Menyek és vejek, a segítségeteket kérném (beszélgetős fórum)

Szerintem nagy hiba volt meg neked bocsanatot kerni tole. Ezzel abszolut elismerted hogy neki volt igaza.

A parod viselkedese felhaborito szamomra!

Le kellene ulni es elmondani a parodnak hogy eloszor is bizza rad ennek a situacionak a kezeleset. Szules utan neked volna szukseged turelmes emberekre, egy jo partnerre de ezt jelen pillanatban nem talalod meg benne. Dontse el hogy ki a csaladja mostantol!!!!! Ha anyukat valasztja akkor egyenes uton haladtok a valas fele. (tapasztalatbol beszelek)

Anyukanak meg meg kell mondani nagyon udvariasan hogy csak akkor jojjon ha hivjatok punk-tum. Neki is van sajat otthona, nektek is van sajat otthonotok tartsa ezt tiszteletben.

Nyugodtan allj ki magatokert! (mit tud csinalni lerajzol es kiradiroz vagy mit?) A kulcsot azonnal visszakernem a helyedben, illetve mivel a parod adta anyukanak a kulcsot, neki mondanam hogy vagy kerje vissza, vagy ha ez kellemetlen neki akkor cserjetek le a zarat. Lassuk a parod mit lep erre. Ha semmit akkor nem igerek semmi jot.

De vele szemben is sarkadra kell allnod! Ha nem teszed az egesz eletetben "elnyomasban" fogsz elni. Erre szamits! Ha mar "nem lesz" anyuka akkor is mert a parod megszokja hogy mindig az van amit o akar.

Sok sikert!

Akkor anyós "előnyben" van, mert ő anya is :D

Szerintem nem így van, az, hogy valaki anya miért lenne necces?

Lehet, hogy harcias vagy, de emellett azt sem tudod, hogy mit jelent betegnek lenni.

Szülni az egészségesek szoktak és nem meredek, mert 9 hónap után néhány óra alatt le van tudva.

Szívbetegség: élethosszig tartó súlyos betegség, amire nem biztos, hogy elég a napi 2 tabletta és az sem biztos, hogy hosszú ideig fogja szedni a gyógyszert.

Úgy érzem, hogy érzelmileg te nagyon alul vagy.

Meg kell próbálni nyugodt körülmények között megbeszélni vele, azt, hogy Te szégyenlős vagy megértheti és azt is, hogy szükséetek van intim egyedüllétre a kicsivel, beszéljétek meg melyik napokon és milyen napszakban jön, ekkor lepasszolhatod neki a kicsit és pihenhetsz, mindenkijól jár.

Ha akkor akarod az ilyet megbeszélni, amikor épp összevesztetek, annak jó vége nem lesz.

Mivel én meny is vagyok és anyós is, azt gondolom sokkal jobb lenne, ha egyszer s mindenkorra tisztáznád a helyzetet.

Én biztosan kerek-perec megmondanám, hogy külön család vagyunk és a saját életünket akarjuk élni.

Ez nem jószándék, hanem irányítás és más életébe való durva beavatkozás.

A fia felnőtt ember és már nem kell az anyukája akaratát elfogadnia.

Élni és élni hagyni!

Inkább a haragot választanám, ha máshogy nem megy ... :(

Kulcsot a zárba és ráfordítani, így nincs olyan, hogy nem hallod.

Kérd a segítséget. Pl. jöjjön át délután 2-kor, mert akkor épp csinálnál valamit, tehát próbáld szabályozni az ottlétüket.

Én azt gondolom, hogy csak segíteni akar, de ha neked ez sok, akkor építsd le.

Nézd, nem szabad belemenni a szócséplésbe.

Közlöd, hogy mit akarsz és kész. Nem állsz le vitázni, a te otthonod, a te életed, a te gyereked, te szabod a szabályokat. Nem vagy köteles semmit eltűrni, senkinek semmire válaszolni, sem magyarázkodni.

A férjed pedig szokja meg: eddig voltál türelmes az anyjával és vége.

Ezt megtesszük minden héten, leülünk, beszélünk, de ketten nem sikerül megoldani.

Annyira félti a szüleit, hogy inkább homokba dugja a fejét, minthogy leüljünk velük megbeszélni a gondokat, és megbántódjanak.

Egyébként a legrosszabb,hogy mivel csak neki lehet igaza, semmit nem lehet megbeszélni vele,mert végig sem hallgatja. Egyértelmű,hogy amíg az nem lesz,amit ő akar,addig nem lesz béke.

Felnőtt emberekre miért akarja bárki ráerőszakolni a saját akaratát?

Elhiszem,hogy nem bírod. Én ha tudom,hogy párom beszél vele,már attól fizikailag rosszul vagyok. Alapból magas a vérnyomásom, fáj a gyomrom,megy a hasam... Gondolhatod milyen ember, ha szó szerint rosszul vagyok tőle.

Ő szívbeteg, Te meg szültél. Őt ez hidegen hagyja. Megfoszt téged, a nyugodt szép pillanatoktól.

Még nem szültem, de szerintem, egy csoda összehozása meredekebb, mint egy betegség, amire bevesz két gyógyszert naponta...

Lehet én vagyok harcias, de megnyúznám...

Ne hagyd magad, ez nagyon gáz.

A pároddal meg érdemes lenne leülni, hogy megértse, hogy már te meg a fiatok kell, hogy a legfontosabbak legyetek.

Van kulcsa a ti házatokhoz?!

Szó nélkül kilopja a házból a gyerekedet?!

Te mit reagálsz erre?!

Ó te jó ég,azt hittem csak én vagyok így az anyósommal...Részvétem, nálunk is a fiam születésekor bújt ki a sárkány a barlangjából. Több ország választ el tőle,de ez sem oldja meg a problémákat. Soha nem jó semmi neki, szerinte elraboltuk az unokáját.

Ő a lelki terror híve,kicsinál mindannyiunkat.

5 éve megy ez,egy nagy szerencsém,hogy valamikor a harmadik év és a válás szélén egyszer csak kinyílt a párom szeme. Azóta látja,hogy mi újság. De kezelni együtt sem tudjuk a helyzetet.

Most jön a második baba, én a sarkamra álltam. Se beszélni,se menni nem vagyok hajlandó többé hozzájuk,mert már mindenkit bántanak. Egyedül a fiam kellene neki,de azt soha nem fogja megkapni!

Ügyes. Zsarolás, lelki terror.

Ha most nem állítod le, soha ne tudod majd. Nem kell veszekedni. Közölni kell, hogy köszönöd az eddigi segítségét, mostantól egyedül is boldogulsz.

Nem nyitni vitát, pont.

Megunja a szenvedést utána, hidd el. :)

Akkor legyen ő a saját maga védőszentje. A gyerekének az anyja, az már van annyira felnőtt státusz, hogy tudatosuljon: ő osztja a alapokat a saját életében, a saját otthonában.

Ami pedig a férjet illeti: komoly beszélgetés arról, hogy mit jelent a család, az egymás támogatása stb.

Szia!

Átérzem, nálunk is hasonló volt, és nem végződött jól. Sajnos nekünk még az is rontott a helyzeten, hogy egy házban éltünk (3 emletes családi ház, alsó szint a miénk, felső kettő az övé, külön bejárattal.)

Minden nap lejött, végignézte az összes szoptatást, CIPŐVEL/papuccsal az utcáról betrappolt a gyerek ágya elé, állandóan mindenbe belezsólt, folyton teáztatni akarta az anyatejes kicsit, soha semmiben nem segített csak magyarázott és osztotta az észt. A párom nem állt mellettem, az anyját védte, csak azt látta hogy ő segíteni akar én meg nem fogadom el. De nem segített hanem okoskodott, idegesített.

2 hetes volt a fiam amikor elkötlöztem vele a szüleimhez. A párom 5 hétig nem látta a gyereket és engem sem, fél éven át még pokol volt az össze sláthatás is. Most jól megvagyunk, de még sokszor érzem és látom rajta, hogy az anyjának ad igazat (aki olyan szép nagymama hogy azóta se látta a gyereket és nem is jelentkezik hogy jönne (egyetlen unokája), mikulásra vett neki először valamit, pedig akkor már fél éves volt! Az én szüleim meg a lelküket kiteszik értünk...)

Ha a párod nem áll melléd, akkor sok jó nem fog belőle kisülni, te meg csak őrlödsz. Tudom nehéz, de a baba miatt legyél nyugodt!

Ha szeretnél írj privát üzenetet és beszélgethetünk!

Szandi

Szia, Apósoddal nem tudsz beszélni, hogy intézkedjen? Vagy esetleg zárcsere? Mondjuk, véletlenül beletöröd a zárba a kulcsot? :D Vagy apró dolgokkal éreztesd, hogy fölösleges.

Ezzel az a baj, hogy ha hagyod magad, érzi, hogy Ő az okos, akkor később beleszól az oviválasztásba, iskolaválasztásba :|

Kedvencem :"Én nem akarok beleszólni, úgy csinálod ahogy akarod, DE" :))