Menyek és vejek, a segítségeteket kérném (beszélgetés)

Irisz az a gond, hogy nem jó úgy beszélgetni veled, hogy olyan dolgokat írsz a másiknak, vagyis próbálod "rákenni", amit nem írt. Senki nem írt rátapadást, sem semmi más ilyesmit. A saját frusztrációidat vetíted ki másokra és mikor másról írsz, igazából magadról írsz.....

Mitől félsz? Hogy ha kicsit nyitottabb leszel a férjed felé, akkor kiszolgáltatottá válsz? Vagy a falaiddal könnyebben viseled a negatív behatásokat? Vagy meg kell felelned a papírformának, hogy levegőt kell hagyni (akkor is ha igazából mindketten szeretnétek közelebb lenni?)? Olvastam tőled már jó kommentet, de ezt az irányvonalat most nagyon nem értem...

Jót röhögtél, de válaszolni nem tudsz.

Nem provokállak, de kíváncsi lennék rá, hogy nálatok milyen szokások vannak.

Figyu, nehezen tudok ráhangolódni a provokálásodra (de úgy látom, a provokálás is egyre nehezebben megy), mivel el vagyok foglalva az összekent falammal!!

Megpróbálok reagálni. Szóval a helyzet az, hogy egymásratapadást senki nem írt.

Továbbá mindenki mindent meg tud oldani egyedül - gondolom - hisz akkor is ezt tették a felek, mikor még nem voltak házasok.

Anyaság. Látom, tetszik, hogy úgy érzed, ebbe kapaszkodhtsz. Nem bánom. Már értem, miért tiltakoznak azok, akik még nem szültek, de gyerektémában véleményt mondanak. és ilyenkor elhessegetik őket, hogy bezzeg te még nem szültél.

Tudod, nagyon fáradt vagyok ezen vitatkozni, nem tudhatod, hogy mit tudok az anyaságról.

Te féltékeny vagy az anyákra.

A te anyukád már nem foglalkozik veled, hogy felnőtt lettél? Felnőtt lettél?

A te anyukádnak az apukád az első és nem te? Ha gondod van, akkor anyukád azt mondja, hogy old meg, mert nekem apáddal kell megmasszíroznom a lábát?

Na csak a férjed anyukájára gondolj, hanem a sajátodra is.

Freudi elszólás? Mire gondolsz?

Nem volt templomi esküvőnk. Álszent dolognak tartom.

Hinni a semmibe...

Egy pap tart felkészítőt, aki nem is él szexuális életet? Nem él együtt senkivel? Beszél arról, amiről semmit nem tud?

Na ez egy másik fórum témája.

Egy kapcsolatban ha elfogadod, ha nem, vannak olyan dolgok, amit igenis egyedül kell csinálni. A támogatást abban nyújtjuk amiben kell. Nem hiszem, hogy önéletrajzot kellene írnom, ahhoz, hogy én legyek a legjobb feleség a világon. Erre a férjem is képes.

Nem kell egymásra tapadni minden percben és nem kell mindenben egymásra támaszkodni. Önálló felnőttek vagyunk, tudunk dönteni és cselekedni is. Nem azért házasodunk össze valakivel, hogy megoldjon helyettünk mindent.

Jaja, lakótárs, üzlettárs, szexpartner és társ a szórakozáshoz. Pontosan ez a funkciója a házastársnak. Tudod? Jóban-rosszban, egészségben-betegségben, szegénységben-gazdagságban és társai.

Igen, én tudok a gyerektémában nyilatkozni, mert van gyerekem, de neked úgy tűnik nincs, így semmit nem tudsz az anyaságról.

Majd ha szülsz gyere vissza erről beszélgetni.

Na látod. Megkaptam a választ. Te úgy képzeled, hogy egy házasságban mindenki éli a maga kis külön életét. Nos, azt is lehet .Csak mondodk én valamit. Akkor miben különbözik a lakótársaktól, vagy attól, amikor még nem volt házas az ember? Azért azt furcsának tartom, hogy számodra ennyire ismeretlen dolog, hogy egymást segítjük, és érdekelnek a másiknak a dolgai, sőt belefolyunk. Ez nagyon furcsa. Akkor mi értelme együtt lenni? Oké, tegyük fel, nem foglalkozik az ember a párja dolgaival, éli a maga kis világát, sz.rik bele, hogy a másiknak hogy alakulnak a dolgai. Végülis igazad van, több energiája marad saját magára. Erre csak azt tudom mondani, hogy akkor cserébe te se várj semmit a párodtól. Így nem csoda, ha számodra idegen, és nem csoda egyeltalán, hogy nem ő áll az első helyen.

Nos az szintén furcsa, hogy a házasságfelkészítőt, ami minden templomi esküvő előtt van, összekevered a házassági tanácsadással. Vagy ez freudi elszólás?;))Haha.

Lovagolhatsz azon a mondatomon, hogy nem mehet sehova a férjem, de rajtad kívül mindnki érti, hogy ez azt jelenti, hogy ő a párom, a szerelemm, és egyeltalán nem mellékes számomra, hogy velem él vagy sem, kicsit furcsa lenne, ha pont lesz.rnám, hogy van vagy nincs.

A gyereken is lovagolhatsz, mit érdekel. Nagyon egészségtelennek tartom, hogy onnantól kezdve le van tojva a házastárs, ahogy megszületik a gyerek.

"A férj tényleg jöhet-mehet,nagyon sok férfi van, de a gyermekekhez és az anyához fűződő kapcsolat örök." NAGY IGAZSÁG!!!

A vérségi kötelék az ami számít,hol ér fel azzal egy feleség vagy egy férj?!

De az élet eléggé kacifántos és adódik olyan helyzet amiben nem a gyerek az első,pl;ha a műtőben kell dönteni a születendő gyermek vagy az anya sorsáról.Egyébként meg szerelem és házasság ide vagy oda,a mamának bizony több köze van a fiához,mint a házhoz csapódott menyecskének,evvan!

Szerintem nem ezért van a sok válás, hanem azért, mert nem jól választottak párt.

Ha valaki félrelép, akkor az már egy jel arra, hogy eddig sem kellett volna együtt lenniük. Ha valaki nem tud tolerálni x-ik évben, akkor az már az első hónapban sem tudott. Ha valaki csak úgy képes érvényesülni, hogy párja van, akkor már ez is egy jel, hogy a kapcsolat nem lesz tartós. És az is jel ha valaki csak a társával tud elképzelni minden programot. Az is jel a válásra, ha női praktikákat kell bevetni ahhoz, hogy a párom megkívánjon, illetve ha zsarolni (elválok és társai) kell a társunkat, hogy velünk legyen vagy ha azért szül valaki gyereket, hogy a pasit megtartsa.

Én soha nem tartanám vissza a férjemet, ha menni akar, hiszen akár nekem is lehet olyan, hogy menni akarok és ez esetben elvárom, hogy ő se tartson vissza. Én nem vagyok hajlandó senkivel harcolni még a férjemért sem. Nem alázom meg magam és elvárom, hogy a férjem is ilyen legyen. Ne könyörögjön, ne alázza magát, ha menni akarok.

Tudjuk, hogy nem csaljuk meg egymást, mert felesleges. Ha mást akar/akarok, akkor lépünk.

És valóban idegenek vagyunk egymásnak, míg a gyerekünk nem.

Mindezek ellenére, ha arról van szó, hogy az egyik vesém megmenti az életét, akkor odaadom, illetve mellette vagyok, de ha ne adj isten választanom kellene a férjem és a gyerekünk között, akkor a gyerekünk választanám, ahogy tenné ő is ha köztem és a gyerekünk között kellene választania.

Irisz a "nem mehet" egy ":)" jellel volt kombinálva és átvitt értelemben azt jelentette, hogy ők nagyon jól megvannak és nem engedné úgy el a házasságát, ahogy a leírások alapján te vagy Alida tenné "a férj idegen, jöhet-mehet".....

Olvass a sorok között....

Egyébként én továbbra is fenntartom, hogy a férjnek sokkal erősebb szerepet kell(ene) betöltenie egy nő életében az általad felvázoltaknál, így már értem is egyébként, hogy miért koccol annyi faszi mikor a gyerekek pár évesek lesznek. Egyszerűen ma már tenyészkanként tekint rájuk rengeteg nő. Ezzel a szereppel én sem érném be a helyükben....

Te vagy nevetséges!

Velem nem kell foglalkozni, mert baromira nem érdekel, hogy foglalkozol e velem.

Sajnálnálnálak, ha olyanom lenne, de nem teszem. A te házasságoddal vagy middel van baj, ha te elhiszed azt amit egy házassági tanácsadáson mondanak.

Miért? Nem idegen? Vér szerinti rokonhoz mentél hozzá?

Ellenben veled én ismerem a jó házasság fogalmát és még gyerekem is van, így tudom, hogy egy gyerek mit jelent a szüleinek.

Nem írtad le normálisan, mert azt írtad, hogy a férjed nem mehet. Tehát egy papucs férjed van, akinek csak veled lehet elképzelése. Segíteni kell egymásnak munkát keresni, önéletrajzot írni. Hát ezt nem a jó házasság alapjának tartom. Nehogymár ne tudjon megírni egy önéletrajzot! Nehogy már nekem kelljen munkát keresni neki. Nem egy agyilag nullához mentem hozzá, hanem egy okos pasihoz, aki el tudja intézni a dolgait nélkülem is. Akiről te írsz az egy gyerek, akinek meg kell tanítani dolgokat.

Hány éve is vagy férjnél?

Csgybzs-vel értek egyet! (256. hsz.)

Nincs mit hozzátennem. Gondold át!

Úristen, te nagyon gázul gondolkozol. De ez már kiderült máskor is.

Úgyhogy én veled semmmilyen szinten nem foglalkozom. hozakodj elő a te életeddel! Ne máséval! Írj a sajátodról, ha olyan okos vagy.

Az meg nevetséges, hogy játszod a hülyét, és próbálod félreérteni, amit tök normálisan leírtam. Szóval hagyjuk.

Nevetséges vagy!

De te erre utazol. Imádod, ha veled foglalkoznak.

Annyit hadd mondjak neked, hogy borzasztó szomorú, ha te úgy gondolod, hogy egy házastárs idegen és egy férj jön-meg megy és ennyi az egész.... Nem hallottál még soha a környezetedben jó házasságról, netán életük végéig tartóról?

Ezt nem csak a nő szemszögéből kell nézni. A pasinak ugyan így kell változnia a fontossági sorrendjének.

És itt nem arról van, hogy a férj/feleség már nem számít, mert van gyerek, hanem arról, hogy a gyerek fontosabb lesz.

Persze ezt csak az tudja, akinek van gyereke. A gyerekünkért az életünket is odaadnánk, a társunkért nem biztos.

:) a házasságom jó, emiatt nem kell aggódni. Tapasztaltam azonban, hogy egy férj még akár harminc év házasság után is továbbállhat és akkor még marad a szülő és a gyermek. Igen, saját férjemről is azt gondolom, hogy ő csak a férjem , a gyermekeim ezerszer előrébbvalók.

Jót nevettem a házasságelőkészítőn... ne haragudj:)

Ha ezt mondták , akkor rosszul mondták, majd megtapasztalod az évek során. Helyre kell tenni az életben a dolgokat és az a nő, akinek a férje fontosabb, mint a gyermekei , ott hatalmas baj van, az nem érdemli meg a gyereket. Ha még nincs gyermeked, akkor majd rájössz szülés után, hogy akármi is történik, a gyermekedhez tűzzel-vassal ragaszkodni fogsz.

A férj tényleg jöhet-mehet, komolyan gondoltam, nagyon sok férfi van , de a gyermekekhez és az anyához fűződő kapcsolat örök.

Amiről te írsz az nem házastárs, hanem egymáson élősködő valami.

Miért nem lehet mindenki az első helyen? Hiszen más fajta a szeretet,így felesleges rangsorolni.

"az én férjem ennél százmilliószor értékesebb, nem mehet sehova.:)"

Nem mehet sehová a férjed? És ha úgy dönt, hogy megy, akkor mit teszel? Beveted női praktikáidat? Kényszeríted? Ennek semmi értelme nem lenne. Ha valaki menni akar, akkor azt hagyni kell.

Igazuk van Aida-nak és Ancsanak. A férj jöhet-mehet, ahogy a feleség is. Ők vad idegenek egymásnak, ha olyanjuk van, akkor lecserélik egymást, nem?

És pont azért, mert ezzel tisztában vagyunk, a házasságunk rendben van.

Miért, a szülőt attól nem lehet szeretni, ohgy a házastárs áll az első helyen? Hát miért ne lehetne szeretni.

De attól a házastárs az első. sőt nekünk a házasságfelkészítőn azt is mondták, hogy a gyerekkel szemben is a házastárs az első és nem a gyerek. Erről még ne mtudok nyilatkozni, de azért van benne valami. A gyereknek is az a jó, az ad bizotnságot, ha látja a szülők összetartását és az egységet köztük.

Eleve ot kezdődik, ohgy a házastársaddal élsz, nem? A férjemet látom minden nap. Ő is engem. Együtt élünk meg mindent. Közös a cél. Egy csapatban játszunk! A szülőt látjuk mondjuk hetente, vagy ha vidéken él, még ritkábban, beszélünk telefonon. De ha például munkanélküli lesz az egyik fél, kihez fordul????!!! Anyucikához??? Hát fordulhat.... de túl messzire nem megy vele. A házastárs az, aki segít neki munkát keresni, együtt csinálják, együtt állítják össze az önéletrajzot, együtt izgulnak, együtt nézik a hirdetéseket. Anyuka max. aggódik magában otthon, de a kivitelezést a házasok együtt oldják meg. Együtt döntenek közös életük felett, együtt érzik jól magukat.

sorolhatnám még, de most megyek a férjemhez úgymondván elaltatni.:) Jobban alszik, ha ott vagyok mellette. Én még fenn kukorékolok, de azért bent leszek, amíg elalszik.:))

Hát akkor Aida és Anncsa, el kell keserítselek benneteket, mert ez bizony így van. Nekünk a házasságfelkészítőn is ezt elmondták.

Nem tudom, milyen a házasságotok, de remélem, hogy jó.

Na hát ez meg, hogy "férj jöhet-mehet" végképp furcsa hozzáállás. Már ne haragudj, de hogy tudsz így gondolkodni?? Barát, mármint együttjárogatós fiú lehet, hogy jöhet-mehet, de ne haragudj, az én férjem ennél százmilliószor értékesebb, nem mehet sehova.:) Ezt komolyan gondolod? És a saját férjedről is ezt gondolod?:(

Itt szúrják el a szülők. Vajon miért ennyi válás?!

Na de miért hagytad ezt!????

Ha Te vagy otthon, akkor ott Te dirigálsz!

Én elküldtem volna a drága mamát szépen haza még első este.....

Te hagytad a fejedre nőni, és most a szipirtyó ezt kihasználja!

Légy az életed ura!

Te éled, nem más.