Mennyi az esélye, hogy 27 évesen halálos betegségem legyen? (beszélgetés)

Tudod páromnak valós betegsége volt pár éve, egy sunyi és ritka autoimmun betegség amelyik először a tüdejét próbálta kinyírni, a tüdeje megúszta...majd kinyírta mindkét veséjét amitől transzplantációra szorult. Több mint két évig dializálták majd kapott vesét, jelenleg 10 éve működik a kapott vese, néha rendetlenkedik. Élete végéig gyógyszereken fog élni, a vérnyomása sokszor az egekben. Volt, hogy kérdeztem nem félsz!? Mondta, hogy úgy nem lehet élni, és valóban nem... úgy él mint egy egészséges ember pedig nem az... az autóimmun betegség is visszatérhet, mégsem él rettegésben illetve nagy valószínűséggel majd eljön annak is az ideje amikor új transzplantra lesz szüksége... na Ő okkal félhetne nap mint nap, mégsem teszi...

Ha kiderül egy képzelt betegségről, hogy nincs akkor miért kreálsz magadnak másikat? Miért nem kötöd le magad mással? Parancsolj magadnak megálljt, csak döntés kérdése. És örülj annak, hogy EGÉSZSÉGES vagy!

Te nagyon durván unatkozhatsz!!!

Szerintem a melóhelyen ne menj a mosdóba hanem nyújtsd ki a nyelved és kérdezz meg mindenkit mit lát.

Te nagyon durván hipochonder vagy, ezt a "betegséget" kellene kezelni.

Örülj annak, hogy nincsen semmi bajod, másnak van és "tűri" te meg itt szórakozol ilyenekkel. Neked ez miért jó? :-( kezdj magaddal valamit és hagyd abba a hülyeséget.

A párod szerintem nem kicsit kikészítetted már...

" Nem hiszik el, hogy az ember saját maga szenved a legjobban ezektől a bénító tünetektől és nem, nem működik a pozitív gondolkozás."

Érdekes, ha valakinek eltört a lába azt akkor is sajnálják ha önmaguk nem jártak még igy

Pszichésnél nem igy van

Nekem "szerencsém volt" a pánikbetegségemmel egész életemben

Jó főnököeim, jó munkatársaim és jó orvosaim voltak

Akadt persze olyan is aki próbált ekézni, de nálam sokáig nem jártathatta a száját, mert elküldtem a francba :)

Ha a szoros környezet, barát/barátnő/család nem érti meg ezt a szemét tünetet akkor tényleg annyi, egyedül "elsűlyed" benne az ember

Én megértelek, nagyon rossz az, amikor az ember érzi, hogy nem egészséges, de fogalmad sincs, hogy mi lehet a baj és milyen irányba indulj. Ilyen szempontból szerencsés vagy a háziorvosoddal, hogy mindenhova beutal, csak az a baj, ha az ottani orvos nem vesz komolyan, akkor nem biztos, hogy kiderül, hogy van-e valami fizikális vagy szervi betegséged.

Elég durva betegségeket diagnosztizálsz magadon, ettől azért óva intenélek, de azért ne hagyd magad, hogy lerázzanak.

A párodnak, családodnak ne beszélj ezekről vagy kevesebbet, de a kivizsgálásokra nyugodtan menj el.

Nekem is évekig minden vizsgálat negatív lett és én is elhittem, hogy tényleg csak bolond vagyok, de aztán hiába próbáltam úgy csinálni, mintha minden rendben lenne, akkor is jelentkeztek különböző tünetek.

Ezért írtam, hogy sajnos általában a környezetünk (család, munkatársak, barátok) nem segítenek. Legalábbis ha nem tapasztaltak még olyat, hogy vannak betegségek, amiket nagyon nehéz diagnosztizálni. Nem mindig megy az olyan könnyen, hogy bemész az orvoshoz torokfájással, ad gyógyszert és egy hét múlva semmi bajod.

Én azt tanácsolnám, hogy vizsgáltasd ki magad alaposan, viszont mellette megpróbálkozhatsz pszichiáteri segítséggel is, hogy a félelmeid csökkentsd.

Van, aki jól viseli a betegséget, fájdalmat, de azt hiszem a többség nem így van vele.

A fájdalomhoz pl. egyébként egész jól hozzá lehet szokni, de hosszú távon kikészíti az embert. Az meg pláne, amikor minden nap valami mással kell szembenézni. Valószínűleg pszichés tüneteket sem mindenkinél idéznek elő a betegségek, de ez is elég gyakori. Az "egészséges" emberek, meg rögtön ítélkeznek, hogy lusta vagy, antiszociális vagy, bolond vagy, depressziós. Nem hiszik el, hogy az ember saját maga szenved a legjobban ezektől a bénító tünetektől és nem, nem működik a pozitív gondolkozás.

Na mindegy, azt hiszem mást nem lehet tenni, mint elfogadni a tényt, hogy ilyen esetben csak magára számíthat az ember. Nem érdemes megértést várni a környezettől, mert csak még mélyebbre taszítanak.

Hoppácska, leirtad amit gondoltam!

Ugyanakkor volt egy jóbarátom, fokozódó betegséggel megjárta Lettországot autóval és hajókázott a görög tengeren

Kérdeztem hogy nem gondol-e arra hogy....?

Az már nem az én gondom, hogy mi lesz halálom után, mondta

Nyugodjon békében!

Sajnos tudom, hogy nem lehet csak úgy elfelejteni

Tb-re nyilván hónapokra várt ő is , magánba akár másnap

'vagy mély depi, vagy gúny tárgya lesz."

Gúní tárgya lett azért hördültem fel

Sokat segit ha az ember idegeneknek kibeszéli magát, de néhány kommentböl látom vannak jótét lelkek akik nem igy gondolják

TB pszichológus sajna egyszer egy hónapban és az még jó

Nem mindegy, hogy hogy adod elő a panaszaid. Lehet, hogy nem mer kockáztatni, hogy hazaküld, aztán meg kiderüljön, hogy tényleg valami komoly bajod van.

Szerintem a legjobb, amit tehetsz, ha felkeresel egy pszichiátert (ha teheted, inkább magánrendelést) és vele beszéled meg pl. ezeket a tüneteket is. Nem vagyok híve a gyógyszereknek, a nyugtatóktól meg pláne ódzkodom, de lehet, hogy esetedben kéne valami szorongásgátló. Írtad, hogy aludni sem tudsz, az is lehet, hogy ha kapnál valami altatót és tudnál normálisan pihenni, már az is segítene. Aztán meg gondolom a pszichiáterrel meg lehet beszélni azt is, hogy indokolt-e más irányú orvosi kivizsgálás is.

Most jól ellentmondtál önmagadnak :-)

A hipochondria betegség, írtad korábban. Most meg azt, hogy felejtse el :-)

Hát azt kezelés nélkül nem fogja tudni szerintem. Azért tanácsoltam neki a pszichológust. Azt hiszem, van Tb-re is, nem kell manban mennie.

A háziorvosa már beutalhatná, neki látnia kellene, mi a helyzet

Szerintem nem baromság semmi. Még a magát betegnek képzelő ember sem!

Egyszerűen valóban orvosi eset és páran ahogyan már írták is, vagy csak érintőlegesen mondták, akár egy MR sem úgy működik, hogy beteg vagyok, elugrok délután egy MR vizsgálatra:-)

Nekünk fél évet kellett várni rá, tudom miről beszélnek.

Hogy beteg, az biztos. (nem gúnyolódva!)

De a betegségére sem a google, sem a hoxán nem fog megoldást találni, csak vagy mély depi, vagy gúny tárgya lesz.

Ezért is vegyítettem a kettőt korábbi hozzászólásomban. Hogy pszichológus a megoldás és nem a net.

Nézd, a psziché nem tud másképp jelezni, mint valós tesi fizikai tüneteket "utánoz"

A psziché az összes fizikai tünetet tudja produkálni az infarktustol a strokig és benne minden

Higyjél nekem, egy fél életet éltem le igy

Nem egy CT-t vagy MRI-t, UH-t fizettem ki mert tudtam hogy ha korábban nem , de most "az a bajom"

Aztán mégsem

27 évesen menj el egy pszichologushoz, már ha tudod fizetni, de inkább próbáld elfeledni ezeket a tüneteket és élj

Igen, igazad van. Szerintem sem szabad ezt annyival elintézni, hogy hülye vagy és éld az életed.

Pszichiáter segítségére szükség van, de én ettől függetlenül nem zárnám ki az eshetőséget, hogy valami "kézzel foghatóbb" betegség is állhat a háttérben.

Nem mellesleg a koponya mr-re (nálunk legalábbis) majdnem mindenkit elküld a neurológus, akinek vannak panaszai, de a reflex vizsgálat során nem találnak semmi rendellenest.

Engem kétszer utaltak már be. Ismeretlen eredetű arcfájdalom miatt egyszer és másodszorra szédülés miatt.

A lényeg, hogy annyira baszott okos emberek vagytok, akiknél a lábtörés a betegség, a lelki nyavalya, legyen az hipohondria, az nem betegség. Akinek ilyen nyavajája van az csaló és herdálja a közös tb-t

Kapjatok már a fejetekhez!

Beképzel mindenfélét, valószínűleg nem az a problémája, de attól még lehet betegség a háttérben.

Nekem is volt egy hosszú időszak, amikor pánikbetegség tüneteit produkáltam. Szúrt a szívem, éjszaka izzadtam, minden apró zajtól úgy megijedtem, majd kiugrott a szívem. A fejem is sokat fájt. Sokat fogytam, a bőröm is teljesen kiszáradt és még sorolhatnám. Én azt vettem észre magamon, hogy összefüggnek a tünetek az emésztőrendszerem működésével. Mindenki (beleértve a háziorvost is) hülyének nézett, mert a vérképem teljesen rendben volt. Folyamatosan ezt hallgattam én is, hogy menjek pszichiáterhez, szedjek nyugtatót stb...

Elmentem magánrendelőbe gasztroenterológushoz, két hete derült ki, hogy mi a bajom. Kaptam gyógyszert, kezd rendbe jönni az emésztésem és lassacskán a tünetek is javulnak. A pánik dolgot azt mondjuk magamtól is tudtam a helyén kezelni.

De a lényeg, hogy iszonyatosan rosszul esett, hogy mindenki lehülyézett meg bolondnak titulált. Ha rájuk hallgatok sose jövök rendbe.