot alkotunk. Ne alkalmatlankodni és ellenőrizni járjon át, hanem beszélgetni, unokázni, hisz neki mint nagymama, nem a meózás a feladata, hanem ez.

Lehet, hogy én vagyok kemény ,de én nem hagynék ennyi mindent anyósnak. Ehhez persze a férj hozzáállása is kell. Mert jártma korábban olyan fiúval, aki - biztos, ha fél rossz szót mondtam volna az anyjára, kipenderített volna. (Hadd jegyezzem meg, hogy azóta sincs senkije...)

Az én férjem is eléggé szent és sérthetetlenként kezeli az anyját, de azért nem áll a pártjára.

Szerintem ez általános és örök probléma, a férjek aa legvédtelenebb szereplői, annyi a feleségek dolga, hogy helyre tegyék anyóst! Sőt már az elején.

Úgy látszik, itt azért keverednek a fogalmak. Az unokázás nem egyenlő azzal, hogy betolakodok mások életébe saját kulccsal. Az anyós-meny problematika mindig is egy fennálló dolog volt, generációs különbségek vannak, és persze a meny mindent túldramatizál, anyós meg a házsártos, fiát féltő sztereotíp szerepben tetszeleg.

Szerintem mindenkinek, akinek van egy kis esze, magába kell, hogy nézzen, hogy tényleg én rontom el, ha én, akkor mit rontok el, hogyan változtathatnék...stb. Mindemellett hiszem, hogy csak higgadtan, egy nyugodt beszélgetés keretében és tisztelettel kell megoldani a problémát. Nekem sosem jutna eszembe a férjem anyját pocskolni, és szándékosan haragot szítani a családban, de ehhez az is kell, hogy neki legyen annyi esze, hogy nem járkál át, tiszteletben tartja az intim szféránkat, még akkor is, ha közös az udvarunk, a házunk, csak a háztartásunk nem. Van, hogy egész héten nem látom, ha épp nem megyek át. A segítségét felajánlja mindenkor mindenben, de cserébe nem zsarol, zsarnokoskodik, nem telepszik ránk. Sok anyós van, aki csak jót akar-idézőjelben. Nem tudja kimutatani a szeretetét, és nyüzsög, olyanokat csinál, ami a menyet zavarja.Meg kell neki mondani a határokat, és betartatni vele, ennyi.

Mások szövegét gyűjtöd... Hogy ez mennyire eredeti lesz. És csodálkozol, ha gyerekként bánnak veled...

Nem értelek. Nézz körül a hoxán. Hányan nyafognak, hogy a nagymama sosem megy unokázni. Természetesen ott az ellenkezőjét állítja mindenki. Azaz azt, hogy igenis menjen a mama, mert azért nagymama, hogy unokázzon, és belefér az idejében, mert egyébként csak otthon vakarja a fenekét, és ott arra buzdítják a panaszkodó nőt, hogy azért váljon el a férjétől, mert nem megy az anyja unokázni.

Ha te ilyenekre fogsz hallgatni, ha az ilyenek által tanácsoltakat fogod alkalmazni, akkor meg fogod érdemelni, hogy tönkre megy a házasságod.

Ezek mindenhol ezt csinálják. Azt gondolom, hogy az ő sikertelen életük miatt azt szeretnék, ha minél többen élnének hozzájuk hasonló nyomorult életet.

Ha neked ez kell tedd az általuk tanácsoltakat, ha viszont nem akarsz ilyen szánalmas életet, mint nekik van, akkor megoldod békésen úgy, hogy senki ne sérüljön.

Ó, te szánalom-tenger.

Még jó, hogy te minősíthetsz bárkit. Biztosan jól ismered Jukiot, meg engem is. Sőt, a családi kapcsolatainkat is.

Már írtam, hogy mi ment az agyacskádra, gondolkozz el rajta.

Még jó, hogy tökéletes vagy, annak örüljél:)))))))))))))))))))))))

Szerintem a ti agyatokkal van baj. És ha lehet te ne minősíts engem. Nem szóltam hozzád és hacsak nem kért fel Jukio, akkor semmi közöd ahhoz, amit írok.

Ha felkért, akkor meg van róla a véleményem. Kis kukac, hogy szépet írjak.

Nagyon gerinctelen vagy te és még sokan itt. Nem tudtok békében élni. A rokonaitokról úgy beszéltek, illetve úgy bántok velük, mintha egy utálatos szomszéd lenne. Elfelejtitek, hogy az anyátok megszült benneteket, illetve azt az imádott párotokat az a hárpia szülte meg, akit most épp szétcincáltok. Úgy beszéltek azokról, akik életet adtak nektek, mintha senkik lennének.

Bár lehet megérdemlik, hiszen ők neveltek ilyen összeférhetetlennek benneteket.

Szegény pasik, ha egyáltalán létezik olyan, akik veletek szóba állnak.... Na róluk is meg van a véleményem. Egy normális nőnek nem kellenek, így persze, hogy veletek vannak.

Néhányan olyan hangnemben és általánosítva írtok "az anyósról", hogy kívánom, SOHA ne legyetek anyósok.

Ne arra biztassátok a fórumindítót, hogy még nagyobb balhé legyen, minden hiányzik most, csak az nem. Nyugalomra és szeretetre van szüksége, és ha azt akar kapni, akkor neki is afelé kell hajlania. Anyukája távol van, el kell fogadnia, sőt kérnie is kell néha segítséget az fiú szüleitől, mert különben belegebed egyedül a mindennapokba. Nem most, később is. A másik pedig, ha szereti a párját, akkor nem hordhatja el mindennek annak az édesanyját. Mindenki tisztában van a szóval, hogy ÉDESANYA? Egy anyának nem csak addig gyermeke a gyermeke, amíg kijárja az iskolát, hanem utána is. Biztos, hogy jót akar a maga módján, még ha nem is tudja tálalni. Vissza kell fogni kicsit magát és akkor nem lesz semmi baj.

Fórumindító! Ez egy érzelmileg telített időszak, mindenki érzékenyebb néhány hétig, esetleg hónapig. Jót akar, segíteni szeretne, csak tisztázzátok, hogy neked meddig segítség a segítség. Nem csak ti vagytok érzékenyek a pároddal, hanem az anyósodék is. Helyre kell tenni a dolgokat, szükségetek van egymásra.

A lány a béke híve-ezt hajtogatja. A jelen állapot azonban nem családi béke. A családi béke minden fél boldogságára és megelégedésére szolgáló állapot, amiben nem szerepelnek az általa felsoroltak.

A valódi békére kell törekedni, mely kommunikáció nélkül soha nem fog létrejönni.

Hol írtam, hogy "essen neki"?

Hol írtam, hogy szakítson vele?

Hol írtam bármit abból, amire te reagálsz?!