Menyek és vejek, a segítségeteket kérném (beszélgetős fórum)

Jegyezd meg: az NEM családi béke, hogy valaki beletrappol az életetekbe, megaláz, a fejeden táncol, te pedig nem mersz érte szólni.

GYEREKED VAN! Légy annyira felnőtt, hogy mondd meg neki: ELÉG. NE menjen. Majd e viszed a gyereket, a családoddal.

TI vagytok egy család, senkinek, ismétlem: SENKINEK NINCS JOGA EBBE BELETRAPPOLNI.

ó..édes egy jóanyám..((

kitartást kívánok!

Legjobb az elején kezdenem... Nekem volt a világon a legjobb anyósom mindaddig, amíg a fiam meg nem született...

Ekkor vette kezdetét a rémálom az utcánkban.

Első fürdetést szerettem volna a párommal, de ő közölte, hogy majd ő megmutatja pár napon keresztül, aztán majd csinálhatjuk mi is.

Minden nap jött, beült reggel és csak este ment haza, kikapkodta a kicsit a kezemből. Ha szoptatni akartam, rámnyitogatta az ajtót, hogy végeztünk-e már? Így pár hét után elapadt a tejem is, mivel alapjában véve szégyenlősebb természetű vagyok. Párommal sokat beszélgettünk erről, kérte, legyek türelemmel.

2-3hónap alatt tört el a mécses, fájt a hasa a kicsinek, sírt, tornáztatni kezdtem, jött anyós kikapta a kezemből a gyereket: Mit művelsz már azzal a gyerekkel? - válaszom(idegből): Csapkodom a földhöz, hogy ne szenvedjen... Ezt páromnak úgy adta elő, hogy én földhöz akartam vágni a kicsit, ő mentette meg... Na akkor mondtam neki, hogy ez sok nekem belőle, összevesztünk, megsértődve távozott, rá 2hétre (addig nem jött) a család nyomására én mentem hozzájuk bocsánatot kérni. Innentől folytatódik a rémség, jön minden nap, de végre már nem egész napra, csak 10percre, aztán távozik. Közben lemeózza, hogy rend van-e, benéz a spajzba, hűtőbe, hálószobába...

Mindezt természetesen hagyom, hisz fő a családi béke... Kulcsa van a házunkhoz, az én drága párom adott neki...

Ötlet kellene, hogy ezt hogyan tudnám átvészelni?

Megoldani? Mindenféle veszekedést szeretnék elkerülni, hiszen egyébként is mindig rajta veszekszünk...

Köszönöm a segítséget!