Megbántad hogy szültél? (beszélgetés)
Egy rakás úgyis meg tudom csinálni volt benned. És csináltad. Sulit, melót, kertet, gyereket, tényleg mindent. Rahajtottal.
Meg nekem is segítettél :)
Nem. Azt viszont igen,h fiatalként ilyen világban fog "élni"..
Nem. Inkább azt bántam meg, hogy csak egyet. Nem volt ez teljesen saját döntés, így alakult.
Az ismeretségi körömben én nagyon fiatalon szültem. Utólag csodálom a bátorságomat vagy nem is tudom mit. Nem tervezett gyermek, de akkor olyan természetesnek vettem jön aztán valami lesz. Fel sem merült, hogy vele/velünk valami gáz lenne. Azt nem tudom azért nem volt bennem félelem mert a h.lyék nyugalmával nem is tudtam mitől kellene félnem/tartanom.
Nem. Viszonylag fiatalon szültem, 24 éves voltam mikor a nagyobbik fiam született, 26 mikor a kicsi. Akik már amúgy 20 és 18 évesek. Fiatalon szerettünk volna szülővé válni. Érdekes, hogy akkoriban fel sem merült bennem/bennünk hogy bármi baj történhet akár a terhesség alatt, vagy a szülésnél, de ahogy teltek az évek, és egyre több szörnyűséget hallott az ember, annál inkább örültem hogy nem később szültem.
Egy percig sem bántam meg, imádom a fiaimat!
Viszont tényleg volt már itt a Hoxán olyan fórum, ahol az anyuka panaszkodott, hogy megbánta, hogy szült, pedig előtte nagyon akart gyereket. Rossz volt olvasni azt a fórumot :(
Életem legnagyobb boldogsága a gyerekem. Hogy bánnám meg a szülést? Viszont a mai világban megfontolnám merjem-e kockáztatni egy gyerek jövőjét, boldogságát, vagy boldogulásást. Régen ez meg se fordult a fejemben. Lehet csak azért mert nagyon fiatal voltam? Biztonságban érzetem magam, volt férjem akit nagyon szerettem és terveztük a jövőt boldogan. Illett a képbe a gyerek. De most?
Az, hogy én nem olvastam ilyen fórumokat, megállapítás volt, nem kritika 😄 Nem látogatok olyan színvonalas oldalakat, mint a Gyakori Kérdések 😛
Egyébként köszi mindenkinek, olyan jó látni hogy kulturáltan tudunk beszélgetni, szeretném ha ez így is maradna így kérem aki kritizálni vagy okoskodni akar ki hogy kellene tegyen az pörögjön tovább, ne bántsuk és főleg ne bíráljuk egymást.
Hogy őszinte legyek amikor kritizáltad hogy nem láttad sehol, hát kérlek nézd meg a Gyakori kérdések vagy más egyéb fórumot vagy cikket, mielőtt ilyeneket írnál. Ha nem tudsz érdemben hozzászólni akkor kérlek menj és görgess tovább.
Milyen stílusra gondolsz? 😯
Nem bántam meg,sőt ha időben született volna meg,az az egy ,akkor testvére is lett volna.
Szerintem te se gondoltad komolyan hogy ezután a stílus után majd megosztom veled...
Ugyanígy. Még egy szuperkölök kellett bolna.
Ez így van. Naponta találkozom olyan szülőkkel, akiknek beteg gyermekük született, vagy a gyermekük egy váratlan betegség miatt vált azzá, például egy vírus támadta meg az agyát. És mégis, ők ezt a sors vagy Isten ajándékának élik meg. Úgy érzik, valamiért kapták ezt a próbát, talán mert korábban nem becsülték meg eléggé az életet. Ez számomra mindig meglepő és elgondolkodtató, hiszen sokan inkább azt mondanák, ha van Isten, hogy engedhetné ezt meg?
Én nem bántam meg, hogy szültem. Nem a gyerekvállalás miatt szorongok, ha szorongok, mert néha bevallom, vannak hülye gondolataim, hanem amiatt, milyen világ vár rájuk. A világ alakulása, a jövő kiszámíthatatlansága az, ami igazán aggaszt.
Nem láttam más fórumokon, de a Hoxán se nagyon, hogy bárki ezt leírná - főleg nem az, aki már kialakított magáról egy képet itt. Vagy csak nem olvasok eleget 😄
Egyébként miért jutott eszedbe a téma? Érintett vagy, esetleg csak elmélkedsz rajta?
És abba sincs semmi, én úgy gondolom hogy ha normális közösséget kovácsolunk itt azokkal akik írnak ide akkor egy építő jellegű vagy legalábbis könnyebben feldolgozható érzést tudunk kelteni a másikban anélkül hogy megbántanánk.
Igen, a niknevek alapján sokan nem ismerjük egymást szerintem nincs ebbe semmi, más fórumon is pörög ez a kérdés gondolom itt is beindul.
Miért ne vallaná be, volt már több ilyen fórum, és be is vallották, hogy IGEN, megbánták.
Én nem azt bántam meg h szültem, de lehet ha újrakezdeném nem tenném. Hiányzik néha a szabadságom, h azt tehetem amikor akarom. ...na és a folytonos aggódás körülöttük, néha felemészt.
Soha, számomra ez a legnagyobb ajándék az élettől.
Szerinted ezt bárki be fogja vallani?
Igen, így is lehet. Jó ilyet olvasni!
Sosem bántam meg, hogy életet adtam. Talán azért, mert sikerült olyan emberekké nevelnem őket, amilyennek mindig is reméltem: önállóan gondolkodnak, bátran kimondják, amit éreznek vagy gondolnak, ugyanakkor figyelmesek és együttérzők másokkal. Sikeresek, haladnak a saját útjukon, és eddig szépen meg is állták a helyüket az életben. Ez nekem boldogság és megnyugvás. Bónuszként pedig azt mondják, a legjobb anyukát kapták az élettől. Szeretve érzik magukat és én is viszont szeretve érzem magam. Sosem kérdezték, mi értelme az életüknek, talán mert boldogok. És ez mindennél többet jelent.
Nem. Azt az egyet sajnálom, hogy csak egyet szültem. Mai fejjel már kettőt szülnék, lehetőleg kis korkülönbséggel.
Soha nem jutott eszembe, sőt, boldog vagyok, hogy anya lehettem !!!!
További ajánlott fórumok: