Menyek és vejek, a segítségeteket kérném (beszélgetős fórum)

Egy olyan embernek aki végletekig szereti az édesanyját nem lehet így egyszerűen azt mondani, hogy rosszul esik édesanyád, mert az csak olaj lenne a tűzre.

Nyugodt és normális hangnemben kell ezt megbeszélniük, majd megoldaniuk.

Úr Isten!

Neked lételemed a veszekedés?

Nem szabad uszítani senkit! Lehet normálisan is elintézni valamit.

De szép is ha valakit a rokonai ellen hangolnak....

Tévedsz.

Nem vagyok anyós, és ha jól sejtem még egy ideig nem is leszek.

A te esetedben biztosan,de nem lehet általánosítani,azért írtam hogy a gondolat nem állja meg a helyét.Nem lehet ezt így kijelenteni,hogy ezt akarnak vagy azt akarnak,ahogy írtad is,ahány ember,annyi felfogás.

Másrészt a fórum indító nem írt olyan részletességgel a családi kapcsolatról és szokásokról,hogy bármit is mondani lehessen,hiszen ami az egyik családban teljesen normális,az a másikban nem.Rengeteg fórumot olvastam ahol meg azon panaszkodik a kis menyecske hogy az anyós nem segít,tesz mindenre etc.. szóval nem nagyon lehet igazságot tenni.

Hmmm.. :D általában az anyós csak úgy jó ha már porhanyós. :D :D

Én is anyós vagyok, 7 hetes a kisunokám. A lányomék tőlünk 100 km-re laknak, lett volna hely nálunk is, a vejemék szüleinél is, de a munkahely volt a meghatározó, így segítettünk nekik lakást venni, ott és olyat, amilyet és ahol ők akartak. A lányom terhessége rendben volt, minden gondolatát megosztotta velem, soha nem akartam mindent jobban tudni, mindíg csak azt meséltem el, hogy nálam hogy volt és csak akkor, amikor kérdezett. A terhesség vége felé többször vele voltam, mert a vejem dolgozott és inkább utaztam napi öt órát, hogy napközben ne legyen egyedül, de tudtam, hogy este nekik jobb kettesben lenni. A baba születése után voltam ottalvós, éjszakánkánt dajkáltam a picurit a másik szobában, hogy tudjanak kicsit pihenni, jól esett nekik, napközben vásároltam, főztem , dajkáltam. Apuka hazajött és én igyekeztem félrevonulni, hogy az ő kis életritmusuk ki tudjon alakulni. Hétvégére hazajöttem, hogy lehessenek teljesen magukban. Előre megbeszéltem velük, hogy szóljanak és én már megyek is haza, de szükség volt a segítségre. Utána a vejem anyukája volt ott egy hétig, a lányom szívesen fogadta tőle is a segítséget, akinek volt hasfájós babája, az megérti miért. Azóta kétszer voltak itthon, több napra is, mert végre kialudhatták magukat:)nyugodtan bízzák rám a babát, mert tudják, hogy jó kezekben van és a vejem szüleinél szintúgy. Én már előre mondtam nekik, már a terhesség alatt sokat beszélgettünk, hogy lehet, hogy majd teher lesz , ha ott leszek és segítek, de ragaszkodtak hozzá és azt hiszem ez így nagyon jó. Nem szeretnék terhükre lenni, a szülő feladata, hogy a háttérből segítse a gyermekeit, és ne határozza meg szóról szóra, hogy mit hogyan kell csinálni. Kulcsot úgy csináltattak nekem is és a vejem szüleinek is, hogy nem is tudtam róla, mondván, sosem lehet tudni, jó ha van. Soha nem lepném meg őket, úgy , hogy ne tudják, hogy megyek. Az a illetlenség lenne. Nekem az a jó, ha látom, hogy szépen beállt a napirendjük, élik a kis életüket.

Én azt tanácsolom neked, hogy beszélgess szép nyugodtan el az anyósoddal, köszönd meg neki, hogy segíteni akar, mondd el neki, hogy igen, néha tényleg jól jön a segítség, de ez a ti életetek, ti szeretnétek élni. Az alap: a baba a tiéd, te szülted, hozzátok tartozik, segítsen, de ne akarjon beleszólni mindenbe, nem csak úgy lehet helyes, ahogyan ő gondolja, több helyes út is van, és 20-30 év alatt sok minden változott a babák ellátásával kapcsolatban is. Mondd meg neki, hogy megköszönnéd, ha néha vigyázna rá, amíg te elrendezed a dolgaidat, de majd szólni fogsz, ha kell. Most elsősorban pihenésre van szükséged, ha elvállalja, hogy megfőz pl. és áthozza , már az nagy segítség, vagy elmegy bevásárolni. Bízz rá feladatot. A kulccsal kapcsolatban: hagyjátok benne a tiéteket elfordítva. Mondd is meg neki, hogy ezentúl ne lepődjenek meg, mert bezárod, lehet, hogy éppen alszotok, vagy fürdesz, vagy szoptatsz vagy éppen wc-n ülsz... De tedd hozzá, hogy ha szólnak és megbeszélitek, hogy átjönnek, akkor szívesen látod őket, de olyankor jöjjenek, amikor éppen ráértek. Bocs, ennyit nem akartam írni:)

a gondolat megállja a helyét..az öcsém anyósa feszt fogja a gyereket,mert amikor az övéi kicsik voltak nem tudott eleget foglalkozni velük..vagyis pótolja az unokánál amit Ő nem tudott megadni szülőként és még számtalan dolgot sorolhatnék.

de tulajdonképp ahány ember annyi felfogás,mindenkinek saját magának kell elrendeznie,kit mennyire enged be az életébe,mennyire engedi beleszólni a szülőt.

meg egy másik..)mikor hazahoztuk a kisbabát a kórházból nem adták ide a testvéremék..de komolyan, senkinek...nem szabad megfogni meg ez ,az..és pár hét múlva egész más volt a felállás.)

de tényleg..az,hogy valaki betanyázik a másikhoz..az nekem sok.

én kulcsot se adnék.nálam senki ne közlekedjen szabadon akkor,amikor ő akar..

"ilyenkor akarják kiélni azt, amit elrontottak a sajátjuknál vagy nem tudtak megadni. ."

Ez a gondolat nem állja meg a helyét,nem is tudom mi alapján feltételezel ilyesmit?!

de az unoka az unoka. . a gyerek meg gyerek.

ez tény! és viszont; a meny az meny,a fiam gyereke pedig az unokám,így is fel lehet ezt fogni. :D Tudod mi a legnagyobb baj?Hogy a fránya történelem" konokúl megismétli magát. :D

Ilyen témákban egyébként nem lehet érdemben állást foglalni.Mindenki a helyére akar pakolni mindenkit a helyett hogy egy kicsit alkalmazkodóbb lenne vice és versa.

Ellenőrzi a rendet, meg egyebet...

Hihetetlen! :(

Hogyne mondtam volna!!! válasz: "Az teljesen más!"

Ja, kérem, persze, m ott ő volt a meny, akit baszogattak!!! :))

Kedves forumindito! Ebbol a sok hozzaszolasbol mar igazan tudnod kellene mit kell csinalnod. A hozzaszolasok nagyresze igen egyertelmu.

Sok sikert es szerencset sajna szamomra a indul a nap.

én elhiszem..láttunk mi már karón varjút!

egy unoka sok mindent megváltoztat.

ilyenkor akarják kiélni azt,amit elrontottak a sajátjuknál vagy nem tudtak megadni..

de az unoka az unoka..a gyerek meg gyerek.

mindennek meg a maga helye az ember életében.